Déli Hírlap, 1985. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: N.yikés Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-225. Kérjük olvasóinkat levelezőinket. bo*v panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehető­leg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Az Adv-hídnál minden változatlan \ Lassan örökzöld téma rovatunkban az Ady-hídnál levő — a főutcáról szépnek tű­nő — toronyház belső udvara. Néhány hét­tel ezelőtt foglalkoztunk vele, s most ismét vissza kell térnünk rá. Mert íme, felvéte­lünk tanúsága szerint is, halomban áll az udvaron a salak, elfoglalva a parkoló au­tók helyét, s a hatalmas gödrökben olyan mélyen áll a víz, hogy tengelytörés nélkül már aligha ússza meg egy autó is. Pusztá­ba kiáltott szó volna' minden észrevétel, ami a jelenlegi állapotok megváltoztatását szorgalmazza? Most már valóban kíváncsi­an várjuk az illetékesek válaszát: mi az oka, hogy eddig nem intézkedtek? P U Miskolc Viselkedési kultúránk még nem az igazi Illik a tájba az új hulladékgyűjtő 3fc A tájba illő hulladékgyűjtőket készíttetett és helyezett el kirándulóhelyeinken a Mis­kolci Közterület-fenntartó Vállalat. Miskolc-Tapolcán 50, Lillafüreden 20, a Hejö-ligetben 10 darab, fából készült, ízléses, könnyen üríthető hulladékgyűjtő várja máris, hogy a ki­rándulók a szemetet ne a földre, fűre, fákra, dobják, hanem a tartókba. Remélhetőleg így is lesz... Az elkövetkező időszakban további ilyen hulladékgyűjtőket helyez ki a vállalat a kirándulóhelyekre. A felvételünkön látható kétféle ú-j hulladékgyűjtőt még tavaly, a miskol­ci ipari vásáron bemutatták... Evekkel ezelőtt jártam az NDK-ban. Amit magammal hoztam, az nagy érték, bár ingyen adták. Ezt szeretném most közreadni, pár példával. Tapasztaltam, hogy Drezda utcái, közterei, villamosai, au­tóbuszai és ezek megállói tiszták. Pedig Drezdában akkor nem voltak utcaseprők — munkaerőhiány miatt. Ha a járó­kelők megláttak egy szemetelöt, rászóltak. Erős Ágost szász fejedelem nyári rezidenciájánál, a Zwinger nél sok a kirán­duló, de sehol egy eldobott cigarettavég. vagy egyéb sze­mét! Az emberek nem hangoskodnak. Leültem egy lóca vé­gére. a másik végére egy madár szállt le „pihenni”. Amikor felálltam, nem rebbent el. A játszadozó gyerekek labdája a gyepre esett, de a nagypapa nem engedte a fűre lépni a kicsiket, hanem görbe bottal húzta ki a labdát. A viselke­dési kultúrának nagy értéke van náluk ... Nálunk viszont még sokszor hiányzik a kultúra fogalom- köz .’bői a viselkedés, a magatartás. Talán nem értelmezzük helyesen a kultúrát, ami egyebek közt összhang ember és ember, ember és környezet között. És ezt már a családban meg kell tenulni, a példamutatásból, mint az említett lab­dázó gyerek, és az iskolában, s később is. Mert a tanítás leghatékonyabb formája a példamutatás. A kultúra fogal­mát kár leszűkítenünk a művészetekre... Egy mindennapos példa a kultúrálatlan magatartásra. Lil­lafüreden engem is hatalmába ejtett a természet szépsége, és örömmel élveztem a csöndbe beletrillázó madárfüttyöt. Ekkor megszólalt a hangszóró, és agresszív zenére telies hangerővel énekelt egy rekedt férfihang. Ügy hatott, mint a leted'áli han egy részeg ember kurjongatása. Ekkor nem­esek a madarak hallgattuk el, hanem az ember és a termé­szet között az összhang érzése is megszűnt. Azok, akik Lil­lafüredre mennek, nem csapolni akarnak. Ám gazdaságilag s-m kö-mmbijs idegenforgalmunknak, hogy milyen magatar­tás -kultúrát tapasztal itt a turista ... Ügy gondolom, hogy szivet gyönyörködtető lenne este, ha ismét felhangzana a tárogatószó, mint azt Miskolc-Tapolcán tapasztaltam, egy kedves, ismeretlen .zenész jóvoltából. Emi­att is többen felkeresnék Lillafüredet. És itt találkozna a vendéglátó érdeke (a haszon) a kultúrát szerető és igénylő emberek érdekével. Körzeti rádiónk a napokban foglalkozott az erdeinkben kóborló kutyák sorsával, akiket a magukat állatszeretőnek tartó emberek dobtak el maguktól. A Hét pedig nemrég vá­laszt keresett arra, hogy miért szemetelnek a kirándulók a természetben? Én azt hiszem azért, mert a fent említett összhang nem alakult ki. Kell a kegyelethez A Deszka-temető templo­mát és környékét szépen rendbehozták, de a sírokhoz feljáró ’ lépcsők, valamint a széles keresztező utak álla­pota igen rozoga. Törede­zettek, balesetveszélyesek. Sok ember csak munka után tud sírt ápolni vagy virágot ültetni, locsolni, s ha hamarább sötétedik, bizony csak botorkálni lehet. Leg­alább a főutakon kellene villanyégőt felszerelni! A szép sírkert ezt már megér- demelpé. Nagyon jó lenné, ha a te­mető területén, vagy egy kö­zel eső helyen, az ideláto­gatók — akár bérleti díjért is — kaphatnának locsolót, kiskapát. A városi ember villamoson, autóbuszon a zsúfoltság miatt — főleg az idősebb korosztály — nehe­zen cipekedik ilyesmivel. A budapesti és a külföldi pél­dák alapján, a temetőgond­nokság nagy örömet okozna a kölcsönzés bevezetésével azoknak az embereknek, akik kegyelettel ápolják szerette­ik vagy barátaik sírját. Istók Laura Miskolc Mindkét levelét megkaptuk. Az első levél elején leírtakkal kapcsolatban felkerestük a könyvesboltot. Sajnálják, ami történt, dehát olykor ők is te­hetetlenek. ha egy könyv igen kis példányszámba jelenik meg. Ami az első levél folytatását, illetve a második levelet, illetve részletesen utánanézünk a tör­ténteknek, s a témára vissza­térünk. „LRM rakodó-szállító gyár- részleg*’ jeligére (Miskolc): Mindarról, anjit levelükben megfogalmaztak, mi is, de a hivatalos szervek is tudnak. Ha­marosan foglalkoztunk rova­tunkban a témával, de néhány helyen még érdeklődnünk kell. Addig is szives türelmüket kér­jük. Sebestyén Balázs nyugdíjas Miskolc Dr. Honfi József (Miskolc): Hol maradt a kedvezmény? Kedvezményes ri- rágföld- és virágvá­sárt hirdettek a vá­ros meghatározott pontjain nemrég. Jó­magam a Jókai ABC előtti részen álltam be a sorba. A műanyag virágládákba muskát­lit ültettek, ezen fe­lül árultak jegecskét cseréppel együtt, és virágföldet — 15 fo­rintos egységáron. Kérdésemre, hogy ez miért nem engedmé­nyes áron kerül for­galomba. miként azt meghirdették (hiszen ára ugyanannyi volt. mint a boltban), az eladó azt válaszolta: ha nem tetszik, ott­hagyom. csak ennyiért van! Ott is hagytam, s egy kicsit becsapva • éreztem magam. Sze­rintem a Virágos Mis- kolcért akció égisze alatt így nem szabad meghirdetni ilyen vá­sárt. L. J.-né Miskolc Százéves a járműjavító férfikórusa Augusztus 29-én száz éve lesz annak, hogy az Állam­vasutak Miskolci Műhelyé­nek munkásai dalegyletet alapítottak. A Vaéúti Dalkör neve az eltelt évszázad alatt több alkalommal is megvál­tozott, de az éneklésben részt vevők összetétele, mű­velődés iránti szeretete a mai napig ugyanaz maradt. Bár a dalkör megalakulása előtt Miskolcon már több dalosegyesület működött, majd később a vasút külön­féle területein is több dalár­da alakult, a miskolci vas- utasság körében ez a dalár­da maradt fenn, s ma is működik. Miskolc kulturá­lis történetében ez az egy munkáskórus az, amely a száz év alatt nem szűnt meg hirdetni a munkásdalos kul­túrát. A dalegylet működése Miskolc város ügye is volt. Már 1890-ben kiegészült te­vékenysége olvasással és műkedveléssel, s városi ran­got jelentett, hogy neve Miskolci Dal- és Önképző­kör lett; az egész város mun­kássága bekapcsolódhatott életébe. Ez a munkáskórus volt az, amely kirándulást szervezett áz első vasárnapi munkaszüneti nap megün- neolésére, s ez, amely a sztrájkok idején munkásda­lokkal buzdította a vasutas- ságot. s amely 1919-ben új dalokkal ismertette meg a : munkásokat városunkban. Később, a két világháború között Vasutasok Ének és Zenetársasága néően tevé- kenvkedett az egykori dal­egylet, sikereik leghangula­tosabb színhelye a vasúti műhelyi étterem, a kultúr- ház, a „Bunkó” volt. Nagy esemény volt a dal­egylet életében a fennállás 75. évfordulója. Az elveszett helyébe új zászlót kaptak. Később megváltak a vas­utas művelődési háztól, s székhelyük ismét a jármű­javító lett. A száz év alatt a kórus karnagyi szerepét hat férfi és két női ‘zenei vezető töl­tötte be. A jelenlegi vezető, Homródiné Engi Zsuzsa 12 éve áll a kórus élén. A férfikórus az ország minden nagyvárosában adott már hangversenyt. Szoros barátság fűzi őket más vas­utas testvérkórusokhoz. Az üzem klubszobájának vitrin­je pedig a dalostalálkozókon elnyert díjak tárgyi emléke­it. okleveleit őrzi. Ezek kö­zött a legjelentősebbek: 1974-ben az aranykoszorús fokozat diplomája és 1977- ben a legmagasabb díj, a fesztivál-fokozat. A jubileumi évben a sze­rény lehetőségek mellett is serény készülődés folyik a férfikórsnál. Készülnek köz­ponti ünnepségükre, melyet az idei vasutasnapon tarta­nak meg. Pál István Miskolc „Vállalatunk álláspontja — összhangban a vonatkozó forgalmi utasításokkal — to­vábbra is az, hogy utasnak az minősül, aki a megálló­ban való tartózkodással jel­zi utazási szándékát Ezek­nek az utasoknak a felszál­lását a vezető köteles bizto­sítani. Nem vonható felelős­ségre az autóbuszvezető azért, mert az indítóielzés után valaki a iármű háta mögül a becsukódó ajtók kö­zé ugrik, s ezzel anyagi kárt, vagy sérülést okoz — okoz­hat magának. A belvárosi forgalmas megállóhelyeken csúcsidőszakban pedig gya­korlatilag nincs olyan idő­szak. amikor valaki ne fut­na az autóbusz felé, ezzel — némi túlzással — szinte le­hetetlenné téve az elindulást Természetesen csak szabá­lyokkal a járművezető tevé­V árjuk olvasóink felvételeit! Rovatunkban gyak­ran köztünk felvétele­ket azoktól az olvasó­inktól, akiknek nemes szenvedélye, hogy fény­képezőgéppel -járják a várost vagy környé­két, s lencsevégre kap­nak különféle visszás­ságokat, avagy éppen elismerésre méltó ese­ményeket. Most, hogy kitavaszodott, a jó időben amatör gépek­kel is lehet látványos felvételeket , készíteni. Várjuk tehát régi tu­dósítóink újbóli je­lentkezését. de szívesen fogadunk közölhető ké­pet bármelyik olva­sónktól is. ,kenységét nem lehet körülír­ni. Rájuk is vonatkoznak az udvariasság, az* együttélés íéott és íratlan normái, s kü­lönösen a külterületi, nagy követési időközű járatoknál helytelen a szigorú előírá­sokhoz való merev ragasz­kodás. Ezt mi is elité! ’ük, ám ezen sokszor a járműve­zető és az utas is mást ért. Az ilyen, nem -ekonstruál- ható esetekben következik be a szabályok mögé való elrej­tőzés. S még csak annyit: a Miskolci Közlekedési Vállalat 600 (ó „'niárművezetőiének munkáját 68 forgalmi ellen­őr és irányító, a nanpn’a szállított 600 ezer utas me­netjegyét és bérletét pedig '9 ’egyellenőr el'en^rzi 'A vá­laszt az „Ellenőrizzék " ~ímmel megtelem olvasói észrevételre kaptuk az MKV illetékes vezetőitől.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom