Déli Hírlap, 1985. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-04 / 53. szám

a miskolciaké a szó Egy bontás következményei Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap Miskolc. 3501. Pt 3». — Tel.: 18-225. Becsaptak a boltokban Egyes kereskedelmi egységekben, mióta a köztudatba ke­rült a nyereségérdekeltség fogalma, gyakran megkárosítják az eladók — ritkábban a pénztárosok is — a fogyasztókat. Valamelyik nap úgy hozta az élet, hogy a feleségem is, én is, valamit keresve, szinte egyazon napon több boltot keres­tünk fel. Az egyikben 8 forinttal, a másikban 4,90 forinttal, a harmadikban ugyancsak néhány forinttal rövidítettek meg! Ezt otthoni utánméréssel (ismerve az árakat) tudtuk megál­lapítani. Természetesen nem voltunk restek azonnal vissza­fordulni az üzletbe, ahol a különbözetet vissza is kaptuk. De hogyan? A legtöbb helyen még elnézést sem kértek a téve­désért. Ismeretségi körünkben tudok olyan esetről is, amikor szinte méregbe gurulva adták vissza a károsultnak a külön­bözetet. Nem kívánom az érintett boltokat cím szerint felsorolni, minthogy a véletlenek összefutásának, és nem bevett, gya­korlatnak vélem a súlycsonkításokat, a mérési vagy számo­lási hibákat. De ha azt tapasztalnánk, hogy ezek az anomá­liák rendszeressé válnak, legközelebb az érintett bolt pontos címét is megnevezem, az esetleges kártalanítás ellenére. Ügy vélem, hogy a fogyasztók védelme érdekében gyako­ribbá s szigorúbbá kellene tenni a próbavásárlásokat, és ke­mény kézzel fellépni a csalókkal szemben. Dr. Vitányi Andor Miskolc A nem vagyoni kárról Ezt o polgári jogi fogal­mat csak néhány éve szen­tesítette Polgári Törvény- könyvünk. A bíróságok gya­korlata hosszú éveken át je­lezte annak indokoltságát, hogy anyagi kárpótlást kell nyújtani egyes, pénzben tu­lajdonképpen pontosan ki nem fejezhető anyagi hát­rányokért. A Legfelsőbb Bí­róság új irányelve érdekes jogeseten elemzi azokat a szempontokat, amelyek a nem vagyoni kárpótlás el­bírálásánál irányadók. A 32 éves, életvidám, makkegészséges fiatalembert súlyos baleset érte. Munka­helyén vezető szerelőként dolgozott. Egy 2,5 méter mélységű akna felett elhe­lyezett pallón áthaladva a kiásott aknába esett. Egy évig volt táppénzes állo­mányban. egészségét nem nyerte vissza. Nem százalé- kolták le, de kímélő munkát tudott csak ellátni. Sem so­káig állni, sem gyorsan mo­zogni nem tud. Hiába vonta ki magát a munkáltató a kár­térítési felelősség alól, a munkaügyi bíróság teljes kártérítést ítélt meg konkrét anyagi kárát illetően. Fiatal­emberünk azonban úgy be­lejött a pereskedésbe, hogy nyertes csatáját követően új követeléssel állt elő: száz- húszezer forint nem vagyo­ni kártérítést követelt. A keresetlevélben a követ­kezőkre hivatkozott: jó, hogy megtérítették az anyagi ká­rát, de ki fizeti meg neki azt, hogy most már egész életében orthopád cipőt kell hordania. A kirándulás, a tánc végképp hiányozni fog életéből. Fizikai munkát töb­bé nem végezhet, így le kel­lett mondania álmáról, a házépítésről. Idős apja szőlő­jét azért kellett eladni, mert ő, aki eddig gondozta azt, többé már nem képes arra. És nem utolsósorban fájlal­ja azt, hogy mozgáskor iáto- zottsága miatt elhízott. Emiatt magas lett a vérnyo­mása, és bizony, a másik nemnél is lényegesen kisebb esélyéi lettek. Ezért komoly pszichés problémákkal küsz­ködik. A kérelmet nemcsak a döntőbizottság, hanem a munkaügyi bíróság es a me­gyei bíróság is elutasította azzal az indokkal, hogy az orvosszakértő véleménye sze­rint „az életvitele nem ne­hezült meg, csupán a bal­esettel összefüggő egészség- károsodás tartós jellege áll fenn”. A Legfelsőbb Bíróság azonban helyt adott a jog­erős ítélet elleni törvényes­ségi óvási kérelemnek. Irány­elvében hangsúlyozta, hogy a kárpótlás összegét vaiameny- nyi, ebből a szempontból je­lentős tényező gondos mér­legelésével kell meghatároz­ni. Különösen a következő­ket kell figyelembe venni: a nem vagyoni sérelem jelle­gét és mértékét; a társadal­mi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós és súlyos megnehezü­lésének módját; továbbá a sérelmet szenvedett személy korát és életkörülményeinek alakulását. A nem vagyoni kárpótlás összegét befolyáso­ló tényezők között jelentős az egészségkárosodás jellege, az a körülmény, hogy a sé­relem az életfunkciók (mun­ka. mozíás, testi szükségle­tek kielégítése, közlekedés stb.) elvégzését befolyásoló-e, illetve az emberi kapcsolat­ban okoz-e pszichológiai hát­rányt. Dr. Kertész Éva p. L.-né (Szikszó): Levelét megkaptuk, minket is fe'.háborított a leírt eset. írását egy rajz kíséretében lapunk csütörtöki számában látja majd viszont. Cs. D. (Miskolc): A Miskolci Helyiipari Termé­s/etbarát Egyesület hétfőn 16.30 órától tartja összejöveteleit a városi tanács testnevelési és sportosztóiyának Szabadság tér 5. sz. alatti tanácstermében. Az egyesület titkára Ferenczi La­jos. Bak Rudolf (Miskolc): Ha levelét leközöljük, a ven­déglátóegység felügyeleti szervé­nek ki kell vizsgálnia, valóban történt-e árdrágítás, vagy sem. Sóben ön főszerepet játszik, mint közvetlen tanú, szenvedő fél. Dehát hol keressék magát, hiszen a pontos címét nem adta meg?! Ezért kell elzárkóznunk — bármennyire is együttérzünk önnel — a levél közlésétől. Martincsák F. (Miskolc): Sajnos, az ön levelét sem ad­hatjuk közre. Nem először üzen­jük olvasóinknak; lakásügyek­ben tehetetlenek vagyunk. Le­het. hogy önöket valóban igaz­ságtalanság érte, ám ennek el­döntése a lakás- és helyiséggaz­dálkodási osztály feladata, aho­vá fellebbezésüket eredetileg cí­mezték, illetve ahová végül is benyújtották. A fellebbezés jo­gosságát csak a lakásügyi ható­ság vizsgálhatja ki, mi legfel­jebb csak őszintén szoríthatunk azért, hogy lakáshoz jussanak. „... a Berekalja—Hegyes utcák sarkán levő közkút meghibásodását vállalatunk­hoz február 21-én jelentet­ték. A helyszínen kivizsgál­va megállapítottuk. hogy gyengén folyik a közkút tö­vén a víz. Másnap a közku­tat kiásuk, és a hibát elhá­rítottuk, de a munkaárkot ■nyitva hagytuk, mivel ka­viccsal akartuk visszatölteni. Aznap este a szomszédok ál­lítása szerint, a közkutat is­meretleír ember kifordította helyéről, és a víz megint a nyitott munkaárokba folyt, és onnan terjedt az úttestre. Ezt a hibát azonban válla­latunk ügyeleti szolgálatára csak február 24-én délben je­lentették. A hibát 25-én el­hárítottuk. Téves a cikkben az az állítás, hogy három héttel ezelőtt bejelentették a kozkútnál levő vízfolyást.” (A választ az Árvíz Diós­győrben címmel megjelent cikkünkre kaptuk a. Miskolci Vízművektől.) ,.... 1984. december 25-én a berentei szénosztályozó mű nem dolgozott. 26-án 6.00-kor indult. Folyamatos kocsiellá­tás mellett az igényelt 9000 tonna helyett csak 5159 ton­nát rakott, s ugyanakkor a cikkükben vázolt nehéz- mény miatt a kibuktatott ko­csi mennyiség — mely a szén­bányák kocsiigéinyét hivatott maradéktalanul kielégíteni —, kb. csak az 50 százalékot érte el. Ennek ellenére a szénbányák (Ormosbánya, Szuhakálló) igényét — ne­hézségek árán — teljesítettük. Megjegyezzük viszont, hogy a szénosztályozó mű decem­ber 24-re 7000 tonnának kért kocsit, de 14.00-kor üzemszü­netre hivatkozva megállt, 3 csak 1170 tonnát rakott le. A szénbányák viszont folyama­tosan dolgoztak 25-én reggel Kisdobos farsang a Avason 6.00-ig, vagyis 24-én 14.00- től 2tí-án ti.00-ig buktatásra várt az időközben megrakott kocsimennyiség, és ebből kö­vetkezett a kocsikban a szén befagyása.” (A választ a Nem volt elég vagon címmel megjelent cikkünkre kaptuk Gál Sándortól, a MÁV mis­kolci igazgatóhelyettesétől.) Zeus-Orion televízióm nyolcéves. Jó készüléket fogtam ki annak idején, hi­szen eddig alig költöttem rá összesen nyolcszáz forin­tot. Még akkor is csak ki­sebb mértékű szellemkép miatt panaszkodhattam, ami­kor a belvárosban sem lehe­tett jól fogni az adást. Az­tán hónapok óta — úgy, hogy közben egy-két hét el­telik panaszmentesen — csak panaszkodom én is, is­merőseim is a rossz vétel miatt, mivel kép helyett csupán csíkokat tudunk fog­ni. Persze, én is megpró­bálom magam kiküszöbölni ezt, de alig igazítok vala­mit a készüléken, idegen Iskolánk úttörőcsapata (3. sz. Általános Iskola, Közép­szer Utca) éppen tizedik al­kalommal rendezte meg a kisdobosok hagyományos far­sangját. Az 1985-ös év egy­ben az iskola és az úttörő­hang — már a műsortól idegen — hallatszik. Véfül is arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mi adónk­nál erősebb, idegen készü­lék zavarja a vételt. Ezt a véleményemet erősíti az is, hogy a tévészerelő már két­szer járt nálam, ám műsza­kilag nem talált hibát a ké­szülékemben. Egyedül élő özvegy asszony vagyok, a televízió az egyedüli szóra­kozásom. ezért nagyon bánt, hogy mostanában sokszor nem tudom fogni az adást. Jó volna megvizsgálni, mi zavarja a vételt környékün­kön. yincze Sándorné Miskolc, Kodály Z. u. 3. csapat működése megkezdé­sének évfordulóját is jelenti. Farsangi mulatságunkra Bárdos Lajos szép zenemű­vével hívogattuk a pajtáso­kat: „Hej, igazítsd jól a lá- bod, tíz farsangja, hogy már járod!” — olvashatták a fel­iratot az ünnepségre érkező vendégek. Megtudhatták azt is, hogy műsorunkba csakis népi játékokkal lehetett be­nevezni. A felkészülés időszakában eredeti, régi-régi rigmuso­kat, sok-sok népdalt ismer­tünk meg, amelyeket öröm­mel tolmácsoltunk a far­sangi mulatság résztvevői­nek, akik között ott voltak szüléink is. Szerepelt a re­pertoárban balázsolás (első osztályba hívogatás), sardó- zás (álarcos farsangi játék), Gergelyjárás (deákok tobor­zása), kiszehajtás-villőzés (a betegségek, károk elűzése). pünkösdölés (jókívánságok az asszonyoknak: nagyra nőjön a kender!) vagy például ara­tóünnep (a betakarítás örö- me). Végül a kisdobosok nép­tánccsoportja — kiegészülve „nem táncos” osztálytársa­inkkal — a fonót és lako­dalmast mutatta be. Ennek során számos miskolci szo­kást is felújítottunk. A mű­sornak ezt a részét iskolánk most verbuvált zenekara tet­te még hangulatosabbá. Szüléink és a vendégek nagy tapssal fejezték ki el­ismerésüket. Így lett szá­munkra jeles nap a február 22-i farsangi ünnep. Szeret­nénk elérni, hogy népünk régi szép szokásai továbbra is éljenek az Avason lakó családok emlékezetében is. Gergely Attila Bodnár Ákos néptáncosok, 4. a és 4. b osztályosok Rossz a vételi lehetőség Perecesen Szép lakásban, egyedül Szerkesztőségünket a legkülönbözőbb ügyekkel keresik fel az olvasók. Bartók Fe­renc panasza azonban ezek között is rend­hagyó. Az 55 éves férfi egyedül él Bokányi Dezső u. 25. szám alatti másfél szobás, összkomfortos. erké­ly es, szép lakásában. Rokkantnyugdíjas. Sen­kije sincs, nem bírja a magányt. Elmondta: többféle kétségbeesett megoldást is kigon­dolt, mi azönban ezek­ről megkíséreltük le­beszélni öt, talán si­kerrel ... Végül rá­állt a javaslatunkra: a lakás nagyobb szo­bájában szívesen he­lyet adna egy fiatal házaspárnak, ha azok ennek fejében, mond­juk, rendben tartják a lakást... Ügy véljük, egy ilyen kapcsolat el­tartási szerződés for­májában ölthelne tes­tet, s mindkét fél jól járna vele. S minden bizonnyal akad olyan, lakásra esetleg még évekig várni kénysze­rülő fiatal pár, akik­nek ez a lehetőség megoldást jelentene. Várja tehát a jelent­kezőket! + A Madarász Viktor u. 19. számú házat és környékét még az elmúlt évben kezdték sza­nálni. Ennek során hatalmas törmelékhegyek keletkeztek, amelyektől szinte járni sem tu­dunk. Ennél nagyobb baj, hogy négy család illemhely nélkül maradt, mert azt is elbon­tották, s a tél miatt nem lehetett a pótlásáról gondoskodni. Igaz, ezt a munkát megren­delték, tudomásunk szerint az ináncsi tsz-nél, de ők ilyen hidegben nem tudnak dolgoz­ni. Valami megoldást azonban mégiscsak kellene találni, mert azért W. C. nélkül nem él­hetünk. Kiss Katalin Miskolc, Madarász V. u. 19. Becsületes kisiparos Hemádtoaki hétvégi telke­men pincét ástam. Mikor el­készült, nyakamba vettem a várost, hogy ajtót csináltas­sak rá. Több kisiparosnál is jártam, ám nem sok siker­rel, mert sokallottam a vál­lalási összeget, illetve a ha­táridőt. Végül tervem mégis valóra vált, mert a Búza tér 19. sz. alatt találtam egy igen becsületes lakatosmes­tert, Lődy Barnabás szemé­lyében. Elmondtam neki, mit szeretnék, s bizony nem gon­doltam volna, hogy három nap múlva már készen is lesz. Azt is nyugodtan kije­lenthetem, hogy elsőosztályú munkát végzett, ráadásul alig egyharmadáért, mint amilyen ajánlatot kaptam korábban. Így jöttem rá, hogy vannak igen nagytudá­sú, ám mégis becsületes kis­iparosok is, akikben megbíz­hatunk, s akik nem mások pénzén akarnak meggazda­godni. G. L. őrnagy Miskolc, Szeles u. Temető a dombon Temetés. Az Eszperantó tér fölötti dombon, a Szent Anna temetőben. Az elhalálozott köz­életi ember volt, rokonok és is­merősök, barátok és tisztelők sora kel át az Északi tehermen­tesítő úton, s vág neki a domb­nak vezető hosszú, meredek jár­dának. Amely helyenként jeges, de mindenütt havas. Csúszik. Idős asszony toporog tehetetle­nül — még lent, — s boldog, amikor belekarolhat egy kész­séges fiatalemberbe. Igaz, így legalább tíz perccel tovább tart az út felfelé —• a fiatalnak. Nem csupán a frissen hullott, hanem a régebbi hó is borítja a járdát — állapítjuk meg. S egymásnak súgjuk: egy ilyen, viszonylag nagyforgalmú temetőhöz vezető „hegyi” utat bizony nem árta­na lezózni, fűrészporral meghin­teni. Mert felfelé meg csak bo­torkál az idős — pláne, ha se­gítik —, de mit csinál lefelé?! — ny—s—

Next

/
Oldalképek
Tartalom