Déli Hírlap, 1985. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

Tanácstagnak jelölték 4e Többet is szívesen látnánk a szép virágtartókból... Szépül a Széchenyi út örömmel vették észre a Széchenyi úton sétáló mis­kolciak. hogy újabb utca­bútorokkal gazdagodott bel­városunk újsütetű promenád- ja. A mutatós fa virágtartó­kat a városi tanács helyezte ki. Egyelőre több mint 20 darab készült el ebből a tí­pusból a ládi fűrészüzem­ben. Meglepően olcsón, ezer forint alatti áron állítanak elő egy ilyen tartóedényt Nem véletlenül írunk az ár­ról, ugyanis ió lenne, ha több virágtartó kerülne ki az utcákra, az intézmények, üzletek bejáratai, kapui elé. Egy-két láda ára a benne levő növényekkel együtt sem jelenthet gondot egyet­len közületnek sem . . . Még módosabb megoldást is ajánl­hatunk: a városi tanács épí­tési osztályának munkatár­sai kiderítették, hogy melyik kádár vállal fadézsakészí- tést. (Egyébként ez sem sok­kal költségesebb.) És még valami: virágtartóval várost díszíteni nemcsak a Széche­nyi úton lehet! Amikor néhány híján száz esztendeje a második intemacioná- lé alapítói — korábbi hagyományokra támaszkodva — május el­sejét a munka, a nemzetközi munkásosztály ünnepévé nyilvánítot­ták, ha a társadalom fejlődésének fő irányát, tendenciáját világosan látták is, előre aligha sejthették a jövő konkrét történéseit, viha­ros változásait, zegzugos menetét, átmeneti vereségekkel és vég­érvényes győzelmekkel teli küzdelmeit. Gyökeresen átalakult o világ e szűk évszázad alatt: két világháború, forradalmak és el­lenforradalmak, fasizmus és demokrácia, tőkés válságok és szo­cialista fejlődés, a világ első munkásállamának, majd a szocia­lista világrendszernek a létrejötte, a gyarmati rendszer széthul­lása, termonukleáris fegyverkezési verseny és békés egymás mel­lett élés — ilyen, s hasonló végletes erők alakították át, s eb­ben az erőtérben alakult át maga a munka is, minden érték forrása, szülőanyja. Nálunk a századforduló körüli évtizedek kezdeti munkásmáju­sai, a tizenkilences első szabad május elseje, az ellenforradalmi korszak tiltott és osztályharcos demonstrációi után valójában és végérvényesen csak a legutóbbi negyven évben szabad a má­jus, csak azóta valódi ünnep a munka ünnepe. Méltó rangja, becsülete csak ott lehet a munkának, ahol min­den hatalom a dolgozó népé. A mi világunk ilyen világ; a mi társadalmunk azért emelte magas piedesztálra a munkát, mert ez nemcsak az anyagi gyarapodás, nemcsak a közös és egyéni boldogulás forrása, hanem forrása minden jognak, szabadság­nak, mércéje minden ember megítélésének; egyedüli forrása az emberi méltóságnak is. A tőkés világ — benne a fejlett tőkés országok — munkanélküli tíz- és százmillió tanúsíthatják, hogy még ha anyagi helyzetük romlása elviselhető is, számukra a munka hiánya az emberi méltóság hiányát, a legmélyebb mpg- alázottságot jelenti. És a szocialista világ dolgozóinak százmil­lió, köztük mi is tanúsíthatjuk: azért reagálunk élesen minden, nem munkából származó, vagy nem annak értékével arányos jövedelemre, mert méltóságunkat, a munkához fűződő legszebb szocialista eszményünket sérti. Mert a mi társadalmunk —, s ez nem holmi ünnepi alkalmakra tartogatott szóvirág, hanem im­már mélyen az idegrendszerünkbe ivódott, gondolkodásmódunkat meghatározó valóság — a munka társadalma. A munkásfiatalom, a szocialista társadalmi viszonyok ugyan szilárd alapot, de csak alapot adnak fejlődésünkhöz, óm auto­matikussá nem teszik azt. Hogy a munka ünnepén is — ünnep­rontás nélkül, de önkritikusan — fel kell tennünk magunknak a kérdést: megfelelő-e a munkánk? Kielégítő-e a színvonala, minő­sége, szervezettsége, versenyképessége és jövedelemtermő ké­pessége; nem maradtunk-e el vele nemzetközi összehasonlításban? Miközben évente ünnepeljük a munkát, van-e méltó rangja, s becsülete a hétköznapokon? Önkritikus, szigorú, realista válaszokat követelnek ezek a gyak­ran bizony kínzó kérdések; nem egy tekintetben át kell értékel­ni fogalmainkat. De a munka társadalmának erejét, életképes­ségét épp az bizonyítja, hogy tud ilyen válaszokat adni. Szabadon és békében ünnepelhetjük a munkát az idén is, mint négy évtized óta immár minden évben. S ahogy az nálunk szokás: színes, derűs légkörben. Ám egyúttal azzal az eltökélt­séggel, hogy minden erőfeszítésünket, minden fizikai és szellemi képességünket latba kell vetnünk a következő években munkánk színvonalának emeléséért, eredményességének fokozásáért. A munka ünnepének ma ez a legidőszerűbb üzenete számunkra. A munka társadalma mm Most mór végleges a dá­tum: május 10-én újra láthat­ja a miskolci közönség az Edda-együttest. A Gárdonyi Ifjúsági Parkban nagyszabású koncertet tervez a hat zenész: Pataky Attila, Fortuna László, Szénich János, Béres Ferenc, Gömöri Zsolt és Mirkovics Gá­bor; látványban és egyéb ér­dekességben nem lesz hiány, no meg kitűnő muzsikában sem - legalábbis ezt ígérte tegnapi sajtótájékoztatóján az együttes vezetője és Felvinczy Attila, a „mindenes". A felsorolt nevek azonban kissé megtévesztőek, mert maga a zenekar csak két tag­ból áll: Pataky Attilából és Fortuna Lászlóból. A többi­ek vendégzenészek, s csak akkor válhatnak taggá, ha az év végére bizonyítják, hogy mindent megtesznek az Eddáért, és jó társak lesz­nek a közös célért. A zene­karvezető elmondta, hogy az eddigi koncertek nem várt sikert hoztak, a fiatalok most is ugyanolyan lelkese­déssel tombolják végig mű­sorukat, mint korábban. Az új Edda nem „gitárcent­rikus”, inkább a billentyűs hangszerek kapnak hang­súlyt; de kicsit hagyomány- őrző is, mert főleg dallamos zenét játszanak. A miskolci koncerten több régi dalt megszólaltatnak, de termé­szetesen bemutatják újabb szerzeményeiket is. Nagyon készülnek erre a fellépésre, hiszen innen indult a zene­kar, ezért inkább más vá­rosokban próbálták ki ma­gukat, hogy „idehaza” már minden úgy menjen, ahogy azt elképzelték. A koncert­sorozat egyébként július 6- ig tart. de a hat zenészre vár még egy nagy megmé­rettetés — június 7-én a Bu­dapest Sportcsarnokban! A miskolci bemutatkozás tehát máius 10-én. pénteken este fél 8-kor lesz. eső ese­tén egy nappal később. (temesij A választási elnökség kéri az érintett terület lakóit, hogy a jelölőgyűlések«! részt venni szí­veskedjenek. 4c Külföldi gépek és berendezések dolgoznak a lyukói aknában is Borsodi bányászokkal Testvérkapcsolatok Miskolc testvérvárosi " ap- csoiatait jegyzik az egész világon. A városban levő vállalatok testvérkapcsolatai elsősorban munkajellegnek. Ám nemcsak a munkában, hanem az élet minden terü­letén arra törekszünk, hogy együttműködésünk a szocia­lista országokkal gyümölcsö­ző legyen. A Borsodi Szénbányák fennállása óta nem nélkü­lözheti a külföldi kapcsola­tokat. Az első nagyteljesít­ményű termelő- és biztosító- berendezések a Szovjetunió­ból érkeztek a borsodi szén­medencébe. és jöttek olyan szovjet szakértők és munká­sok is. akik önzetlenül bo­csátották rendelkezésünkre eddigi tapasztalataikat. Emlé­kezetes a Szovjetunió szén- bányászati miniszterének egykori látogatása Miskolcon és Borsod megyében, amikor bánya járásai során szocia­lista brigádokkal is találko­zott. Mint dr. Reményi Gá­bor vállalati fejlesztési fő­mérnök elmondta, jelenleg szovjet gyártmányú jövesz- tögépek és szellőztető be­rendezések üzemelnek a bor­sodi bányákban. A vállalat­nak régi kapcsolata van a lengyel bányaüzemekkel is. A katowicei Bujek bányá­val testvérkapcsolatban áll­nak: évenként sor kerül köl­csönös látogatásokra, tapasz­talatcserékre. Ugyanakkor sok lengyel gyártmányú gép és berendezés dolgozik a borsodi szénbányákban is. A Miskolci Bányaüzem lyukól aknájának a csehszlovákiai Ostravával van hasonló kap­csolata. Az' évenként sorra kerülő szakmai tapasztalat- cserék nagymértékben hoz­zájárulnak a ..milliomos ak­na” kiemelkedő eredményé­hez. A kapcsolatok emberi ol­dala legalább ennyire fon­tos. Mint Nagy Tibor, a Bor­sodi Szénbányák szakszerve­zeti bizottságának titkára elmondotta, a,szocialista bri­gádmozgalom patronálása, a csereüdültetések, a ''szakmai napok Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK- ban és itthon évenként jól kiegészítik azt a törekvést, hogy a borsodi bányásztár­sadalom megértse küldetésé­nek jelentőségét­* Az új Edda két régi tagja: Fortuna László (balra) és Pa­taky Attila Utravalót adtak Az avasi 60. szám- tanács­tagi választókerület jelölő- gyűlésén tegnap este. majd­hogynem családias volt a hangulat. Mert. noha mind­össze 36-an vettek részt a fontos eseményen, s halig it­ták meg a 20. Sz. Általános Iskola diákjainak kórusmű­sorát. s a mementóként elő­adott Váci Mihály verset, nagy-nagy figyelem kísérte Bíró Viktóriának, a gvűlés elnökének és Hern Gyula előadónak a szavait. Tet­széssel és egyetértéssel hall­gatták a Hazafias Népfront által ajánlott két jelölt, dr. Hidasi Károlyné mérnökta­nár. és dr. Tóthné Takács Mária főosztályvezető élet­útjának ismertetését. S jól­lehet az előadást követő vi­ta nehézkesen indult, a részt­vevők végül is belejöttek. A számos hozzászóló az avasiak mindennapos gond­ját fogalmazta meg, amikor szólt a hegyen élők tömeg­közlekedéséről. amely napon­ta okoz bosszúságot, s hús­ellátásuk elégtelenségéről már legalábbis ami az ol­csóbb húsféléket illeti. Az évek óta hiába reklamált gyógyszertári és orvosi ügye­let biztosításáról, a kulturá­lis lehetőségek bővítéséről, a szolgáltatás fehér foltjai­ról. S persze azokról a pa­naszaikról. amelyek oka nem az anyagi lehetőségek szű­kössége. sokkal i nkább az emberi értetlenség, a közöm­bösség. a közöny. Hogy va­lami módon végre el kell érni: a szülőik fékezzék meg kamasz gyerekeik rombolá­sát. kössék le fölös energiá­kat. Hogy a házfelügyelők csukott tetővel rakják a léo- csőházak elé az ürítésre váró kukákat, ne hordja a szél az úttestre s a parkosított te­rületekre minduntalan az A Mátyás király utcai ál­talános iskolában tegnap es­te tartották meg a 29. szá­mú tanácstagi választókerü­let jelölőgyűlését. Kovács Józsefné megnyitó szavai után Bocskai András mon­dott beszédet. Ezt követően mutatták be a Hazafias Nép­front két jelöltjét: Lőrincz Zoltánt, az LKM kovácsát és Szerdy Györgyöt, a Volán 3. számú Vállalatának csoport- vezetőjét. A vitában sokan szólaltak fel, elsősorban a környék — a Vologda városrész — meg­oldandó gondjaival foglal­kozva. Az új épületek lakói­nak elég messzire kell fá­radniuk, ha valamilyen szol­gáltatást kívánnak igénybe venni. Utcaseprő nem jár errefelé, a hótakarítást is a Miskolc Város Választási El­nöksége értesíti a lakosságot, hogy május 2-án, csütörtökön edényekből a szemetet. Hogy a jövendő tanácstag ha cso­dát nem is tud majd csinál­ni. tegyen meg mindent, hogy legalább „apróban” váltsa meg a lakótelep kis világát. Ütravalóval tehát bősége­sen szolgált a jelölőgyűlés, mielőtt gratulált volna mind­két. végül is megválasztott jelöltjének: dr. Hidasi Ká- rolynénak és dr. Tóthné nap végezte. S több felszó­laló szavaiból az derült ki, hogy az itt lakók is közöm­bösek. Tétlenül nézik, hogy a társadalmi munkában el­ültetett fákat kitörjék, a játszótereket szétrombolják, a szemetet eldobálják. A mun­kára nevelésnek mások al­kotásának megbecsülésével kell kezdődnie — mondta találóan az egyik felszólaló. Az is jó lenne, ha a gondo­kat nemcsak a szomszédasz- szonnyal, hanem a tanács­taggal is megbeszélnék. Az előző tanácstaghoz, működé­se során, összesen három közüggyel fordultak ... A választópolgárok mind­két jelölt szavazólapra ke­rülését támogatták, ők pedig elfogadták a jelölést. T7 órakor a 41. sz. -választóke­rületben tanácstagi jelölőgyű- lést tartanak. A helyszín: a Szi­lágyi Dezső u. 53. szám alatti általános iskola. A választókerü­let területe: Csabai kapu 29-töl végig, Kun Béla út 155-től és 134-től végig. Park utca. Petne- házy utca, Vezér u. 11-től és 16- tól végig, Bezerédi utca. Takács Máriának. Ne nézzék tétlenül a lakók se /f f j •• j •« J • • ImI^ zzIz Csütörtöki jelologyules í

Next

/
Oldalképek
Tartalom