Déli Hírlap, 1984. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1984-11-03 / 260. szám

Vastaps, kérdőjelekkel Alig hiszem, hogy a mis­kolci színház pesti premierje o társulattól nagyobb erőfe­szítést, s o tudósítótól fokozot­tabb ligyelmet igényelne an­nál, mint amennyi a hazai bemutatóknak dukál. Sőt, ront­ja a publicitást, hogy itt csak hónapok múlva kerül színre Örkény István tragikomédiája, a Tóték. így jött ki o lápé:!? A budapesti Játékszín Miskolc- tól rendelte meg az előadást, s különben is. a Kossuth utcai Kamaraszínházat tatarozzák ... Szóval, a Tóték, Budapes­ten. Telt ház, jobbára fiatal közönség, többnyire kihajtott ingben és oulóverben. Öl­tönyt csak az első két sor­ban ülő miskolci vendégek viselnek. Az előcsarnok ki­csi és levegőtlen, a termet az első felvonás alatt túlfű­tötték. (Szegény Blaskó Pé­ter szaporán törölközött két jelenet között.) Közben pat­togós katonadalok áradtak a hangszóróból. A közönség az első, szétkiabált negyedóra után élvezte a szöveget. A szöveget! Nem elsősorban az előadást, a színészi játékot, a teljes produkciót, hanem Örkény édes-bús, keserűsé­gében sem humortalan mon­dandóját. Már önmagában ez a tény is igazolja a darab­választás és a pesti kiruc­canás helyességét. Másként és precízebben fogalmazva: a körúti Játékszín október 31-i közönségének többsége nem ismerte Örkény világ­híres remekét! A kívülálló számára úgy tűnt, hogy ezt csak a máso­dik felvonásban ismerték fel a színészek. Akkor már nem Wicszt József kiállítása Wieszt József grafikusmű­vész munkáiból nyílik kiál­lítás november 7-én az If­júság útja 16—20. szám alat­ti Szakmunkás Galériában. A megnyitón közreműködik a szakmunkáskollégium nép­zenei szakköre. A tárlatot Ződi Imre, a megyei párt- bizottság munkatársa ajánlja a közönség figyelmébe. A kiállítás november 30-ig te­kinthető meg, 10-től 6 órá­ig­A rádióban hallottuk 7 udósok a közéletben Dr. Szentágothai Jánost, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnökét sokszor láthatjuk, hallhatjuk. Miskolcon egy éve ő avatta az Akadémiai Bizott­ság székházát, a legszélesebb körű nyilvánosság pedig an­nak a nem régi televíziósoro­zatnak örülhetett, amikor az anatómus orvosprofesszor szí­vesen tárta szélesre az elő­adóterem ajtaját. Azok közé a tudósok közé tartozik, akik a ,,népszerűt” és „tudomá­nyost” nem választják széjjel. Ahogy csütörtökön este a rá­dióban a vele készült interjú során elmondta: az elzárkózó- bezárkózó kutató, aki azért is, mert a nem szakmájabeli szá­mára megérthetetlennek hiszi, amivel dolgozik, és fétisizálja, amiben dolgozik, az nem is kutató. Különösen nem az már túl az ifjúságán, hiszen amit a 20—30-as és a 40-es éveiben nem alapozott meg, azt már nem is fogja. Az Akadémia elnökéből csak egy van, de Szentágo­thai professzor típusából há­la istennek sok. Ök azok az előttünk járó örökifjú öre­gek, akik hatalmas tudással utolérhetetlen intelligenciá­val bánnak. Ez a rádióadás fiataloknak szólt, a fiatal Vermes Péter kérdéseire úgy válaszolt, mintha kicsit vizs­gáztatna. Nem azért, mert orvosnemzedékek tudós ta­nára szigorlatnak tekinti az életet, vagy beszámolni kö­teles delikvensnek, aki hoz­zászól, hanem, mert ragasz­kodik a pontos kérdésfelve­téshez, a megalapozott gon­dolathoz. Egyetlen egyszer sem hangzott el a ' nevelés, és a nevelni kifejezés a mű­sorban, de ezeknek az embe­reknek már a megszólítása is kötelez: le kell tenni va­lamit az asztalra. A műsor óvakodott attól, hogy a professzor pályáját ismertesse; számon tartja azt úgyis a tudományos közélet. Ö maga is szívesebben be­szélt másokról, arról a kör­nyezetről, amelyben évtize­dek óta él. A kivételes ké­pesség, és a bármilyen szak­ma iránti elhivatottság mel­lett ugyanis ez határozza meg az embert, és termé­szetesen az ember maga ha­tározza meg. hogy éppen adott viszonyaiból hogyan képés egy őt magát is épí­tő, más minőséget teremte­ni. Szentágothai János leg­szebb mondata talán ez volt: mindenki annyit ér. ameny- nyit a tanítványai érnek. Ha a legnagyobb nyilvánosság előtt orvosgenerációkra néz­het úgy, mint a tanítványai­ra, majd munkatársaira, már nem kérdés, hogy közéleti ember-e. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke tiszténél fogva közéleti ember, és tu­dományos életünk feje ke­mény, egy idő óta gyakran hallható gondokról beszélt. Fájdalmasan keveset tud se­gíteni azoknak a mondjuk 30-as éveikben járó értékes fiatalembereknek, akik nyi­tottabb utat szeretnének ma­guk előtt látni. Arról van szó, hogy a státusok foglal­tak. a tudományos életben való előrehaladás presztízs- okokbol nehéz, hogy a kí­vántnál egy szakmán belül is sokkal erősebb fékek ér­vényesülnek. A középszerű­ség bővített újratermelésé­nek mechanizmusa ellen sok kiváló tudós emelt már szót (pedig nekik aztán már tényleg lenne mit félteni), Szentágothai professzor na­gyon egyszerűen fogalmazott. Miért nem lehet azt elkép­zelni, hogy tisztességes em­ber is van a világon? Túl a 70-en már sokmin­dent és sokféle embert lát­hatott, aki ilyen hatalmas érdeklődéssel él a világban. Még néhány dolog, amit ér­demes Szentágothai pro­fesszortól megtanulni. Érde­kel az emberi jelenség — mondta —, akkor is, ha fel­fogásomtól, neveltetésemtől és tradícióimtól el is tér. És őszintén ki nem állhatja az órát. Nem szereti, ha túlsá­gosan hajtják, és nem lo- vallja bele magát semmibe. Nem görcsös akarattal jut előre az ember. (M—) Régiből újat, gyerekeknek fia évszakok váltásakor min­dig sok gondot okoz a szü­lőknek, hogy o gyerek kinőtte a tavaly viselt ruhát, nadrá­got, kabátot. A téli öltözékek meglehetősen sokba kerülnek, s olykor megéri, hogy leg­alább még egy szezonra meg­hosszabbítsuk az életüket. A gyermekek divatja sze­rencsére nem változik túl gyors tempóban. Jellemzői most is a kényelmes szabás, az ellentétes színű beállítá­sok és paszpólok. Mindezek szinte kínálják a lehetősé­get az átalakításhoz, hogy a kinőtt régiből megfelelő mé­retű újat készíttessünk, vagy egy ügyes kezű anyuka akár maga próbálkozzon vele. A rajzon látható két bak fiskabát pgy készült a régi­ből, hogy levágták az alját, s a maradékból lett az új, nagy rátett zseb, amivel a régi zsebek helyét is elta­karták. Ha a rendelkezésre álló szövet kevés, színben és minőségben harmonizáló ide­gen anyaggal is dolgozha­tunk, de akkor nemcsak a zsebet, hanem a gomboló­pántot és a kézelőt is abból Világ és Nyelv A Világ és Nyelv új száx ma közli a brit kormányfő válaszát arra a folyóiratban megjelent nyílt levélre, ame­lyet két nyelvész, két író és két újságíró intézett hozzá budapesti látogatása idején. „Fogadás a brit parlament­ben” címmel Brian Barker, az angol törvényhozás 153 tagú Parlamenti Eszperantó Csoportjának titkára beszá­mol a már több mint tíz éve működő tömörülésük legutóbbi eseményéről, és a nemzetközi nyelv ügye mel­letti újabb kiállásukról. „El­lenvélemények és kételyek...” címmel interjút közöl Claud Piron genfi egyetemi ta­nárral. Figyelmet érdemel Detlev Blanke NDK-beli nyelvész: Marx és Engels az „egyetemes nyelvről” cimű cikke. Az 1975-ben elhunyt Korach Mór akadémikustól, a neves magyar tudóstól köz­li az emigrációjában, olasz irodalmárként is alkotó szer­ző „Kaland Thomas Mann- nal” című érdekes visszaem­lékezését. Más tartalmas Írásai kö­zül kiemelhető még az Af­rikai mozaik című írás; egy japán szerző cikke hazája nyelvének háromféle írás- rendszeréről és a gyulai sza­badegyetemről szóló riport. nyomasztotta őket annyira a nagy elődök (Nagy Attila, Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán) produkciója, így nyugodtabban, tiszta lappal játszhattak. Persze, az elő­zetesen kialakított rendezői koncepció inkább fékezte, mint segítette a homo lu- denst, a játszó embert. Leg­inkább Polgár Géza és Szir­tes Gábor tudott még szuve­rén színész módjára azono­sulni figurával és a pilla­natnyi szituációval. Ez nem volt könnyű, hiszen a túl­értékelt előzmények ismere­tében az egész stáb arra tö­rekedett, hogy valami mást, valami újat csináljon. Min­denáron! Ezért harsogtak az indulók, ezért vezette be az előadást néhány diakép, ezért adott elő a szükség-szülte kvartett egy tangóra kompo­nált pantomim-jelenetet. .. Bár a színlap első helyén az őrnagy szerepel, s a taps­rendet is ennek szellemében állították össze, a Tót há­zaspár a főszereplő. Tóth azért, mert felnégyelte az őr­nagyot. olyan praktikus okok miatt, hogy reggel legyen a reggeli és este a vacsora. Totné pedig azért, mert már akkor is három személyre terített, amikor férje, a tűz­oltóparancsnok a végzetes kerti sétára hívja — mar- góvágó-nézőbe — a váratla­nul visszatért őrnagy-Luci- fert. A félnótás postás, seb­ben a szituációban ő volt a legtájékozottabb. végig a színpadon tartózkodott. Tud­ta. hogy Tóték fia .meghalt, hiába az előzékeny figyelem, s alkalmi bosszúnál alig minősül többnek az őrnagy erőszakos halála. Szirtes Gá­bor szótlanul hevert a kel­lemetlen leveleket elnyelő esővizes hordó mellett. S leírom, mert láttam, de nem kommentálom, folytak a könnyei. A darabot Csiszár Imre rendezte. Az őrnagy Blaskó Péter, ’ a Tót házaspár Pol­gár Géza és Tímár Éva volt. Ágikát, a lányukat Fráter Kata játszotta, a postást Szirtes Gábor formálta meg. További szereplők: Simon György. Fehér Ildikó, Szőke István és Matus György. A maroknyi társulatot egyébként a vastapsos ová­ció az előadás után négyszer egymás után invitálta meg­hajlásra. (brackő) A jogi kar otthon van + A Eoy tanulmányi épület függőfolyosóiról a szemináriumi és oktatói szobák nyílnak \ házzal is több Lassan végez az elsőként itt kezdő nappali tagozatos évfolyam, több mint egy esz­tendeje, hogy a miskolci Ne­hézipari Egyetem negyedik karaként elfogadott egyete­mi polgárok a jogászok. A 480 nappali tagozatos, és mintegy 250 levelező hall­gató szerves része az egye­temnek, éppen úgy, mint az a ház,, amelyben szeptember óta tanulnak. Az Egyetemváros tanul­mányi épületrendszerének új főépülete eltakarja a hegy felé emelt újabb házat, amelynek látványos avatása nem volt. Az ünnepélyes át­adás az idei évnyitóval meg­történt, és mint képeink is bizonyítják, a változás az előző tanévekhez képest any- nyi, hogy ma már nem szo­ronganak az Egyetemváros egyik kollégiumában, hanem — az oktatás nyugodt fel­tételeinek szempontjából is — otthon vannak. A taní- tást-tareulást az már nem za­varja, hogy az új főépületet + Az egyik nagy előadóban és ezt az épületszárnyat ösz- szekötő, az ifjúság által „só­hajok hídjának” becézett két folyosó körül még a követ­kező hónapokban is dolgoz­(Farkas Ida felvételei) nak az építők. Lefedik ezt a teret;, jogászok és mér­nökhallgatók, az egyetem egy. aulával is gazdagabbak lesz­nek. miskolci Tóték Pesten

Next

/
Oldalképek
Tartalom