Déli Hírlap, 1984. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1984-11-27 / 279. szám

zép környezetben mondhassák ki az igent... ★ Talán itt, a felrobbant házban is nyílhat házasságkötő terem Orvosok diagnózisa az egészségügyről He mindig az állam fizesse a cechet Ponásptika nincs ♦ Ezerforintos mosoly Betegíiő életmódok Párok és termek ueplezetlen irigységgel néz- sok miskolci a televízió adójának egyik riportját mrég. A híradósok Buda- st legszebb, gyönyörűen újított és reprezentatívan rendezett házasságkötő tér­ben forgattak. Lesz-e va- la Miskolcon is hasonló? Városunkban évente több nt kétezer ifjú pár mond- ki a boldogító igent. Az ők fogadalom színteréül t házasságkötő terem szoi- lhat: a Petőfi utca 39. szám itt, illetve a volt diósgyőri rácsházán. Ha szükség van frigyek köttethetnek a tőfi utcai terem melletti rácsi hivatali épület első íeleti dísztermében is. A rt”-teremre gyakorta szük- : van, hiszen a házasulan- k többnyire azonos idősza­kban, tavasszal és nyáron, végén és délután szeretné- < az anyakönyvvezető elé ülni. A kitüntetett napo- r sokszor futószalagon kell esküvőket rendezni, ne­jdóránként váltják egymást párok. Természetesen a Október közepén, Diós­örben, a Schönherz Zoltán cában kigyulladt és totál- irosra égett egy Skoda szc- élygépkocsi. A tulajdonosa tlenül és falfehéren nézte, int válik a lángok marta- kává járműve. Döbbeneté- •n mozdulni sem tudott. A zet buszsofőrök, villamos- ■zetők, s olyan gépkocsive­tők próbálták megfékezni üknek volt porral oltójuk ír fáradozásuk nem sike ilt, a robbanást megelőzték rövid időn belül érkezet' zoltók sem tudtak már se teni... Ugyanezen hónap elején a-es úton. Miskolc előtt egy ada gyulladt ki, de mielőtt égett volna, a tulaj eloltot- . a lángokat. S a sort — saj- rs — hosszan lehetne foly- ,tni. A Borsod megyei Tűz- tó-parancsnokságtól tud- ik, hogy soha ennyi gépko- litűz nem volt még. Mis­ákon és a megyében, mint ■, utóbbi időkben. Csupán ' elmúlt két hónapban ti- jnkét autó gyulladt ki, s a jge maid minden esetben itáikár lett. A tűz főképp Skodákat és a Ladákat .isztította. közülük is in- ább az öregebbeket. A statisztika szerint a lég­ibb tűz a nagyobb akku- nilp+or haszráia+áfói fa fő­bbéit rossz '’»íven vezet'- eresztől földiák p veze*>' eket), a belvtelemül felsze- >lt ködlámoáktól (nem loryfploi Ő átm^rőiíí a V£7r'- *k. s a lámnnt n^m b^zto- tiák). a n^m meefe^lo rr:- őségű benzincsövektől (mű­Gomhászklub az ítívban Az Ady Művelődési Ház­án tartja összejöveteleit a !MTE gombászklubja min- en hónapban egy alkalom­mal. A klubnapok délután áromnegyed hatkor kez­űdnek. Legközelebb decem­ber 3-án találkoznak a ta- .ok s az érdeklődők, akik gombákkal kapcsolatos is- nereteiket bővíteni kíván- ák. A klub vezetője Répást iábor. legtöbben a Petőfi utcán kí­vánnak esküdni, hiszen ez az egyetlen valóban patinás, ele­gáns házasságkötő terem. Nemcsak a házasulandók, hanem a társadalmi ünnep­ségeket szervezők is várják, hogy legyen új házasságkötő terem, s ne a sorba állók száma szabja meg sokszor, mit nyújthassanak szolgálta­tásaikból. Ök már azonban tudják, hogy épül az új te­rem, a Széchenyi út 107. szá­mú házban, a hajdani Ex­anyag csövet használnak, ez hő hatására megolvad, az üzemanyag kifolyik, s láng­ra lobban), s a motortérben felejtett olajosrongyoktól (az ablaktörlő motorja nem egy esetben feltekerte a rongyot) keletkezik. A nem megfelelő szerviz­ellátás miatt nagyon sokan otthon bütykölik autójukat, s ez a szerelgetés bizony gyakran rövidzárlathoz ve­rethet. Bár a KRESZ nem írja elő, a tűzoltóság minden gépkocsitulajdonosnak ajánl­ja, hogy szerezzenek be por­ral oltó készüléket. Ha ugyan­is a tűz az országúton éri az autóst, nemigen tud mást tenni, készülék nélkül, mint, a fentebb említeti skodás- hoz hasonlóan, nézi kocsiját, amint nyaldossák a lángok. I. S. (Folytatás az 1. oldalról) A 100-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola pályavá­lasztó diákokat fogadott teg­nap, hogy az' LKM-ben vá­lasztható szakmák körét megismerhessék. Két kísérő pedagógus sem tudott az osztályából olyan gyerekeket megnevezni, akik kacérkod­nának a meleg- és hideg­üzemi szakmákkal. Lenkei Tibor, az LKM személyzeti főosztályvezetője előtt ismerős ez a gond. De a gyár már nem sajnál pénzt, erőt és energiát, hogy ennek ellenére utánpótlást toborozzon. Az iskolában 6—8 éve nem képeztek — jelentkező híján — henge­részt, öntőformázót és ol­vasztárt. Most viszont már van másodéves hengerészük és elsős öntőformázój uk. Aki a melegüzemi szakmák kö­zül választ, már az iskolá­ba lépés „jutalmául” 5 ezer forintot kap. Ezen túl 500 forint a havi társadalmi ösz­töndíj, és ingyenes a kollé­giumi ellátás. S van még pressz étterem felett, Ez lesz a rendezvények háza a vá­rosban, így kaphatott itt he­lyet a házasságkötő terem, A TÜSZI munkatársait már meg is keresték a tervezők, hogy a belső berendezésről tár­gyaljanak. A rendezvények házát, ha lassan is. de építgetik, re­konstruálva, átalakítva a ré­gi épületet. Talán jövőre el­készülnek a munkával. Más tervekről is szó lehetne azonban! Nemrég írtunk ar­ról, hogy a jövő év elejére helyreállítják a felrobbant Tanácsház tér 13. számú ná- zat. A szakemberek úgy vé­lik, hogy új funkciót is kel­lene keresni a freskó-kincse­ket rejtő épületnek. A vá­rosunk műemlékeinek hely­zetét elemző tanácsi doku­mentumban egy házasságkötő teremről is szó esett a lehe­tőségek körött. A TÜSZI szakemberei szerint lenne bőven igény erre is: külö­nösen, ha berendezésével, hangulatával vonzaná a há­zasulandókat. * Kétségtelen, hogy a rep­rezentatív külső, a pompa megteremtése egyetlen há­zasságkötő terem esetében sem olcsó mulatság. Remél­jük azonban, hogy az új te­rem esetében nem lesznek szűkmarkúak a városatyák, még a nehezebb gazdasági helyzet ellenére sem. A bol­dogító igent ugyanis a leg­többen csak egyszer mond­ják ki életükben. Talán az adott szó súlya, hitele is na­gyobb lehet, ha valóban mél­tó, emlékekbe illően szép környezetben hangozhat el. mód a további jutalmazás­ra is a tanulmányi idő alatt. A Lenin Kohászati Művek szakemberei ezen a kiállítá­son túl megkezdik toborzó A beteg ember nálunk ma többet kap, mint történel­münk során bármikor. Mégis elégetíeuen. Orvosaink mun­káját sohasem segítette oly mériékoen a tuoomány és a technika, mint manapság. Mégsem lehetnek elégedettek. Egyként korszerűsítést sürget tehát orvos és béteg, mond­ván: egészségügyünk kinőtte szervezeti kereteit; a lehető­ség, a .szükséglet és az igény távolodik egymástól. Előbb- utóbb megoldást kell találni itt is a „kereslet’* és a „kínálat” kiegyensúlyozására. Erre sok­féle mód kínálkozik. Egyike ezeknek, hogy orvosaink a korábbinál szélesebb körű le­hetőséget kapjanak magán­praxis folytatására. Az Egész­ségügyi Minisztérium egyik illetékese a közelmúltban er­ről már nyilatkozott is. Mit várnak a magánren­delők száma szaporodásának lehetőségétől szűkebb pátri­ánk vezető orvosai, vannak-e kételyeik az érdekegyezteté­sek eredményességét illető­en? E kérdésekről beszélget­tünk dr. Bohátka László szájsebész megyei szakfőor­vossal, dr. Kassay Lászlóval, a megyei kórház központi la­boratóriumának vezető főor­vosával, dr. Katona Zoltán­nal, a megyei kórház igaz­gatóhelyettesével és dr. Sza­bó Istvánnal, a megyei ta­nács egészségügyi osztályve­zető főorvosával. DH: Beszélgetésünk során eljutottunk tehát odáig, hogy a magánpraxis kiterjesztése önmagában nem oldja meg az állami egészségügyi szol­gálat gondjait; hogy a tudo­mány és a technika jelenle­gi fejlettségi fokán a ma­gánpraxis folytatása is csak jobb feltételrendszer mellett — esetleg bérelt szakrende­lőkben és munkaközösségben — képzelhető el; s hogy az állami intézeteket is érde­keltté kellene tenni felada­taik teljesítésében. Ez végül is úgy hangzik, mint egy re­formprogram .. . DR. BOHÁTKA L.: Az mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy az egészségügy jelenlegi rendszere már el­avult, hovatovább használ­hatatlan. Nem lehet abban semmi jó, ha egy orvos ab­ban érdekelt, hogy minél kevesebben keressék, minél rövidebben végezzen a be­teggel, mert a fizetése ak­körútjukat az iskolákban is hogy újabb osztályok indul­hassanak e hiányszakmák­ból; s fiatal szakimunkások nevelődjenek itt e patinás gyárnak. o. E. kor is annyi, ha csak egy beteget lát el, mint akkor, ha ötezret havonta. Világvi­szonylatban egyedülállóan sok Magyarországon az ezer lakosra jutó orvosok száma. Mégis — az elavult érdekelt­ségi rendszer miatt —, bő­ven marad minőségi kíván­nivaló, főként a szakmák közötti együttműködésben. Ezért van, hogy még kórhá­zon belül is kallódnak be­tegek, ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy ma már nem intézményhez, hanem sze­mélyhez küldi az orvos a pácienst. Ha ugyanis intézet­be küldi, nem biztos, hogy a rendelőig eljut. Esetleg egy takarítónő, asszisztens, vagy éppen a portás visszariaszt­ja. Erről pedig az orvosok nem tehetnek. Mert noha orvosetika van, portásetika, takarítónőetika vagy műtős- etika nincsen. DH: A korszerűbb érde­keltségi rendszer feloldaná az ellentmondásokat? DR. KATONA Z.: Ha a tiltásokat is lehámoznák. Kapja meg az állampolgár azt a lehetőséget, hogy ha valamivel nincs megeléged­ve,- s hajlandó áldozni is azon túl, amit az állam in­gyen juttat neki, ne suty- tyomban, hanem emelt fő­vel tehesse meg. Választhas­son orvost is, ott és azzal vizsgáltathassa magat, aki­hez speciálisan bizalma van. Egyáltalán: teljesülhessen a külön kívánsága, ha megfi­zeti. Ez a pénz azonban ke­rüljön az egészségügyi inté­zet olyan belső körforgalmá­ba, amely biztosítja, hogy mindazok részesüljenek be­lőle, akik közreműködtek. S természetesen jusson bizo­nyos rész a használt gépek, műszerek beszerzésére is. DH: Nem okozna ez olyan veszélyt, hogy még kevésbé mosolyognak majd a nem magánbetegként jelentke­zőkre az állami intézetek­ben? DR. KATONA Z.: Ha az én teóriám jó, és a betegek­nek az az aránya megnő, amely inkább külön és le­gálisan megfizeti sajátos kí­vánságainak teljesítését, ak­kor a másik oldalon csökken a forgalom. S ha nem lesz túlterhelve az ott dolgozó orvos és ápolószemélyzet, lesz majd ereje mosolyogni az „ingyenes” betegekre. Egyébként meg vagyok győ­ződve arról, hogy eddig sem kaptak mondjuk ezer forint ára mosolyt azok, akik zseb­be csúsztatták a bélelt borí­tékot. DR. KASSAY L.: Ügy vé­lem, vegre azt is tudatosí­tani kellene már az állam­polgárok körében, hogy nem­csak a diagnosztikus szak­mák léteznek az egészség­ügyben, hanem vannak pél­dául aneszteziológusok, Kö- JÁL-osok stb. Ök valahol a háttérben vannak, s munká­juknak legfeljebb az ered­ménye volna látványos, ha odafigyelnének rá. Magyar- országon olyan természetes, hogy nincs tífuszjárvány vagy szalmonellajárvány, mint az, hogy van levegő, pedig azért, hogy ilyen jár­ványok ne legyenek, óriási orvos-apparátus dolgozik he­roikus küzdelemmel. Ki fi­gyel arra, hogy mekkora összeget fordít a háttérre az állam ? DR. SZABÓ I.: Meg kelle­ne teremteni a betegek ér­dekeltségét is. Arra gondo­lok, hogy ma a betegségek jó része az állampolgárolt életmódjából fakad. Az el­hízott, dohányzó, alkoholis­ta, állandó szorongásban élő ember előbb-utóbb az egész­ségügyben köt ki, s azt hi­szi, hogy ott egy tablettá­val megválthatják. Az um- bulda összes formája, a há­zassági kilengéstől a külön­böző stiklikig terhelik a szív koronáriáit, termelik a gyo­morsavat, nyomukban a fe­kélyeket. Sokan mindezt „gyűjteményekben” hozzák a rendelőkbe. El kellene tehát érni, hogy ne legyen kifize­tődő az egészséggel való visszaélés. DR. KASSAY L.: Érdemes megnézni egy ügyeletet a traumatológián, ahova éj­szakánként a beszállítottak 98 százaléka eszméletlen ré­szegen kerül, miután össze­verték egymást. Fizeti Cecil­jüket az egész társadalom. DR. SZABÓ 1.: Egyszer végre szembesíteni kellene a társadalmat a saját egészsé­ge ellen elkövetett vétkek­kel is. Csakis így lenne tel­jeskörű a struktúra korsze­rűsítése ... Csakis így lenne eredményes az érdekek egyeztetése! DH; Szerkesztőségünk kö­szöni, hogy vállalkoztak a beszélgetésre. Radványi Éva Ma délután: a vezetés tudományáról A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Bor­sod-Abaúj-Zemplén megyei szervezete ma délután 3 órától kibővített elnökségi ülést tart a Technika Házá­ban (Szemere utca 2.). Dr. Czabán János egyetemi ta­nár elnököl az ülésen, me­lyen mérnökök, közgazdá­szok, pénzügyi szakemberek vesznek részt. Egyebek kö­zött az SZVT Diósgyőri Gép­J ii hi Iái a Szerény kis ünnepség ke­retében, tegnap ünnepelték a 100. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet és Szakközépiskola kollégiuma alapításának 25, évforduló­ját. A Téglagyár utcai épü­let azóta több ezer diáknak volt második otthona. Bojtor István igazgatóhe­lyettes, a kollégium vezető­je elmondotta, hogy büsz­kollégiutn kék azokra a kollégistáikra, akik azóta párt- és állami vezetők lettek, illetve sok nagyüzem megbecsült mun­kásai. A rangidős kollégiu­mi nevelőtanár. Hegedűs Pál a vendégeket, s talán a leendő kollégistákat kalau­zolta a jubileumi kiállításon, mely a változatos kollégiu­mi életet mutatja be. gyárban működő üzemi szer­vezetének 1984-es tevékeny­ségéről hallgatnak meg tájé­koztatót. A társaság városi szerve­zetének tegnap délutáni ülé­sén dr. Nyikos László, a SZOT Elméleti Kutatóin Né­zetének főigazgató-helyettese tartott előadást Pénzügyi po­litika, pénzügyi szabályozás címmel. 1árolló híján csak nézte a tutaj... Égő autók (kiss) Szép szóval és pénzzel agitálnak Nyílt napok a 100-asban Aki már váhsztott, és akik most válogatnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom