Déli Hírlap, 1985. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-26 / 72. szám
(Folytatás az 1. oldalról) Államunk alapja a munkás-paraszt szövetség, amelyhez hozzátartozik az értelmiségiekkel kötött szövetség is. De létezik a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek — nem hívők és a hívők — szövetsége is, mind- azoké, akik egyetértenek az alapvető nemzeti célokkal, a szocialista társadalom építésével, és készek annak megvalósítására. Ez a szövetség pártunk politikájának rendkívül fontos eleme — hangsúlyozta Kádár János. Történelmileg úgy alakult, hogy Magyarországon egy- párt-rendszer van, és az is marad. A történelmi tapasztalatokat is figyelembe véve úgy véljük, hogy az egy- pártrendszer a szocialista társadalom számára nem elvi, hanem gyakorlati kérdés, amit az adott országban a fejlődés dönt el. Pártunk politikájának fontos eleme a szocialista demokrácia további kibontakoztatása. Ennek kiszélesítéséhez segítséget nyújtanak majd az új vállalatvezetési formák, amelyeket fokozatosan bevezetünk. Ezek ugyancsak növelik a helyi kollektíva szavának súlyát. A demokrácia szélesítésének útján politikánk fontos próbája lesz az új választó- jogi törvény érvényesítése a júniusi általános választásokon. Az öt évvel ezelőtt meg- •'tartott XII. kongresszus kemény és szigorú gazdasági programot hirdetett — mondotta ezután a párt első titkára. — A feladatok sorában az első helyre a nemzetközi fizetési mérleg javítását tette. Ennek érdekében lassította a termelés fejlesztésének ütemét, visszafogta a beruházásokat, és célul tűzte ki az életszínvonal elért szintjének megtartását. Központi Bizottságunk nagyon nagyra értékeli, hogy ezt a szigorú programot -munkásosztályunk, dolgozó népünk megértette és tettekkel támogatta. Mi valósult meg ebből? Mindenekelőtt az, hogy sikerült javítani a nemzetközi fizetési mérlegünkön. Nagy gondot okozott 1982-ben. hogy Magyarország megőrizne fizetőképességét. De sike- „rült, s ettől rendkívül sok függött. Az említett években kemény erőfeszítéssel az adósságot is sikerült mintegy 15 százalékkal csökkenteni. ‘ Termelési eredményeinkről szólva kiemelhetem, hogy - 1981-től 1984-ig, négy év alatt az ipar termelése 10,2 „százalékkal növekedett, a mezőgazdasági ágazaté 12,4 százalékkal. Jelentős volt a fejlődés a közlekedésben és i a kereskedelemben is. A nemzeti jövedelmet — 1984 végéig — mintegy 8,5 százalékkal sikerült növelnünk. Ez még nem éri el, csak megközelíti a XII. kongresszuson kitűzött célt, ám az 1985-ös esztendő még csak most kezdődött. Az idei céltudatos munkán is múlik. hogyan teljesülnek gazdasági terveink. A mi irányítási rendszerünk, amely 16 éve eredményesen működik, egyike, a szocialista országokban ki- s. dolgozott és életbe léptetett irányítási rendszereknek. Számunkra ez szocialista terveink valóra váltásának egyik eszköze. Az üzemek, a vállalatok önállóságának növelésével rugalmasabbá kívánjuk tenni a tervgazdálkodást, érvényesíteni a kollektív és az egyéni érdekeltséget, ösztönözni a jobb munkát. A közelmúltban a Központi Bizottság, a párt végrehajtó szervei elemezték a gazdaságirányítási rendszer működésének tapasztalatait, s úgy határoztak: legfontosabb elemeit megtartva, bizonyos igazításokkal továbbfejlesztjük, hogy még jobban segítse a szocialista építést. Az exten- zív szakaszból az intenzív szakaszba léptünk most előre. A XII. kongresszuson az életszínvonalra hozott határozat végrehajtásáról — felelősen — a következőket mondhatjuk: a reáljövedelem 6 százalékkal növekedett, a lakosság fogyasztása ugyancsak 6 százalékkal bővült 1984 végéig. Az életkörülmények — lakás, közlekedés, egészségügy, kultúra — javultak az elmúlt években. Az iparban és az építőiparban bevezettük a 40 órás munkahetet. A reálbér sajnos csökkent, s a nyugdijak, a juttatások reálértékét sem sikerült teljes mértékben megőriznünk. Tehát a XII. kongreszus határozatát az elért életszínvonal megőrzéséről nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani, bizonyos társadalmi rétegek életszínvonala nem javult, sőt esetenként romlott is. A becsület megkívánja,, hogy ezt megmond jam. Az 1985-ös terv a nemzeti jövedelemnek a korábbi évekénél lendületesebb, évi 2,5 —2,8 százalékos növelését tűzi ki célul, s azt, hogy megálljon a reálbér csökkenése. A terv az életszínvonal bizonyos mértékű fejlesztését is előírja. A kongresszusi felkészülés vitájában sokan — nemcsak az idősebbek — hangoztatták, hogy foglalkozni kell a nyugdíjasok és a fiatalság helyzetével. Arra kell törekednünk, hogy a valóban rászorulók helyzetén javítsunk. Az ifjúság politikai nevelésével kapcsolatban nagy feladat vár a pártra, társadalmunk minden felelős tényezőjére. Ki kell venni a részünket a társadalmi rendszerek világméretekben folyó ideológiai harcából, annál is inkább, mert az imperialisták kiterjedt antikommunis- ta, szocialistaellenes propagandát folytatnak, amellyel szemben nekünk határozottan föl kell lépnünk. A tudományos kutatóktól azt várjuk, hogy segítsenek a szocialista építés új kérdéseire adandó új válaszok megfogalmazásában — mondotta ezután Kádár János, majd hangsúlyozta: — A kommunistáknak a szocialista eszme és pártunk politikája mellett a szocialista erkölcsöt is képviselniük kell. Fontos feladatunk a munka becsületének, humá- mus eszméinknek a népszerűsítése. Határozottan lépjünk fel az erőszak bárminemű propagálása, a Nyugatról érkezett, megkésett és kopott divatok ellen. Száműzzük a trágárságot a nyilvános életből, az irodalomból, a kultúrából, a sajtóból, a televízióból. A tervezőmunkában változatlanul a népgazdaság egyensúlyi követelményeit tartjuk szem előtt — emelte ki ezt követően Kádár János. — Célunk egy olyan program kidolgozása, amely fokozatos élénkülést, növekvő termelést tesz lehetővé. Eddigi ismereteink szerint a következő ötéves tervben a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos, az ipari termelés 13—16 százalékos, a mező- gazdasági termelés 12—14 százalékos, a belső felhasználás 13—16 százalékos növelését lehet előirányozni. Ez a program magában foglalja azt is, hogy a népgazdaság külső egyensúlyát tartósan javítsuk, a műszaki haladást és műszaki fejlődést meggyorsítsuk, és az életszínvonalat érzékelhetően emeljük. Értékes erőforrásunk az együttműködési lehetőségek jobb kihasználása a Szovjetunióval, és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében. Népünk békét akar, annak megvédését és megszilárdítását tekintjük fő feladatunknak — hangsúlyozta beszéde további részében Kádár János. — A nemzetközi helyzet ma feszült, az Egyesült Államok és a NATO erőfölényre tör. Ez megengedhetetlen. A Varsói Szerződés tagállamainak gondoskodniuk kell védelmükről, és ennek megfelelően mi is megfelelő szinten tartjuk védelmi erőinket. A Varsói Szerződés tagállamaként eleget teszünk kötelezettségeinknek. Itt is megerősíthetem: a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés meghosszabbítása mellett foglal állást. Készek vagyunk az erre vonatkozó okmányt aláírni. A mai alkalommal is szólni kívánok felszabadulásunk 40. évfordulójáról — mondotta befejezésül az MSZMP KB első titkára. — Nagy sorsforduló volt népünk életében, amikor 1945. április 4-én a szovjet hadsereg felszabadította Magyarország teljes területét a hitleri fasiszták megszállása alól, és ezzel az ország visszanyerte szuverenitását, szabadságát. A kapitalisták és földesurak hatalma, rendszere, amely A kongresszus elnöksége. sorsát a hitleri fasizmushoz kötötte, összeomlott. Mindazoknak, akik a magyar nép felszabadítását segítették, az őszinte hála és köszönet, a tisztes emlékezés szaván túl, azt tudjuk mondani, hogy a magyar nép élni tudott szabadságával. A munkásosztály, a nép kivívta hatalmát, szocialista társadalmi rendszert teremtett a Magyar Népköztársaságban. Joggal mondhatjuk: pártunk, munkásosztályunk, népünk harca, munkája nem volt hiábavaló. Ilyen hatalmas fejlődésre csak a szabadabbá vált és szocialista útra lépett nép volt képes, amely erőfeszítéseiben élvezte a világ haladó erőinek támogatását. Meggyőződéssel állíthatjuk: szocialista céljainkat szem előtt tartva, erőinket összefogva és gyarapítva, bizakodva nézhetünk a jövőbe. Céljainkat elérjük, terveinket megvalósítjuk, felépítjük a fejlett szocialista társadalmat, gazdagítjuk, hazánkat, a szocialista Magyarországot, kedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdálkodást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialista elvünk szenved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a kimagasló teljesítmény részesül megfelelő társadalmi és anyagi elismerésben. A párt határozott álláspontja, hogy a nem kívánatos jelenségek ellen a kellő időben fel kell lépni, a visszaéléseket le kell leplezni, elkövetőiket felelősségre kell vonni. A továbbiakban hangsúlyozta: a párttagok kötelességei közé tartozik, hogy az állampolgári fegyelem megtartásában példát mutassanak, törvényeinket tiszteljék, a munkában pedig becsületesen helytálljanak. A párt tagjainak túlnyomó többsége megfelel ennek a követelménynek. — Szocialista vívmányainknak a társadalom, a nép életében mély gyökerei vannak — mondotta befejezésül. — Ezek védelmét, fejlesztését népünk akarja és támogatja. Erőnk pártunk eszméjében, politikai, cselekvési és szervezeti egységében, a kommunisták fegyelmezettségében, tettre- készségében, a néppel való összeforrottságában rejlik. Kérem a tisztelt konsresz- szust. hogy a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését vitassa meg és fogadja el. Osztafl Béla felszólalása fi pírtiapok muSassanak péli! politikai intézkedések és a melegüzemi pótlék bevezetése javította a nagyüzemi munkásság egy részének anyagi elismerését, de a kialakult feszültségeket nem sikerült feloldani. A piaci nehézségek, az alapanyag- és energiaellátási gondok esetenként termelés- csökkenést idéztek elő. A felszabaduló munkaerőt más, létszámgondokkal küszködő területre irányították át. — A bérfejlesztési lehetőségeink mérséklődtek — mondotta. — Az Ózdi Kohászati Üzemek bérből és fizetésből élő dolgozóinak élet- színvonala a XII. kongresz- szus óta csökkent, s ez egyes rétegeket különböző mértékben érintett, sok emberben aggodalmat váltott ki. A megélhetési feltételek nehezedése miatt növekedtek a logos és jogtalan kritikai észrevételek. keményebbek lettek a vélemények. Egyesek részéről érzékelhettük a demagógia. a vezetőellenesség felerősödését, a türelmetlenséget. Ezeknek a véleményeknek, kérdéseknek a tisztázásában, megválaszolásában,, ha kellett. elutasításában a kommunisták sokat segítettek. A felszólaló elmondotta: a vállalat dolgozói közül sokan úgv próbálták megőrizni é'et- színvonalukat, hogy kisvállalkozásokban. gazdasági munkaközösségekben kiegészítő jövedelmet biztosítottak maguknak. Ez hasznos aváll- lalatnak. Az igazi haszon azonban az volna, ha a vemk-k munkaszervezése, munkatempója, eredménv=>s- sége visszahatna a termelésre. fő munkaidőben is úgy dolgoznának az emberek, és a keresetük is ehhez igazodna. Gyenes András szóbeli kiegészítése A kongresszus első napján szólalt fel Osztafi Béla csoportvezető, az Ózdi Kohászati Üzemek küldötte. Elmondta, hogy vállalata gazdálkodását a XII. kongresz- szus óta jelentős változások befolyásolták: az acél világpiaci ára fokozatosan csökkent, az alapanyag- és energiaárak nőttek. Ez a tendencia csökkentette a vállalat jövedelemteremtő képességét, saját erőből kevesebb pénz jutott fejlesztésére. Az állami hitelek visszafizetése súlyos terhet jelent. Az új ár- és szabályozórendezerrel együtt mindez lényegesen nagyobb követelményeket támasztott a vállalati gazdálkodással. a párttagokkal, a dolgozókkal szemben. Ebben a helyzetben a vállalat legfontosabb feladata volt a gazdasági stabilitás megőrzése, a versenyképesség megtartása. A népgazdasági egyensúly javítása érdekében növelték az exportot. Ez évente 50—60 millió dollár aktívumot jelentett. A továbbiakban arról beszélt, hogy az 1984. évi bérKádár János nagy tapssal fogadott szavai után Gyenes András, a KEB elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez. Elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bizottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával és azokkal a megállapításokkal, amelyek Kádár János előadásában elhangzottak. A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye, hogy ez a politikai vonal jó, bevált, a tapasztalatok és az élet igazolta. Ebben a politikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzése és az új jelenségek marxista—leninista felfogása. Ez a politika különbséget tudott tenni a társadalmi haladást ténylegesen elősegítő elgondolások, megoldások között, valamint azok között, amelyek csak látszólag mutatkoztak ilyennek. Pártunk egységes, és betölti vezető szerepét. Bizonyítják ezt azok az eredmények, melyekről a Központi Bizottság a kongresszusnak beszámolt. Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a pártban a beszámolási időszakban is érvényesült a demokratikus centralizmus lenini elve, és hangsúlyozta: a párton belüli demokratikus légkör egész társadalmunk, közéletünk demokratizmusának is alkotója, formálója. Ezután a társadalmunktól idegen jelenségekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalkozott. — A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzést, az ügyesTANÁCSKOZIK AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSA Kádár János vitaindító beszéde
