Déli Hírlap, 1985. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-23 / 70. szám
Szeretett Miskolcon dolgozni... Csohány Kálmán születésnapjára Emlék otthonról. Csohány Kálmán grafikája. A kétszeres Munkácsy-dijas érdemes művész Csohány Kálmán születésének bt), évfordulóján szerdán délelőtt a Kossuth adón. az Ifjúsági Rádió műsorában „Csohi” címmel emlékezett a művész életére. munkásságára Geren- . csér Ferenc cimbalomművész, dr. Molnár András orvos, Müller András festőnövendék és Reich Károly grafikusművész. Hangfelvételről megszólalt maga a művész is. A barátok emlékezéseit Latinovits Zoltán által elmondott versek és cimbalomszólók foglalták keretbe. A műsort Szabó Éva készítette. Hogy miért került ez az Ifjúsági Rádió műsorába — ezt csak találgatni lehet. Mint ahogyan félrevezető lehet a cim is: „Csohi”. Nem sok embernek engedte meg ezt a művész, csak a hozzá méltóaknak, legközelebb állóknak. Minden művész életében meghatározó a gyerekkor, az a közeg, amelybe beleszületett, ahol nevelkedett. A Nógxád megyei Pásztó az idő tájt falu volt, olyan község, ahol az emberek a mostoha adottságú földből nem élhettek meg, kénytelenek voltak erdei vagy bányamunkát vállalni, vagy a vasúthoz szegődni. Csohány szinte gyerekként kezdte munkás életét, dolgozott favágók között, szénbányában és pályamunkásként. Erről nem volt szó a műsorban. De azt elmondotta, hogy gyerekkorától rajzolt és sokáig nem gondolt arra, hogy művész legyen. Túl volt már a 20. életévén, amikor eljutott az Iparművészeti Főiskolára, s a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait 1952-ben, Hincz Gyula, Ék Sándor és Ko- necsni György irányításával. Azóta részese volt a magyar képzőművészeti életnek, egy időszakban pedig irányítója is, mint a Képző- művészeti Szövetség titkára. Mikor megbénult a jobb keze, amellyel dolgozott, a klinikán sem tudott munka nélkül meglenni; bal kézzel rajzolgatott. Orvos barátja itt is sokszor meglátogatta. A klinikán nem érezte jól magát a művész, féltette a szívét, és sokat foglalkoztatta a halál, mint már gyermekkorában is. Sokat mesélt ez idő tájt álmairól, amelyeket később meg is rajzolt. Jellegzetes motívumai, a kitárt szárnyú madarak, a lombtalan fák, a fáradt öregemberek mindennapos társaivá szegődtek, aztán elkísérték élete végéig. Az emlékezek azt is elmonMárcius 25-től április 3-ig a Szombathelyi Lakástextil Vállalat árusítással egybekötött kiállítása MISKOLCI W Centrum Áruház I. emeleti kiállítási területén. Minden kedves vásárlónkat szeretettel várjuk. dották, hogy ugyanakkor a művész társaságkedvelö, jó humorú, a végtelensegig jószívű ember volt, s mindez páratlan szelídséggel párosult nála. Csak ha közügyekről volt szó, lett indulatos, szenvedélyesebb . .. A műsorból kimaradt — sajnos —, hogy szeretett Miskolcon művésztársai, barátai körében dolgozni. Gyakori és tartós vendég volt a művésztelepen, szívesen üldögélt a Művész bisztró teraszán egy pohár bor mellett. Akik ismerték, tudták, akkor is dolgozott. Erről így beszélt: „Sokat rajzolok. Ahhoz a grafikus fajtához tartozom, akinek nagyon hosz- szú idő telik el egy-egy rajzig. Néha előzőleg rézkarcon is megrajzolom a témát. Ezt azért szeretem, mert ez hihetetlen nagy fegyelmet követel az embertől. A papírt elronthatja az ember, a lemez az más ...” Csohány rajzolási módja — mondotta, a műsorban a pályatárs Reich Károly — a legegyszerűbbnek tekinthető, ami korántsem értékjelző. Maga a művész kissé rezignáltén említette, hogy sokan mondták róla: „így a gyerek is tud rajzolni. Azt válaszoltam — emelte fel a hangját —, hogy valóban sokan rajzolnak így. A gyerekek és a művészek rajzolnak így, de akik közöttük vannak, nem tudnak így rajzolni. Igaz, nagyon egyszerű, ahogyan én beszélek rajzban. De nagyon hosszú és keserves volt a küzdelem, ahogy ehhez az egyszerű, szinte jelzésszerű közléshez eljutottam. Nekem a rajz az írás, az üzenet...” Csohány Kálmán 1980-ban bekövetkezett haláláig részt vett Miskolc képzőművészeti életében. 1967-ben elnyerte a IV. grafikai biennale nagy- díját, ezután önálló kamara- kiállítása volt. Szülőhelyén, a ma már város Pásztón temették el, ahol állandó kiállítás őrzi emlékét. O. J. rfc A Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda tudja, hol kell kereskedni. A zenészfiatalok nemcsak kedvesek, hanem tehetségesek, és felkészültek is. Nevük még nincs Egy új kamarakórus Egyre több városi rendezvényen, ünnepségen, szertartáson lép fel egy szépen hangzó kis miskolci kórus. Egyelőre nincs hangzatos nevük; a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda kamarakórusának vallják magukat. A húsztagú együttes nagyrészt a Zeneművészeti Főiskolától, illetve a szakiskolából kerül ki, néhányan a Földes Ferenc Gimnázium diákjai. Vezetőjük Regős Zsolt. A bemutatkozó koncertjüket még a múlt évben tartották a Bartók-teremben nagy sikerrel; hasonlóan elismerést arattak a Földes Gimnáziumban rendezett karácsonyi koncerten. Ebben az évben felléptek a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban, a személyi igazolvány-átadó ünnepségen (ott készült a felvételünk is). A további fel lépésé Ich ez. újabb buzdítást kaptak a miskolci egyetemi napokon népes hallgatóságuktól. A spirituáléktól kezdve a madrigálon, a kupién és a sanzonon át már saját népdalfeldolgozásaikig terjed a repertoárjuk. A zeneirodalom művészileg igényes, de hangulatos darabjait ilyen kis együttesek tudják igazán megszólaltam. Programjaikban így váltogatják egymást a könnyedebb és a verete- sebb művek. Csak az elfoglalt kórustagok idejét nehéz összeegyeztetni a próbákkal. Itt mindenki szólista, s alkalmasint át kell vállalni egymás szerepét, vagy szólamát. Két kórustag felváltva ecseteli egymás kötöttségeit: Osvay 'Márta zeneelméletet, karvezetést tanul, és — kötelezően — zongorázni is. Nagy Zsófia elsőéves főiskolás hegedű tanszakra jár, a főiskola szimfonikus zenekarában, a szakközépiskolában közös kamarazenekarban és alkalmanként, beugróként, a Miskolci Szimfonikus Zenekarban is játszik. Diákok. Kedvesek, és tehetségesek. Nekik lehetőség ez az együttes, nekünk öröm. O. E. Májusi esküvőre Jelentkezési felhívás A kohó- és gépipari ágazatokhoz tartozó szakokra 1985. május 31-ig fogad el jelentkezést a Zalka Máté Gépipari Szakközépiskola Miskolc, Kun Béla út 10. Közvetlenül iskolánkban az alábbi szakok indulnak: 1.10 Kohóipari technikusi szak 3.10 Forgácsoló 4.10 Gépszerelő 5.10 Gépkarbantartó-javító 6.10 Gépipari minőségellenőrző 7-10 Gyártástervező 8.10 Gép- és készülékszerkesztő 13.10 Hűtő-klíma technikusi szak Igény esetén más szakok indítását is vállaljuk. Akik az esküvőjükre készülnek, mindig optimisták; hiszik és remélik, hogy az év legszebb hónapjában, májusban már igazán szép lesz az idő, s habos fehér ruhában léphetnek az anyakönyvvezető elé ... A divat befolyásolja a menyasszonyi ruhák stílusát, csakúgy, mint az öltözködés egyéb területein. Minden nő életében nagy pillanat a házasságra lépés, és ez feltétlenül megmutatkozik a ruhában, amelyben a fontos lépést megteszi. A kölcsön^ z.ök tárából lehet talán a legolcsóbban mutatós és divatos ruhát választani. Sokan vannak viszont, akik szeretnek varrni, s ami teljesen egyedit megálmodnak, azt el is készíthetik. A képen látható két modellel nekik szeretnénk segíteni. A hozzájuk való anyagból most csaknem minden méteráruboltban válogathatnak, a madeirától a csipkén át a diolenig. * A kalapos hölgy ruhája trevira zsorzsettből készült, hat részből szabott szoknyával. A már kész ruhára kerül a felsőrészt és a szoknyát díszítő fodor. A karcsú derekat széles, passzos öv hangsúlyozza. A szűk kézelő apró. saját anyagból behúzza gombokkal csukódik. A másik ruha anyaga selyem jersey, a vállát madeira fodorgallér díszíti, amit a minta nyomán cakkosra vágtak. i
