Déli Hírlap, 1985. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-25 / 47. szám

A városi pártértekezlet vitája mi potenciálja következtében — nagymértékben meghatá­rozza az egész megye hely­zetét — mondta többek kö­zött a városi tanács elnöke. Az idézett állítást számokkal is illusztrálta: a megye la­kosságának 26,50 százaléka Cl Miskolcon, az ipari terme­lés több mint 28 százaléka, a kereskedelmi forgalomnak pedig csaknem 40 százaléka realizálódik városunkban. Ám nemcsupán a gazdaságban, hanem a szellemi élet terüle­tén is jelentős a koncentrá­ció: a felsőfokú végzettségű­eknek több mint 48 százalé­ka dolgozik és él itt; a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekben tanulók 55 százalé­kát a megye más városaiból, községeiből veszik fel évről évre. Nagy kérdés, hogyan tölti be a megyeszékhely a felsör fokú regionális szerepkörét. Egy mondatban válaszolva: ma még csak részben. Az utóbbi években számos lé­pést tettünk ebbe az irányba, íg,r például idetelepült áa akadémiai bizottság, jogi karral bővült az egyetem, nagyobb területre „szőr” műsort a rádió miskolci stúdiója. Tárgyalások foly­nak a felsőfokú egészségügyi, valamint az egyetemi szin­tű közgazdászképzés feltéte­leinek megteremtéséről. A vitathatatlan eredmények ellenére sem lehetünk elége­dettek, s a következő terv­időszakban sem nélkülöz­hetjük a megyei és központi támogatást a városon belüli, és a városhatáron túli fel­adataink színvonalasabb el­látásához — hangsúlyozta Rózsa Kálmán. Miskolc legégetőbb gond­jának a lakáshelyzetet ne­vezte a tanácselnök. (Mint a tanácskozáson többször is elhangzott, 11 ezer jogos la­kásigényt tartanak nyilván.) Ennek enyhítése csakis köz­ponti támogatással lehetsé­ges, mivel a lakásra várói« tekintélyes hányada nem tudja előteremteni a magán­erős építkezéshez szükséges anyagiakat. A VII. ötéves terv kiemelt céljai között említette Rozsa Kálmán a' Széchenyi út fel­újítását, beleértve a közmű­vek cseréjét, csakúgy, mint a villamossínekét. A munkát 2,5—3 év alatt kívánjuk be­fejezni, ám figyelembe veve azt a sok-sok kellemetlensé­get, mellyel a város főutcá­jának felbontása jár, jő len­ne meggyorsítani ezt a be­ruházást. A belvárosi épüle­tek rehabilitációja viszont ennél is jóval hosszabb — tíz-tizenöt évre szóló — fel­adat. A továbbiakban a tö­megközlekedés és a vízellá­tás gondjairól beszélt Rózsa Kálmán. * Az elnöklő Tímár Vilmos bejelentette: eddig tizenha­tan mondták el véleményü­ket a vitában. Azt javas­lom. hogy a most követke­ző dr. Káló József hozzászó­lása után még Homálya Gi­zella és Gyarmati Béla kap­janak szót. A felszólalásra jelentkezett többi elvtársat ai'ra kérem: írásban adják be hozzászólásuicat, ameive- ket a pártbizottság te!hasz­nál, s amelyre a megválasz­tásra kerülő pártbizottság egy hónapon belül választ ad. A küldöttek a javaslattal egyhangúlag egyetértettek. — summázta az átszervezés­sel kapcsolatos tapasztalatai­kat Zsuga József. Felszólalásának további részében szűkebb munkate­rületének gondjaival: a me­zőgazdasági gépek, szállító- eszközök anyag- és alkatrész- ellátásának problémáival foglalkozott. Káli Lajos, A III. SZ. KERÜLETI PARTVEZETÖSÉG KÜLDÖTTE a városi pártbizottság fe­gyelmi bizottságának mun­káját vázolta küldött-társai­nak, megállapítva: a pártfe­gyelmi munka megfelel a XII. kongresszus határoza­tában foglalt követelmények­nek. Gondjaikról szólva meg­említette: az elmúlt öt esz­tendőben több olyan, alig egy­két éves tagsággal rendel­kező, zömében fiatal párt­tagot kellett kizárásra java­solni, akiket az alapszerve­zetek nyílván erősítésként vettek fel a pártba, de mi­után a pártfélvételi munka nem volt elég gondos és ala­pos, • utólag derült ki, hogy határsértő vagy züllött, ré­szeges életmódot folytató, a társadalmi tulajdont nagy­mértékben sértők is beke­rültek a párt soraiba. A vizsgálatok sok más mellett azt is ’ feltárták; hogy a párt­tagok felelősségérzete az át­lagosnál magasabb fokú. amikor gyermekeikről van szó, ugyanakkor nem kielé­gítő a párt életéért, az egy­másért érzett. felelősség. A párt belső helyzetének vizs­gálata közben örvendetes’ tényként lehetett megállapí­tani. hogy az alapszerveze­tekben a nevelés egyik fon­tos eszköze, a megfelelő pártmunkával való ellátott­ság határozottan javult. Lé­nyegében megszűnt az az állapot, amikor csak a ve­zetőség dolgozott. Felhívta a figyelmet több olyan kísérő­jelenségre. amelyre a város pártalapszervezeteinek vizs­gálata során figyeltek fel, majd a pártdemokrácia né- , hány nem kellően értelme­zett kérdésére irányította rá a küldöttek figyelmét. Rózsa Kálmán, A VÁROSI TANACS PARTVEZETÖSÉGENEK KÜLDÖTTE — Legutóbbi tanácsülésün­kön fogalmazódott meg, hogy Miskolc nem egy a megyei városok közül, ha­nem — gazdasági és 6zelle­ífolytatás az 5. oldalról) »ég, a demokrácia, a kultúra fejlesztése, a nemzeti tudat. A társadalom is sokat vál­tozott az elmúlt negyven esztendőben. Egy sokdimen­ziós társadalmi szerkezet jött létre, mely nem írható le azzal a képlettel, hogy van két osztály és egy réteg. — Ne értsék féle, ez létezik, nem tagadom a létét, de hozzá kell tenni, hogy a szellemiség, a szocialista osztályintegráció, az osztály­eredetű egyenetlenségek meg­szűnőben vannak... A tár­sadalmi különbségek kevés­bé kötődnek osztálykülönb­ségekhez. Nyitottá vált tár­sadalmunk, az osztályok kö­zeledésének folyamata ment végbe. Viszont más típusú egyenlőtlenségek egész sora jött létre az osztályokon és a rétegeken belül. A problé­mát az okozza — s ez ellen jogoisan lépnek fel a kom­munisták —. hogy a társa­dalmi egyenlőtlenségek nem mindig kötődnek a teljesít­ményekhez. Többször is hangsúlyozta Huszár István, hogy célja­inkhoz csak úgy tudunk el­jutni, ha képesek vagyunk a szüntelen megújulásra. Sok minden történt az utóbbi években, ami próbára tette a társadalom tűrőképességét. Ám ma már inkább arról beszélünk, hogy a tűrőképes­séget a küzdőképesség vált­ja fék Rajtunk múlik az or­szág sorsa', ‘ frti vagyunk az Illetékesek az ország ügyei­ben, a politika és életünk alakításában. Befejezésül sok sikert kí­vánt mindahhoz, ami a vá­rosi pártértekezleten teendő­ként megfogalmazódott. Joósz Gábor, AZ ÉSZAK-MAGYARORSZAG1 ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT PARTERTEKEZLETÉNEK KÜLDÖTTE az építőipar gondjaival fog­lalkozott felszólalásában. A beszámolási időszakban sok feladat, gond terhelte ezt az iparágat. Kezdetben a város építőipara nem tudta teljes­séggel ellátni feladatait, A jelen körülmények viszont úgy alakulnak, hogy kisebb az állami lakásépítési igény, kevesebb az iskola, a közin­tézmény, rohamosan csökken az állami beruházások száma. Az építőipari vállalatok dol­gozóinak jelentős része kis­üzemekhez, mellékágazatok­hoz, szolgáltató szakcsopor­tokhoz, magánvállalkozók­hoz távozott, mert az anyagi megbecsülés a nagyvállala­toknál rosszabb volt. Mind­ezek ellenére a város építő­ipari törzsgárdája erősödött, a mpszaki irányító tevékeny­ség javult, s ennek következ­ményeként jobb lett a piaci érzékenység, s javult a mi­nőség is. Örömmel jelentet­te a partértekezletnek: az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat sikeresen kilábalt a több okból eredő válságból, s az elmúlt évet fokozatosan javuló eredmény­nyel zárta. Szólt azokról a munka- és üzemszervezési intézkedésekről, amelyek ezt az eredményt voltak hiva­tottak elősegíteni. Végezetül azt kívánta a megválasztan­dó városi pártbizottságnak, annak vezetőinek: sikeresen irányítsák szeretett városun­kat, munkálkodjanak Miskolc kulturális és szellemi fel­emelkedésén, s alakítsanak ki olyan belső városmagot, amely megjelenésével, köz- biztonságával. kulturális színvonalával jó hatással lesz az őt övező ipari vá­rosrészekre, centrumokra. Az elnöklő dr. Kovács László ezt követően beje­lentette: az ebédszünet ide­jére felfüggesztik a pártér- .tekezlet munkáját, majd az első hozzászóló dr. Énekes Sándor, a Diósgyőri Gépgyár küldötte lesz. Az ebédszünet után Tímár Vilmos elnökletével, az első két napirendi pont feletti vitával folytatta munkáját a városi pártértekezlet. Dr. Énekes Sándor, A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PARTERTEKEZLETENEK KÜLDÖTTE bejelentette, hogy miután a délelőtti vita során többen is szóba hozták az idős nyugdí­jasok életkörülményeit, prob­lémáikat, küldött-társainál szót váltott erről a szünetben, s elhatározták: dr. Ditrói Sán­dor kezdeményezését — hogy a Vasgyári Kórház területén 150—200 ágyas, úgynevezett elfekvő részleg épüljön —, a Diósgyőri Gépgyár kommu­nistái nemcsak szívvel-lélek- kel támogatják, de a meg­valósítást anyagilag is segí­tik. Bízom benne, hogy a vá­ros többi üzeme is csatlako­— Nagy figyelemmel és érdeklődéssel tanulmányoz­tam át magam is a doku­mentumokat, s kö,vettem a vitát — mondotta. — Az ed­dig elhangzottak teljes mértékben megegyeznek a megyei pártbizottság érték­ítéleteivel, s azokkal a sze­mélyes tapasztalatokkal, amelyeket jómagam, nenji, egészen hat hét alatt, Bor­sodban szereztem. Fontos­nak tartom, hogy a megye üzemeiben, kemény, követ­kezetes munka folyik. Nagy öröm, hogy a megye ipar- vállalatainak jelentős részé­ben ez a munka sikerrel jár. Vegyiparunk ennek kö­szönhetően szép eredménye­ket érhetett el, jó a gép­ipar. s azokkal a nehézsé­gekkel is, amelyek a kohá­szatban vagy a bányászat­ban tapasztalhatók. meg kell küzdenünk. Őszinte, kri­tikus helyzetelemzéseket, a tények számbavételét ta­pasztaltam mindenütt. Köte­lességünk is, hogy a tények­ből induljunk ki, s reális alapokra építsük a jövőt. Fontos, hogy az emberek bi­zalommal fordulnak a párt felé, s akár személyes ne­hézségeik ellenére is megbe­csülik, hogy elfogadható élet- körülmények között élnek. Fejti György ezt követően részletesebben foglalkozott azokkal a kérdésekkel, ame­lyekkel megyénkben az el­következendő öt esztendő­ben a pártnak meg kell bir­kóznia. Hangsúlyozta: meg kell barátkozni a gondolat­tal, hogy életkörülményeink néhány évig nem lesznek olyan idillikusak, ahogyan azt korábban hittük. — Meg kell tanulnunk együtt élni a fejlődés szülte konfliktusokkal, megoldani az érdekegyeztetéseket, s ezekhez meg kell találnunk a jobb érdekegyeztető me­chanizmusokat. A kérdések kérdése a következő eszten­dőkben is a megye gazdasá­ga lesz. Meg kell becsül­nünk, s tovább kell fejlesz­tenünk azokat az eredmé­nyeket. amelyeket elértünk. S ezek jelentősek. Az eltelt időszakban 4.9 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, s ez a növekedés jellemző me­gyénkre is. Gazdasági növe­kedésünk bizonyos értelem­ben a nyugat mércéjével mérve is kiállja az össze­hasonlítást. A dinamiku­sabb gazdasági növekedés zik ehhez, s rövidesen fel­épülhet az új egészségügyi komplexum. A Diósgyőri Gépgyár ve­zérigazgatója a továbbiakban arról szólt, hogy míg 1980- ban a diósgyőri nagyvállalat nyereségesen dolgozott, egy évvel később már nehézsé­geik támadtak. Akkoriban a kommunisták úgy látták, hogy a gyárban még néhány alapvető feladatot kell meg­határozni a hosszabb távú stabilitás érdekében. Sokan illuzórikusnak tartották cél­kitűzéseinket, ezért mi, gaz­dasági vezetők a vezetésben dolgozó kommunistákhoz for­dultunk, kérve segítségüket. Az ő élenjáró munkájukkal elképzeléseinket jelentősen túlszárnyaltuk, ennek ered­ménye az is, hogy az elmúlt esztendőben a DIGÉP nye­resége elérte a 625 millió fo­rintot. Azt lehetne gondolni — mondotta dr. Énekes Sán­dor —, hogy ezek az ered­mények nem fokozhatok. Ám a közelmúltban megtartott pártértekezleten a küldöttek egymás után soroltak fel olyan akadályozó tényezőket, amelyek játszva megszüntet­hetek, s eredményeink ennek ismeretében még jobbak le­hetnek. Befejezésül a VII. öt­éves tervre való készülődésről adott számot a vezérigazgató, azzal zárva felszólalását; a nagy múltú gépgyár kommu­nistáival együtt vallom, hogy a következő esztendők ne­hézségeit a hibák feltárásá­val meg lehet előzni. feltételeit az elkövetkező években kell megteremte­nünk. Erre az útra léptünk rá az 1985-ös esztendőben. A fejlődés ütemének növe­léséhez . azonban egyetlen tartalékunk van: a nemzeti vagyon, amellyel az. eddigi­eknél is jobban kell gazdál­kodnunk. — Korszerűsített gazdaság­irányítási rendszerünk vár­hatóan olyan tartalékokat is fel fog szabadítani még, ame­lyek dinamikusabb fejlődé­sünket segíthetik. Szólni kell ezek közül arról, melynek ' hordozói a becsületesen ten­ni, dolgozni akaró emberek. Úgy vélem, e téren jobban kell építenünk megyénk munkásosztályára, amely a nehéz időszakban példát mu­tatott. Jobban kell figyelni ennek az osztálynak a szavá­ra, nézetére, véleményére. Ugyanakkor nagyobb figyel­met kell kapniuk a megye értelmiségeinek, műszakiak­nak, közgazdászoknak, tudó­soknak, hiszen rendkívül sok múlik azon. hogy azt a szel­lemi energiát, azt a tudást, melyet az értelmiség képvisel, a gazdaság fejlesztésének szolgálatában tudjuk. A megyei pártbizottság el­ső titkára végezetül életkö­rülményeinkről szólt: — A statisztika a lakossá^ gi fogyasztás, a reáljövedelem 6 százalékos növekedését mutatja. S noha vannak ré­tegek, amelyeknek életkö­rülményei romlottak, sike­rült a létbiztonságot meg­őrizni, az alapvető fogyasz­tást szinten tartani, az áru­ellátást biztosítani. Mindezek mellett megoldást kell talál­ni az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetére, ám ezt nem szabad csak pénz­kérdésként kezelni. Ma a nemzeti jövedelemnek mint­egy 25 százalékát fordítjuk társadalmi juttatásokra. Nö­velni ezt csak akkor leszünk képesek, ha a nemzeti jö­vedelem tömegét növeljük. Feladataink, melyek előttünk állnak, nem egyszerűek te­hát. Pesszimizmusra azon­ban még sincs okunk. Ezek­ben a nehéz években sokat tanultunk, s a gondok elle­nére sikerült megőrizni az embereknek a pártba vetett hitét. A következő esztendők azonban továbbra is kemény, következetes munkát igényel­nek. melyben a párttagok­nak személyes példamuta­tással kell helytállniuk. Eh­hez szeretnék Miskolc város kommunistáinak sok sikert, magánéletükben személyes boldogságot kívánni Zsuga József, A HERNADNEMETI PARTVEZETÖSÉG KÜLDÖTTE — A közigazgatásban 1984. január elsején nagyjelentő­ségű átszervezés történt. Megszűntek a járások, a pártirányítást, a városi párt- bizottságok, az állami irá­nyítást pedig a megyei, il­letve a városi tanácsok vet­ték át. Az átszervezést nagy várakozással fogadták Mis­kolc környékén is — hang­súlyozta Zsuga József. — Attól féltek, hogy a nagy­városi érdekek háttérbe szó-1- rítják a községekét, s a dön­tésekben a városkörnyék nem kap kellő súlyt. Egy év tapasztalatai alap­ján elmondhatta a felszólaló: nem így történt. A város párt- es tanácsi vezetői sze­mélyes látogatásokkal gyor­san megismertek a város- környék problémáit. A köz­ségi vezetők javaslatait min­dig figyelembe vették a dön­tések előkészítésekor, és tá­mogatták elképzeléseiket. „Az első perctől kezdve úgy kezeltek bennünket, mintha már régen így dolgoznánk” Nem „vendég” Miskolcon Pocsaí Károly — Bocs köz­ség párttitkára — nemcsak mint, küldött, de mint a jelölő bizottság tagja is fontos megbí­zatást teljesített a városi part­értekezleten. — A magam részéről már megszoktam, hogy nem „ven­dég” vagyok Miskolcon, hanem partner, ha úgy tetszik: mun­katárs, akinek éppúgy kalku­lálnia kell a város örömeivel- gondjaival, ahogyan Miskolc kalkulál a bőcsiekével, her- nád völgyiekével, tehát a vá­roskörnyékiekével. őszintén szólva, a közigazgatás átszer­vezését követően nagy várako­zással tekintettünk a párt- irányítás új szisztémája elé. Meg kell mondanom: azt a segítőkészséget, amit tapasz­taltunk, remélni sem mertük. Nagy a város, Bocs egy lakó­telepébe Is többször beleférne. Mégsem éreztük-érezzük „mel­lékesnek” magunkat. És itt most nemcsak arra gondolok, hogy Miskolc vezetői elláto­gattak hozzánk, s ily módon a helyszínen ismerkedtünk, hanem arra legkivált, hogy az új helyzet fórumot teremtett a környező községek vezetői­nek is a városban. Miskolcról olyan információhalmaz, mint amit például itt, a pártérte­kezlet is ad, még sohasem állt rendelkezésünkre. S ez széle­síti látószögünket, erősítve azo­kat a szálakat, amelyekkel eredendően is kapcsolódtunk. A pártértekezlet mindenképpen tovább szilárdította hitünket: itt mi nem „vendégek”, s nem „mostohagyerekek” va­gyunk .. • Fejti György, AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA, A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRA jjc A tanácsterem „madártávlatból”

Next

/
Oldalképek
Tartalom