Déli Hírlap, 1985. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

„Zeng a lélek, zeng a szó ★ Az 1813-ban készült csernátoni ládán a csokor az asz- szonyi sors szimbóluma, mellette stilizált sárkánykígyó őrzi a rendet. Kocsi Márta és Csömör La­jos aranyművesek. Nevüket a magyar koronával kapcsolatos elemző munka során ismer­tük meg. Festett bútorok a Székelyföldön cimü könyvük, mely a Népművelési és Pro­paganda iroda kiadásában je­lent meg, ritka kincs, s bár magyarul Írták, mégis több nyelven beszél. Első nyelve a székely fa­ragók mesterségének szak­nyelve. Megtanít a könyv — célszerű rajzok, leírások útján — Vén Sütő Béla és a többi faragómester fogá­saira, bevezet egy olyan al­kotóműhelybe, ahonnan ih­letett lélekkel, tudással és bátorsággal lépünk ki, a székely mesterek tudásának továbbvívőiként. Megtanul­tuk, hogy ehhez a munká­hoz nem kell különleges anyag, csak egyszerű fa. Nem kell komplikált szer­szám, villanyfúró, villany­fűrész, még csak szög sem kell, csak fűrész, gyalu, vé­ső, majd a festéshez olcsó porfesték. (Az olajfesték nem az igazi, mert lepattog­zik, és harsogok a színek.) Nagy műhelyre sincs szük­ség, hiszen a székely nép lá­dája, széke, asztala és tála­sa emberszabású bútorok; egyetlen darabjuk sem hosz- szabb, mint egy ölelésre tárt kar. Zaklatottság ellen a munka folyamata a nyugtató: két simítás a fa hűvös tes­tén, és idegrendszerünk átve­szi az élő természet rendjé­nek békéjét. A fa hagyományainkban magát az embert szimboli­zálja. Életfát ültettek min­den egészséges újszülöttnek, s ahogy a ház tele volt öre­gekkel, fiatalokkal és gyer­mekekkel, úgy éltek a kert­ben a hatalmas koromájú Elefántok, medvék és számoló ló A Safari Cirkusz Csehszlovákiából Színvonalas műsorral érke­zett magyarországi vendégsze­replésre a csehszlovák Safari Cirkusz, amely ezekben a na­pokban Miskolcon szórakoztat­ja a közönséget. Néhány ki­emelkedő szám sokáig meg­marad azok emlékezetében, akik kedvelik, értékelik a cir- kuszmuvészetet Ilyen például Ferry mu­tatványa a lengő trapézon. Annak ellenére hogy ő is, akárcsak a többi veszélyes szám előadója, biztosító kö­téllel dolgozik, lélegzetelállí­tó amit a magasban csinál. Öt egyébként lábzsonglőrként is megcsodálhatjuk. Ugyancsak szólószám An­gelikáé, a hulahopp csinos mágusáé. A műsorfüzet úgy hirdeti, hogy a leghíresebb európai revüszínházak sztár­ja, ami a látottak alapján el is hihető. Hasonlóan lendületes, bra­vúros ügyességet kívánó att­rakció az egyensúlyozó mű­vész Thorez mutatványa a szabadlétrán. A Doubek házaspár lovas- iskolájának sztárja „profesz- szor Bobo”, a számoló pari­pa. Az állatszámok közül nem lehet eldönteni, hogy Anna Polachová idomárnő elefánt­jai, vagy Olgra és Ludvik Berousek medvéi aratják-e a nagyobb sikert. Mindkét produkció tökéletes, túlzás nélkül nevezhető világszám­nak. Jól ázol a cirkusz zene­kara, amelynek érdekessége, hogy a szaxofonon hölgy ját­szik. Sz. G. * Ketten a háromtagú Noras elefántcsoportból. Idomárjuk Anna Polachová. bútorok vén faóriások, a javatermő gyümölcsfák és a facseme­ték. A fa jellemzi az em­bert, és az ember a fa áb­rázolásával fejezi ki önmaga jobbik felét, azt, amit nem mutogat, amely még a csa­ládtagok előtt is rejtve ma­rad, szövege a kulcsra zárt láda fedelének belső lapján „olvasható”. Mert e rejtett fák és a kí­vül látható virágok nem cél­szerűtlen díszítőelemek, ha­nem a székely nép termé­szetfilozófiájának kódexei. Olyan emlékek őrzői, ame­lyek már az Árpád-korban érett tartalommal és értel­mes jelbeszéd formájában éltek, s a következő ezer év alatt a rejtett jelbeszédi forma őrizte meg a tartal­mat, mely életről, halálról, világmindenségről szóL Val­lomást hordoz a női hiva­tásról, bizodalmát a férfi- erőről. Szimbólumviláguk ki­terjed a nap, a hold járásá­nak, az évszakok változásá­nak és az emberélet útsza­kaszainak összekapcsolására. S mindezt a csodálatos vi­rágerdő tobzódó szépségének nyelvén. A termésre kész pártás tulipán hamvas szép­sége virágzik, a szegfű vörö­se lángol, de a tulipántos láda címerébe akkor kerül a kulcs, ha „Zeng a lélek, zeng a szó, zeng a szerelem­ajtó”, ma is, mint ezred­évekkel ezelőtt. Kocsi Márta és Csömör Lajos hivatott tolmácsai a székelyek virágnyelvének. Könyvük 25 színes képe, 300 nagy ábrája és a legalább ennyi, kinagyított virágmo­tívum óriási ismeretanyag­ról, gondos gyűjtőmunkáról, a könyv stílusa a tárgy és a nép szeretetéről tanúskodik. Ügy „tolmácsolnak”, hogy a könyv végére érve, átdol­gozta lelkünket Vén Sütő Béla gyaluja, s immár szó­tár nélkül megértjük: miért van a madárnak halíarka, s miért nem fárad el, ha három ágú lélekfát emel magasba a csőréveL (gyárfás) gazdák is. De nem volt elég kasza, sarló. A termés is so­ványnak ígérkezett. De a föld már azoké volt, akik megművelik. Szilágyi György 16 évesen, születésnapi ajándékként kapta a szabadságot. Há­romhónapos pincei sötétség után Kispestről gyalogolt ha­za Zuglóba, diákos Bocskai- ruhában, kabátban, sapká­ban. A szovjet katonák több helyen megállították, hiszen a harci zaj még nem ült el. Egy városi bundás úr csat­lakozott hozzá, miután lát­ta. hogy a szovjet katonák a diákot továbbengedik. Mint kiderült, prof. Majláth Ala­jos volt. Egy diák. egy szov­jet katona, és egy magyar arisztokrata . .. Ruffy Péter családostól menekült egyik lakásból a másikba. A barátság — mon­dotta a rádióriportban — a sors ajándéka. Barátainak köszönheti a hamis papíro­kat és tulajdonképpen az életét is. Budán érte a fel- szabadulás. ahol ma is él. Sokan mondták akkor, hmv soha nem lesz itt élet. ?s nyugatra távoztak, mint 1956- ban is. Konzervatív vagyok — mondotta a műsorban — nem cserélek senkivel sem hazát, s mint ..ős-nártonkí- vüli”. ígv fejezte be vallo­mását: .Ez a neavven év a mindenem, az envém ...” Ez a tíz újságíró, szerkesz­tő a felszabadulás utáni ne­héz. de szép időkben a mos­toha élet- és munkakörül­mények között elsősorban nem masával, hanem az or­szág. az emberek sorsával törődött. Irigylésre méltó eseménvöket éltek át, soha meg nem isméí°lhefőeket. Ma már történelemnek szá­mító események tanúi és tu­dósítói lehettek. A történelem tanúiként Újságírók '45 tavaszán A Kossuth rádió csütörtök délben elhangzott Emlékkönyv több hangra című műsorát hallgatva, országos hírű, Eure - pában is ismert, tiszteletre méltó újságírók, szerkesztők visszaemlékezései kapcsán, a ma krónikásában felvetődik a kérdés: könnyebb vagy nehe­zebb volt-e nekik akkor, mint manapság nekünk. Mint újság­íróknak. valószínűleg k:5ny- nyebb, ugyanakkor nehezebb is lehetett. A nagy történelmi törésvonalak; a világ, Európa, hazánk sorsfordulóján 1945-ben napok, sőt órák alatt lénye­ges, történelmi változások ját­szódtak le. A műsor tíz újságíró — Bajor Nagy Ernő, Bebrits Anna, Danes József, Fülöp Kornél, Máté György, Pálffy József, Ruffy Péter, Szilá­gyi György, Tarr László, Vigh József — személyes él­ményeit vetíti vissza a fel- szabadulás első órájáról, nap­járól. A műsort készítő Rap- csányi László — ismervén életútjukat, munkásságukat — rövid, frappáns bemuta­tással, és összekötőszöveggel oldotta meg a feladatot. Pálffy Józsefnek, aki Ba- * jor földön, katonaként vé­szelte át a háborút, egy ame­rikai bombatámadás egykori tanúja és átélője, azt a na­pot, április 4-ét — akkor — semmi más nem különböz­tette meg a háború többi hétköznapjától. Tarr László­nak az idő tájt az MTI zü­richi tudósítójának arról a napról nincs különösebb em­léke. hiszen csak később ér­keztek meg a hírek Magyar- ország teljes felszabadulá­sáról. Elmondotta viszont, hogy a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front svájci szer­vezete sokat tett azért, hogy hiteles hírekhez jusson a nyugati magyar emigráció. Ezért magyar nyelvű kiad­ványokat, újságokat készí­tettek, s így számoltak le a sok rémhírrel. Bebrits Anna Moszkvában dolgozott a Kossuth rádió­nál. Közvetlen főnöke Nóg­rádi Sándor volt. Budapest felszabadulása nagy öröm volt számukra. Édesapja, a közlekedési szakember már Debrecenbe készült, ide hív­ta az Ideiglenes Kormány. Mikor megérkezett a hír, hogy egész Magyarország sza­bad, elhangzott a Kossuth rádió utolsó műsora ezzel az örömhírrel, és azzal a beje­lentéssel, hogy a Kossuth rá­dió befejezte adását. Ök is a hazatérésre készülődtek. Fülöp Kornél munkaszol­gálatosként került a frontra a sárospataki gyűjtőtáborból.' Átvészelte a doni katasztró­fát, a tífuszt, a visszavonu­lást, családja kipusztítását. A szabad Debrecenben a kor­mány futáraként dolgozott. Az első élelmiszerszállít­mányt is ő és társai juttat­ták el az éhező fővárosnak éppen azon, a számára örök­ké emlékezetes napon. Máté György a szegedi börtön foglyaként szökött meg Veszprém környékén, a fogház nyugatra való eva­kuálásakor. A fővárosba el­jutva első dolga volt az MKP székházában jelentkez­ni az akkori Tisza Kálmán, a mai Köztársaság téren. A párt agitádós és propaganda­osztályán kapott munkát. Édesanyjával csak másnap találkozott. Röpcédulákat fo­galmazott, felügyelte a nyom­dai munkát, később a Sza­bad Nép munkatársa lett. Bajor Nagy Ernő akkor 22 éves volt, és katonaszöke­vény. Budapesten, a Nemzeti Segélynél kezdett dolgozni. Édesanyja utána költözött a fővárosba, hozta magával a rokkáját is. bérmunkát vál­lalt, amíg fia hajnalonként piaci áruszállítóként dolgo­zott, hogy élelemhez jussa­nak. Nagy élménye a MA- DISZ megalakulása, ahol a hozzá hasonló fiatalokat is­mertette a politikával, az új élet lehetőségeivel. Vigh József kalandregény­be illő módon jutott el az első szovjet katonával való találkozásig. A Friss Újság szerkesztőségében folytatta munkáját, amely akkor a Nemzeti Parasttoárt lapja volt. Boldizsár Iván felelős szerkesztésével. Szívesen em­lékezett az akkori napokra, egykori munkatársaira, Sar- kadi Imrére is. Danes Józsefet Ácson, szü­lőfalujában érte a felszaba­dulás. Itt az egyik szovjet \ tiszt sürgette a földosztást, amelyben ő is részt vett. A május azonban már Buda­pesten találta, mint a Falu­rádió munkatársát. Aratásra készülődött az ország, az új ★ Gitár-költemény... Fekete textilből ké- Gubóruha, amely egy óriási selyemgu- szült, s a nyakrészhez erősített, és onnan bóra emlékeztet — hja, a japánoknak nem a fej köré vezetett spirál merevíti gitár- kellett messzire menni az ötletért... alakúra. Divat­bolondozás Még a sok furcsasághoz szokott párizsiakat is meg­lepték a legutóbbi divatbe­mutatón felvonultatott ja­pán modellek. A JunkoKos- hino divatház kreádói két­ségkívül fantáziadúsak, de — mi tagadás — praktikus viseletnek nemigen nevezhe­tők. Hogy a tervezők közül kit mi és mire inspirál, azt remekül bizonyítja a három bemutatott ruha, melyek kö­zül egy — a képruha — franda újdonság, s a japá­noké mellett szinte hagyo­mányosnak mondható. Kö­zös jelemzőjük viszont, hogy magára tereli a figyelmet, s nem arra, aki viseli. Lehet­séges, hogy egyszer a hazai divatbemutatók dobogóin is viszontlátjuk őket? Az emlékparktól a szállodáig Nívódíjas építészek Nemrég adtunk hirt róla, hogy az ÉSZAKTERV csoport­vezető főmérnöke, Ferencz Ist­ván kimagasló építészeti tevé­kenységéért Ybl Miklós-díjat kapott. Az április 3-án tartott vállalati ünnepségen további kiemelkedő alkotói teljesítmé­nyeket jutalmaztak nivódíjjal. Díjazott lettek a sátoralja­újhelyi TOKAJBOR iroda­ház, a miskolci, Jókai utcai lakóterület és a Herman Ottó-emlékpark épületegyüt­tesének tervező kollektívái. A tavalyi év legjobban meg­épült létesítményei között is ott találhatjuk a Herman Ottó-emlékpark épületegyüt­tesét. (Főtervező: Taba Be­nő), valamint a Jókai utcai átalakított malmot (főterve­ző: Ferencz István). A tava­lyi év legjobb tervei közé került a komplex lakókom­munális és egyéb középület kategóriában a Martin-tele­pi MÁV-lakások kiviteli ter­ve (főtervező: Golda János építész). A miskolci városlakókat is érdeklő hír, hogy az ÉVM zsűrije dicséretben részesí­tette a Széchenyi út 94. szá­mú, a belvárosi rehabilitá­ció keretében felépítendő épület tervét (főtervező: Pi- rityi Attila építész), vala­mint a Pannónia-szálló fel­újításának kiviteli tervét (fő­tervező: Szakonyi Adrien építész és Dufála József bel­sőépítész). O. J. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom