Déli Hírlap, 1984. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1984-10-04 / 234. szám

lm a hdmnémíl Miskolcon laknak a legsűrűbben A közelmúltban jelmt meg az új magyar helység- névtár. amely 3066 magyar település adatait tartalmazza, az 1983. január 1-i állapot­nak megfelelően. (A főváros adatait az alanti ismertetés­ben nem vesszük figyelem­be!) Megtudhatjuk belőle, hogy immár két olyan váro­sunk is van, amelyiknek la­kosságszáma meghaladja a kétszázezret, mivel e Kate­góriába lépett — Miskolc mellé — Debrecen is. leg­fiatalabb százezres városunk pedig Kecskemét. A 109 magyar város át­lagos lakosságszáma 36 126. Furcsa véletlen, hogy a leg­nagyobb — Borsod -Abaúj- Zemplén — megyében van az ország legkisebb városa, a 6204 lelkes Encs. Ebben a megyében van a legtöbb vá­ros. kilenc, míg a legkeve­sebb — három-három — Nógrád és Fejér megyében. Az ország legnagyobb terü­leten fekvő városa Hódme­zővásárhely — 483 néevzet- kilométer —, s ebből a szemoontból a Pest megyei Százhalombatta a legkisebb, mindössze 28 négyzetkilo­méter. A legnépesebb me­gyeszékhely Miskolc. A leg­kevesebb lakója ezek közül a városok közül Szekszárd- nak van: 37 019. A hegyek közé szoruló borsodi me­gyeszékhelyen a legnagyobb a népsűrűség városaink kö­zül, egv négyzetkilométeren 891 ember él, ez a mutató mindössze 47 főt jelez a Miskolccal hajszálnyira azo­nos közigazgatási területű Szolnok megyei Túrkevén. Az ország legnépesebb községe a Pest megyei Vecsés nagyközség, 20 831 lakossal, legkevesebben élnek ez 1945. április 4-én utolsónak felszabadult Vas megyei Nemesmedves társközség­ben, csak tizenöt (!) emoer. Harmadik nevezetessége is van ez utóbbi községnek: itt a legalacsonyabb a nép­sűrűség az országban, há­rom ember négyzetkilomé­terenként. a legmagasabb pedig a Pest megyei Sziget­halmon. itt 1053 lélek él egy négyzetkilométeren. Az or­szág legnagyobb területű fa­luja Hortobágy: 285 négy­zetkilométer, a legkisebb pedig a zalai Búcsúszent- lászló: nem egészen más­fél négyzetkilométer. Az ország 19 megyéje kö­zül Bács-Kiskunnak a leg­nagyobb a területe (8362 km2), a legkisebb (2250 km-) Komáromnak. A legtöbb te­lepülés (348) Borsod me­gyében van, a legkevesebb (55) Csongrádban. A legna­gyobb népsűrűségű megye Pest (154 ember négyzetki­lométerenként). míg a leg­ritkábban lakott Somogynál ez a mutatószám csak 59. Üj községalakítás 1969-től 1982-ig nem volt nálunk, de a legutóbbi másfél év aíait két új község is alakult, ez­zel szemben viszont 54 te­lepülés neve — főleg más településekkel való egyesí­tés miatt — eltűnt a (ér­képről. A leghosszabb nevű ma­gyar település — húsz be­tűjellel írható — a Szol­nok megyei Jászfelsőszent- györgy, a három legrövidebb nevűből — Ág, Bő, Sé — az első Baranyában, a két utóbbi Vasban található. A patrióta igazgató köszöntése Bensőséges hangulatú ün­nepségen köszöntötték tegnap délelőtt Varga Zoltánt, a MÁV Járműjavító Üzem igazgatóját 60. születésnapja alkalmából. Dudla József, a Miskolc városi Pártbizottság első titkára és Rózsa Kál­mán, a városi tanács elnöke méhatta több évtizedes poli­tikai és gazdasági munkáját, külön is hangsúlyozva: fá­radhatatlanul munkálkodott a városért. A MÁV-vezér- igazgatóság nevében Csárádi János köszöntötte az ünne­peltet. Varga Zoltán a kezdettől fogva tanácstag, volt SZMT- elnök és a városi pártbizott­ság titkára. Ezenkívül szá­mos más vezető funkciót be­töltött. A MÁV Járműjaví­tó Üzemének 1970 óta igaz­gatója. Munkája mellett vál­tozatlanul sokat tesz Mis- kolcért, jelenleg a tanács vá­rosfejlesztési, termelési és el­látási bizottságának elnöke. Kérés a gépkocsivezető Ritkultak a buszjáratok Amióta kitiltották a jár­műveket a belvárosból, agy tűnik, mintha az autóbuszok nem egyforma sűrűséggel közlekednének a déli és az északi tehermentesítő uta­kon. Többen panaszolják, hogy például a Búza téren sokat kell várakozni az 1- es, illetve a 101-es járatok­ra. Ugyanakkor a déli te­hermentesítő úton szinte percenként közlekednek az autóbuszok. Mi a véleménye minderről Szilágyi Istvánnak, a Mis­kolci Közlekedési Vállalat forgalmi főosztályvezetőjé­nek? — Tény. hogy nem egy­forma sűrűséggel közleked­nek az autóbuszok a két úton. Az északi tehermente­sítőn például az 1-es jelzé­sű járatok délelőttönként 6— 7, csúcsidőszakban azonban 3—4 percenként, míg a 101- esek minimum 7, maximum 10 percenként követik egy­mást. A déli tehermentesítő úton csak az alapjáratok szá­ma a duplája ennek, gondol­junk a 101/B-s, 21-es, 121-3S és 1/D-s buszokra, de rövi- debb-hosszabb szakaszon ezen a vonalon közlekednek a 31-es, 33-as és 36-os jár­művek is. Sajnos, létszámhi­ánnyal küszködünk, jelenlég 45 sofőr hiányzik. Ezért az utóbbi hetekben ritkítani kellett a járatokat. Termé­szetesen elsősorban ott tet­tük ezt meg, ahol a zsúfolt­ság nem olyan nagy, és a követési idő sem túl hosz- szú. Ez inkább éppen a dé­li tehermentesítő úton köz­lekedő járatokra érvényes. Az északin igyekszünk tartani a menetrendet, de ez az em­lített okokból nem mindig sikerül. Ha létszámgondjaink megoldódnak, átcsoportosítá­sokkal itt is sűrítjük majd járatainkat. T. L. + A kohászutánpótlás biztosítására haditervet dolgoztak ki.ll. A gyár történetének legkritikusabb időszaka,.. Hogyan tovább, kohászok? Gipszcsizma kopog az elő­csarnok kövén. A bicegő fér­fi letelepszik egy székre, rá­gyújt, s — arcán az alig leplezett feszültséggel — vár. Zsemkó József Homrogdon lakik, onnan utazik minden­nap Diósgyőrbe.. A kohászat öntőüzemében dolgozik, a fe­lesége tsz-tag, két lánya van. Egy rossz lépésért ínszaka­dással fizetett, most táppén­zen van. Rosszkor jött a bal­eset. Kevesebb a pénz így. pedig most minden fillérre szüksége van. Építkezik. Fá­jós lábával is azért kelt út­ra, hogy vállalati hitelt kér­jen. Pillanatnyilag nincs egy vasa sem, de a házat be kell fejezni, mert jön a (él. Százezer forint kamatmen­tes kölcsönről lenne szó ... Tizennyolc éve dolgozik a kohászatban. Ez az élsőííurh- kahelye. S hogy az utölsó-e? Az a kölcsöntől függ. Nem követelni jött, hanem kérni. Nem ultimátumot akar át­nyújtani. Majdani aláírása a kölcsönszerződésben egyben hűségnyilatkozat is. Ha nem lesz hitel, akkor valamelyik termelőszövetkezetből megy nyugdíjba. 9 MEGTIZEDELT SZAKMÁK — Létszámcsökkenéssel számoltunk, számolunk. De az utóbbi évek drasztikus el­Szénégető mile; oldalához támasztva fagereblye és létra Erdei mesterség e Fáitól szenet Akik végigbarangolják az Északi-középhegység — ne­vezetesen a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység — vidékeit, itt-ott szénégetők­kel találkoznak. A jó faszén keresett ex­portcikk. Hogyan készül? A gyertyán és a bükk ölfáit boglyaszerűen halmozzák fel — 40—50 köbméternyi kerül egy úgynevezett miiébe —, majd lombokkal befedik, vé­gül az egeszet leföldelik. Az alágyújtás után legalább tíz napig kell a jövendő faszén­nek odabent izzania. hogy súlyának négyötödet elveszt­ve. jól kiégjen. A falepárlás­nak e szilárd termékét — amelynek hamutartalma leg­följebb 1—2 százaléknyi le­het — zsákokba rakva szál­lítják. Van már egy olyan köz­gyűjtemény, amely a fával birkózó ember lakhelyeit, például a szénégetők koli bá­ját, és természetesen a kézi alkalmatosságok egész sorát őrzi: a szilvásváradi erdé­szeti múzeumban tekintheti meg a látogató ezeket. __ Rákász! és a ##BorsI 9M Némi túlzással azt mondhatnám, Rákóczira rájár a rúd. Mint tudjuk, a szólás jelentése: „a jobban húzó lóra jár rá a rúd”, azaz arra a szegény párára, amelyik jobban iparko­dik. Rákóczit a kereskedelmi reklám fogta szekerébe. Nemesi címere tokaji borokat „ékesít”. A címeren belül, alul fél­karéjban ez áll: „Vinum regum, rex vinorum” (magyarítva: „Borok királya — királyok bora”). A szamorodnit és az aszút magam is jófajta búfelejtőnek tartom. olyannak, amelynek kelendőségéhez nem feltétlenül szükséges ilyesféle cégér. A reklámfogás mintegy detronizálja a „Nagyságos Fe­jedelmet”. (Látni vélem, mint dörzsöli markát túlvilági „bi­rodalmában” Habsburg-házi I. József, akit Rákóczi fosztott meg magyar királyi trónjától az ónodi országgyűlésen...) A „Tokaji borpárlat” feliratú félliteres üvegről már magá­nak Rákóczinak a mellképe tekint ránk. Egy méregerős (és méregdrága) konyaknak azonban még elnézem, kelleténél többet nyakalva belőle meg is bocsátom, hogy történel­münk nagy és oly igen tragikus hősét mutogatja nekem, de... Igen. egy „savanyított, írószerű tejtermék”, melynek zsír- tartalma mindössze 1.4 százalék, ne képzetlársítsa nekem Felsővadászi II. Rákóczi Ferencet. A Borsod megyei Tejipari Vállalat egyik terméke viseli a „Borsi” nevet. Gondolom, akik a keresztvíz alá tartottak ezt a félliteres nylontasakot a savanykás ízű tejipari mel­léktermékkel, semmi rosszra nem gondoltak. Nevet kel! ad­ni a gyereknek, és egyszerű betűelhagyássál kikerekedett az új név — „Borsi”. A baj csak az. hogy Borsit már „kisajátította” magának — Rákóczi, ugyanis a Zemplén vármegyei Borsiban látta meg a napvilágot. Mivel — a születés véletlenjeként — Borsi már foglalt, azt ajánlom, tartalmáról kapja nevét a tasak. fró. Ezt egyetlen magyar tollforgató sem veheti zokon. Én sem. Gulyás Mihály újság-író vándorlása, fluktuác'ója megrázta a gyárat. A fizikai dolgozók létszáma 1980-ban 15 224 volt. Jelenleg 13 100. A racionalizálásból adódó létszám-mérséklődés várna- tó volt, de már-már aggasz­tónak tűnt, hogy a hiány egyes szakmákat valósággal megtizedelt. Az elmúlt há­rom évben az olvasztárok száma egynegyedével csök­kent, az öntőké, a kovácsoké tíz százalékkal. Nem kímélte az apály a hidegüzemeket sem. A lakatosok száma 22 százalékkal, a kőműveseké 18 százalékkal, a forgácso­lóké 13 százalékkal lett ki­sebb. Már csak emiatt is uj termelési, technológiai stra­tégiát kellett kidolgozni — mondja Csathó Géza, az LKM gazdasági igazgatója. — Éppen ezért kellett olyan programot is készíte­ni, amely fölértékeli az em­beri tényezőket, köti, he ly - benmaradásra ösztönzi e nagy múltú gyár munkásait. Soha nem volt olyan kor­szerű technológiát felvonul­tató a diósgyőri kohászat, mint most, de az elmúlt ket- három év a müvek kétszáz- vaiahány esztendős történe­tének alighanem legkritiku­sabb időszaka volt. A gyár­vezetés most már nemcsak a technikára, a teljesítményre, a tonnákra ügyel, hanem az értékalkotó, s egyre érzéke­nyebbé váló emberre is. — Rábai István, az LKM sze­mélyzeti és szociális igazga­tója állítja ezt. • ELDŐLT A HAMLETI KÉRDÉS Ássunk mélyebbre, az oko­kat kutatva. A magyar ko­hászat nemcsak gazdaságilag volt (s van) válságban — párhuzamosan a világgazda­sági folyamatokkal —, ha­nem morálisan is. Az egy­két évvel ezelőtti társadalmi értékítéletben elhangzottak olyan kérdések is, hogy kell-e a veszteséges magyar ko­hászat, s nem lenne-e ész­szerűbb becsukni ezeket a nagyüzemeket... Ez a szél­sőséges álláspont nyomot ha­gyott a közvéleményben, s a vasasok táborában bizonyta­lanságot szült. Sok régi, ki­próbált szakember új mun­kahely után nézett. A meg­élhetési költségek növekedé­se, a falu. az agglomerációs övezet eltartóképességőnek fokozódása csak erősítette ezt a folyamatot. A külső bizonytalanságot. belső szer­vezési nehézségek, tévedések tetézték. Kiderült, hogv az. egyedi gépgyártás beindítása nem húzza ki a kátyúból a kohászat szekerét. A hibás koncepción alapuló átszerve­zés 3500 embert mozgatott meg. S ez a mozgás átcsa­pott a gyár kerítésén is. Négy év alatt négyszázzal csökkent a lakatosok száma, a forgácsolók csapata pedig százzal fogyatkozott meg. Dr. Pirityi Ottó írja nem­rég megjelent könyvében, amely a „Milyen lesz a vál­lalat 2000-ben?” címet vi­seli: „A távlati reális célok léte feltételezi a társadal­mi-politikai értékrendszer viszonylagos stabilitását, azt, hogy az értékek átértékelése ne éppen akkor folyjon, ami­kor az ország a gondokból ki sem látszik. A valóságban azonban az átértékelés tár­sadalmi kényszer hatására indul meg, jelentős késéssel, akkor, amikor a bajok a hosszú késedelem kapcsán már elharapódznak.” A hamleti kérdés eldőlt. A magyar kohászatra szükség van. Megesik ugyanis, hogy egy veszteséges termék, ter­mékcsoport, üzem, gyár meg­szüntetése még nagyobb veszteséggel jár. Nem le­szünk ugyan — az ötvenes évek hangzatos jelszavának: megfelelően — a vas és acél országa... De a veszteséges — pillanatnyilag veszteséges — magyar kohászat felszá­molása kiszámíthatatlanul nagy népgazdasági károkkal járna. A jónevű magyar gép­ipar versenyképessége _ ez LKM munkájának minősé­gén is múlik. A kohászati exportot (devizabevételt) egyetlen más ágazat sem vállalta föl. Az LKM 16 ezer családnak, ötvenezer ember­nek ad kenyeret. Q A VÁLTOZÁSOK SZELE FÚJ A napokban belga televí­ziósok járják a gyárat. Pro- tokoll-interjút nem kértek. Szalagra veszik azt, ami a kamera elé kerül. Töboek között megörökítették azt a tablót is, amely a nemrég itt vendégeskedő kínai ko­hászati delegáció látogatásá­ról készült. Nagy a jövés­menés a gyárban. A gyár­ban a változások szele fúj. A gyár kész a megúiulásra. A gyárnak meg kell újul­nia. A kohászatban látvánvos avatóünnepségre aligha lesz alkalom a közeljövőben. De az „Értük és velük!” jelszó jegyében sok-sok apró le- konstrukcióra kerül «or, több lesz az apró, beruhá­zásnak aligha nevezhető fej­lesztés. Persze, itt a méret­arányok nagyok. Mások, mert a vállalat népgazdasá­gi elbírálásának is más kell lennie. Várható, hogy az LKM továbbra is élvezi majd a különleges elbánás előnyeit és hátrányait. De ennek olyan feltételei is vannak, amelyeket csak a gyáron belül lehet és kell megteremteni. Jobb munka- körülményekkel és jó szó­val is. (Folytatjuk) Brackó István— Illésy Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom