Déli Hírlap, 1985. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-30 / 125. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc. 3501. Pl. 39. — Tel.: 18-225. Kérjük olvasóinkat levelezőinket, bogv panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehető­leg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. kiindulhatna a kimaradt járat helyett Kedd reggel, 5 óra 30 perc, a 24-es buszjárat úttörőparki végállomása. Akik lemaradtak az előző járatról, türelmet­lenül várják az 5.40-kor induló buszt. Nem jön. Néhányan elindulnak gyalog, lel a 2-es busz 6—7 percnyire levő meg­állójához. Azok járnak jól, akik maradnak — véljük leg­alábbis —, mert 5.45-kor berobog egy 24-es. A busznyi em­bertömeg feltolakszik, hiszen mindenki azt hiszi, ez az 5.40- es járat, s nyilván azonnal indul a felszállás után. Nem in­dul. A vezető könyvet tesz a kormányra, s olvasni kezd. Az utasok pedig türelmetlenkednek. Valaki szól a vezetőnek, miért nem indul, mire az a zavarás és kérés miatt felhá­borodott hangon közli, őt nem érdekli az 5.40-es járat, az ó indulási ideje 5.55 óra. Akik 6 órára mentek boltba, gyógyszertárba, óvodába, bölcsődébe dolgozni, mérgesek, hi­szen már elkéstek. Nem először — mondja valaki —, hi­szen hajnalonta gyakran marad ki 24-es járat (napközben is — teszi hozzá egy másik utas). Lehet, a vezetőt nem kell, hogy érdekelje egv kimaradt járat. Az utasokat, akik elkésnek a munkahelyről, viszont nagyon is érdekli. S kell, hogy érdekelje azokat is, akik a buszokat irányítják. Még akkor is. ha — tudjuk — kevés a buszvezető. Véleményünk szerint fel kellene hatalmazni a kritikus időpontokban (a szokásos munkakezdés előtt) beérkező autóbuszok vezetőit, hogy induljanak el a kimaradt járat helyett. — ny — s — „... a közterületi lépcsők fenntartása mindennapos munkánkat képezi. A kar­bantartást folyamatosan vé­gezhetjük, ám ugyanakkor mindenkor az anyagi lehető­ségek függvényében. A cik­kükben szereplő léDcsők helyreállítása végett intéz­kedtünk.” (A választ a la­punk április 22-i számában Elvásott lépcsők címmel megjelent olvasói észrevé­telre kaptuk Varga Zoltán­tól, a Miskolci Városgond­nokság igazgatójától.) „... a Győri kapu 65—83. számú házsor előtti úttest valóban nem elég széles ah­hoz. hogy a parkoló autók mellett még egy gépjármű Ballagás a Nem kevesebb, mint 12 os-ztály 300 tánuló.ja balla­gott el a 114-es Számú Eöt­vös József Szakmunkásképző Intézetben. A színpompás ünnepség vendégei között ott volt Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság titkára is. Nagy Lajos igazgató szólt arról, mit tett az iskola azért, hogy a háromszáz végzős fiatalból jóképességű, a munkáját szerető és ma­gas szinten művelő szak­munkás legyen. Bejelentette, hogy öt növendékük nyerte el a A Szakma Kiváló Ta­nulója címet, s ezért ők a többieknél hamarább jutot­elférjen. Még az elmúlt év­ben döntés született arról, hogy a szóbanforgó útrészt ki kell szélesíteni, s úgyne­vezett ferde parkolót kell lé­tesíteni. Az építési munkák kezdete azonban bizonyta­lan. Az már szinte bizo­nyosnak látszik, hogy az idén — pénzhiány miatt — nem kerül rá sor. A mun­kák megkezdéséig kérjük az ott lakók szíves türelmét.” (A választ a lapunk április 11-i számában Parkjaink vé­delmében címmel megjelent, Zsáry Tibor miskolci olva­sónk által írt levélre kap­tuk Varga Zoltántól, a Mis­kolci Városgondnokság igaz­gatójától.) 114-esben tak hozzá a szakmunkás bizonyítványukhoz. A fiatalokra váró vállala­tok képviselői nevében Jo- ósz Gábor, az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat igazgatója kért szót. Egyebek között arról beszélt, milyen szeretettel várják a munkahelyeken a most vég­zetteket, akik hamarosan a gyakorlatban bizonyíthatják tudásukat, és sokat tehetnek azért, hogy az építőipari szakmák visszanverjék rang­jukat. H. Gy. Miskolc Segítség az ügy félnek Csak aki építkezett már, az tudja, milyen kacifántos dolog az el­vi vagy a végleges építési s egyéb enge­délyek beszerzése, mennyi mindent kell tudnia annak, aki el­indul a hivatalos pa­pírok beszerzéséhez ve­zető úton. S a vb-hi- vatal műszaki osztá­lyán dolgozóknak is naponta ötvenszer— százszor kellett újra és újra elmondaniuk az ügyfeleknek, milyen papírt, hogyan kell ki­tölteni. Mindez ma már a múlté... A műszaki osztályon dolgozók ugyanis gondoltak egyet, s tablókon min­ta-összeállításokat szer­kesztettek az ümjinté- zés mikéntjéről. A szükséges nyomtatvá­nyok kitöltve, megfe­lelő sorrendben, vilá­gosan és érthetően magvarázzák el az ér­deklődőknek, mi a dol­guk. Mint ottjártunkkor tapasztaltuk, a műsza­ki osztály gárdája most már arra is ráér, hogy udvarias és figyelmes legyen... Ny. I. Szerkesztői • liiiiiiilii Kavalyec* Józsefné (Miskolc): Nem értjük miért nem keres­te már fel kérdéseivel az ille­tékeseket? Mi is csak ezt tudjuk tenni, s ezért némi türelmet kérünk a válaszadásig. D üdíts Antal (Miskolc, Kuruc u.): Elhisszük, hogy jóleső érzés volt tapasztalnia a történteket, ám az orvosok feladata még­sem az, ne azért dicsérjük őket, ami történt, hanem a gyógyító munkáért. Abban mi is egyet­értünk, hogy még több, a be­tegeket szerető orvosra és egész­ségügyi dolgozóra lenne szük­ség. Volt egyszer egy forgó... Volí egyszer egy játszótér, s azon egy forgó, amit a gye­rekek nagyon szerettek... — így kezdődhetne az igaz me­se. S bár a játszótér megvan ma is, a forgó a honvédsport­telep melletti garázssor háta mögé került, s ugyancsak si­ralmas állapotban várja, hátha valakik megtalálják, kija­vítják, hogy újra a gyerekek örömére szolgáljon ... Pásztor Károly Miskolc Kilökte a Még mindig feldúlt álla­potban vagyok, s még min­dig feszit a düh amiatt az eset miatt, amelynek nem résztvevője, hanem szemta­núja voltam. A történteket tanulságul írom le. Május 17-én a Miskolcról 11.05 órakor Nyíregyházára közlekedő vonattal utaztam. Amikor elhagytuk Szerencset, arra lettem figyelmes, hogy a kalauz kéri a menetje­gyet egy körülbelül 16 éves fiútól. Az nem tudta azt felmutatni. A kalauz erre kérte a személyi igazolvá­nyát, ezt viszont nem volt hajlandó átadni a fiú. Köz­ben már kiindult a vonat Mezőzomborról is. s mehe­tett szerintem vagy 40 km- es sebességgel, amikor a ka­lauz megragadta a fiút, s a szó szoros értelmében kilök­te a mozgó vonatból. Az utolsó előtti kocsiban utaz­Segítettek a kisdiákok * A' madarak és fák napján, az egyik hét végén sok kisdiák szorgoskodott az Ava­son. Egy tizenhét hektáros közpark első négyzetmétereit tisztították meg. Lámcsak, mi mindenre rá lehet venni azokat a sokat szidott fiatalokat, ha értelmes cél érdeké­ben kérik a munkájukat... (Kerényi László felvétele) vonatból MILYEN NEVET VISELHET A NÖ A HAZASSAGKOTÉS UTÁN? A név a személyiség része, ezért meghatározott keretben szabadon válaszhatja meg a nő, hogy házasságkötés után milyen nevet viseljen. Választási lehetőségét kor­látozza, hogy a házasságkö­téssel nem válik jogosulttá bármely név felvételére, ha­nem a saját hivatalos neve és jövendő férje nevének kü­lönböző variációiból választ­hat. (Megtarthatja saját ne­vét, pl. Nagy Katalin; fel­veheti férje teljes nevét a -né toldattal, amelyhez be­látása szerint hozzáfűzheti a saját nevét, pl. Kovács Jój zsefné Nagy Katalin; férje családi nevéhez hozzáfűzheti a saját nevét, pl. Kovácsné Nagy Katalin; férje családi nevéhez hozzáfűzheti a sa­ját keresztnevét, pl. Kovács Katalin.) A nő a házasság megszűné­se utált- általában — az újabb házasságkötésig — azt a nevet viselheti, amelyet a házassága fennállása alatt is viselt. Ha férje nevét visel­te, .viselheti továbbra is, amennyiben erről nem mon­dott le, vagy a bíróság at­tól nem tiltotta el. Nem viselheti a férje ne­vét a válás után akkor, ha azt a házasság fennállása alatt sem viselte. (Pl., Nagy Katalin vagy Kovácsné Nagy Katalin nem lehet a házas­ság megszűnése után Kovács Józsefné.) Az új házasságkötéssel megszűnik a nő joga előző férje nevéhez, és az új há­zasságban vagy a saját ne­vét viseli, vagy az űj férj nevével kombinált valame­lyik variánst. Az újabb vá­lással sem éled fel a nő jo­ga a régi, az első férje ne­véhez, azt semmilyen for­mában nem használhatja. Ha mégis megtenné, ez a név­viselési jog sérelmét jelen­tené, és a polgári . jog sza­bályai szerint kérhetné az eltiltását a volt férj. A házasságban használt névhez általában a nőnek joga van a házasság meg­szűnése után is. Sok, fiata­lon férjhez ment nő asz- szonyként a férje nevét vi­selve vált ismertté, gyerme­keket szült, akikre nézve — főleg kisebb, zártabb közös­ségben élve — méltánytalan lenne, érthetetlen találgatá­sokra adna okot, ha anyjuk a lánynevén szerepelne. A házasság megszűnése önma­gában nem szünteti meg a férj nevéhez való jogot —, amennyiben azt a nő a há- yzassága alatt is viselte. (Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha a házasságot a bíróság érvénytelenné nyil­vánítja.) A bíróság — a férj kérelmére — a házassági bontóperben eltilthatja a nőt férje nevének viselésé­től, ha azt szándékos bűn- cselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. Ez súlyos feltétel, de védi a nőt a volt férj alaptalan zak­latásától, ugyanakkor lehe­tőséget ad a volt férjnek, hogy a súlyos bűncselek­ményt elkövetett volt fele­sége a továbbiakban ne az ő nevére hozzon szégyent. A bíróság ilyen esetben sem tilthatja el a volt fele­séget férje nevének viselé­sétől, ha az csak a férje csa­ládi nevét használta a saját keresztnevével. Brigádvendégségben tunk, s láttuk, hogy a fiú nagyot zuhan a vizes fúvón, (esett az eső). A kocsiban ülők közül többen is felhá­borodtunk ezen az emberte­len magatartáson, amely em­beréletet is követelhetett volna. Azt természetesen má­ig sem tudom, hogy nem sé­rült-e meg a fiú komolyab­ban. Mint utas, rendkívül sértőnek, megalázónak és ve­szélyeztetőnek tartottam a kalauz viselkedését, s ezért Nyíregyházán jelentettem az esetet a MÁV-irodán szol­gálatot teljesítő ügyeletes­nek. Úgy gondolom azonban, hogy ez a történet annyira visszataszító emberi maga­tartást takar, hogy itthon. Miskolcon sem lehet szó nél­kül hagyni. ónodi Ferenc Miskolc, Jókai u. 19. VI/1. Állami gondozottakat lá­tott vendégül a gyermeknap alkalmából a Lenin Kohá­szati Művek személyzeti és oktatási főosztályának két szocialista brigádia. Az if­júsági klubban terített asz­talok várták a gyerekeket, akiket Bartha Sándorné ok­tatási osztályvezető köszön­tött. A 15—16 éves fiúk a 100. Sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézetben öntő, ko­vács és hengerész szakmát tanulnak, s hamarosan a Le­nin Kohászati Művek dolgo­zói lesznek. A két brigád tagjai folyamatosan figye­lemmel kísérik tanulmányi eredményeiket, szakmai fej­lődésüket. és rendszeresen kapcsolatot tartanak a kol­légiumi nevelőkkel is; gyak­ran a szabadidejük eltölté­séről is gondoskodnak A ti­zenöt meghívott tanuló ne­vében Szitái Tamás öntő­szakmunkás köszönte mea a brigádtagok törődését. Hogy idáig eliutottaV és szakmai­lag egyre többet mutatnak fel. köszönhető a személvze- ti és oktatási főosztály dol­gozóinak is. akik megígér­ték. hogy továbbra is egyen­getik útjaikat. T. L. Miskolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom