Déli Hírlap, 1984. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1984-10-01 / 231. szám
Át a tiloson 3 Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-225. miskolciaké a szó Ház, gazdátlanul Elsőként a szoba közepén őrködő seprű tűnt el, majd az üveg nélküli, fényesre lakkozott ablakkeret címe lett ismeretlen, később a többi is az ő sorsára jutott: illetéktelen kezek széthurcolták őket... Az ízlésesen festett szobában hanyatt zuhant ajtók árválkodnak, felületüket cipőnyomok éktelenítik. Két ajtó a falhoz támasztva, ki tudja, kik helyezték ezeket „készenlétbe”... A rozsdás, viharvert vaskapu tárva-nyitva, az autókijáratra figyelmeztető felírás — a semminek jelez. S a töredezett kerítés is szenvedve állja már a próbát. Aki erre téved, az udvaron is hasonló elhagyaiotiságét láthat. Mindenütt: gaz, dudva, gyom, s eldobált vagy „indulásra kész” téglák tömkelegé. Akinek fáj a környezet sóhaja, leginkább azon tűnődhet el, milyen frissen ápolt, még az ember keze melegét érző helyiségek állnak az éjszakai kalandozók rendelkezésére... Az észlelt jelenségek korántsem elhagyott területen panaszkodnak, de ha így volna, akkor sem tűrne méltányosságot ... A város középpontjában, a Szinva-parton, a Hadirokkantak útja és a Lenke utca találkozásánál történik mindez. Régebben szeretettel óvott magánlakás volt, azután a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet gépjavító részlege működött itt, esztendőkig. Az itt dolgozók 1983 kora tavaszán a József Attila utcára költöztek, más föladattal ... Azóta teljesen üres, elhagyatott a ház és az udvara. Évszakok tépázzák, pusztítják őket. Nem túlzás, ha azt írom: félelmetes, hogy ilyen értékeket veszni hagynak... Aki bemerészkedik a hangtalan, elhanyagolt udvarra, miként jómagam —, okkal láthatja, a környék lakóinak megoldást váró figyelme: nem a képzelődés szüleménye ... Arról is szólva, hogy milyen anyagok mennek itt tönkre: a „hangárt”, a gépműhelyt borító vásznak leszakadoztak, nem kell alkalmi bölcsnek lennie annak, aki joggal érzi: ami eddig, idáig megmaradt; a mostani ősz és tél — végez vele, az egész prédává válik. A tűzfalhoz támaszkodó dúcolatgerendákat az ápolatlan- ság teszi — immár — életveszélyessé. Alattuk: ma is használható, értékes ipari tárgyak, amiket körülvesz a lopva odahordott kacat és szemét. Az ablakok hiányában szabad a betekintés; a lakható helyiségek annyira széjjeláztak, rövid idő kérdése, mikorra lesznek — használhatatlanná, vagy költséges felújítás árán, használhatóvá. Nem az én feladatom, mi lesz a sorsa a háznak és udvarának. De úgy érzem, kellő körültekintéssel, és nem felelőtlenül szóltam, hiszen pusztuló értékről van szó! S ennél is továbblépve: arra rászoruló, jogosult családok lakhatnának itt. Akác István Miskolc Buszgondok Kulcsokat találtak Ű.iabb kulcscsomó keresi gazdáját! A Kilián lakótelepen, a Szinyei utcában levő Nyomtatványbolt előtt találták, egy Trabant mellett. Azóta a boltban őrzik, tulajdonosa átveheti. Ismertetőül: 12 darab kulcsból áll... Á lottóval együtt — egy ötszázast Mivel nem tudom hol orvosolják panaszomat —. “mely nem egyedül az enyém —, a nyilvánosság előtt kérnék segítséget az illetékesektől. Arról van szó, hogy kislányom Hajdúböszörménybe jár főiskolára. Mi Mezőkövesden lakunk, így vasár- rrrnap délután a 17.24-es vo- -nattal indul Nyékládházáig és onnét a Miskolc—Debrecen között közlekedő busszal menne tovább. Sajnos, nem első eset, hogy a busz még csak meg sem áll a megállóban. A következő járat viszont csak reggel megy ... Így a gyerekeknek nagy csomagokkal vissza kell utazni Küvesdre, ha nem akarják az egész éjszakát a 3-as úton, a megállóban tölteni. Most vasárnap is két másik lánnyal jött vissza, akiknek még körülményesebb a hazajutás, mert az egyik Sályban, a másik Szentist- vánon lakik. És nincs vonat, csak innét, de de már 4 órakor kelniük kellett, hogy időre az iskolában legyenek.- Szeretném tudni, miért nem indít a Volán legalább vasárnap este két buszt, hogy a diákok is felférjenek? Mert nem hiszem, hogy a Volán erről nem tud, hiszen az előző években ugyanez az eset elég sokszor megismétlődött, még hóban, fagyban is. Igaz, akkor egy párszor indítottak két buszt, de sajnos ez már a múlté. Pedig Miskolcon már látják, hogy a busz telve van az indulásnál, és nagyon jól tudják, hogy még sok a megállóhely, ahol utasok várakoznak. Még egy helybelinek is kellemetlen lemaradni, nem annak, aki már 30—40 kilométert megtett, hogy a megállóba eljusson. Már az is kellemetlen, hogy ez a busz nem megy be Nyékládházán, az állomásra, mint á többi, hanem a 3-as útra kell kigyalogolni az utazóknak . .. Nagyon szeretnénk, ha ez az eset nem ismétlődne meg még egyszer, mert' a diák is ember, és az oda-vissza utazgatás elég sok pénzbe kerül, még akkor is, ha kedvezményes a jegyük. Nem beszélve arról, hogy mennyi fáradsággal és bosszúsággal jár. Remélem, hogy kérésem meghallgatásra talál. Nagy Józsefné Mezőkövesd Ismeretterjesztés a boltban Sót is kellett vásárolnom. Tapogattam a zacskókat, párolt só volt, de mind kőkemény. Ütögetve sem engedett. Ilyenkor a háziasszony késsel, kalapáccsal, klopfoló- val pattingatva, mozsárban és darálóban próbálja szór- hatóvá tenni, s utána sepre- get, porszívózik. Kérdezem az eladót: más só nincs? Nincs. A só közelében kristálycukor volt, nylonzacskóban. Szerényen említettem meg véleményem az eladónak: látja, a sót kellene nylonzacskóba csomagolni és nem a cukrot, mert az papírzacskóban sem csomósodik meg. S most következett az ismeretterjesztés, így: tudja, a só azért kemény, mert amikor megpárolják, még azon mód, nedvesen teszik bele a zacskóba. Egy pillanatra ledöbbentem, nem tudtam szóhoz jutni. Most azonban mégis közlési kényszer fogott el, és ezúton hozom tudomására az egyébként kedves eladónak, hogy a sót nem úgy párolják, mint a sertésbordát vagy a marhafelsált, fedő alatt puhítva, hanem egészen másként. Az ismeretterjesztést köszönöm, és most én mondanám el mindazoknak az eladóknak, akik nem voltak jelen az anyagismereti óra „só-előadásán”, hogy mi is az a párolt só. A konyhasó (nátriumklo- rid) ősi nyerési formája a kősó, melyet bányásznak, a szénhez hasonlóan. Ezt törik, zúzzák, őrlik, porítják és így lesz kereskedelemképes. Á másik nyerési forma a tengervízben oldott só lepárlása. Ennek lényege, hogy a vizet elpárologtatják, és visszamarad a kikristálvoso- dott finom só. Ez a párolt só. Örülök, ha segíthettem. P. I. Miskolc JOGOS A MÁRTON BÍRÓ UTCAIAK KÉRÉSE A Márton bíró utcai lakosok annak idején örömmel vették tudomásul, hogy utcájukban két sor járda épült. Aztán megkezdődött a BAÉV-lakások építése a közelben, s itt vezették a vizet, a gázt. E munkaiatok során az addig is siralmas állapotban levő utca tönkrement, gödrök keletkeztek, csupán egy kis eső kell, s máris csak sártengerben lehet közlekedni. Az utca lakói elmondták: jártak már sokfelé, hogy épüljön meg a szén ízlefolyó is és az utcát tegyék rendbe, de kérésük nem ,Máll meghallgatásra. Különböző indokok alapján mindenhonnan elküldték őket. így fordultak lapunkhoz, hogy nevükben kérjük meg az illetékeseket: végeztessék el az említett munkálatokat. Ök bizonyára nem fognak elzárkózni ez elöl. hiszen az utca lakóit méltánytalanul sújtja a jelenlegi állapot. Ny. L öt évvel ezelőtt költöztünk az Engels u. 32., 34. szám alatti bérházakba. A lakások átadása óta esőzés idején beázunk, a falakon folyik a viz. A 10. emeleten levő otthonok bútorai, a szőnyegpadlózat már tetemes károsodást szenvedtek. A legutóbbi, szeptember 24-i esőzéskor már a kilencedik emeletiek is beáztak. Több esetben is fordultunk az Illetékesekhez, személyesen is, írásban is, de senki semmit nem tett a borzalmas körülmények megszüntetése érdekében. Nyolc aláírás Népszerű az iskolatej a miskolci tanulók körében is. Már legalábbis ott, ahol rendelkezésre áll. Jó néhány iskolában húzódoznak tőle a pedagógusok, különböző indokok alapján. Két szülő is telefonált ez ügyben, ám azt kérték, hogy nevüket és az iskolát se említsük. Javasolják; a tanács illetékes osztálya vizsgálja felül, hogy egyes tanintézményekben miért nem juthatnak hozzá a gyerekek az iskolatejhez, kakaóhoz. péksüteményhez, s ahol a feltételek adottak, igyekezzenek megszervezni az ellátást. Beáztak a lakások Rendszeresen lottózó vagyok, de olyasmi, mint legutóbb, még sosem történt velem. Szeptember 14-én, csütörtökön reggel a Marx Károly utcai lottózóban dobtam be a szelvényeket. Már későn vettem észre, hogy a pa- pircetlikkel együtt egy 500 forintost is a ládába ejtettem. Szóltam az ott dolgozó hölgynek, aki megígérte, beszél majd a ládát kiürítőkkel, hogy figyeljék a pénzt, s ha megvan, értesítsenek. Egy hét múlva hívtak telefonon, hogy az ötszázast megtalálták, s mehetek érte az Arany János utcára. Köszönet érte. M. T. Miskolc, Rácz Ádám u. 30. * Városunk egyik legforgalmasabb útja a Búza téren a 3-as útból leágazó ózdi útszakasz. Amióta az 1-es és a lól-es busz is itt jár, különösen. A gyalogosok vagy az aluljárón, vagy a Szerelvénybolt előtt levő kijelölt gyalogos-átkelőhelyen mehetnek át rajta a Búza térre. Mégis, a legtöbben az Árucsarnok előtt szaladnak át, nem törődve azzal, hogy milyen veszélynek teszik ki magukat, hogy megállítják a Megállni tilos! tábla előtt az autókat, vagy a benzinkúthoz letérő járműveket. Az ilyen felelőtlen emberekkel szemben most már egyre szigorúbban lép fel a rendőrség, érdemes hát megfontolni, bemenjünk-e a tilosba ... % i K. L. Miskolc Szabó Jánosné (Miskolc, Bokányi D. u. 18.): Köszönjük részletes levelét. Hamarosan foglalkozunk a benne foglaltakkal. Groszmann Sarolta (Miskolc, Sályi 1. u.): Nagyon sajnáljuk a félreértéseket. Nem értjük, bogy a hozzánk- küldött levelekről miért másik lap dolgozójával tárgyalt? ... A GELKA-ról, illetve a MIK-ről írt levelére még lesz alkalmunk visszatérni, örülünk annak, hogy kezdettől fogva ol. vasója a DH-nak, szereti lapunkat. Tüzépesek a lakosságért Mindenki előtt ismert, hogy nehézségek vannak a szénellátásban. Ezt szem előtt tartva határozták el a Tüzép Sajó-parti telepének dolgozói, hogy kommunista műszakot tartva, járulnak hozza a lakosság jobb szénellátásához. Amint azt Himmer Imre telepvezető-helyettes elmondta, harminchat gépkocsival és két rakodógéppel rakták, szállították a szenet, s végül is az egyetlen nap folyamán 5200 mázsa szén került így terven felül a megrendelőkhöz. A Sajó-parti tüzépesek váratlan segítsége bizony sokaknak jól jött.— Meddig kell még tűrnünk? 36 az iskolatej, azaz — jó lenne.. Már harmadik évtizede tűrjük, hogy különböző vállalatok uralják az óvóhelyiségnek kialakított pincehelyiséget. Természetesen a bérbeadónak a lakbért úgy fizetjük, mint ahol békességben, és nyugalomban élnek. Először a Cipőnagykereskedelmi Vállalat gumigyártó részlegének volt a lerakata. Kocsi kocsit ért, tömérdek csomag, ami eltorlaszolta az utat a bejárati kapuhoz, és kerülgettük jobbra meg balra, hogy az épületbe bejussunk. Majd következett a temetkezési vállalat koszorúkötő üzeme. Ez sem volt egy leányálom. Nap mint nap jött a fekete autó, hozta az anyagot, és vitte a kész árut. Rossz látvány volt, illlúzió- romboló, de ekkor már az udvaron keresztül bonyolították le a rakodást. Amikor elköltöztek, nagyon megörültünk. Fellélegeztünk, hogy megszabadultunk. Az örömből üröm lett. Körülbelül 2 éve múlt, hogy a bérbeadó betette a pince- helyiségbe a köztisztasági vállalat egy részlegét. A pincehelyiség büdös, kisebb-na- gyobb bogarak mászkálnak, az ablakokat ellepik (a lépcsőházit), tehát oda már le sem megyünk, mert kellemetlen. Az élelmiszer tárolását nem tudjuk megoldani, mert gusztustalan olyan pincehelyiségben tartani, ahol férgek, bogarak átjárják az almát, burgonyát, zöldséget, vagy éppen a befőttet. A levegő is „illatos”. Jó lenne, ha az illetékesek: megszívlelnék a 16 család kérelmét, amit már előzőleg előterjesztettünk, de azokat egy dossziéba téve már elin- tézettnek tekintettek. Nem értjük, miért kell egy bérházban ilyen munkákat végezni, amikor erre külön kisebb méretű iroda, vagy műhely is rendelkezésre állhat A Kun Béla út 150. se. alatt lakó 16 család
