Déli Hírlap, 1984. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1984-10-10 / 239. szám
A tévéadás egyelőre zavartalan Beáznak adószobák ISetn karbantartás! A tolvaj vámpír Három napja hiába tekergetjük rádiónk keresőjét az ultrarövidhullámú skálán; a miskolci adó által sugárzott Petőfi, Kossuth és a 3. műsor programját nem találjuk. Ennek oka ezúttal nem az adó karbantartása, hanem az avasi torony beázása. (kerényi) ★ Hihetetlen, de ez a fürösztőkád is megtelik időnként vízzel a 3 kW-os adó mellett Miért zárták be? Piac, illemhely nélkül A vasgyári piacra járók hetek, sőt hónapok óta passzolják. hogy a vásárcsarnok melletti nyilvános illemhelyét bezárták. Az épület már régen megérett a felújításra, de arra azért senki sem számított, hogy ilyen hosszú ideig ne lehessen használni. hónappal ezelőtt lezárták, és hozzákezdtek a felújításához. Azt azonban a legkevésbé sem gondolták, hogy ilyen nagy munka vár a szerelőkre Szinte az egész épület. a berendezésekkel együtt, olyan rossz állapotban volt. hogy a KÖJÁL illetékesei joggal záratták be. A város- gondnokság százezer forintot költ most rá. A szakembeAz avasi kilátó renoválása 1983 őszén kezdődött meg. Most cserélik a legalsó szint — a rádió- és tévéadó — födéméinek szigetelését. Az esős időjárás megtette a hatását; a helyiségekbe befolyik a víz, s a műszerekre csepegve. veszélyezteti az üzem biztonságát. Az egyenként 3 kW-os adók 4 ezer volt feszültséggel működnek, a villamos berendezések pedig nem szeretik a vizet. Ez az oka, hogy még néhány hétig szünetel az URH-adás. A tévéadást egyelőre nem kockáztatja a beázás, a tévéadó fölött ugyanis még száraz a mennyezet. Így aztán az állomás dolgozóinak a műszerek ellenőrzése helyett most a legfontosabb munkáyfc Fóliával védik a csepegő víztől a drága műszereket ja: fóliával védeni a berendezéseket, s oda rakni a vödröket, ahol csepeg. A Rádió, Tv Műszaki Igazgatóság kéri a hallgatókat, hogy amíg a helyiségek nem száradnak ki, és nem tudják megkezdeni a műsorszórást, addig keressék meg rádiójukon a tokaji, illetve a kékesi adó hullámhosszait, és ott hallgassák a Magyar Rádió három programját. Sok mindent látott már a londoni Üld Bailey bírósága. Az a per azonban, amely most azzal végződött, hogy bűnösnekI mondtak ki egy kiváló brit orvost, még ennek a bíróságnak is különlegesség: James Miskin bíró abban mondta ki bűnösnek a szakkörökben jónevű hematológust, dr. Mark Patter- sont. hogy éveken keresztül lopta a londoni szívklinikáról a vért. A „tolvaj vámpír” aztán szép nyereséggel adta el külföldön. Dr. Patterson — cinkosai is voltak a kórházban — sötét ügyleteiben egyszerű trükköt alkalmazott: valahányszor egy vérkon- zervet nem használtak fel, és a megengeaett tárolási idő túlhaladása miatt „lejárt", beindított egy „visszanyersé- gi eljárást”, ahelyett, hogy visszaküldte volna a vérbanknak. Lecentrifugálta a vérplazmát, aztán eladta Dániába. A városgondnokságtól megtudtuk. hogy augusztusig a vízművek kezelésében volt a nyilvános W. C.. de már nyáron is gondok voltak az iíemeltetésével. Ezért egy rek eddig kicserélték a vízvezetékeket, elvégezték a csempézést és a belső-külső tatarozást. Az illemhelyei a jövő hét közepén adják át. Hamarosan megjelenik a miskolci új telefonelőfizetők nevét és telefonszámát tartalmazó pótfüzet. 35 ezer pélA OH várospolitikai fóruma Hz Avastól a budai dombokig r ♦ Átírják a harmadik felvonást ♦ Es a mi „színdarabunk”? ♦ A műszaki apparátus gyengesége Higgyék el, nem a „miért legyen másoknak jobb, mint nekünk?” — elv mondatja velem: nagy érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam a budapesti főépítésszel készített interjút gazdasági hetilapunkban. A főépítész ugyanis olyan gondokról beszelt, melyeket — sajnos — mi is a magunkénak tudhatunk. A beszélgetés témája az volt, hogy a közvéleményt irritálja a budai zöldövezet beépítése. Ez a terület ugyanis kedveit kirándulóhely, s ami legalább ilyen fontos: a főváros „tüdeje”. Tetemes mennyiségű fa esett áldozatul az építkezéseknek, s elűzték a vidék csendjét, nyugalmát. Az újságíró így fogalmaz: „...dózerek falják a zöldövezetet, toronyházak szabdalják szét a budai tájat, lakótelepek takarnak el hegygerinceket”. ■ ■ A főépítész nem tagadja, hogy a budai hegyek toronyházakkal való beépítése egy olyan színdarabhoz hasonlítható, melynek az utolsó felvonását át kell írni. A fővárosban tehát nem akarják tovább rombolni a tájat, noha lakásépítési területre ott is nagy szükség lenne. Ugye ismerős a probléma? Csak a budai hegyeket az Avassal kell helyettesíteni! ... Bizony ma már a szakemberek többsége vitatja, hogy oly módon kellett beépíteni az Avast, ahogy történt. (Az egymásra zsúfolt tízszintes épületmonstrumok helyett a lejtőhöz simuló, alacsonyabb szintszámú házak kívánkoztak volna ide.) Legújabban pedig az kavart vitát, hogy a természetvédők tiltakoztak a még meglevő összefüggő zöldterület beépítése ellen. Az ellenérv, mely végül is győzött: magánerős építkezésre szánják ezt a területet, és nem az eddigi módon, hanem „lazán”, azaz minél több fa megtartásával építik majd be az eddig érintetlen hegyoldalt. Tévedés ne essék, nem a vita tüzet akarom felpiszkálni, csupán példával bizonyítani a budapesti és a miskolci gondok hasonlóságát. De várjunk csak! Ha a fővárosban átírják a harmadik felvonást, akkor nálunk nem lenne célszerű ugyanezt tenni? Vagy az Avason már visszavonhatatlanul vége az előadásnak? ■ ■ És van még valami aszóban forgó interjúban, ami szintén ismerős. Az újságíró azt firtatja, hogy kellően felkészültek-e a tanácsok építési-műszaki apparátusában dolgozók. A legtöbbet ugyanis ők tehetik — tehetnék — azért is, hogy a lakásépítések oltárán ne áldozzunk fel többet a szép tájakból, mint amennyit feltétlenül szüksédányban nyomják majd a 32 oldalas, ötezer számot tartalmazó füzetet, amelvhez a postahivatalokban ingyen juthatnak hozzá az előfizetők. ges. Idézek a főépítész válaszából: „Az építési és műszaki osztályokon nagy a fluktuáció A néhány jól képzett tanácsi szakemberre, munkatárs híján, óriási teher hárul. Az elkövetkező hónapokban megkíséreljük az apparátus létszámával es szakképzettségével kapcsolatos hiányosságokat megszüntetni.” Szinte szó szerint ugyanezt elmondhatná a mi főépítészünk is, a tanácsi hivatal műszaki osztályáról. Az I. fokú építési hatóság szerepet betöltő osztály ugyanis hosz- szú idő ' óta krónikus létszámhiánnyal küzd. Az osztályvezetői beosztás is csak ideiglenesen van betöltve. Nem tudtak felvenni e posztra embert, noha pályázatot is hirdettek. A beosztottak létszáma is csupán töredéke a kívántnak, így azokra, akik ilyen körülmények között is megpróbálnak helytállni, aránytalanul sok munka hárul. Valósággal fuldokolnak az aktatengerben — hallottam a minap az osztály egyik munkatársától —, a kapkodva végzett munka közben pedig könnyebb hibázni. (A dolgok természetéből fakad, hogy' itt előfordulhatnak nehezen jóvátehe- tő, sőt jóvátehetetlen hibák is!) Nyilván nem véletlen, hogy mint Budapesten, Miskolcon sem tolakodnak a jól képzett mérnökök a tanácsi osztályokra. Az ott dolgozók is úgy vélik, hogy a munka mennyiségével, a felelősséggel nem áll arányban az er- /kölcsi és az anyagi megbecsülés. Az sem elhanyagolható szempont persze, hogy amíg a tervezőirodában dolgozó építész produkálhat, azaz nevével fémjelezheti alkotásait, a tanácsi doigozo a városfejlesztés szürke katonája marad mindvégig. Budapesten — nyilatkozza a főépítész — szakértő bizottság foglalkoztatásával próbálják könnyíteni a műszaki osztályra nehezedő terheket. Én nem hiszem, hogy ez lenne a — végleges — megoldás. Sem ott, sem itt. (békés) Ismerjük-e eléggé? tálak a Wasashan Szinte szomszédunk, s mégsem ismerjük eléggé Lengyelországot: a magyar turistáknak marad még bőven felfedeznivalójuk a tengerparttól kezdve a hegycsúcsokig. A Vasas Művelődési Központban tegnap kiállítást nyitottak meg, s a tablókon Lengyelország legszebb tájai sorakoznak. Az IBUSZ és az ORBIS, a magyar és a lengyel idegenforgalmi szakemberek közös kiállítása bejárja az országot, és Gyöngyös után érkezett Miskolcra. Megyénk és városunk kedvelt turisztikai célpontok lengyel barátaink számára. Jó lenne, ha a magyarok is gyakrabban látogatnának el a sok látnivalót, érdekességet és magas színvonalú szolgáltatásokat kínáló testvéri ország szép tájaira, városaiba. A kiállítást megnyitó Jerzy Gemba- la, az ORBIS utazási iroda magyarországi képviseletének igazgatója szerint, ha a szép prospektusok tablók segítségével egy kicsit is megismerkedünk országuk számunkra eddig rejtve maradt értékeivel, az utazási kedv is feltámadhat a kiállítás látogatóiban. Nagy László az IBUSZ megyei irodájának vezetőbe szólt arról az együttműködésről is amely több mint egy évtizede összeköti a lengyel és magyar partnereket. A kiállítás egvben a 40. évfordulóját ünneplő Lengyel Népköztársaságot köszönti. Az érdeklődők október 18-ig látogathatnak el a Vasasba, reggel 9-től este 7 óráig. + Megismerhetjük Lengyelországot /
