Déli Hírlap, 1985. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-21 / 117. szám
Kérdések a választásokról /. Korrektül vitáztak egymással Nyáj a város végén A városi ember, de főként a gyerekek számára a természettel és az állatvilággal való kapcsolatot egyre inkább csak a verebek látványa jelenti. Valószinű, hogy jó néhány — bérházakban felcseperedő - gyerek a rajzfilmtervezők elmeszüleményének véli a többi állatfajtát... Pedig nem is kell túl messze menni, például a Szentpéteri kaputól ötpercnyi sétára él (és legel szorgalmasan) egy juhnyáj: életmódjuk mit sem változott János vitéz óta. Erősen él bennük a nyájszellem, amit nem éppen elismerően emlegetünk, pedig enélkül aligha lenne „működőképes” a birkanyáj. Gondoljuk csak el, hogyan lehetne mondjuk száz darab, száz irányba el- bitangoló állatot legeltetni... Az egyéniségekkel ugyanis itt is baj van, jó példa erre Manci esete, „aki” szó szerint hátrányos helyzetű birkaleányzó: szülőanyjával elhidegülő viszonyát gondozójának kellett pótolnia egy cuclisüveg segítségével... Manci tehát szépen fejlődik, de nem sikerült a kívánatos jjc Manci egyéniség. .1 mértékben ellesni anyjától a birka-lét íratlan törvényeit: egy-egy ízletes fűcsomó kedvéért hajlamos éppen ellenkező irányba legelni, mint a nyáj... Erről legtöbbet Hédi tudna mesélni, a német juhászkutya, lévén az 5 beosztása: pótolni a nyájból esetleg hiányzó csapatszellemet. Egyébként kapcsolatuk felhőtlen, csak Manci igyekszik a saját útját járni, Hédi pedig szívesebben látná a többiekkel együtt... (Kiss József feltételei) Herman A magyar halászat könyve, A madárvonulás elemei Magyarországon. A madarak hasznáról és káráról, Magyarország pókfaunája — megannyi ismert könyv szerzője a nagy természettudós és néprajzkutató, Herman Ottó. Ezer szállal kötődött városunkhoz. Igaz, másfél évszázaddal ezelőtt Brezna- bányán született, de élete nagy részét Miskolcon töltötte. Hamvait is a hámori temető őrzi. Komlós Bálint talán az egyetlen ember az országban, aki elmondhatja magáról, hogy együtt „bogarászott” a nagy tudóssal. Így emlékezik róla perecesi otthonában: — Hatéves koromban, 1908- ban ismertem meg Herman Ottót. Néhány társammal együtt egy jó méteres kígyót fogtunk, és azzal járkáltunk Hámorban. Amikor meglátott bennünket, nyomban felajánlotta, hogy megveszi. Jól emlékszem: egy koronáért adtuk el. Akkor barátságosan elbeszélgetett velünk, és mikor mondtam a nevemet, kiderült, hogy apámnál, aki cipész volt. csináltatta a csizmáit. Nagyon megkedvelt, és egy alkalommal eljött hozzánk, hogy kikérjen anyámtól. ,,E1 szeretném magammal vinni ezt a gyereket néhány napra a Bükkbe — mondta egy hétfői napon, majd hozzátette: valószínűleg csak szombaton jövünk haza”. — S a szülei minden szó nélkül elengedték ilyen hosz- szú időre? — Igen, hiszen nagy tekintély volt Herman Ottó, és mindenki mélyen tisztelte. A szüleim is érezték, hogy Miskolcon 96 választói körzetben tartottak tanácstagi jelölőgyűlést, s ezeken összesen 5600-an vettek részt. Egy-egy jelölőgyűlésen átlagosan 58-an jelentek meg. Diósgyőrben bizonyult a legnagyobbnak az érdeklődés, egyes körzetekben 120 volt a résztvevők száma... A tanácstagi jelölőgyűlésekkel kapcsolatban sok levelet kaptunk, s többen telefonon érdeklődtek a választások előkészítésével kapcsolatban. A kérdésekkel dr. Juhász Józsefet, a városi választási elnökség titkárát kerestük meg. — Hogyan értesítették az érdekelteket a körzeti tanácstagi jelölőgyülések megrendezéséről ? — Csaknem ezer meghívót készítettünk, s ezeket a Hazafias Népfront aktívái juttatták el az érintettekhez. Plakátokat helyeztünk el a lépcsőházakban, feltüntetve rajtuk a gyűlés időpontját. Mi tagadás, többen panaszkodtak, hogy nem értesítették őket időben a jelölőgyűlésről; a szervezésben valóban voltak hiányosságok. — Ki vehetett részt a körzeti tanácstagi jelölő- gyűléseken? — Elsősorban a körzetben lakók, és azok, akik ott dolgoznak. Több helyen előfordult, hogy a jelöltet más körzetben lakó munkatársai is elkísérték, ök természetesen nem rendelkeztek szavazati joggal, viszont felszólalásaikban méltathatták a jelölt érüjc Komlós Bálint mindig szívesen gondol vissza a nagy természettudósra. biztonságban vagyok mellette. — Merre jártak együtt? — Főleg a Bükkben barangoltunk, de megfordultunk a kazinci erdőben és Monosbélen, Bélapátfalván, valamint Visnyón is. Naponta 30—40 fiiért fizetett nekem, és ételt adott. Bográcsban főzött, nagyon finomakat ebédeltem vele. Vittünk függőágyakat is, kiötöttük őket két fa közé, és szúnyogzsákot húztunk magunkra. Mindig forrás mellett aludtunk. A nyáron még legalább öt hasonló túrán vettem részt vele. A következő évben megint magával vitt. — Milyen emléket őriz róla? demeit. Tapolcán megtörtént, hogy olyanok is elmentek a gyűlésre, akiknek ott csak hétvégi házuk van, s a belvárosban rendelkeznek állandó lakással. Érdekeltek ugyanis Tapolca fejlesztésében, és szeretnék tudni, ki képviseli majd a következő években érdekeiket a tanácsülésen. Ök ugyancsak nem szavazhattak a tapolcai körzetben. Egyébként a választójogi törvény szerint a jelölőgyűléseken senkitől sem kérhették el a személyi igazolványt, hogy igazolja vele az állandó lakhelyét. — Előfordulhatott tehát, hogy a közügyek gyakorlásától eltiltott személy is megjelent a tanácstagi jelölőgyűlésen? — Megtörténhetett, ám a szavazásra nem kap lehetőséget. A népességnyilvántartási csoport a szellemi fogyatékosoknak és a közügyek gyakorlásától eltiltott személyeknek nem küldött értesítést. — Volt-e hivatalos kifogás a jelölőgyülésekkel kapcsolatban? — A tanácstagi jelölőgyűlésekre észrevétel nem futott be hozzánk. Az országgyűlési képviselői jelölőgyűlések közül egyre érkezett kifogás. Ezt — jogosan — elutasította a választási elnökség. — Nagyon barátságos ember volt, de ugyanakkor zárkózott is, a családjáról szinte semmit sem tudtam meg. Szerettem és tiszteltem, most is jó érzéssel gondolok rá. Természetszeretetet tanultam tőle, és úgy megismertem a Bükköt, mint a tenyeremet. Még a Szeleta-barlang kutatásánál is vele voltam. Egyszer, amikor együtt jártuk a Bükköt — tekintete hol a fán, hol a földön volt —, felfedeztünk egy fészket, amelyben egy liba nagyságú, gyönyörű tollazatú madarat pillantottunk meg. Felmásztam a fára, s mondtam Ottó bácsinak, hogy két hatalmas tojás van a fészekben. Hagyjuk itt, mondta, majd visszajövünk érte. Amikor azonban néhány nappal később újra ott jártunk, már sem a madarat, sem a tojásokat nem láttuk. Nagyon bántotta ez Herman Ottót, hiszen mint elmondta, a Bükkben még soha nem látott ilyen madarat. Barangolásaink során főleg pókokat, cserebogarakat és szarvasbogarakat, valamint növényeket gyűjtöttünk. — Miről mesélt a nagy tudós a közös utakon? — Nem sokat beszélt, azt azonban megtudtam tőle, hogy járt Norvégiában, és megfordult a Szamoson is, ahol békászott, bogarászott és virágokat gyűjtött. — Mikor látta utoljára? — 1912-ben, Perecesen. Akkor már nagyon meg volt törve, botra támaszkodott, és alig ismert meg. Úg-’ kellett felidézni benne az évekkel azelőtti bükki túráinkat. Büszke vagyok rá. hogy a nagy természettudósról ezeket a csodálatos emlékeket őrizhetem. — Milyen volt a tanácstagi jelölőgyűlések hangulata? — A korábbi választásokhoz képest, nagyobb volt az aktivitás. Ezt bizonyítja, hogy a 750 felszólaló közül 700 mindenkit érdeklő, közérdekű problémát vetett fel. Főleg az úthálózat minőségét, a közlekedés gondjait, a vízellátást, a közbiztonságot kifogásolták. Ezeket az interpellációkat 30 napon belül megválaszoljuk. Ami figyelemre méltó: a tanácstagjelöltek nagyon korrektül, tisztességes módon vitáztak egymással. A jelölőgyűlések résztvevői pedig igen kemény hangon tették szóvá, hogy a korábbi tanácstagok mit nem teljesítettek. A peremterületeken, ahol sok múlik a tanácstagok aktivitásán, a leendő jelölteket valósággal „vizsgáztatták” a választók. — Megmaradtak-e a kettős jelölésnél? — Az egyik körzetben 4 jelöltet állítottak, tizenegy körzetben pedig 3 személyt; 19 körzetben a Hazafias Népfront jelöltjei mellett spontán jelölteket szavaztak meg, ebből' 5-öt a Hazafias Népfront jelöltje helyett, 14-et pedig a népfront jelöltje- mellett. Mint ismeretes, aki a két jelölt közül megkapja a szavazatok 25 százalékát, póttanácstag lesz. Nem illetik meg azok a jogok, amelyek a tanácstagot; a tanácstag viszont bevonhatja a munkájába. Sőt, beválaszthatják a tanács bizottságaiba is. Es természetesen a tanácstag lemondása, betegsége esetén minden választás nélkül átveszi a helyét. CFolytatjuk) Szántó István A 18. sz. tanácstagi válasz- tókerület rétegtalálkozójának időpontja: május 21., 18 óra. Helye: Miskolci Akadémiai Bizottság, Szabadság tér 3. sz. Jelöltek: dr. Marton Györgyné, dr. Boda Klára és dr. Csató Ilona. A választó- kerülethez tartozó utcák: Arany János u. 2. sz. és 1— 9-ig, MSZB tér páratlan oldala, Munkácsy Mihály u., Szemere Bertalan u,. Széchenyi István út 46-tól végig, Zöldfa u. A 75. sz. tanácstagi választókerület rétegtalálkozójának időpontja: május 22., 17 óra. Helye: az üveggyár étterme, Tatár u. 28. sz. Jelöltek: Csathó Géza és Cseh László. A választókerülethez tartozó utcák: Békeszálló-telep, Csillag u., Gábor Áron u., Herczeg Ferenc u. 21-től végig. Hold u., Karacs Teréz u.. Kend u„ Kiss Ernő u. 9-től végig, Nap u.. Schweidel József u., Szövő u., Tatár u., Török Ignác u. Levegőtisztító bírságok A vállalatigazgatók szerint sok, a környezetvédők szerint még mindig túl kevés. Természetesen a légszennyezési bírságról van szó, azokról a milliókról, amit a levegőbe bocsátott sokezer tonna por, s az elillanó mérges gázok miatt kell fizetni, a hazánkban érvényes törvény szerint. Az ősz- szegeken lehet vitázni, de azon aligha, hogy a levegő bizony elég szennyezett, főleg itt a Sajó völgyében. Ezért is volt jó hallani, hogy Leninvárosban az utóbbi években a riasztó levegószennyeződést sikerült mérsékelni, és sok esetben mélyen a megengedett határértékek alá vitték a nem- kívánatos anyagok arányát. Ez nem lehet közömbös nekünk, miskolciaknak sem, hiszen egy-egy hőerőmű, gyár nemcsak közvetlen környezetét, hanem az egész országrész levegőjét komolyan elszennyezheti. A leninvárosi jó példa azonban mégis szolgál elgondolkodtató tanulságokkal. A Tiszai Erőmű Vállalatnak több, mint 370 millió forintjába került az elektrofilterek felszerelése, működtetésük pedig nagyjából évi 20 millió forintot emészt fel. A légszennyezési bírságnak az lenne a szerepe, hogy ráébressze a vállalatokat: jobb üzlet beruházásokkal megszabadulni a szennyezéstől, mint állni a büntetést. De az erőmű nem fizetett több légszennyezési bírságot tizenvalahány milliónál ... Épp ezért mondják az OKTH szakemberei, hogy hiába sokallja több vállalatvezető a bírságok összegét, azok mégsem eléggé ösztönzöek. Ám nem elég csak a büntetés összegét növelni, hanem olyan gazdasági szabályozók is kellenek, melyek segítik a környezetvédelmi beruházásokat, s kedvező vállalkozássá teszik őket a vállalatvezetők szemében. Várhatóan meg fog változni a levegőszennyezéssel kapcsolatos jogszabályok sora. Nem 30, hanem majd’ 10-szer annyi szennyezőanyagra állapítanak majd meg határértékeket, s a bírságok összegében is jelentős növekedésre lehet számítani. Tisztább levegőt persze csak akkor remélhetünk, ha a gazdasági széljárás is változik, és valóban jó eredménnyel kecsegtető, gazdaságilag elviselhető alternatívát jelent majd a gyárak, üzemek számára, hogy pénzt fektessenek környezetvédelmi berendezésekbe. Bükki barangolások Ottóval bogarászott (k-ó) Temesi Easzló jfe Légvonalban ötszáz méternyire a forgalmas úttól, egy egészen más világ.
