Déli Hírlap, 1985. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-19 / 16. szám

^ Szirtes Gábor és Lakatos István a készülő előadás egyik jelenetében Történelem, tanulságokkal Negyedik Henrik király A rádióban hallottuk Kon fii ki us­lábor" Füst Milán színpadi műveit ritkán játsszák; amikor a Mis­kolci Nemzeti Színház műsor­terve megjelent, a cím után sokan asszociáltak Shakespea- re-re. A királydrámákat (külö­nösen, ha Henrikekről, angol királyokról van szó), elsősorban az ő nevével azonosítjuk. Színházainknak a magyar drá­ma iránti adósságát is csökken­ti, Füst Miián előtt tiszteleg a jövő heti premierrel a mis­kolci társulat. A múlt század nyolcvanas éveinek végén született köl­tőt, próza- és drámaírót, esz­tétát kevésbé ismerjük, mint kortársait, a Nyugat nemze­dékét, a két világháború kö­zötti irodalom képviselőit. Talán azért, mert műveit jel­zés szinten tanítjuk legfel­jebb az iskolákban. A szá­zad első felének egymást kö­vető irodalmi korszakaiban is meghatározó szerepet ját­szott pedig, de mindenképpen ott volt. Az 1918-as októbe­ri forradalom idején az „Al­kotó Művészek és Tudomá­nyos Kutatók Szövetségének” egyik vezetője, a Vörösmarty Akadémia ügyésze lett; meg­győződése, magatartása mi­att nyugdíjazták az ellenfor­radalom után. Nem volt ra­dikális a későbbiekben sem, de Ady őszinte híveinek egyi­ke, a folyóirat megindulásá­tól kezdve megszűnéséig (meggyőződésében is) szá­mon tartott munkatársa a Nyugatnak. „Magányos hang volt az övé a Nyugat nagy kórusában”, de akkori és ké­sőbbi munkásságától is telje­sebb irodalmunk. Ahogy Kar­dos László írja: „Ezt a köl­tőt mégsem izgatja semmi más a világon, csak az em­ber sorsa és értéke, minden maszkja zokogó részvétet, áj- tatos szerelmet takar, rész­vétet és szerelmet az embe­riség iránt.” Füst Milán, akinek gon­dolatisága nagy hatással volt az utána jövő nemzedékre (Illyés Gyula, Radnóti Mik­lós, Weöres Sándor költé­szete tanult tőle), aki eszté­tikai gondolatait egyetemi előadásaiban adta tovább, ko­rának, kortársainak élt. Ha — mint a Negyedik Henrik királyban — a régmúltba nyúl vissza témáért, akkor is a legújabb kor emberének, a huszadik század emberéről szól. Emberi sorsok küzdel­me volt ugyanis kilenc év­századdal ezelőtt IV. Hen­rik és Gergely pápa küzdel­me, és nem egyszerűen az egyházi és világi hatalom összecsapása. Anélkül, hogy a régmúlt harcait minden­áron aktualizálni akarnánk, könnyen felfedezhető a ré- ges-régi emberek küzdelmé­nek minden korhoz szóló üzenete. A korai középkor egyházi vagy világi uralko­dóinak kezében óriási hata­lom volt, döntéseik az embe­riség sorsát határozták meg; ezt a vonulatot sem érdekte­len feleleveníteni. A dráma azonban többre hívja fel a figyelmet: az embernek min­denkor vállalnia kell dönté­seinek következményét. A drámát Szőke István ál­lította színpadra, a messzi kort Herényi József Ybl-dí- jas díszletei között nagy tár­sulat idézi meg. A címszerepet Bregyán Péter játssza. A bemutató január 25-én lesz. M— Érdekes műsort hallhattunk kedden délután a Kossuth adó műsorában, B. Király Gyöngyi riportja nyomán. A budapesti Vili. kerületi KISZ-bixottság Tatán rendezett tábort 230 kö­zépiskolás részére. Olyan tere­pet biztosított a diákoknak, ahol - játékos formában - tulajdonképpen a demokrácia gyakorlásának lehetőségét biz­tosították. A tábor vezetését úgy ala­kították ki a fiatal felnőttek­ből — a KISZ-bizottság mun­katársaiból, újságírókból, szociálpszichológusokból —. amely megfelel egy közéois- kola vezetésének. Volt igaz­gató, voltak tanárok, volt di­áktanács. Olyan szituációkat szimuláltak, ahol az Iskola vezetőségének és diákjainak lehetősége nyílott a döntés előtti és a döntési folyamat­ban saját személyiségük sze­rint részt venni. Előre kikö­tötték, hogy személyeskedni tilos. A megjátszott helyzetek közül érdekes, sőt izgalmas volt az a vita például, hogy dohányozhatnak-e a tanulók iskolán kívül. Vagy. helyes-e az iskolai rendtartásnak az a kikötése, miszerint a diá­kok az utcán is viseljék az iskolai köpenyt, s ezzel is képviseljék az iskolát? A tábor szünide.iében az eddigi vezetés lemondott, és a diákok maguk közül vá­lasztották meg a képzeletbe!- iskola vezetőit. A választást kampány előzte meg. és tit­kosan szavaztak Ekkor de­rült ki — maguk a diákok mondták el —, hogy nem is olyan könnyű vezetőnek len­ni. s ha iátékosan is. de dön­teni felelősséggel. kis és nngv ügyekben fegyelmezni, bele­szólni egy-egv ember sorsá­ba. „Egyetlen táborban nem tanultam ennyit — mondotta az egyik diáklány. Sok ta­pasztalatot viszek haza, lesz mit hasznosítani.” O. J. A Nagy-Britanniába láto­gató turisták ezután is az eredeti Stonehenge-ben gyö­nyörködhetnek a Salisbury síkságon. Az i. e. 1700—2000 körül. Anglia délnyugati ré­szén hatalmas kövekből épí­tett kör alakú műemlék pon­tos rendeltetését máig sem fejtették meg egyértelműen a régészek. A kormány által kiielölt, az Angol Örökség Őrei elnevezésű bizottság nyolchónaoi vizsgálódás után ugyanis úgy döntött, hogy nem építik fel a világ nyol­cadik csodájaként is emlege­tett fantasztikus építmény másolatát. Marad tehát az ^redeti, vészettörténészek a turisták annak ellenére, hogy a mű­tömegeitől védendő, javasol­ták. hogy az eredetitől látó- távolságban építsék fel Stone­henge pontos mását. A bizottság ugyanakkor úgy döntött, hogy hárommil­lió fontot juttat olyan beren­dezések építésére, amelyek védik a páratlan műemléket.-európai túraélmények Dél-európai túrájukról szí­nes diavetítéses előadásban számol be a Helyiipari Ter­mészetbarát Egyesületben Ferenczi Lajos titkár hétfőn délután fél 5-kor, a Mis­kolc városi Tanács testne­velési és sportosztályának Szabadság tér 5. szám alat-« ti tanácstermében. Érdeklő­dőket szívesen látnak. + Akrobatika, légies könnyedség, balett — ez jellemzi a Tropicana műsorszámait Zene, tánc, szép lányok Trópusi hőfokon A zene, a ritmus, a ringó csípők látványa felpezsdíti a férfi nézők vérét. Szambára, szwingre, rumbára és tan­góra táncolnak a szép lá­nyok Mozgásuk csupa har­Pataki pletykadomb A címszereplő Bregyán Pé tér parnere Tímár Éva érde­mes művész (Jármay jelv.) Kisdiák koromban még megvolt Sárospa­takon a pleytkadomb, egy kis emelkedés az iskolakert bejárata mellett. Az akkori főis­kolások, azaz a papi pályára készülő teoló­gusok és a „világfi” joghallgatók délutáni diskurálásainak, vidám beszélgetéseinek a színhelye volt a pletykadomb, amelyhez mi, elsős gimnazista pecúrok, vagy másodikos mendúrok, csak tisztes távolságból mertünk közeledni. A teológusok — vagy ahogyan a jogászok hivták őket: a „hitészek” — sötét színű ru­hában jártak, s a fejükön fekete keményka­lapot, pincset hordtak. A jogászok viszont divatosan öltözködtek, elegáns puha kalapot viseltek, vagy éppen kalap nélkül sétáltak a pataki utcán, amúgy — „jogászosan”. Más különbség is volt közöttük. A teoló­gusok például a Központi Kávéházat láto­gatták, a jogászoknak pedig a Héce eleji dombocskán magasodó Gyöngytyúk csárda volt a tanyája. Évszázadok óta szinte ter­mészetes volt köztük a. vetélkedés, csipke­lődés. Amikor csak alkalom kínálkozott rá, igyekeztek tréfát űzni egymással. S erre az afféle bohókás alakokat is felhasználták, amilyenek mindig akadtak Patakon, s a diákok incselkedtek velük, sőt tegezték is egymást. Egy Pikoj nevű apró emberke például le­tegezte még a vár urát, Windischgrátzet is, mivel ifjú korában a herceg is Patakon volt joghallgató. Gyakran láttam magam is sétálgatni a herceget az iskolakertben, s egyszer szem- és fültanúja voltam, hogy Pi­koj megszólította az iskolakerti pádon ülő „várurat”, ekképpen: „Lajoskám, légy szí­ves, kínálj meg egy havannával. Windisch- grátz elővette zsebéből és felkattintotta szi­vartárcáját, s megkínálta Pikojt, aki a vi­lág legtermészetesebb módján kiválasztott egy szivart, szakszerűen megropogtatta, s utána tüzet is kért a hercegtől. Egy másik jellegzetes alak is beletarto­zott a régi pataki diákvilágba: egy számá­ráé ember, aki egész nap fuvarozgatott a városban. Hol a vakációról visszatérő jogá­szok, teológusok csomagjait, hol a kereske­dők portékáit szállította be az állomásról két szürke szamarával. Egyik alkalommal — amint az iskolakert előtt zörqött el tali­gájával — csipkelődve odaszóltak neki a diákok: — Hová megy kend, szamarak apja? Az öreg cseppet sem zavartatva magát, „atyai” szelídséggel ekképpen vágott visz- sza: — Az állomásra — édes fiaim ... Egyszer a jogaszok, hogy megtréfálják a „fekete gárdát”, vettek egy vadonatúj pincs- kalapot, s beható tárgyalásokba bocsátkoz­va a szamarai emberrel, fel is pénzelték valamire. Az öreg azonban túljárt a jogá­szok eszén, mert — amint a továbbiakból kiderült — titokban a teológusokkal is „esz­mecserét” folytatott bizonyos összeg erejé­ig. Végül is kettős tréfa lett a „titkos” tár­gyalások eredménye. Másnap ugyanis, amikor a legtöbben áV- dogáltak a pleytkadombon. az öreg „csupa véletlenségből” arra baktatott el a taligájá­val. fején a jogászok által vásárolt hamisí­tatlan pincskalappal. Lett is erre kacagás a jogászok között, s hogy a tréfa még jobban sikerüljön, egyikőjük oda is szólt neki: — Hát a két szamár fejére miért nem tett pincset, öreg? — Mert azok jogászok — válaszolta nagy flegmával, most meg a teológusok harsány hahotája közben. Hegyi József mónia. Hosszú, formás comb­juk, telt keblük, kacér te­kintetük kihívóan csábos. Partnereik feszülő ruhája, kecses mozgása pedig a női nézők Szívét dobogtatja meg. Tropicana annyit jelent: trópusi. Ez a neve Havanna híres mulatóhelyének, ahol esténként több százan szóra­kozhatnak vacsora mellett. A hangulat néhány perc alatt valóban trópusi hőfokra emelkedik. Igaz, a látvá­nyosságok nélkül sincs hide­gebb. A Tropicanaban pezs­gő ritmusú zene szól, a díszlet, a kiállítás szemet gyönyörködtető, a csillogó­villogó kellékek tovább fo­kozzák az amúgyis emelke­dett hangulatot. Persze eh­hez a vacsora közben fo­gyasztott Havanna rum és a különféle hűsítő koktélok is hozzájárulnak. A kubai em­berek közismerten táncos- kedvűek. A táncosok pedig nagyszerűek, igazi profik. A műsorszámok látványosak, nagy élmény ez az európai­ak számára. T. L. Amerikai komédia A budapesti Hököm Szín­pad vendégszerepei január 23-án, szerdán, a Rónai Mű­velődési Központban. Aszlá- nyi Károly, Fényes Szabolcs, Szenes Iván Amerikai komé­dia című, zenés vígjátékét mutatják be. A rendező Ka­rinthy Márton, a játszók: Pálos Zsuzsa, Harsányt Gá­bor, Pákozdy János, Mányai Zsuzsa és Gosztonyi János. Az előadás este hétkor kez­dődik. Stonehenge rail

Next

/
Oldalképek
Tartalom