Déli Hírlap, 1985. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-16 / 113. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-225. Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8> 14 óra között keressenek fel bennünket. „Kétmííszakos” játszótér Diósgyőrben A játszótér, amelyről szó van, a diósgyőri városközpontban, az Árpád utcai sorházak mellett terül el, több hektár területen. Annak idején (11 évvel ezelőtt) sok millió forintért kisajátították, fásitották, parkosították és néhány játszótéri felszerelést helyeztek el azért, hogy a városrész gyermekeinek és a felnőtteknek zöldövezet, felüdülési lehetőség legyen a betonrengetegen kívül. Ám az egy évtizeddel ezelőtt elültetett sok száz fából csak annyi maradt meg, hogy most fél kézen meg lehet számolni! Évekkel ezelőtt a népfront, a lakászövetkezet vezetése és a tanácstag közreműködésével társadalmi munkában ismét sok száz fát ültettek el, de egy részük meg sem fogant, vagy pedig kitördelték, illetve senki sem gondozza őket. A fák ültetésekor már 10 centiméter mélyben nagy köveket és betont találtunk. Ilyen talajban a fa nem tud gyökeret ereszteni. Ügy tudjuk, hogy parklétesítéskor az illetékes vállalatnak 40 cm-es földcserét kell elvégeznie. Ez elmaradt. Mostanában a fák között fociznak egyesek, pedig néhány méterrel arrébb van beton, és körülkerített pálya is. Miért kell e növekedésben levő élőfát használni kapunak? Baj van a játszótéri felszerelésekkel is. Kevés, s ami van, hiányos. A homokot talán tíz éve nem cserélte senki sem, férges lett. A beton sakktábla eltörött. Ülőpad nincs. A megszomjazó gyerekeknek a szántóföldeken keresztül a Barát- hegyalja utcába kell menni egy utcai kúthoz, ha inni akarnak. Mütrágyázták a területet, de egyes helyeken egész vödörrel öntöttek le ... A játszótér és a park így nem tudja betölteni szerepét. A másik gondunk: mostanában annyira elszaporodtak a kutyák, hogy az ember kiszorul a parknak nevezett helyről. Egyesek ide hordják az ebeiket póráz nélkül. Ezek aztán itt végzik el a kis- és nagydolgukat, itt pároztatják, vagy éppen tanítják őket. Azóta a játszótér két műszakban üzemel. A park reggel és este a kutyáké, és csak közben lehet a gyermekeké vagy a felnőtteké. Igen ám, de ki merészkedik a félelmet keltő állatok közé bemenni? Azt tanították nekünk, hogy a kutya ürülékében galambféreg lehet. A Déli Hírlap 1982. augusztus 19-t számában írtunk cikket „Nekünk is kell zöldterület” címmel. Sajnos, a helyzet semmit sem változott, sőt talán rosszabb lett. Zöldségespavilont építettek azóta, és a közművezeték miatt kiásták a ház végénél a parkosítható területet, de senki sem állította helyre az eredeti állapotot. Hallottuk, hogy a belvárosban már bírságolnak a környezetvédők. Jó lenne, ha a diósgyőri város- központban is rendet teremtene valamelyik hatóság vagy vállalat. A lakók társadalmi munkát is vállalnak, csak szervezze valaki! Az Árpád utca lakói ___ a Szabó Lőrinc sétány mellett és a Szinva- parton levő elgyomosodott terület nincs bevonva a rendszeres gondozásba. A levelezőjük által megjelölt rész azonban közterület, s ezért felkértük a közterületfenntartó vállalatot a gyo- mos rész rendbetételére. — A Miskolci Kertészeti Vállalat — az elmúlt évekhez hasonlóan — 1984 őszén 96 ezer tulipánhagymát ültetett ki a miskolci parkokba. Ezek egy részét azonban már az ültetés után kiszedték a virágtolvajok, de megtizedelték a már kinyílt tulipánokat és a napjainkban kiültetett muskátlikat is. Sajnos, mindegyik virágágy mellé nem lehet őrt állítani. Az újonnan megalakult Közterületfelügyelet alkalmazottai máris több esetben kezdeményeztek szabálysértési eljárást a parkrongálók ellen. Gyökeres változást azonban csak akkor remélhetünk, ha megváltozik a szemlélet is. Addig is kérjük a lakosság összefogását és fellépését a parkrongálók és virágtolvajok ellen.” (Mindkét választ Varga Zoltántól, a Miskolci Városgondnokság igazgatójától kaptuk a rovatunkban „A Szabó Lőrinc sétány mellett”, illetve „Ellopott tulipánok” címmel megjelent olvasói észrevételekre.) ínycsiklandó ízek mestere A Miskolcj Vendéglátó Vállalat öt dolgozója végezte el legutóbb a fővárosban a mestervizsgára jogosító tanfolyamot. Mindannyian mester-szakmunkások lettek. Egyikük Szegedi Éva, a 902-es. Szeles utcai cukrászüzem vezetőhelyettese. Több mint egv évtizede dolgozik itt. s két évig tanult Kugler Ferencnél, az időközben elhalálozott mestercukrásznál is. Évekig volt a 7-szer (!) A Vállalat Kiváló Brigádja címmel kitüntetett Petőfi Sándor szocialista brigád vezetője. s emellett szakszervezeti főbizalmi. Elvégezte a marxizmus—leninizmus középiskolát. vállalata kétszer tüntette ki a Kiváló Dolgozó címmel, háromszor volt A Szakma Ifjú Mestere cím birtokosa, s egvszer A Belkereskedelem Kiváló Dolgozója. Elvégezte a KIOSZ mesterkéoző tanfolyamát is. Az általa készített, vagy készíttetett süteményeket a fél város lakossága vásárolja és fogyasztja szívesen. (Herényi László felvétele) Nem sikerült telefonálnom A minap telefonálni szerettem volna• Első próbálkozásom színhelye a Tiszai pályaudvar, az utolsó a Tanácsház tér volt. Azt kellett azonban tapasztalnom, hooy végig rosszak a telefonok a nyilvános állomások fülkéiben. Javaslom, hogy a Posta fordítson nagyobb gondot az ellenőrzésükre, karbantartásukra. Mert mi történik akkor, ho esetleg életveszély miatt lenne szükség a nyilvános telefonra? ... A rongálok ellen pedig jó volna valamilyen hathatósabb módszert kitalálni. W. A. Miskolc, Kőrös u. 10. Meghívták a nyugdíjasokat A ballagások árnyoldala Ballagnak a diákok. Újra megszólaltak a csengők, ünnepélyesen búcsúznak az alma matertől a gyerekek Azaz most már nem is azok, hiszen az érettségivel a felnőtté válás útjára lépnek. Minden évben örülünk ünnepüknek, de mint máskor, örömünkbe most is üröm vegyült. Mert ismét eltűntek az ablakunk alatt levő kiskertből a tulipánok, megcsonkultak az orgonabokrok ... Bizony, akik egész tavasszal társadalmi munkában fáradoztak azért, hogy Miskolc virágos város legyen, most értetlenül állnak a megtizedelt virágok előtt. S ami még elszomorítóbb: nem csupán mást, a ballagások idején tűnik el a közösség virágainak egy része, hanem máskor is: szinte mindenütt látni, hogy a drága pénzen kiültetett virágokat meglopják. Vajon milyen lelkületű emberek az ilyenek? Vagy milyen lelkületű ember az, aki a temetőből is ellopja a virágot, sőt, a virágvázát is? Magyar Ferenc Miskolc A Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat vezetői minden évben köszöntik a nyugdíjba vonulókat, illetve az egykori dolgozókat. A múlt hét péntekjén csaknem 200 nyugdíjast hívtak meg a vállalat Régiposta utcai kultúrtermébe. Először a Gyermekváros lakói kis műsorral kedveskedtek a megjelenteknek, majd Bihari Istvánná, a szakszervezeti bizottság titkára és Mátyás Lajos igazgató köszöntötte őket. A negyvenéves szakszervezeti tagsággal rendelkezőket pedig megjutalmazták. A találkozón köszönték meg Forrai Istvánná munkáját, aki több évtizeden át, mint a nyugdíjas-szakosztály vezetője szervezte a hasonló összejöveteleket. Becsületesek és figyelmesek Gyakran vásárolok az Engels utcai 927. sz. élelmiszer- boltban. Szeretek oda járni, mert az eladók, a pénztárosok kedvesek, segítőkészek. Két történet is illusztrálja zet. Első ízben egy csomag kávét felejtettem a daráló mellett. Reménytelenül bár, de visszamentem, és örömömre visszakaptam. A pénztárosnő figyelt fel az ott felejtett árura, és még emlékezett rám. A másik eset már érzékenyebben érintett. Egy délutáni vásárlás utón, otthon, csak késő este vettem észre, hogy hiányzik a pénztárcám, benne 500 forinttal. Tudtam, hogy a boltban volt utoljára a kezemben. Hosszú volt másnap délutánig várni, hogy megtudakoljam, nem adta-e le valaki? És ismét csak a bolt dolgozóinak köszönhetem, hogy meglett A nagyon Tál szagos az átemelő telep A hejőcsabai Miskolci Autójavító Kisvállalat mögött szennyvízátemelő telep működik. Kit tudja miért, nem megfelelő az elvezetés, s emiatt, amint kisüt a nap, a szennyvíz bűzzel árasztja el a környéket. A Tar Imre és a többi környező utca lakói a szó legszorosabb értelmében szenvednek ettől. Az ablakokat nem lehet kinyitni, s most. hogy közeleg a nyár, a legyek is „munkába léptek”. Senki se gondol ia. hogv erről mi szólunk először. A lakók már minden elérhető hivatalos fórumhoz fordultak ez ügyben, ám eredménytelenül. Állítólag az is kiderült már, hogy a szennyvízelvezető rendszer túlterheltsége okozza a bajt. De hát kit vigasztal ez, ha nem enyhítenek valami módon a túlterheltségen? ... Emberség bői: elégtelen Nem támadt csődület. És a tragédiává sötétedő eset — szerencsére — pillanatok alatt megoldódott. Fiatal no cipősarka szorult a villamos hátsó ajtaja közé, de a kocsi vezetője azonnal észrevette, s máris fékezett. Nála nem volt „rövidzárlat”; az utas elvesztette lélekjelenlétét, s a járdaszigetre zuhant volna, ha két idősebb férfi nem kap utána és rohan oda, megmentve öt a biztos zuhanástól. Az emberek megálltak egy pillanatra, ki révedő nézéssel, résztvevőén szánakozva, ki csodálkozó pillantással. Az tán minden rendbejött, és a szemerkélő esőben a. villamos ment tovább pityergős szemű utasával, a reszkető, sápadt nővel, és vitte útjukra megmentőit is . . . Viszont a járdaszigeten maradt az a két iskolaköpenyes, közép- iskolás lányka, akiknek magatartásáról nem lehet felháborodás nélkül szólni. Segítségnyújtás helyett, kárörvendő kacagással „nyugtázták” a félelmetes jelenséget, mondván: „Nem tud vigyázni, a dinns’e.” Nézték a csukódó ajtó között vergődő nőt, majd nevetgélve továbbmentek. És eltűntek a forgatagban. Aligha látom őket. Szerencsére. „ . . . ilyen gonosszá ki tett engemet.” — villant agyamba a költő igaza, eme két hajadonról szólva. Tudom, nem minden fiatal ilyen, mint ez a két lány. De vannak hasonlóak. Akik, ha „érettek” lesznek ezen a nyáron, aligha válnak maid a közösség javára. Ha pedig még tovább tanulnak, bizonnyal kuncogva hallgatják majd az osztályfőnöki órák intelmeit. Mondhatnám azt is: vannak segítőkész idősek, vannak: érdektelen fiatalok. De ez több annál — társadalmi érdek: mindenkihez külön- lttilön szólani”. S ha az a két lány írásomat nem is olvassa majd. a vádló szavakat, íme, mégis leírom azoknak, akik nem adtak „Emberségből példát” azon a májusi élet-próbán, amely szerdai napon, nyolcadikán, a déli órákban történt. Akác István Miskolc figyelmes pénztárosnő vette ismét észre, és tette el. így kellő igazolás után, hiánytalanul visszakaptam. Elismerést érdemelnek az ilyen dolgozók, akik — felelős munkájuk mellett — még arra is ügyelnek, hogy az idős emberek értékeire vigyázzanak. Varga Zsigmond nyugdíjas Miskolc, Engels u. 67. sz. mmmmtem L. Gy. (Miskolc, Középszer u.) * Ha a TÁVHÖ sem tudja, megállapítani. hogy miért niiya kellő víznyomás, mi mit tehetünk? Fenyvesi Mátyás (Miskolc): Levelében négy kérdésre kér választ. Egyik sem olyan egyszerű; kis időt kérünk, amíg valamennyinek utánanézünk. Mi minősül üzemi balesetnek? A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárért, vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A munkáltató csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányábán is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. A munkáltatónak az anyagi felelőssége a fő szabály szerint tárgyi felelősség, ami egyben általános szabály is. Az anyagi felelősség legtipikusabb esete a dolgozót a munkaviszony keretében sújtó baleset okozta kár. A baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a dolgozó akaratától függetlenül, hirtelen, vagy aránylag rövid idő alatt következik be. és sérülést, mérgezést vagy más egészségkárosodást, illetve halált okoz. Éppen ezért jelentősége van annak, hogy mi tartozik az üzemi baleset fogalmába. Mindenekelőtt az a baleset minősül foglalkozás körében végzett munka közben bekövetkezett üzemi balesetnek, amely a dolgozót munkahelyén (telephelyen, munkaterületen), illetve munkahelyén kívül, a munkáltató érdekében végzett tevékenység során érte. (Mindkét esetnél független az, hogy a baleset munkaidő alatt, vagy azon kívül következett-e be.) Uezim balesetnek minősül a dolgozónak a foglalkozás körében végzett munkájával összefüggésben — tisztálkodás, étkezés, üzemorvosi ellátás, a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás — bekövetkezett baleset. A munkába menet az úti baleset csak akkor minősül üzemi balesetnek, ha a sérült közvetlenül a munkaidő után (nagyobb kitérés nélkül) megy lakására, szálláséra. (A napi élelmiszer, gyógyszer beszerzése, a gyermek bölcsődéből, óvodából, iskolából való hazavitele nem tekinthető nagyobb kitérésnek.) A munkába menet történt baleset ezzel szemben attól függetlenül üzemi balesetnek minősül, hogy a sérült a lakásáról (szállásáról) ment-e a munkába, vagy pedig máshonnan. A kiküldetés,, külszolgálat tartama alatt bekövetkezett baleset akkor minősül üzemi balesetnek, ha a bekövetkezés és a munkaviszonyból, más jogviszonyból folyó kötelezettség teljesítése között az okozati összefüggés fennáll. A kiküldetés során elszenvedett úti baleset is üzemi balesetnek minősül (lakás- tól-lakásig.) Üzemi balesetnek minősül a szervezett társadalmi munkában részt vevő balesete. A társadalmi munkát a gazdálkodó szervezet illetékes vezetőjének be kell jelenteni, mert csak ebben az esetben lehet szervezett társadalmi munkának minősíteni a tevékenységet. Munkásszálláson bekövetkezett baleset akkor minősül üzemi balesetnek, ha az. a gazdálkodó szervezetnek felróható munkavédelmi hiányosság (pl. zárlatos re- zsó. vagy kályha) következménye. Nem üzemi baleset az, a baleset; amely a dolgozót munkahelyén sport- és kulturális rendezvény közben érte, kivéve, ha mint rendező tevékenykedett. Nem tekinthető üzemi balesetnek az öncsonkítás és gyilkosság sem, mert a dolgozó akarta az eseményt. Az üzemi balesetek között vannak olyanok is, melyek csak statisztikai szempontból minősülnek annak. Az üzemi balesetet a sérült vagy a szemtanú a közvetlen vezetőjének haladék nélkül köteles jelenteni, s a munkáltató köteles kivizsgálni. Dr. Sass Tibor
