Déli Hírlap, 1985. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-27 / 73. szám

TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSA Havasi Ferenc Élénküljön meg a gazdaság Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára elöljáróban a XII. kongresszus óta be­következett fejlődést ele­mezte. — A népgazdaság — mondotta — a legutóbbi években — a kedvezőtlen külgazdasági körülmények ellenére — a XII. kongresz- szus határozatának megfele­lően fejlődött. Megteremtet­tük az ország pénzügyi egyensúlyát, megőriztük fi­zetőképességünket; az élet- színvonal megvédését — má­sik fő célunkat — azonban, sajnos, maradéktalanul nem sikerült elérni. A XII. kongresszus felis­merte: ahhoz, hogy új len­dületet vegyünk, előbb las­sítani kell. Most a XIII. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élén- kebb egyensúlyi helyzetün­ket szilárdító, a gazdasági szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táp­lálkozó gazdasági fejlődés programját. A VII. ötéves terv e kö­vetelmény jegyében formáló­dik. A gazdasági növekedés élénkülése, a kedvezőbb fo­lyamatok kibontakoztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re tervezett növekedési ütem, a nemzeti jövedelem 2,5—-3 'százalékos bővülése irányoz­ható elő. Ez biztosítja a bel­ső felhasználás kisméretű nö­velését, ezen belül a beruhá­zások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növeke­dése már kismértékben meg­haladhatja a három százalé­kot, s erre alapozva a bel­földi felhasználás is valami­vel gyorsabban nőhet: elő­ször a nemzeti jövedelmet megközelítő, majd azzal lé­nyegében azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. Ez lehetőséget ad az élet­színvonal-politika mozgáste­rének bővítésére: a reálbé­rek növelésére és a társa­dalmi juttatások reálértéké­nek szélesebb körben törté­nő megőrzésére. Az életszínvonal-politiká­val szemben azt a követel­ményt támasztjuk, hogy érez­hetőbben segítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlő­dést, mérsékelje a társadal­mi egyenlőtlenségeket, tom­pítsa a szociális feszültsége­ket, legyen igazságosabb, va­lósítson meg arányosabb köz­teherviselést. A lakossági jövedelmek mintegy kétharmada közvet­lenül kapcsolódik a munka­teljesítményekhez. El kell érnünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett mun­ka legyen szervezettebb, megbecsültebb, a kiemelkedő teljesítmények erkölcsileg és anyagilag kapjanak megfe­lelő elismerést. A fő munkaidőn túl vég­zett tevékenységekre, kisvál­lalkozásokra továbbra is szükség van. Ezek bővítése azonban nem öncél, tevé­kenységüknek a népgazdasá­gi érdekekkel összhangban kell alakulnia. Sok követelmény vetődik: fel szociálpolitikánkkal szem­ben, de főként az, hogy az elosztás legyen igazságosabb, fokozottan segítse az erre rászorulókat. A létbiztonság fő pillérei maradnak a jö­vőben is munkajövedelmek és a társadalombiztosítási ellátások. A létbiztonság fon­tos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag elfo­gadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadalmi jövedel­mek vásárlóértékének meg­őrzése. Kedvezőbb gazdasági helyzetben egyes juttatások reálértékét esetleg növelni is lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a raszo- rultsági elv érvényesítése a szociálpolitika fontos eleme. A nyugdíjasok közül több mint félmillióan egyedülálló­ak. Segíteni mindenekelőtt azokon kell, akik nem tá­maszkodhatnak családjukra. A legsúlyosabb gondok eny­hítésére még az idén sor ke­rül. A KB titkára ezután az árpolitikáról szólott, hangsú­lyozva, hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alaku­lását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le. Arra törek­szünk azonban, hogy az ár­színvonal-emelkedéseket mintegy öt százalékra mér­sékeljük, ezért megfelelő inf­lációellenes program kidol­gozását tartjuk szükséges­nek. Az áremelkedés mér­séklése fokozatosan érhető el. Havasi Ferenc ezután gaz­daságirányítási rendünk to­vábbfejlesztéséről szólott. — Arra törekszünk — mondotta —, hogy a válla­latok és szövetkezetek le­gyenek a gazdaság főszerep­lői. Minden lényeges jogi, közgazdasági és politikai fel­tétel segítse a vállalatokat, hogy azok a lehető legtöb­bet tudják produkálni. A vállalatirányítás új formái­nak és a munkáskollektívák érdekeltségének erősítése je­lentős lépés lesz a társadal­mi demokratizmus fejlődésé­ben is. Áczéi György Becsül§ük meg az alkotó embert Csatlakozom küldött-tár-, saimhoz, akik kifejezték egyetértésüket a kongresz- szusi dokumentumokkal. Ká­dár elvtárs' és Gyenes elv­társ szóbeli kiegészítéseivel — mondotta felszólalásában Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára, majd így folytatta: Az elmúlt években megélénkültek az ideoló­giai, a kulturális viták, ame­lyek elsősorban történelmi utunk, alapértékeink, gaz­dasági és politikai fejlődé­sünk kérdéseivel foglalkoz­tak. A vitákban némelyek egy korábban kialakult, már ak­kor is sokban téves szocia­lizmus-képet kérnek szá­mon mai valóságunkon, má­sok nemzeti fejlődésünket féltik, hagyományos értéke­ket látnak veszélyben forog­ni. Itt-ott hangosabbak let­tek a marxizmustól idegen nézetek, amiben szerepe van a megélénkült burzsoá pro­pagandának is. Vannak elvá­rok is — szerencsére szá­muk és befolyásuk elenyé­sző —. akik. látván nehéz­ségeinket. a közérzet romlá­sára játszanak, s az évtize­des munkával megszerzett nemzeti közmegegyezést igyekeznek megbontai. Az elmúlt évek vitáiban nem ritkán és egyidejűleg tapasztaltuk, hogy némelyek parttalan liberalizmust, má­sok túlságosan merev maga­tartást vetnek a szemünkre, s ennek megfelelően vagdal- kozó „rendcsinálás"’ vagy korlátlan engedékenységet szorgalmaznak. Pártunk a beszámolási idő­szakban sem engedett egyik oldalnak sem. Továbbra ;s kitartunk amellett, hogy a szellemi életben a legfőbb eszköz a meggvőzés. a követ­kezetes elvi magatartás és vita. Ennek feltétele elméle­tünk igazsága, s ez megvan. — Történelmi „fél-múl­tunknak” volt olyan idősza­ka, amikor lejáratták, frá­zissá koptatták azt az alap­elvünket, hogy „a szocializ­musban a legfőbb érték az ember”. Legyűrve a torzítá­sokat, valljuk, hogy társa­dalmunk sorsa az emberi minőségen múlik, s a szocia­lizmus végső célja maga az ember — emelte ki Aczél György. — A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának szerves része a kulturális politika, amely a párt szö­vetségi poli'ikájőt is szolgálja. Ezt a művelődésoolitikát immár három évtizede fogal­maztuk meg, s azóta folytat­juk — hangsúlyozta a to­vábbiakban Aczél György. — E politikát kezdettől a szo­cialista émtés folytonosságá­nak vállalása, és a korábbi torzulások+ól. bűnöktől való elhatárolódás jellemezte. Ez a politika a szellemi élet olyan fellendülését eredmé­nyezte, amely a kultúra min­den ágában kiemelkedő ered­ményeket hozott, hozzájá­rult népünk felemelkedésé­hez, a politika stabilizálódá­sához, a nemzeti egység megteremtéséhez. Grigotij Romanov Barátságunk megbonthatatlan Grigori,j Romanov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kommunisták tizen­kilenc milliós seregének és az egész szovjet népnek a forró, szívélyes üdvözletét a Magyar Szocialista Munkás­párt XIII. kongresszusának, a magyar kommunistáknak és dolgozóknak. Ezek után így folytatta: — Nagy hatást gyakorolt ránk Kádár János elvtárs színes és tartalmas beszéde. Az ő személyében a testvéri Magyarország kipróbált ve­zetőjét, az elkötelezett in­ternacionalistát és leninis­tát, a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom nagy tekintélyű személyiségét tiszteljük. A magyar nép szoros egy­ségben immár négy évtize­de építi az új világot a Szovjetunió és a többi test­véri ország népeivel. Mind­az, amit ezen évek alatt el­ért, tanúsítja választott utunk helyességét, a szocia­lista rend vitathatatlan elő­nyeit és lehetőségeit. Az elmúlt időszakban va­lamennyien jobban felismer­tük, mennyire fontos, hogy megbízható és velünk azono­san gondolkodó barátaink legyenek, milyen felbecsül­hetetlenül nagy vívmány a szocialista közösség lete. Ez sajátos közösség, amelyben nincs helye sem az uralko­dásnak, sem az alárendelt­ségnek, sem annak, hogy egymásra erőltessük akara­tunkat, sem az azonosság mechanikus kialakításának. Ebben a közösségben az egység alapja a marxista— leninista szemlélet azonossá­ga és az, hogy közösek alap­vető érdekeink, azonos az osztályszolidaritás elvei irán­ti hűség, megvalósul az ér­dekek kölcsönös, gondos számbavétele és érvényesül a kölcsönös segítőkészség. Munkájukban önök, ked­ves elvtársak, az eddigiek­hez hasonlóan a jövőben is építhetnek a megbonthatat­lan szovjet—magyar barát­ságra, a legszorosabb együtt­működésre a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Nagy Október hazájával. A KGST-tagországok ta­valyi felső szintű tanácsko­zásán hozott stratégiai dön­tések nagy gazdasági és po­litikai jelentőségűek mind az egyes testvéri országok, mind az egész közösség számára. Segítik gyorsabb együttes előrehaladásunkat, a terme­lés intenzívebbé tételét és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, e kulcsfel­adatok sikeresebb megoldá­sát. E döntések politikai je­lentősége abban rejlik, hogy magasabb szintre emelik a közös cselekvést és együtt­működést, erősítik gazdasági függetlenségünket a Nyugat­tal szemben. Ennek fontos­ságát a jelen körülmények között — s önök kétségtele­nül érzik ezt saját tapaszta­lataik alapján is — nem le­het eléggé hangsúlyozni. Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy ve­lünk az erő pozíciójából, a fenyegetés módszerével tár­gyaljanak, kudarcra van ítél­ve. A szocialista államok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy válaszolni tudjanak a kihí­vásra, és biztosítsák orszá­gaik és népeik biztonságát. Megbízható pajzsuk a Varsói Szerződés, amelynek 30. év­fordulójáról hamarosan meg­emlékezünk. Közösségünk szorgalmazza a nemzetközi feszültség enyhülését, és a jövőben is folytatja politiká­ját, amelynek célja az egy­ség és összeforrottság továb­bi biztosítása, a külpolitikai lépések egyeztetése. Ma a nemzetközi közvéle­mény figyelmének közép­pontjában a nukleáris és űrfegyverzet témakörében közelmúltban megkezdett új szovjet—amerikai tárgyalá­sok állnak. A Szovjetunió konstruktív és reális tervek­kel érkezett Genfbe, azzal a szándékkal, hogy a tárgya­lások tárgyára és céljaira vonatkozóan elért korábbi megállapodásoknak megfele­lően cselekedjék. Ilyen hoz­záállást várunk az amerikai fél részéről is — hangsúlyoz­ta Grigorij Romanov. Huszár Andor felszólalása Huszár Andor, a Tiszai Vegyi Kombinát vezérigazga­tója, a nagyvállalat küldötte, elsőként arról szólt, hogy a TVK létrejötte és dinamikus fejlődése méltóképpen mutat­ja a magyar—szovjet gaz­dasági együttműködés sikere­it. A szovjet technológiával és berendezésékkel működő műtrágyagyár huszonegy év óta termel, és elsősorban intenzifikálásokkal két és félszeresére növelték az ere­deti kapacitását. A gyár az országban a legalacsonyabb önköltséggel állít elő mű­trágyát. A magyar—szovjet olefinegyezmény alapján tíz éve létesült olefingyár a múlt évben. 12 százalékkal többet termelt a tervezett kapacitásnál. Az 1983-ban üzembe helyezett második polipropiléngyárban — első­ként a világon — már a holnap technikáját tükröző üzemet létesítettek. Kádár János találkozója veteránokkal Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a kongresszus tegnap délelőtti szünetében találko­zott a tanácskozáson részt vevő veteránok egy csoport­jával. Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözle­tét, jókívánságait, kifejezte a párt megbecsülését idős harcosai iránt. A KB első titkára hangsúlyozta: a vete­rán kommunisták múltbeli harca segítette hozzá a pár­tot, a népet a mai eredmé­nyek eléréséhez, s a kong­resszus légköre, hangulata is bizonysága annak, hogy ér­demes volt küzdeni, harcol­ni, dolgozni. Az egykori har­cosok tapasztalata ma is nél­külözhetetlen a párt számá­ra. Kádár János szavaira Se­bes Sándor válaszolt. Társai nevében köszönetét mondott a párt régi harcosai iránti figyelmességért, megbecsülé­sért. Szólt arról, hogy a je­lenlevők a párt történetének alakítói voltak, s mindenkor a párt ügyéért, a magyar nép becsületéért harcoltak. A kongresszus felelősségtel­jes munkáját látva megelé­gedéssel tölti el őket, hogy a megkezdett úton a fiata­labb nemzedék is — az idő­sebbekkel együtt — tovább építi a szocializmust és őrzi a békét. A felszólaló ezután azzal foglalkozott, hogy az egyie élesedő világpiaci verseny, a tőkés országokban bekövet­kezett recesszió, a diszkri­minációs intézkedések hatá­sa nagymértékben nehezí­tette a versenyképesség fenn­tartását. A vállalat úgy tu­dott a nemzetközi élvonal­ban maradni, hogy termékei jelentős részének minősége eléri a versenytársakét, a termelékenység pedig megfe­lel a fejlett ipari országok hasonló üzemeinek. Időben felismerték a gazdasági kör­nyezet, a bel- és külpiaci hely­zet gyors változásait, és eh­hez sikerült rugalmasan al­kalmazkodni. A korszerű technológiák megválasztása, a versenyképes új gyártmá­nyok. valamint a jó piaci és marketingmunka alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a vállalatnak évek óta nincse­nek értékesítési gondiai. A gazdasági vezetők fele­lősségéről szólva rámutatott: sok mindenért felelőssé te­szik őket. de az elszalasztott lehetőségek, az elmulasztott üzletek miatti eredmény kieséséért nem. Igaz, hogv ez rendkívül nehezen is mérhe­tő. de ha olyan szemlélet- és gondolkodásmód alakul ki, amely e tényezővel is szá­mol. egvre nehezebb helvzet- be kerülnek a közénszerű. a kockázatot esváltalán nem. vagy alig vállaló vezetők és vállalatok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom