Déli Hírlap, 1984. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1984-11-14 / 268. szám

Presszóra, büfére licitáltak Heien a Szökőkútért A OH várospolitikai tőrumo Egy jó versenynek külö­nös akusztikája van. A né­zőtér zsúfolásig teli, a ren­dezők serénykednek, a későn érkezők tétován keresik a helyüket. Az csak stimulálja az izgalmakat, ha a küzde­lem a kiírt időpontnál ké­sőbb kezd ódik el. Tegnap az Otthon étteremben 12 per­ces késéssel indult a Mis­kolci Vendéglátó Vállalat 19. versenytárgyalása. A tét: kilenc üzlet szer­ződéses üzemeltetésének megszerzése volt. Az aszta­lokra ropogós telítő, a vá­zákba friss virág került. A pályázók száma meghalad­ta a húszat, az érdeklődő­ké a kétszázat. Nem volt kicsi a tét. Az előzetes hí­rek kemény licitet ígértek. Elsőként a Szökőkút presz~ szó került terítékre. A szer­ződéses üzemeltetés idő­pontja ez év december 5-én kezdődik, s három év alatt a jelöltnek — havi részle­tekben kell törleszteni — be kell fizetnie az átalánydíj összegét. A licit összege 5,5 millió forintról indult. He­ten ültek a versenyzők asz­talához. (A jelenlegi üze­meltető nem szállt a ring- bfc. Nemcsak azért, mert az alapdíj majd egymillió fo­rinttal haladta meg az ő szerződéses összegét... Be­lefáradt már, s szeretne egyszer szabadságra men­ni.. J A versenytárgyalást veze­tő közjegyző többször csen­det kért, mert zúgott a tö­meg, s kétszer rendelt el szünetet, figyelmeztetve a résztvevőket, hogy gondol­kozzanak, mert röpködtek a milliók. Hétmillió forintnál már . megritkult a pályázók sora. A pincér frissítőket szolgált föl. A képzeletbeli kalapács 7 millió 450 ezer forintnál csapódott le. Sen­ki többet. harmadszor?! Angyal Sándor Györgyné nwve kerül a Szökőkút presszó névtáblájára. A ki­kiáltási árat rfrtrjíP- kétdMftfór- furinttál tetéző.összeg hallar., tán az egyik vendéglátós azt mondta: őrültség. Az arányokat tekintve nem kisebb a növekedés a 402. számot viselő, Zsolcai kapui büfé esetében sem. Az ugyancsak hét jelölt, 2,1 millió forintról több mint 3 millió forintra verte föl az átalánydíj összesét. A jelenlegi üzemeltető (ő csak tudja, hogy miért) három­millió forintnál kiszállt. Három évig Kutas Józsefné nevével jegyzik a boltot... A közjegyző egyébként most is türelemre és szá­molgatásra szólította fel a pályázókat. Ám ha egy üzlet beindul, nem sokat ér a mérsékletre intő szó. A Csaba presszó versenyasztalat öten ülték körül, s akadt olyan is, aki már harmadszor licitált. Az alapdíj összegét. 3,4 millió forintban határozta meg a vállalat. Ismét a hölgyek vitték a prímet. Ötmillió forintnál egy emberként szisszent föl a szakértő kö­zönség. Nagy B eláné szólt utoljára. 5,2 millió forint­nál. Aztán csak férfiak ve­télkedtek. A három. László keresztnevű vendéglős a csanyiki Panda büféért ver­Mérsezo musttá Gyertyával a pincébe Mindenütt hordóba került már a bornakvaló. A gaz­dák ilyenkor sűrűn vizsgál­ják: tisztul-e a must, ala­kul-e az íze? Am az óvat­lan pincelátogatónak akár az életébe is kerülhet a kí­váncsiság. Hány muslgáz- mérgezettel volt most ösz- szel dolguk? — kérdeztük dr. Horváth Endrét, a mis­kolci mentőállomás főorvo­sát. — Eddig csak eggyel. Ügy tűnik, a korábbi évek­hez képest kedvezőbben alakul most a balesetek száma. — Hogyan mérgez a síén-dioxid? — Mivel nehezebb az oxigénnél, a pince aljában gyűlik össze a must forrá­sakor keletkező gáz."Ha be* szippantjuk, nem jut oxigén a szervezetbe, s a szén-di- oxid megbénítja a légző­központot; megfullad, aki elővigyázatlanul kíváncsis­kodott a pincében. Nehezíti a helyzetet, hogy a must­gáz színtelen, szagtalan ... — Mi módon vehetjük észre? — Egy égő gyertyát csí­pőmagasságban magunk előtt tartva lemerészkedhe­tünk a pincébe. Ha ott már összegyűlt szén-dioxid van. Ha rendben a menetlevél, további ió utat kíván a rendőr (Kerényi László felvétele) sengett. Farkas László ment a legtovább, a szerződés jo­ga 2 millió 350 ezer forint­ért lett az övé. A jó kezdés után később visszaesett a Verseny szín­vonala ... Három vállalati, intézményi büfé és két tej­büfé pártában maradt. Il­letve egy. a színházi nézo~ téri vendéglátó helye a ki­kiáltási áron, 280 ezer fo­rintért talált szerződéses gazdára. Szalontai Imréné volt az egyetlen pályázó. A rendezők gratuláltak a nyerteseknek. (Vajon három év múlva is nyertesnek ér­zik magukat?) Akinek nem jutott szerződéses bolt, az a tízezer forintos bánatpénzt visszakapta ... (brackó) akkor a láng elalszik, s ta­nácsos mielőbb kijönni a triss levegőre. — Mi a teendő, ha mustgáz-mérgezett embert találunk a pincében? — Természetesen azon­nal ki kell hozni onnan. Ez viszont nem egyszerű fel­adat, hiszen a mentésre vál­lalkozó maga is könnyen áldozattá válhat: elegendő néhány szippantás. Gázál­arcban volna tanácsos ki­hozni az ájultat, de mint­hogy maszk jószerivel egyet­len pincében sincs odakinn, hatalmas szippantás levegőt véve, mielőbb menteni kell. Régebben volt olyan ese­tünk. amikor egymást akar­ták kihúzni az ájultak, s mindegyikük ott maradt.. (bujdos) Gazdára vár tízmillió Po- roton-tégla, öt hazai tégla­gyárban. Kedvezményes áron kínálják a családiház-építők- nek. A gyáraknak nincs elég helyük a tárolásra, ezért a szállítási távolságtól függet­lenül, fuvardíj-kedvezményt adnak a vásárlóknak. Mind­ez jó hír. csak kései. Szíve­sebben olvastunk volna eh­hez hasonló hirdetéseket ké­ső tavasszal és a nyáron, amikor a Tüzép-telepeken még az építési szerződéssel rendelkezőknek sem tudtak elegendő falazóanyagot adni. Mi lehet az oka annak, hogy a Mályiban gyártott Poroton kapósabb, mint az alföldi? — kérdeztük Jábor- csik Istvántól, az Észak-ma­gyarországi Tégla- és Cse- répipari Vállalat igazgatójá­tól. — A nálunk készülő Poro­ton 10,5 darab kisméretű tég­lának felel meg. A hirdeté­sekben szereplő Poroton II. kisebb, mint a B30-as fala­zóanyag, legfeljebb 2 kis téglával egyenértékű. Talán ennek tudható be, hogy az itt gyártott Porotonok azon melegiben elkelnek. Egyéb­ként ötféle terméket állítunk elő, a. Porotonon kivül ké­szítünk B30-ast, uniform blokktéglát, valamint nor­mális, 10 centiméteres vá­laszfaltéglát. Időnként a Po- rotonból, s a válaszfaltéglá­ból nem tudunk minden igényt kielégíteni, mivel eze­ket az építőipari vállalatok is nagy mennyiségben va­rát ülfetni, játszóteret építeni a legszebb munkák közé tartozik. De az almás­kerti lakóknak, kint a diós­győri városközpontban a parképítés eddig több bosz- szúságot, csalódást hozott, mint örömet. A történet eleinte szabá­lyosan gördült a panasz­ügyek megszokott forgató- könyve szerint; először je­lentkezett szerkesztőségünk­ben az almáskertiek közös képviselője, és elmondta, hogy hiába vállalták a tár­sadalmi munkát, nem halad­nak vele. mert a városgond­nokság nem segíti őket. Arnit helyszínen láttunk, az el­ső pillantásra ezt igazolta: a felébe-harmadába hagyott munka nyomai mindenütt. De ekkor újabb telefont kap­tunk, s az almáskertiek ügyé­nek egész más oldalával is­merkedhettünk meg ... © KONTRA ÉS REKONTRA Kozma István, az almás­kerti lakók közös képviselő­je először igy mesélte el, mi történt: — Százhatvanöt család épí­ti itt tavaly óta a több mint 20 000 négyzetméter területű sárolják. Ebben az esztendő ben a nagy kereslet miatt a tervezettnél 9 millió téglá­val többet termelünk. — Igaz, hogy enyhült a falaózóanyag-hiány az építő­anyag-árusító telepeken, de mindez hamarabb bekövet­kezhetett volna, ha megkere­sik az alföldi téglagyárakat! — jegyeztük meg Szűcs Ist­vánnak. az Észak-magyaror­szági TÜZÉP Vállalat áru­forgalmi osztályvezetőjének. — Ezt mi nem mulasztot­tuk el, egész nyáron megren­deléseinkkel ostromoltuk a szentesi, az orosházi, a bé­késcsabai, a körösladányi és a dévaványai téglagyárakat, ahol most milliósiámra kí­nálják az olcsó falazóanya­got. A nyári hónapokban azonban csak nagyon cse­kély mennyiségű téglát küld­tek Miskolcra. Most kap­nánk elegendőt, de ősszel már kevesen vásárolnak fa­lazóanyagot. Jó a kapcsola­tunk a Dél-alföldi TÜZÉP- pel, s a hozzájuk tartozó téglagyárakkal, de érthető okokból, a nyári nagy épít­kezések idején a saját terü­letüket részesítették előny­ben az építőanyag elosztá­sakor. Mindenesetre meg­jegyzem, hogy az öt alföldi téglagyár csak addig ad fu­vardíjkedvezményt, amíg a készlet tart. Tehát ha vala­ki úgy dönt, hogy nálunk akar falazóanyagot venni nem árt. ha előtte telefonon megérdeklődi, melyik téglá­ból mennyit tudnak még ad­ni. parkot. Amikor ide költöz­tünk 1983 elején, 80 óra tár­sadalmi munkát vállalt min­denki. A parképítés ment is tavaly novemberig, de azóta nem haladunk: hol a föld, hol a kavics, hol a cement nem jön, és a városgondnok­ság a füle botját sem moz­gatja a sürgetésünkre. Nem járnak ki a területre, és most újabban részletes ter­vet követelnek tőlünk. Azt is mondták: örüljünk, hogy eddig megfelelő terv nélkül engedték a munkát.'.. — Nem a városgondnok­ság a hibás, hanem a közös képviselő hanyagolta el a társadalmi munka szervezé­sét! — ezt már Radvánszky István almáskerti lakó. az egyik épülettömb társadalmi- munka-szervezőié adta tud* tunkra. Elmondta azt is, hogy ők először sürgették a közös képviselőt, majd önál­lóan intézkedtek, és úgy ta­pasztalták, hogy telefonjaik­ra minden különösebb huza­vona nélkül szállított a vá­rosgondnokság földet, ce­mentet, sódert. # MIRE FUTJA? Mitnnócki Gyuláné a vá­rosgondnokság társadalmi- munka-esoportjában dolgo­zik: — Az almáskertiek mun­kája nem szerepelt az idei társadalmi munka-program­ban, mert a területen dol­gozó tanácstag nem jelezte az igényt. Ennek ellenére az első lépésben elkészült váz­latterv alapján, mi, ahogy tudtuk, segítettük a parképí­tő lakókat. Ezer járdalapot, játszószereket, kavicsot, ho­mokot, cementet, földet szál­lítottunk. Mindig minden megrendelést pontosan idő­ben képtelenek vagyunk tel­jesíteni, hiszen a városba» jóval nagyobb a társadalmi munkát vállalók anyag- é* szállításigénye, mint ameny- nyire erőnkből futja, így né­ha rangsorolni kell. Az illetékesek egyébként többször jártak kint a hely­színen az elmúlt hónapok­ban, és ezek után sem hagy­ják magukra az almáskerti­eket. O HA FELFIGYELTEK VOLNA... A társadalmi munka fogal­ma kóztudatunkban egyet je­lent a sikerrel, a bizonyítás örömeivel De levon-e vala­mit is az önként vállalt munka társadalmi rangjából ez a történet? Semmiképp. Csak még inkább felértékeli azt a teljesítményt, ami a miskolciak tavalyi százmil­liós társadalmimunka-rekord- ja mögött rejlik. Az Almáskertben még nem született meg az összhang: de talán könnyebb is lett volna megteremteni, ha a te­rületen munkálkodó társa­dalmi, politikai szervezetek és a városi illetékesek — a tanácstaggal együtt — idő­ben felfigyeltek volna rá, hogy megfeneklett a parképí­tő vállalkozás. Csődről Der- sze szó sincs, hiszen az al­máskertiek eddig is nagyon sok munkát végeztek el. el­fogadható terepet varázsol­va a holdbéli tájból. Egy ott lakó építész, Valóezki István jóvoltából már készen áll egy precíz és részletes terv is. amit csak egyeztetni kell a közművezetékek dokumen­tációjával. A zátonyról el le­het mozdulni! (kiss) Zátonyon a parképítők ♦ Az almáskertiek panaszolták ♦ Sóder, kavics, cement ♦ Hiányzóit az összhang Kapósabb a mdlyi Poroton Nyáron nem küldtek téglát az Síidről yfc Sok mindent elvégeztek már az almáskertiek a parképir tés feladataiból, de azért maradt még tennivaló bőven. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom