Déli Hírlap, 1985. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-07 / 5. szám
Szerződéses üzletek Csődöt mondanak, akik fűHicitáitak ♦ A szénosztályozáshoz még mindig szükség van az emberi kéz munkájára ... Most már tikerre vágynak a bányászok. 99 A vezetés is tprmplt mpcidöt” HairáztaSi a bányászok Rpszp!qp1ps Kiss Dpzsd vpzprii>az<*alóval Egy kis sikerre áhítoznak a borsodi szénbányászok. Joggal, hiszen három éve már, hogy egyetlen esztendejük sem sikerül úgy, ahogy azt elképzelték. Tervüket — bármennyire igyekeztek is — nem tudták teljesíteni. Kiss Dezsővel, a Borsodi Szénbányák Vállalat vezér- igazgatójával beszélgettünk.- Tavaly minden eddiginél többször emlegettük a szénhiányt. A Tüzép-telepe- ken sorba kellett állni a tüzelőért, s már annak is örült, ha hónapok elteltével megkapta szenét az igénylő ... —• A kritika sajnos, jogos. Tudjuk jól, hogy magyarázkodásból senkinek sem lesz szene, ettől senkinek sem lesz melegebb a szobája. Illuzórikus volt a tervünk. Már az év közepén láttuk, hogy nem tudjuk teljesíteni. Árri, azon voltunk, hogy amennyire csak lehet, csökkentsük lemaradásunkat. Végül 2 százalékkal maradtunk el tervünktől, ez azonban jelentékeny meny- nyiséget, 90 ezer tonnát jelentett. Mind az ütemességet, mind a mennyiséget, mind pedig a minőséget illetően elmaradtunk a várttól...- Mielőtt az okokra kitérnénk, e három tényezőt, ha részletezné ... — Készségesen ... Akkor előbb az ütemességről. A háztartási szenek kétharmada a mi bányáinkból kerül ki, a lakosság hatvan százaléka a mi szenünkkel f üti Ha a szénvásárlás egyenletesebb lenne, ha nem mindenki a fűtési idény előtt, illetve közben vásárolná a tüzelőjét...- Elnézést, de ez így volt korábban is ... — Valóban, de akkoriban nem 40 órás, hanem szezonális 44 órás munkarendben dolgoztunk, s így egyenletesebbé tudtuk tenni termelésünket. Egyébként nem azt szeretném, hogy mindenki tavasszal vagy nyáron szerezze be a tüzelőjét, de a közintézmények már akkor megtehetnék ezt. A tárolással nem lenne baj, a borsodi szén tárolható a legjobban ... Igaz, ha a közeljövőben ez így lenne, akkor is fennállna feszültség, csak éppen az élét tompítani tudnánk. A mennyiségről már szó volt. Ehhez csak anyagit, hogy bányászaink rendkívülit produkáltak tavaly, különösen az utolsó negyedévbep. Akkor a 92 napból 90-et a föld alatt töltöttek, de sajnos, csak mérsékelni tudtuk a hiányt Ami pedig a minőséget illeti: beindítottuk a szénmosást Berentén., Itt eleinte le kellett küzdeni a gyermek- betegségeket, de már minden rendjén van. A mosott szenét megkedvelte a lakosság, viszont a mosatlan szén reklamációk sokaságát szülte.- Visszatérve az okokra: miknek, vagy kiknek köszönhető, hogy nem sikerült teljesíteni tervüket? — Helyesen mondta: objektív és szubjektív tényezők egyaránt közrejátszottak. Ezek a következők voltak: a frontviteli .gondok, a létszámhiány, a kapacitás- problémák, s hát a vezetés is termelt meddőt.- A jövőben ezek közül mit lehet kiküszöbölni? — Nos, a bányászatot sújtó természeti körülményeket nemigen. Ám valahogy fel lehet készülni a váratlanra, a vízbetörésekre, az iszap, betörésekre... A létszám- hiánnyal továbbra is számolnunk kell. Most nyolcszáz emberünk hiányzik, s nem vitás, az idén sem leszünk többen. Igaz, gépesítéssel lehetne valamelyest kompenzálni a hiánvt, de ehhez pénz kell... Kapacitásunk adott, ezt ki kell használni, összehangoltabban kell dolgozni. Ami pedig az emberi tényezőket illeti: változtatni kell a szemléleten ...- Véaül is: mit várnak 1985-től? — A tervünk 4 millió 650 ezer tonna szén ...- Egy pillanat! Ez kevesebb — méghozzá jó másfél százezer tonnával — mint tavaly volt. Meghátráltak? Vagy nem akarnak még egy kudarcos esztendőt? — Tény, nem akarunk még egy rossz évet. Ami a meghátrálást illeti, ez nemigaz! Idén sem bányászunk kevesebb szenet, mint 1984- ben. A felszínre most is több mint 5 millió tonnát . küldünk. Ez azonban nyersszén. S mivel most már teljes kapacitással üzemel a szénmosónk, többet mosunk ki belőle. A 4 millió 650 ezer tonna szén tisztább, s jobb minőségű lesz, fűtőórtéke pedig ugyanaz, mint az előző évi többnek. Egyébként az egyik legkedveltebb szenünk, a lyukói továbbra sem lesz mosott, hiszen közvetlenül kerül a fogyasztókhoz. Innen a közeljövőben sem tudunk 200 ezer tonnánál többet adni a lakosságnak.- Ennyi sikertelen év után: optimista a vezérigazgató? — Annak kell lennem ... Bányászaink december 31-én délelőtt még dolgoztak, s január 2-án délelőtt már újból a mélybe szálltak. A decemberi lendület nem tört meg ... Állítom: napról napra enyhülnek majd a szénellátási gondok, a vállalatnál mindenki átérzi, hogy milyen problémákat okozhat a hiány. Valamennyien azon leszünk, hogy ez a 'gond megoldódjon... Illésy Sándor Fel évtizeddel ezelőtt sok ráfizetéses kisboltot üzemeltetett az Unió Afész. Ezek a város perifériáján és a kisközségekben nelyezkedtek el. a kereskedelmi alapellátást biztosították. bezárásukról, megszüntetésükről szó sem lehetett. Kedvező változást jelentett, amikor ezeket az üzleteket, presszókat meghirdették szerződéses üzemeltetésre. A többségük hamar gazdára talált, s a vállalkozó szellemű kereskedők, vendéglátósok csaknem valamennyi egységet felvirágoztatták. Alános áruellátással, tisztes ihleti fogásokkal a maguk és a ször'etke^et hasznára vezetik a boltokat. Vajon valamennyi szerződéses kereskedelmi egység vezetője teljesíti a vállalását a szövetkezettel szemben? — kérdeztük Fórizs Antaltól, a szövetkezet elnökhelyettesétől. — Jelenleg 54 szerződéses kereskedelmi egységünk van, a bérlők többsége idejében, pontosan fizeti a szövetkezetünkkel szemben fennálló tartozását. Akad néhány kisebb bolt, amelynek új gazdája csak menet közben döbbent rá. hogy túllicitált a versenytárgyaláson. Rosszul ítélte meg a bolt teljesítőképességét, nem kénes fizetni a bérleti díjat. Néhány vendéglátós és zöldségesüzlet bérlője két-három éven keresztül pontosan fizetett, ám a szomszédságában több hasonló üzlet nyílt, s emiatt megcsappant a jövedelme. Anny'ra, hogy ha nem csökkentjük a bérleti díját, csődöt jelent. Mindezzel tisztában vagyunk, ezért hajlandók lennénk erre, mégsem tehetjük meg. Az előírások szerint a versenytárgyaláson kialkudott bérleti díjat jó- szántunkból nem változtathatjuk meg. Ezt a bérlők csak polgári peres eljárás útján kérhetik. Egy-esy ilyen procedúra három-négv hónapba telik, ez idő alatt pedig minden jó szándékunk ellenére vasszigorral kell behajtani a szövetkezet járandóságát. Még abban az esetben is, ha a bérlő olyan díjmérséklést kér, ami számunkra továbbra is jelentős^ nyereséget jelent. Tudjuk, hogy más szövetkezetek, kereskedelmi vállalatok is hasonló problémákkal küzdenek. Jó lenne, ha az ezzel kapcsolatos rendeleteket módosítanák, egyszerűsítenék, s nagyobb önállóságot kannánk a hasonló ügyek elbírálásához. Szövetkezetünk vezetői fontosnak tartják a szerződéses üzletek folyamatos üzemeltetését, a külterületek, a kisközségek kereskedelmi alapellátásának a biztosítását, még olyan áron is. hogy mérsékeljük a túllicitált bérleti díjakat. (szántó) Meghiúsult az üzlet A nverőautomaták sorsa Szilveszterkor már nem láttuk a játékautomatákal a Tokaj vendéglátóházban. A játék megszállottjai december utolsó napjaiban is hiába keresték őket: a többségüket leszerelték a vendégláiVem mind antik, ami régi Mis biltorokat keresnek Divatlapokban, lakberendezési folyóiratokban gyakran látni olyan eredeti megoldásokat, hogy modern bútorok mellé társítanak egy- egy régi míves komódot, asztalkát. Aki viszont nem jut ilyen örökséghez, csak a bizományiból tudná megvásárolni. Ezt szorgalmazza egyik levélírónk is. Az észrevétele viszont az, hogy egy-egy kisebb darab hamarabb g,azHamar megkedvelték a barkácsolók az Ezermester Áruház Szabó Lajos utcai műhelyét. Akik kedvet, tehetségei éreznek az asztalosmunkához, itt méretre vághatják a megvásárolt faanyagot, sőt a kezdőknek szakmai segítséget is adnak terveik kivitelezéséhez. A legtöbben könyvespolcot barkácsolnak maguknak az itt kapható deszkahulladékokbóL dára talál, mint a nagyobb teret kívánó garnitúrák. Az utóbbiakat ugyanis nehéz elhelyezni a kis méretű lakásokban. Szerinte jó lenne, ha a Bizományi Áruház már a becslésnél darabonként állapítaná meg az árat, és így is árusítaná. így a vevők könnyebben hozzájutnának egy-egy kiegészítő bútordarabhoz. Megismertettük e levéllel Kiss Lajost, a miskolci Bizományi Áruház igazgatóját. Egyetért, az igénnyel, de — mint mondta — sajnos kevés igazán régi és míves darab vagy garnitúra érkezik hozzájuk eladásra. Ezeket is rendszerint bizományba veszik át. A beadó kívánsága pedig szent, ő rendelkezik a bútorral mindaddig, amíg el nem adják. Egv-egy komplett garnitúráért ugyanis sokkal nagyobb összeget fizethetnek. mint darabonként. Egy ebédlőnek például a tálaló- és a vitrin-része a legértékesebb. a nagyméretű asztalok, székek már nehezebben találnának gazdára. A vállalat szempontiából semmi akadálva sem lenne a darabonkénti árusításnak, de az eladó járna rosszul, ha a fele elkelne, a garnitúra másik Mét pedig vissza kellene szállítania. Megjegyzendő, hogy nem mind antik, ami régi. Régi bútorból többet, de valódi antikból alig-alig kínálnak a miskolciak eladásra. tóhelyeken. Mi lett a sorsuk a drága gépeknek? — kérdeztük Balázs Bertalantól, a Miskolci Vendéglátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesétől. — Mind a 24 gép becsomagolva porosodik a raktárakban. őszintén szólva, még mi sem tudjuk, hogy mi lesz velük. Mint ismeretes, gépeink többsége a Tokaj, az Aranycsillag, a Dominó és a Vadászkürt vendéglátóhelyeken üzemelt. Egy bizonyos, hogy nem fizettünk rájuk: e rövid idő alatt is valamennyi megkereste az árát. Legfeljebb azon gondolkodhatunk, hogy ezeket az automatákat a fejlesztésre szánt keretből vásároltuk, s ha mást veszünk, talán nagyobb hasznunk lett volna. Egyébként az egyik külkereskedelmi vállalat segítségével majdnem eladtuk a nyerőautomatákat egy osztrák kereskedőnek. Ki tudja mi okból, az utolsó Dillanatban meghiúsult az üzlet. Kár lenne pedig, ha ezek a gépek sokáig porosodnának a vállalat pincéjében. A kölcsönző vállalattól kapott automaták csaknem december utolsó napjáig működtek vendéglátóegységeinkben. Ma már ezeket is elszállították, szerencsére a sorsuk már nem a mi gondunk. Miskolciak Sajcbábonyban Miskolc városkörnyéki települései közül a legnagyobb, s legtöbb embert foglalkoztató üzem a sajóbábo- nyi Északmagyarországi Vegyiművek. A vegyigyárba több mint félszáz községből járnak be dolgozni, s naponta Miskolcról is kilenc- százan ingáznak Sajóbábony. ba. Liboni a sarkvidéken Sz.ép, bársonyos liliomot nevelt szabad téren Nyiko- laj Csernih, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, a szovjet sarkvidéken. Három évig gondozta ezeket a kecses, a meleget kedvelő virágokat. Tavaly nyáron nemcsak ki virágoztak a liliomok, hanem hagymát is hoztak. A szovjet tudós meghonosította itt a méheket is, akik ma már segítenek az embereknek szebbé tenni az északi vidéket, s elvégzik a növények beporzását. A sarkvidéken dolgozó növénynemesítő szakemberek kidolgozták a zöldségfélék, a burgonya és a takarmány- növények szabadtéri termesztésének technológiáját is.
