Déli Hírlap, 1984. december (16. évfolyam, 283-304. szám)

1984-12-18 / 297. szám

i ♦ Sportnak is, kikapcsolódásnak is kiváló .12 Az Ady Művelődési Ház szervezi Sítaníolyam Bükkszcntkereszten Szókimondó kohászok Beszámoló taggyűlés a nemesscéi-hengerműben Lálóbot ■ A jövőben egy kis 1 radar készülékkel he­lyettesíthetik majd a i vakok botját. A furt- wagen-beni (NSZK) i szakiskola azt a célt [ tűzte ki, hogy viszony- I lag olcsó és egyszerű • készüléket épít az i NSZK-ban élő mintegy i nyolcvanezer vak em- J bér számára. A közön- I séges zseblámpába épi- [ tett készülék a hajók ' radarkészülékéhez ha- I sonlóan működik, de i nem elektromagneti- [ kus, hanem csak az ultrahangok tartomá- » nyába tartozó hullá- I mókát kocsát ki. A va­■ kok radarja a vissza­verődő jeleket ahhoz a kis vibrátorhoz tóvá b­I bítja, amely annál erö­■ sebben és gyorsabban i retteg, minél közelebb ! van az akadály. i > A készülék haszná- I lója a gumiból készült i érintkezőn tapintással J érzékeli a jeleket, s a J lámpa elmozdítása ré- i vén már kétméteres i távolságból is felisme- I ri az akadályok ma- ' gasságát és szélességét. ■ Januárban mit az aUe!ep Az öreg akkumulátorok rossz szokása, hogy az első hidegebb téli reggelen csü­törtököt mondanak. Ilyenkor aztán hiába köszörüljük az autó indítómotorját, legjobb, ha új erőtelep után nézünk. Milyen típusokhoz kínálnak most akkumulátort? — kér­deztük Kiss Imrétől, az Ak­kumulátor- és Szárazelem­gyár miskolci szerviztelepé­nek vezetőjétől. — Az idén minden eddigi­nél jobb az akkumulátorel­látás. Elegendő erőtelep van csaknem valamennvi kocsi­típushoz. Kapható Ladához, Skodához. Wartburghoz és Trabanthoz való akkumulá­tor. Mivel a hét eleién meg­kezdtük a leltározást, és már csak januárban nyitunk ki, ebben az időszakban előre feltöltött, üzembe helyezett erőtelepeket kínálunk a Bor­sodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat gumiboltiában. Ter­mészetesen a korábban fel­töltésre beadott erőtelepeket a leltározás ideién is kiad­juk a Zsigmondy utcai szer­vizben. Ám azokat az akku­mulátorokat. amelyekét szá­razán töltve értékesítene’, a boltokban, már csak január­ban helyezhetjük üzembe. A Bükkben 8—10 centimé­teres a hóréteg, s az elkö­vetkezendő napokban to­vábbi vastagodásra lehet számítani. Előkerülnek a sí- felszerelések és a szánkók, sokan minden szabad idejü­ket a hegyekben töltik. Az Ady Művelődési Ház az jk számára, akik nem, vagy csak kevésbé tudnak síelni, tan­Beérett a kávé a nyíregy­házi Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola botanikus kertjének pálmaházában. Az ötéves trópusi cserje most el­ső ízben hozott termést. Az A mi diákkorunkban — csakúgy, mint évszázadokon át — szokás volt még Pata­kon a Iegációba járás. A ka­rácsony közeledése mindig kedves-kellemes izgalmat keltett az alma mater falai között. Már 2—3 héttel előbb megkezdődtek a készülődé­sek az elekcióra, azaz az ün­nepválasztásra. Először is az ifjúság veze­tőjének, a széniornak a fel­ügyelete alatt lezajlott a pró- bapapolás. diáknéven a „fu­tás”. Azután megalakult az elekcionális bizottság, meg­rakva skribákkal, kontraskri- bákkal, akik az adminisztrá­ciós munkákat végezték, s a legtekintélyesebb teológu­sok és joghallgatók soraiból kerültek ki. Jegyzékbe vet­ték a Iegációba menőket, szi­gorúan megtartva a kor és tanulmányi előmenetel sze­rinti sorrendet. Ezt nemcsak a pataki „diákköztársaság” demokratizmusa kívánta meg, hanem igen fontos, anyagi érdek is fűződött hozzá, hi­szen az egyes legációk kö­zött — péidául Miskolc és Kiskinizs között — igen nagy különbség volt a várható pénzbevétel tekintetében. Magát az elekciót a kará­csonyi vakáció előtt 2—3 nappal tartották meg. A leg­régibb épület, a Berna-sor tornyában ma is meglévő kisharang jelezte a nagy ese­mény kezdetét. Szavára az elekcionális bizottság a szé- nior vezetésével elindult a választási terem felé. Amer­re elhaladtak, végig a kol­légium udvarán, egetverő uj­folyamot szervez december 22-től 31-ig Bükkszentke- reszten. A részvételi díj 1000 forint. Ezért nemcsak meg­tanulhatnak síelni a résztve­vők, de mindennap autó­busszal szállítják őket a helyszínre, és ebédet is kap­nak a helyi vendéglőben. Jelentkezni a művelődési házban lehet. egyenletesen pirosra színezó- dött húsos külső héjban fe­hér, babalakú magvak lapul­nak. A termés súlya megha­ladja a húsz dekagrammot. jongás' követte őket. Leg­jobban a legátusokkal együtt ünnepre készülő kisdiákok, a mendikások örültek, hiszen az elekció egyszersmind a karácsonyi vakáció kezdetét is jelentette. Bent a teremben a kont- raskriba ismertette az ün­nepjárás kötelmeit, vagyis a magatartási, viselkedési kí­vánalmakat. Aztán nagy vá­rakozások közepette követke­zett az elekciós vers felol­vasása. Ez afféle vidám, tré­fás krónika volt, amelyben egy ügyes rímfaragó rigmus­ba szedte társai viselt dol­gait, csípős megjegyzések­kel fűszerezve. Egy-egy ta­láló „poen”-nél természete­sen nagyokat nevetett a zsongó „múzsasereg”. Ilyen vidám hangulatban kezdődött meg az ünnepvá­lasztás. A diákok nevük ol­vasásakor hangosan bekiál­tották annak a városnak vagy községnek a nevét, né­ha 4—5 kisebb község is együvé tartozott, ahová ka­rácsonyi ünnepre kívántak menni. Olykor hexameterben skandálva' fújták a válasz­tott községek nevét, például így: ..Bűd, Pere. Szentand- rás. A1-. Felfügöd Enccsel, Inánccsal”. A többi legációs községet is kísérte valamilyen — ko­rábbi tapasztalatokon alapu­ló — megjegyzés, ilyesfélék: „Átány, Heves / Térdig ér a krumplileves”. ..Szend. Szá­la. Devecser / Még az Isten­nek se kell!” „Iske. Csicser. Vaján, Bés / Ott a diák éhen vész”. „Hol a nép a halat Lakatos Imre, a Lenin Ko­hászati Művek nemesacél­hengerművének hőkezelő cso­portvezetője a gyáregység pártvezetőségi titkára is. Most e minőségében ül az asztal túlsó oldalán. Té­mánk: a közelmúltban meg­tartott beszámoló taggyűlé­sek. A párttagság az elmúlt öt év munkáját vette szám­ba. A titkár ez év márciusá­tól tölti be e pártfunkciót. Ko­rábban — 1980-tól 1984 már­ciusáig — a nemesacél-hen­germű IV-es számú pártalap- szervezetének titkára volt. Nem véletlen hát, hogy kér­déseink elsősorban a IV-es számú alapszervezet tevé­kenységével foglalkoznak. Beszélgetésünkbe bekapcso­lódik az alapszervezet há­rom tagja, Kemecsei József, Baricska László és Krotos József is. — Az eltelt öt évet a ko­hászatban sokáig emlegetik majd. No nem az eredmé­nyesség, vagy a sikerek okán — kevés részük lehe­tett ebben —, hanem inkább a nehézségek, buktatók mi­att. Miképp értékelték önök ezt a fél évtizedet? — A kohászat kedvezőt­len helyzete érződött mun­kánkban is. Beszámolókban is helyet kapott a gazdasági feladatok taglalása. Gyár­egységünk életében a kohá­szati termékek alacsony ára és a rendeléshiány okozott gondot. A nehézségek ellen- súlyozására új szelvénye­ket. munkaigényesebb ter­mékeket gyártottunk, hen­gereltünk. Növekedett a ko­vácsolásra készített és ötvö­zött termékek részaránya, bővült a méretválaszték. A gazdasági bajok ellensúlyo­eszi / Legyen legációm Ke- szi!” „Jene, Susa, Rimacsécs/ Ott esett hasra Bedécs . .. Beesteledett már, mire az utolsó diák is elválasztotta a maga ünnepét. A legátusok magukhoz vettek egy 10—14 éves alsós gimnazistát men- dikásnak, megbeszélték az utazás, találkozás tudnivaló­it, majd az ünnep előtti na­pon mindketten megjelentek a választott faluban. Az ünnep két napján a le­gátus végezte a templomi szolgálatot: az előkönyörgés- ből, imából, bibliaolvasásból, prédikációból, utóimából, ál­dásosztásból álló teljes ka­rácsonyi liturgiát. A mendi- kás egy helybeli gyermek kíséretében házról házra jár­va, karácsonyi versikével kö­szöntötte a kálvinista csalá­dokat. Ezért a hívek jó szív­vel adakoztak mindkettőjük­nek, hogy tudjanak a kollé­giumban tandíjat, konviktu- si díjat fizetni, maguknak ruhát, cipőt, könyvet venni. Régi idők, megújuló em­lékek ... Fogyatkozó szám­ban vagyunk már, akik a debreceni, pataki, pápai kol­légiumban csakis a legáció és a mendikáció segítségé­vel végezhettük tanulmá­nyainkat. Soha el nem mú­ló hálát érzünk ezért egy­kori alma materünk iránt, de boldogok vagyunk, hogy a mi gvermekeink, unoká­ink már idehaza, meleg, csa­ládi körben, ajándékokkal rakott, csillogó karácsonyfa alatt tölthet’k a szeretet és békesség ünnepét. Hegyi József zására alapszervezetünk munkaprogramjának közép­pontjába a gazdaságpolitikai munnát állítottuk a be. .- molási időszakban. A terv­célok megvalósítása és a ha­tékonyság növelése érdeké­ben tett intézkedéseket ki­emelten kezeltük. A terve­ket, célkitűzéseket igyekez­tünk minden területen meg­ismertetni, elfogadtatni a dolgozókkal. Hengersoraink a beszámolási időszakban meg­felelő eredményeket produ­káltak. Egyébként állítom: kollektívánkban megvan az akarat a még jobb munka­végzésre. Csakhogy ehhez a feltételeket is biztosítani kell... — Mégpedig? — Megfogalmazódott be­számolónkban a piackutatás, és a jó anyagellátás szüksé­gessége, a karbantartás szín­vonalának növelése, az ösz­tönző bérezés megtartása. A IV-es alapszervezetben ti­zenhat fizikai dolgozó és hat műszaki alkalmazott van. A tűzvonalban ténykedünk, nem kétséges számunkra, mit kell tennünk. Jómagam is — bár az alapszervezet titkári poszt­jától megváltam, a vezetőség titkára lettem — itt a né­gyesben vagyok tag, s szinte valamennyiünknek van ál­landó, vagy ideiglenes párt­megbízatása ... — Az alapszervezet há­rom — már említett — tagját azért kértük meg, hogy je­len legyen beszélgetésünkön, mert a beszámoló taggyűlé­sen érzékeny témákat fesze­gettek. Miről is szóltak? Kemecsei József progra- mos csoportvezető vezetősé­gi tag. A kohászatban 1970 óta dolgozik, négy évvel ké­sőbb vették fel a pártba: — Két pillérre épült hoz­zászólásom. Az első: az át­szervezéssel kopcsolatos visz- szásságok, a második: a pártépítés problémája. Va­lamivel részletesebbért! Az utóbbi öt évben nálunk né- hánv átszervezés, átcsopor­tosítás volt: például az egye­di gépgyártás, és a kohásza­ti késztermék-gyártásra va­ló átállás. Az előbbivel be- fürödtünk, míg az utóbbi le­het, hogy hosszú távon jó lesz, most viszont sok visz- szásságot szül. Tenni kelle­ne ez ellen ... ! A pártépí­tésről: úgy érezzük, hogy itt eey kicsit kötve van a ke­zünk. Jó, ha az újonnan fel­vett párttag fiatal, harmine éven aluli, fizikai munkás, s még jobb, ha nő. Nos. a ná- lyánk nemigen vonzó a fia­talok. s különösen a nők kö­rében. Az igazat szólva, nem is nőknek való a hengerész- élet ... De fiatalítani min­denképpen kellene. Baricska László a finom­soron művezető, 1976-tól vallja magát kohásznak, 1979 óta párttag: — Mielőtt párttag lettem, beléptem a munkásőrségbe. Szóvá tettem a beszámoló taggyűlésen, hogy ezzel a fegyveres szervezettel töb­bet kellene foglalkoznunk. A feladatot pártmegbízatásként én kaptam meg ... Elmon­dottam azt is. hogy brigá­dunk éves tervét december 12-re teljesítette, ám hogy a kohászatnak is sikeres le­gyen az éve, ráteszünk mi is egy jó lapáttal a felemelt tervünkre... Krotos József tizenöt éve az LKM dolgozója. Négy éve tagja a pártnak, munkásőr is. Kormánypadkezelő a fi­nomsoron : — Hozzászólásom kapcso­lódott a pártépítéshez. Tény, nem vonzó a szakmánk, ke­vés itt a fiatal, a szakmun­kás-utánpótlással problé­mák vannak. Eddig még tud­tuk növelni arra alkalmas emberekkel a létszámot, de mi lesz később...? Visz- szatérő gond ez. Beszéltem még arról, milyen feszült­ségforrás dolgozóink köré­ben az. hogy a közvetlenül mellettünk dolgozó termelő­szövetkezeti melléküzemági tagok kevesebb, s nívótla- nabb munkáért több pénzt kapnak, mint mi. Tudjuk, hogy munkájukra szükség van. de nem ártana javítani a munkamoráljukon. Lakatos Imre jelen volt valamennyi alapszervezet be­számoló taggvűlésén, össz­képet is tud adni: — A tagság számvetése igazán reális volt. bár bizo- nvos problémák nem azonos súllyal jelentkeztek alapszer­vezeteinknél. A hozzászólók majd mindesvike beszélt a vállalati gondokról s az egyé­ni problémákról. Sokan ag­gódnak a szakma jövőjéért. A hangulat ezzel együtt is bizakodó volt mindenhol... I. S. A technika történetéből Egyfázisú váltóáramú mozdony A világ első, egyfázisú váltó­árammal működő villamos mozdo­nyát a svájci Oer- likon gépgyár 80 évvel ezelőtt, 1904- ben fejlesztette ki a Seebad—Affol- ten pályaszaka­szon, és állította (kb. 15 ezer volt feszültséggel) a vontatás szolgála­tába. Az előnye az addig használt egyenárammal szemben az volt, hogy a táprend­szere leegyszerű­södött, könnyebb vezetőhuzalokat lehetett aikalraaz­ni, és az addigi forgódobos áram- átalakító helyett fekvő transzfor­mátort kellett hoz­zá használni. To­vábbá: az egyfá­zisú kollektormo­torjának táplálá­sához az addigi 59 herzes ipari frek­venciának az egy- harmada is elég volt. (Képünkön: az Oerlikon gép­gyár villamos moz­donya.) K. A. Beérett a nyíretjyliázi kávécserje termése Régi pataki hagyomány Karácsonyi legátus

Next

/
Oldalképek
Tartalom