Déli Hírlap, 1984. december (16. évfolyam, 283-304. szám)
1984-12-01 / 283. szám
Stúdió Andrássy Katinkát a kortársai hívták vörös gróinónek, és az őszirózsás forradalomra kővetkező esztendő második felében, a Tanacsköztarsaság leverése után ez a jelző már sokkal több volt, mint gúny: életveszélyt jelentett. Karolyi Mihály és felesége akkor kényszerültek először külföldre, és utána, ahogy változtak az idők, még hányszor . . . Csak ók nem változtak, több, mint hat évtized elteltével sem. A XX. század történelme ennek a rendkívüli asszonynak az élete, aki sokkal több volt, mint anya és feleség: egy világszerte ismert és számon tartott politikus, Károlyi Mihály társa volt. találva ott volt az oldalán a kál-kápolnai földosztáskor, a fronton, bújt. menekült és dolgozott, még a film kapcsán sem beszélt magáról. Most is azt tette, amit a könyveiben: Károlyi után ő, a legilletékesebb igyekezett megértetni azokat az időket, az összefüggéseket. Érdi Sándor, a műsor riportere sok mindenről kérdezte, a legfigyelemreméltóbb kérdésére nagyon figyelemreméltó válasz érkezett. Megkérdezték, hogyan értékeli: mit tud a mai magyar ifjúság Károlyi Mihályról? A válasz így hangzott: úgy tűnik, sajnos, nem tud eleget. Mi. akik ismerjük a történelemtankönyvek minden korra érvényes szűkszavú ténvköziését. hogy alig magyaráznak meg dolgokat, tudjuk, miért marad mes a tananyagból olvan kevés. Andrássv Katinka nem bírált. csak ögv példát említett. A Petőfi Irodalmi Múzeumban levő Károlyi-emlékszoba ott.iártakor éppen abban az időoontban volt zárva, ami az iskolásoknak, a fiataloknak a legjobban megfelel. M— Kiállítják az eldugott festményeket Mint arról a televízió is beszámolt, eddig ismeretlen Tor- nyai-festményeket találtak Budapesten egy Makarenko utcai lakás átépítésekor. Tornyai János a magyar festészet történetének egyik kiemelkedő alkotója volt. A harmincas évek végén hunyt el, s életművét a művészet- történet joggal hihette lezártnak. Még nem lehet tudni, hogy az előkerült 7X0 mű mennyire változtatja meg az értékelést Tornyairól, mert az anyag művészettörténeti, művészetkritikai feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe. A megtalált munkák között vázlatok, ismert művek változatai és eredeti alkotások vannak. A lelet értékét tehát még nagyban befolyásolhatja a részletes szakmai elemzes. A festmények nagy része kitűnő állapotban van. s jóformán csak tisztításra szorul. Közülük kiválik két késői mű, egy 1934-es szobabelső, s egy műteremábrázolás. A Magyar Nemzeti Galéria a leletekből december 20-án kiállítást nyit, amelyen valamennyi képet bemutatják. A perecesi Üj-akna és a központi iroda látképe a századfordulón,: egy műszakváltáskor. Lapunk pályázatára küldte be a fotót Molnár László, a Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola szakoktatója. Megismételjük: december 3-án. délután 2 órai kezdettel nyílik a felszabadulási fotópályázat legérdekesebb darabjaiból válogatott kiállításunk a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A múlt század végén, az 1900-as évek elején a gazdasági fellendülés hatására megnőtt a szén iránti kereslet. A szükségleíek hirtelen és nagyarányú növekedésével a diósgyőri kincstári frányák nem tudtak lépést tartani. A századfordulón és azt követően a Vasgyár szénellátását Eaross- aknáról próbálták megoldani. Már a múlt század végén elkezdték a perecesi iker-akna mélyítését is, de a gyakori vízbetörések akadályozták a munkát. Az akna mélyítését 1902- ben folytatták, 194 méter mélységben rakodót hoztak létre, és meggyorsították az akna felszerelési munkálatait is. Ez időben telepítették az akna mellé a hivatalházat, a gépházat, a műhelyt és a lóistállót. A bányatelepen két kétlakásos műszaki altiszti és 75 kétlakásos munkásházat is építettek. Az akna a perecesi Üj-akna ne- iVet kapta. A II. számú akna mélyítésének munkálatait 1905-től meggyorsították. Az Űj-aknában az úgynevezett omlasztásos pillérfejtést alkalmazták, dinamittal, robbantásos eljárással ömlesztették a szenet; 1905- ben 100 ezer tonna, 1910- ben pedig már 161 ezer tonna került innen a Vasgyárba. • LÁTÁSTÓL- VAKULÁSIG A perecesi Üj-akna ez időben korszerűnek mondható. A villamos mozdonyok mellett azonban még jócskán lóvontatásra, illetve kézi szállításra kényszerülteik a bányászok. A bányalovaknak a föld alatt volt az istállójuk, s csak akkor kerültek ki a napra, ha pat- ' kölni vitték őket, így a lovak nagy része, a többi évi föld alatti rabság után megvakult ... Az emberek, a bányászok között sok volt a gyerek — annak dacára, hogy a rendelet szerint 14 éven aluliak nem dolgozhattak a föld alatt. A bányászok nem vakultak meg, bár sokszor lá- tástól-vakulásig kellett dolgozniuk. Korábban az állandóan füstölő kohanyecet, az olajmécsest használták, s csak a századforduló elején rendszeresítették a karbidlámpát. Ma a bányászok ak- kummulátoros fejlámpával világítanak. Szociális létesítmény, ebédlő, fürdő ismeretlen volt. Bakancsot kaptak a bányászok, amelyet rendszerint elhasznált csizmaszárral toldottak meg, mivel sokszor vizes, sáros helyen kellett dolgozniuk. Tarisznyából, zsákból szabott készségben vitték magukkal az újságpapírba csomagolt szalonnát, kenyeret. A dohány drága volt, sokan bagóztak — vagyis rágták a dohánylevelet —. a többségük a pipát használta. • KOPERTA ÉS KONZUMKÖNYV A konzumból, az élelem- tárból hitelre vásárolt az egész telep; külön konzum- könyvet rendszeresítettek, s a hitelbe vásárolt áru ellenértékét a fizetésből levonták. Két magánkocsma volt, s egy a Vasgyár tulaidonában. Itt azonban nem volt szokás a hitelezés. A legolcsóbb törköly-, seprőpálinkát és az olcsó borokat itták, s valóban nagy ünnep volt, ha csapolt sör kerülhetett az asztalra. A koperta, vagyis a fizetési borítékon elöl a munkásszám állt, s csak utána a név. Külön jelölték a ledolgozott műszakok számét, a hiányzást, a keresetet összesen, ebből az előleg-levonást, a konzum tartozást, a büntetést, zenedíjat stb. Maradt? . . Ingyenes volt a szén, a tűzifa, a villany, a szöges égők. utazás a kisvonaton, a - szemétszállítás, a W.C.-k takarítása, az ivóvíz a kutakból. Disznóólhoz, nyúl-, tyúkketrec építéséhez, kerítéshez a használt bányafa. Minden a kincstáré volt. Perecesbányatelepet a Vasgyár gyarmataként emlegették. így is éltek elődeink. Apáról fiúra szállt a mesterség, s ha a szülők örökre pihenni tértek a templom melletti temetőbe, az ifjabb nemzedék örökölte a lakást. * Az Űj-aknai volt központi irodában most az ÁFOR V. sz. tájegységi telepe műNem tudom, hogy egy-egy tévénézőnek mit jelentett a Stúdió '84 kedd esti adásában találkozni vele, szamomra megrendítő volt; az ember ritkán találkozik élő személyben a történelemmel. Andrássy Katinka gróf Károlyi Mihályné ma 93 esztendős, és az adás, forgató- csoportja abból az alkalomból kereste fel, hogy elkészült Kovács András Vörös grófnő című filmje. Természetesen megkérdezték azt is, hogy mi a véleménye a filmről, milyen érzésekkel nézte végig, tetszik-e, hitelesnek tartja-e, az öt alakító Básti Juli játékához mit szól? A Károlyi Mihályt megformáló Bács Ferencről beszélt, és elmondta: jcsodá- latosnak tartja, hogy egy színész, aki az általa megformált emberrel soha nem találkozott, képes legyen, ha csak villanásokkal is, azt az embert felmutatni. Andrássy Katinka most is, mint hosz- szú élete során mindig, Károlyi Mihályról beszélt. A filmnek is azért örül, hogy itthon, abban az országban, amiért Károlyi dolgozott, ebben a formában is emléket állítanak munkásságának. A filmet még nem játsz- szák, a közeljövőben lesz a premierje, nem tudhatjuk, hogyan sikerül. Nem tudtuk meg élő főhősétől sem, annál sokkal tapintatosabb, hogy véleményt mondjon egy műalkotásról, amelyet a szakembereken kívül a közönség ma még nem tud megítélni. Az Együtt a forradalomban, Együtt a száműzetésben című, több kiadást megért, rendkívül érdekesés hasznos memoárok szerzője, a századforduló táján született grófkisasszony, aki néhány évtized múlva az emigrációban például mentőautó-sofőr is volt, amikor a szükség rákényszerítette, aki férje gondolatait is kiA VASVILL KERESKEDELMI VÁLLALAT pályázatot hirdet: igazgatási osztályvezetői és + jogügyi vezetői MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE Részletes pályázati feltételek a személyzeti osztály vezetőjénél (Miskolc, Sétány u. 1. sz.) átvehetők. ködik. O. J. Versek inézet éhen Néhány éve meghívták a hermanos diákok Szabó Lőrinc fiát — a már maga is apa Lócit —, hogy beszéljen a költő Apuról. A családi meghittségű találkozón támadt a szép elhatározás, hogy a szülőváros középiskolásai versmondó alkalom megteremtésével emlékezzenek — és emlékeztessenek — Szabó Lőrincre. Az idén a Herman Ottó Gimnáziumban rendezett vers- mondó-emlékverseny összekapcsolódott a város felszabadulási évfordulójával. A szokásos felsoroló tudósítás mit sem érzékeltethetne a minapi, bensőséges találkozónak épp a lényegéből. Ezért hadd szóljak inkább a versek keltette közös örömről, amely az elmondókat és a meghallókat egyaránt eltöltötte. Sokan aggódnak — aggódunk — amiatt; nem válnak-e közömbössé a csak csupán költői szépségek iránt a technika hangosabb-látványosabb varázslataitól bűvölt fiatal nemzedékek? Tudom azt is. hogy az a harminc, s egynéhány leány és fiú, aki olyan átélt áhítattal mondott — és hallgatott — verseket abban a szuköcske iskolai díszteremben, nem „reprezentálja” az egész mai miskolci diákságot. De ettől sem kevesbül az örömszerző élmény értéke. És az még inkább biztató, hogy ezek a versekkel áthatott lányok és fiúk nem „megélni” akarnak a versmondásból. Számítógép-programozónak. orvosnak, óvónőnek szakácsnak, szerelőnek, kertésznek készülnek. Am felfedezték, hogy közhasznú hivatásuk igényesebb műveléséhez, emberségük kiteljesítéséhez kapnak többleterőt a szellemi energiaterjesztő Szabó Lőrinctől. Illyés Gyulától Veres Pétertől. Weöres Sándortól. Pilinszky Jánostól . . . Hárman is elmondták ezen az' estén Szabó Lőrinc Titi-t.ó című versét. Akárha három szuverén zenész játszana ugyanazt a zeneművet: más és más szépségeit villantva meg ugyanannak a remeknek. S mind ráérezve a főmotívumra: „Légy még egy kicsit fiatal — ha tudsz.. ★ Mély tónusú, bordó—zöld-sötétkék kockás, fésűs gyapjúszövetből készült kabátruha, fehér gáti árral és kézelővel, szaténmasnival díszítve. A divattervezők a sziluettek vonalait betüformákkal jelzik. Az idei őszön és az előttünk álló télen a legdivatosabbak az I, Y, V, A és T vonalvezetésű öltözékek. Az „I”, vagyis az egyenes ruhákat, kabátokat nemrég még „tubus”-nak mondtuk, s annyit jelentett, hogy nem széles a váll, és nem bővül az alj. Az „Y” mári modernebb, szélesített, valltömős felsőrészt, szűk szoknyát jelent. A „V,” kontúr csípőre szabott, rövid kabátkáknál érvényesül. Az „A” sziluett nyaktól lefelé bővülő, olykor plisszírozott ruháknál mutatkozik. Ügy látszik, hogy a ,.T”-ujj a legnépszerűbb, ruháknál és kabátoknál, pulóvereknél egyaránt. Ez utóbbinak számtalan variációja Van: már csípővonaltól is ívelhet a karöltő, s ezeket nevezzük denevér-, ragián-, sonkaujjnak. A Magyar Divat Intézet nemrégen tartotta 1985—86- ra szóló őszi—téli bemutatóját. A felvonultatott kollekcióban jelentős részt foglaltak el a kötött, többrészes összeállítások. Egy-egy garnitúra azonos alapszínre épült, annak különböző árnyalataiból. A jacquard- és halszálkaminta újra divatos a sportos és városi öltözékeknél. A délutáni ruhák között láthattunk szép vonalú, nemcsak nádszáltermetűek- nek való, elegáns kockás ruhákat. A kockás egyébként a kislányoknak tervezett ruhák között is gyakori, s ünnepélyessé a fehér gallér és kézelő teszi. Betűt formáz# divatvonalak (berecz) Volt egyszer egy Új-akna...
