Déli Hírlap, 1985. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-04 / 53. szám
a miskolciaké a szó Egy bontás következményei Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap Miskolc. 3501. Pt 3». — Tel.: 18-225. Becsaptak a boltokban Egyes kereskedelmi egységekben, mióta a köztudatba került a nyereségérdekeltség fogalma, gyakran megkárosítják az eladók — ritkábban a pénztárosok is — a fogyasztókat. Valamelyik nap úgy hozta az élet, hogy a feleségem is, én is, valamit keresve, szinte egyazon napon több boltot kerestünk fel. Az egyikben 8 forinttal, a másikban 4,90 forinttal, a harmadikban ugyancsak néhány forinttal rövidítettek meg! Ezt otthoni utánméréssel (ismerve az árakat) tudtuk megállapítani. Természetesen nem voltunk restek azonnal visszafordulni az üzletbe, ahol a különbözetet vissza is kaptuk. De hogyan? A legtöbb helyen még elnézést sem kértek a tévedésért. Ismeretségi körünkben tudok olyan esetről is, amikor szinte méregbe gurulva adták vissza a károsultnak a különbözetet. Nem kívánom az érintett boltokat cím szerint felsorolni, minthogy a véletlenek összefutásának, és nem bevett, gyakorlatnak vélem a súlycsonkításokat, a mérési vagy számolási hibákat. De ha azt tapasztalnánk, hogy ezek az anomáliák rendszeressé válnak, legközelebb az érintett bolt pontos címét is megnevezem, az esetleges kártalanítás ellenére. Ügy vélem, hogy a fogyasztók védelme érdekében gyakoribbá s szigorúbbá kellene tenni a próbavásárlásokat, és kemény kézzel fellépni a csalókkal szemben. Dr. Vitányi Andor Miskolc A nem vagyoni kárról Ezt o polgári jogi fogalmat csak néhány éve szentesítette Polgári Törvény- könyvünk. A bíróságok gyakorlata hosszú éveken át jelezte annak indokoltságát, hogy anyagi kárpótlást kell nyújtani egyes, pénzben tulajdonképpen pontosan ki nem fejezhető anyagi hátrányokért. A Legfelsőbb Bíróság új irányelve érdekes jogeseten elemzi azokat a szempontokat, amelyek a nem vagyoni kárpótlás elbírálásánál irányadók. A 32 éves, életvidám, makkegészséges fiatalembert súlyos baleset érte. Munkahelyén vezető szerelőként dolgozott. Egy 2,5 méter mélységű akna felett elhelyezett pallón áthaladva a kiásott aknába esett. Egy évig volt táppénzes állományban. egészségét nem nyerte vissza. Nem százalé- kolták le, de kímélő munkát tudott csak ellátni. Sem sokáig állni, sem gyorsan mozogni nem tud. Hiába vonta ki magát a munkáltató a kártérítési felelősség alól, a munkaügyi bíróság teljes kártérítést ítélt meg konkrét anyagi kárát illetően. Fiatalemberünk azonban úgy belejött a pereskedésbe, hogy nyertes csatáját követően új követeléssel állt elő: száz- húszezer forint nem vagyoni kártérítést követelt. A keresetlevélben a következőkre hivatkozott: jó, hogy megtérítették az anyagi kárát, de ki fizeti meg neki azt, hogy most már egész életében orthopád cipőt kell hordania. A kirándulás, a tánc végképp hiányozni fog életéből. Fizikai munkát többé nem végezhet, így le kellett mondania álmáról, a házépítésről. Idős apja szőlőjét azért kellett eladni, mert ő, aki eddig gondozta azt, többé már nem képes arra. És nem utolsósorban fájlalja azt, hogy mozgáskor iáto- zottsága miatt elhízott. Emiatt magas lett a vérnyomása, és bizony, a másik nemnél is lényegesen kisebb esélyéi lettek. Ezért komoly pszichés problémákkal küszködik. A kérelmet nemcsak a döntőbizottság, hanem a munkaügyi bíróság es a megyei bíróság is elutasította azzal az indokkal, hogy az orvosszakértő véleménye szerint „az életvitele nem nehezült meg, csupán a balesettel összefüggő egészség- károsodás tartós jellege áll fenn”. A Legfelsőbb Bíróság azonban helyt adott a jogerős ítélet elleni törvényességi óvási kérelemnek. Irányelvében hangsúlyozta, hogy a kárpótlás összegét vaiameny- nyi, ebből a szempontból jelentős tényező gondos mérlegelésével kell meghatározni. Különösen a következőket kell figyelembe venni: a nem vagyoni sérelem jellegét és mértékét; a társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós és súlyos megnehezülésének módját; továbbá a sérelmet szenvedett személy korát és életkörülményeinek alakulását. A nem vagyoni kárpótlás összegét befolyásoló tényezők között jelentős az egészségkárosodás jellege, az a körülmény, hogy a sérelem az életfunkciók (munka. mozíás, testi szükségletek kielégítése, közlekedés stb.) elvégzését befolyásoló-e, illetve az emberi kapcsolatban okoz-e pszichológiai hátrányt. Dr. Kertész Éva p. L.-né (Szikszó): Levelét megkaptuk, minket is fe'.háborított a leírt eset. írását egy rajz kíséretében lapunk csütörtöki számában látja majd viszont. Cs. D. (Miskolc): A Miskolci Helyiipari Termés/etbarát Egyesület hétfőn 16.30 órától tartja összejöveteleit a városi tanács testnevelési és sportosztóiyának Szabadság tér 5. sz. alatti tanácstermében. Az egyesület titkára Ferenczi Lajos. Bak Rudolf (Miskolc): Ha levelét leközöljük, a vendéglátóegység felügyeleti szervének ki kell vizsgálnia, valóban történt-e árdrágítás, vagy sem. Sóben ön főszerepet játszik, mint közvetlen tanú, szenvedő fél. Dehát hol keressék magát, hiszen a pontos címét nem adta meg?! Ezért kell elzárkóznunk — bármennyire is együttérzünk önnel — a levél közlésétől. Martincsák F. (Miskolc): Sajnos, az ön levelét sem adhatjuk közre. Nem először üzenjük olvasóinknak; lakásügyekben tehetetlenek vagyunk. Lehet. hogy önöket valóban igazságtalanság érte, ám ennek eldöntése a lakás- és helyiséggazdálkodási osztály feladata, ahová fellebbezésüket eredetileg címezték, illetve ahová végül is benyújtották. A fellebbezés jogosságát csak a lakásügyi hatóság vizsgálhatja ki, mi legfeljebb csak őszintén szoríthatunk azért, hogy lakáshoz jussanak. „... a Berekalja—Hegyes utcák sarkán levő közkút meghibásodását vállalatunkhoz február 21-én jelentették. A helyszínen kivizsgálva megállapítottuk. hogy gyengén folyik a közkút tövén a víz. Másnap a közkutat kiásuk, és a hibát elhárítottuk, de a munkaárkot ■nyitva hagytuk, mivel kaviccsal akartuk visszatölteni. Aznap este a szomszédok állítása szerint, a közkutat ismeretleír ember kifordította helyéről, és a víz megint a nyitott munkaárokba folyt, és onnan terjedt az úttestre. Ezt a hibát azonban vállalatunk ügyeleti szolgálatára csak február 24-én délben jelentették. A hibát 25-én elhárítottuk. Téves a cikkben az az állítás, hogy három héttel ezelőtt bejelentették a kozkútnál levő vízfolyást.” (A választ az Árvíz Diósgyőrben címmel megjelent cikkünkre kaptuk a. Miskolci Vízművektől.) ,.... 1984. december 25-én a berentei szénosztályozó mű nem dolgozott. 26-án 6.00-kor indult. Folyamatos kocsiellátás mellett az igényelt 9000 tonna helyett csak 5159 tonnát rakott, s ugyanakkor a cikkükben vázolt nehéz- mény miatt a kibuktatott kocsi mennyiség — mely a szénbányák kocsiigéinyét hivatott maradéktalanul kielégíteni —, kb. csak az 50 százalékot érte el. Ennek ellenére a szénbányák (Ormosbánya, Szuhakálló) igényét — nehézségek árán — teljesítettük. Megjegyezzük viszont, hogy a szénosztályozó mű december 24-re 7000 tonnának kért kocsit, de 14.00-kor üzemszünetre hivatkozva megállt, 3 csak 1170 tonnát rakott le. A szénbányák viszont folyamatosan dolgoztak 25-én reggel Kisdobos farsang a Avason 6.00-ig, vagyis 24-én 14.00- től 2tí-án ti.00-ig buktatásra várt az időközben megrakott kocsimennyiség, és ebből következett a kocsikban a szén befagyása.” (A választ a Nem volt elég vagon címmel megjelent cikkünkre kaptuk Gál Sándortól, a MÁV miskolci igazgatóhelyettesétől.) Zeus-Orion televízióm nyolcéves. Jó készüléket fogtam ki annak idején, hiszen eddig alig költöttem rá összesen nyolcszáz forintot. Még akkor is csak kisebb mértékű szellemkép miatt panaszkodhattam, amikor a belvárosban sem lehetett jól fogni az adást. Aztán hónapok óta — úgy, hogy közben egy-két hét eltelik panaszmentesen — csak panaszkodom én is, ismerőseim is a rossz vétel miatt, mivel kép helyett csupán csíkokat tudunk fogni. Persze, én is megpróbálom magam kiküszöbölni ezt, de alig igazítok valamit a készüléken, idegen Iskolánk úttörőcsapata (3. sz. Általános Iskola, Középszer Utca) éppen tizedik alkalommal rendezte meg a kisdobosok hagyományos farsangját. Az 1985-ös év egyben az iskola és az úttörőhang — már a műsortól idegen — hallatszik. Véfül is arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mi adónknál erősebb, idegen készülék zavarja a vételt. Ezt a véleményemet erősíti az is, hogy a tévészerelő már kétszer járt nálam, ám műszakilag nem talált hibát a készülékemben. Egyedül élő özvegy asszony vagyok, a televízió az egyedüli szórakozásom. ezért nagyon bánt, hogy mostanában sokszor nem tudom fogni az adást. Jó volna megvizsgálni, mi zavarja a vételt környékünkön. yincze Sándorné Miskolc, Kodály Z. u. 3. csapat működése megkezdésének évfordulóját is jelenti. Farsangi mulatságunkra Bárdos Lajos szép zeneművével hívogattuk a pajtásokat: „Hej, igazítsd jól a lá- bod, tíz farsangja, hogy már járod!” — olvashatták a feliratot az ünnepségre érkező vendégek. Megtudhatták azt is, hogy műsorunkba csakis népi játékokkal lehetett benevezni. A felkészülés időszakában eredeti, régi-régi rigmusokat, sok-sok népdalt ismertünk meg, amelyeket örömmel tolmácsoltunk a farsangi mulatság résztvevőinek, akik között ott voltak szüléink is. Szerepelt a repertoárban balázsolás (első osztályba hívogatás), sardó- zás (álarcos farsangi játék), Gergelyjárás (deákok toborzása), kiszehajtás-villőzés (a betegségek, károk elűzése). pünkösdölés (jókívánságok az asszonyoknak: nagyra nőjön a kender!) vagy például aratóünnep (a betakarítás örö- me). Végül a kisdobosok néptánccsoportja — kiegészülve „nem táncos” osztálytársainkkal — a fonót és lakodalmast mutatta be. Ennek során számos miskolci szokást is felújítottunk. A műsornak ezt a részét iskolánk most verbuvált zenekara tette még hangulatosabbá. Szüléink és a vendégek nagy tapssal fejezték ki elismerésüket. Így lett számunkra jeles nap a február 22-i farsangi ünnep. Szeretnénk elérni, hogy népünk régi szép szokásai továbbra is éljenek az Avason lakó családok emlékezetében is. Gergely Attila Bodnár Ákos néptáncosok, 4. a és 4. b osztályosok Rossz a vételi lehetőség Perecesen Szép lakásban, egyedül Szerkesztőségünket a legkülönbözőbb ügyekkel keresik fel az olvasók. Bartók Ferenc panasza azonban ezek között is rendhagyó. Az 55 éves férfi egyedül él Bokányi Dezső u. 25. szám alatti másfél szobás, összkomfortos. erkély es, szép lakásában. Rokkantnyugdíjas. Senkije sincs, nem bírja a magányt. Elmondta: többféle kétségbeesett megoldást is kigondolt, mi azönban ezekről megkíséreltük lebeszélni öt, talán sikerrel ... Végül ráállt a javaslatunkra: a lakás nagyobb szobájában szívesen helyet adna egy fiatal házaspárnak, ha azok ennek fejében, mondjuk, rendben tartják a lakást... Ügy véljük, egy ilyen kapcsolat eltartási szerződés formájában ölthelne testet, s mindkét fél jól járna vele. S minden bizonnyal akad olyan, lakásra esetleg még évekig várni kényszerülő fiatal pár, akiknek ez a lehetőség megoldást jelentene. Várja tehát a jelentkezőket! + A Madarász Viktor u. 19. számú házat és környékét még az elmúlt évben kezdték szanálni. Ennek során hatalmas törmelékhegyek keletkeztek, amelyektől szinte járni sem tudunk. Ennél nagyobb baj, hogy négy család illemhely nélkül maradt, mert azt is elbontották, s a tél miatt nem lehetett a pótlásáról gondoskodni. Igaz, ezt a munkát megrendelték, tudomásunk szerint az ináncsi tsz-nél, de ők ilyen hidegben nem tudnak dolgozni. Valami megoldást azonban mégiscsak kellene találni, mert azért W. C. nélkül nem élhetünk. Kiss Katalin Miskolc, Madarász V. u. 19. Becsületes kisiparos Hemádtoaki hétvégi telkemen pincét ástam. Mikor elkészült, nyakamba vettem a várost, hogy ajtót csináltassak rá. Több kisiparosnál is jártam, ám nem sok sikerrel, mert sokallottam a vállalási összeget, illetve a határidőt. Végül tervem mégis valóra vált, mert a Búza tér 19. sz. alatt találtam egy igen becsületes lakatosmestert, Lődy Barnabás személyében. Elmondtam neki, mit szeretnék, s bizony nem gondoltam volna, hogy három nap múlva már készen is lesz. Azt is nyugodtan kijelenthetem, hogy elsőosztályú munkát végzett, ráadásul alig egyharmadáért, mint amilyen ajánlatot kaptam korábban. Így jöttem rá, hogy vannak igen nagytudású, ám mégis becsületes kisiparosok is, akikben megbízhatunk, s akik nem mások pénzén akarnak meggazdagodni. G. L. őrnagy Miskolc, Szeles u. Temető a dombon Temetés. Az Eszperantó tér fölötti dombon, a Szent Anna temetőben. Az elhalálozott közéleti ember volt, rokonok és ismerősök, barátok és tisztelők sora kel át az Északi tehermentesítő úton, s vág neki a dombnak vezető hosszú, meredek járdának. Amely helyenként jeges, de mindenütt havas. Csúszik. Idős asszony toporog tehetetlenül — még lent, — s boldog, amikor belekarolhat egy készséges fiatalemberbe. Igaz, így legalább tíz perccel tovább tart az út felfelé —• a fiatalnak. Nem csupán a frissen hullott, hanem a régebbi hó is borítja a járdát — állapítjuk meg. S egymásnak súgjuk: egy ilyen, viszonylag nagyforgalmú temetőhöz vezető „hegyi” utat bizony nem ártana lezózni, fűrészporral meghinteni. Mert felfelé meg csak botorkál az idős — pláne, ha segítik —, de mit csinál lefelé?! — ny—s—
