Déli Hírlap, 1984. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1984-10-25 / 252. szám

Vizsgázgatunk a Tragédiából

Egyszerre nevelünk

##

A címet Hevesi Sándortól kölcsönöztem. A neves színházi szakembernek ez a megállapítása egyaránt vonatkozik az életre — a valóságra, ha úgy tetszik — s a valóság tükrére; a drámára, illetve a színházi előadásra.

De miért kell mágától értetődő dolgokat magyarázni? Mert kinyitja az ember az újságot (a DH október 11-i számát) s ott ezeket olvassa: „Lehet, hogy ez a diákközönség még éretlen, de minden reagálásában őszinte. Akkor nevet, ha valamit mulatságosnak tart. Márpedig nincs szomorúbb, mint az a tény (sic!), hogy a Tragédia egyes jeleneteit látta mulatságosnak. Az iskola is, a színház is elgondolkodhat rajta.”

Nem tudom, az iskola gondolkodik-e, én — bár arról szó sincs, hogy a színház én vagyok — próbáltam elgondolkodni. S elhatároztam, hogy ha legközelebb Hot pacsi Sándorral (Az ember tragédiája — diákszemmel című cikk szerzőjével) találkozom. majd szót váltunk a dologról. Ez kellemesebb is, kényelmesebb is lett volna, mint leülni a gép mellé. Csakhogy akkor a tragédia humora és a Tragédia humora is kettőnk ügye marad. Márpedig egy színházi előadás soha nem lehet magánügy.

(Most kicsit iskolás magyarázatok következnek,

amiért elnézést kérek Hor- pácsi Sándortól — a kitűnő filológustól —, dehát én is az ifjú nézőkre figyelek.)

Egyszóval a cikk olvastán eszembe jutott, miként ajánlja Polónius a vándortársulatot Hamlet figyelmébe: „A legjobb játékosok a világon: mindegy nekik, tragédia, komédia, történeti, víg pásztori, historico-pásztori, tragiko-historiai, tragico-co- micohistorico-pásztori mű.”

Erős a gyanúm, hogy Shakespeare — a színházi ember, aki naponta hallhatta a színeszek fellengzős, öndicsérő kijelentéseit — valamely aktoráriak szavait adta Polónius szájába, így hát még afféle atelier humora is volt a szövegnek a tragédia születésekor.

Mert a Hamlet ugyebár tragédia. Hogy előadása közben jókat lehet nevetni? Hát istenem, az élet tragikus szituációiban mindig ott bujkál a humor. Nyilván ennek is köszönhető, hogy korunkban nincsenek is vegytiszta műfajok. És Corneille, Racine, Goethe művei kivételével korábban sem igen voltak.

Nem véletlenül említettem Shakespeare-t, aki egyetlen „tiszta tragédiát” vagy „tiszta komédiát” nem írt. (Gondoljunk elownjaira — a bolondokra, sírásókra, örökre, vagy a Macbeth kapusára.) De akár Ibsen életművét is érdemes lenne ebből a szempontból megvizsgálni.

Csakhogy most Madách Tragédiájáról beszélünk, aminek előadásán a gyerekek nevettek. Dehát miért ne nevettek volna, mikor az író annyi alkalmat ad erre művében. Csak éppen jól kell olvasni. Elsősorban a rendezőnek.

Érdekes, hogy bizonyos előadás-konvenciók jobban élnek a tudatban, mint az eredeti művek. (Pateti kus produkciók állóképei, kulisz- szahasogató dikciók stb.) Ezektől a konvencióktól kellene megszabadulni, nem pedig tovább örökíteni azokat gyermekeinkbe is.

Nézzük közelebbről.

„A földön fetrengő színész látványa elemi erővel szabadította fel a nevetést az egyik legdrámaibb jelenetben” — írja a kritikus. A bizánci színről van szó, amelyben nem a hit. csak egy hittétel a tét, a fontos. A szent sír harcosaira senki sem figyel, csak arra a bizonyos „i” betűre. (Ho- moiusion — homousion.) Az

előadás kinevetteti az öngerjesztő, népbutító, manipuláló dogmákat és dogmatikusokat. A szerző ellenében? Dehogy! A csalódott Ádámnak ezt mondja Lucifer: „Mit állsz oly szótlan, mondd, mit borzadsz? / Tragédiának nézed? nézd legott / Komédiának s mulattatni fog.”

Bárki meggyőződhet róla, hogy a miskolci előadás minden helyzetére, mozdulatára — ahogyan a színházban mondják: — van szöveg! A londoni szín ..kalamajkájára” is. Ez a világ az író jelene. Madách keményen — leleplező iróniával — ítéli meg az egymást eltaposó szabadversenyt, a tartalmuktól megfosztott emberi kapcsolatokat (kvázi-kap- csolatokat), az érzelmek el- sivárodását, az eldologiasodott eszményeket.

Az előadás expresszivitása mindezt felerősíti. Hely hiányában sajnos, nem szólhatok a rendező kivételes kontrasztteremtő készségéről. (Éneikül nincs drámai ereje, izgalma sem a műveknek, sem az előadásoknak.)

Befejezésül: a remekművek megfejtéséhez (merthogy minden korban és életszakaszunkban más-más arcukat •mutatják) sok-sok idő kell, meg erőfeszítés.

Talán ezen kellene elgondolkodnunk ...

Gyarmati Béla, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója

Igen rosszkedvűen ballagtam haza néhány hete a színházból, s még nyomasztóbb hangulatban írtam meg Az ember tragédiája — diák- szemmel című dolgozatomat. Hadd készletezzem — ha szabad — még egyszer rosszkedvem nsnöségét és okát. Szomorú voltam, mint pedagógus, mint magyartanár. Módom volt részt venni tavaly (Madách szülőföldjén) egy tudományos tanácskozáson, amelyen a szakma legjobb képviselői tisztelegtek nagy drámaköltőnk emléke előtt. Szó esett ott a mindenkori értelmezésről is. Az egyik előadó egyenesen XX. századi szerzőnek nevezte Madáchot, mondván, hogy éppen századunk véres , kataklizmái (két rettenetes világháború), s még inkább a szorongató veszélyhelyzet igazolják Madách történelem-vízióját, ha úgy tetszik „jóstehetségét” is. Mert a zseni megertve-érezve kora tendenciáit, mintegy előre tudja vetíteni a jövőt is. Szó volt ezen a tanácskozáson Madách (a szerző) tragikumáról is, de egy szó se esett a Tragédia humoráról! Szándékosan nem hivatkozom a magam „olvasatára”, hanem az általam tisztelt irodalomtörténészekre (Sőtér István, Barta János, Keréntfi Ferenc) mert — a szintén tisztelt — Gyarmati Bélával ellentétben én nem fedeztem fel humoros elemeket Az ember tragédiájában. Madách színpadi művének célja is, jellege is merőben eltér a vitapartnerem által idézett Shakespeare-től. Ö ugyanis valóban azt írta meg, amit a címében is ígért, az ember tragédiáját. A mű dialektikája szerint Lucifer láthat blazírtan, keserűen, olykor cinikusan,

akár humorosan is, de soha nem Ádám maga, aki a történelmet végigéli (!), s főleg nem humorizálhatok én, a néző.

Mármost az a kérdés, hogy a színház kinek a nézőpontjából akarja láttatni Adám sorsát, történetét. Az ember luciferi énjéből? Akkor az egész emberi történelem szánalmas, nevetséges küszködés. Akkor ám tessék nevetni, már akinek kedve van. Az a gyanúm azonban, s ezt igazolja a fentebb említett magyar irodalomtörténet is, hogy Madách nem egyszerűen Ádám tragédiáját, vagy a komédiáját írta meg. (Megírhatta volna azt is, de nem tette.)

Visszatérve a vita kiindulópontjához: tragikusnak

mondtam, mert így érzem, ha a tragédián nevetnek. (Az életben is, a színházban is.) Joggal vetődik fel a kérdés, hogy hol van a hiba? A múltkori cikkemben nyitva hagytam a kérdést, mert feltételezni se mertem, hogy jeles rendezőnk tudva, szándékoltan rendezte komikusnak a szerintem változatlanul tragikusnak minősülő szituációt. Igen, a homoiu- sion — homousion ellentétre gondolok. Keressek analógiákat a magyar történelemből, amikor hitekért, meggyőződésekért öltek és ölettek emberek? Századunk, félmúltunk is kínai néhány példát, s ezeket soha nem fogja humorrá oldani az emlékezés!... Marad tehát a másik változat: én tévedtem, s a gyerekeknek volt igazuk, amikor nevettek. Ök értették meg az előadást, úgymond a rendező szándékát. Akkor pedig az én szomorúságom marad magánügy (?)

(horpácsi)

+ Vassza Zseleznova és menye, Rachel, és Valentyina Jakunyina.)

(Inna Csurikova

Gorkij Vassza Zseleznova című drámája nyomán írta és rendezte a Vassza című filmet az egyik legkiválóbb szovjet rendező, Gleb Panfilov. A film — sajnos, olyan ritkán lehet leírni, de a Vassza megérdemli ezt a minősítést — remekmű. Hibátlan alkotás, csöppet sem tűnik hosszúnak a bő kétórás időtartam, épp annyi, ameny- nyínek lennie keli. Valódi drámát — ^rámákat — látunk, hús-vér figvrák jelennek meg a vásznon, döecenö nélkül pereg a cselekmény. Semmi „művészkedés” — igazi művészet, amit a rendező és persze az egész stáb produkál.

Nagyszerű színészeket választott Panfilov a Vassza szerepeire, elsőként a címszereplőt, a kitűnő Inna Csurikovát kell említeni. De egyenrangúak partnerei is, a Vassza bátyját alakító Nyi- kolaj Szkorobogatov éppúgy, mint a házvezetőnőt játszó Valentyina Tyelicskina, vagy a férj szerepében Vagyim Medvegyev.

A Zseleznov család valódi feje az asszony, ő irányítja a hatalmas hajózási vállalatot, és próbálja meghatározni a család életét. Nem akármilyen tf’.ier nehezedik a vállára. Mindjárt a történet elején jókora anyagi kár éri, az egyik hajója a lángok martaléka lesz. A férje liliomtipró, züllött alak, nem segít a megvesztegetésre szánt pénz sem, letartóztatása, elítélése elkerülhetetlen. Ezzel pedig jóvátehetetlen csorba esne a család hírnevén. Vassza kezében a megoldás kulcsa. Az asszony fivére részeges, mihaszna fráter, nagyobbik lánya is a legjobb úton van az alkoholizmus felé. A keménykezű, energikus, céltudatos Vassza egyetlen reménye kisunoká- ja, akit — annak gyenge egészségi állapota miatt, no meg, hogy távoltartsa anyjától — vidéken neveltet. A

Forró sikerű zenei est

Az Országos Filharmónia népszerű és egyetemi bérletei keretében mutatkozott be a Miskolci Szimfonikus Zenekar új vezető karmestere, Kovács László. A műsor ezúttal való ban népszerű volt: Muszorgsz kij: Hajnal a Moszkva folyó felett és Egy éj a kopár he gyen cimü zenekari müve, va lamint két Liszt-zongoraver seny, az A-dúr hangnemű és a Haláltánc. A szólista Ránki Dezső volt.

A zenekari hangzás minőségéből következtetni lehetett arra, hogy a fiatal dirigens és a Miskolci Szimfonikusok között eszményien jó munkakapcsolat alakult ki. Kovács László vezénylése mértéktartó, elegáns, ugyanakkor a világos, egyértelmű Instrukciói mögött érezhető a gondos betanítómunka is. Talán a Hovans- csina-előjátékában, qj^lyet

Hajnal a Moszkva folyó felett címmel szoktak koncerten előadni, lehetett volna egy kicsit bátrabb, dalolóbb az általa vezetett zenekar. De például a híres zenekari fantázia, az Egy éj a kopár hegyen, maradéktalan művészi élményt- szerzett. Az egységes hangzás, a minden részletre kiterjedő építkezés szép példája volt ez az in- terpetáció.

Á zenekari kíséretek gondos kimunkálása is arra vallott, hogy Kovács László egyik fő erénye az aprólékos műhelymunka. A koncert során a sokszor hallott művekben is megfigyelhettünk olyan* részeket, melyek éppen az ilyen, minden részletre kiterjedő elemzőmunkával kerülnek csak felszínre. így lett a zenekari hangzás dúsabb, gazdagabb, fényesebb.

Szólistáink egyik legkivá- lóbbját, Ránki Dezsőt nem kell az olvasónak bemutatni. Elég, ha utalunk arra, hogy nem kis vállalkozás egy koncerten két versenyművet eljátszani. Az A-dúr zongoraverseny megkapó poézis- sel, gyönyörű hangzással szólalt meg. A kijátszott, s Ránki művészetéhez méltatlan instrumentum lehetőségeit messze felülmúlta játéka. De talán még nagyobb élményt okozott a dinamikus Haláltánc-variációkkal, mely minden tekintetben a magas színvonalú hangverseny

egyik csúcsa volt.

A Miskolci Nemzeti Színház lelkes közönsége ezúttal a fővárosi hangversenyeken megszokott forró hangulatot produkált. Lehet, hogy ilyen lesz a koncertévad folytatása is?

Barta Péter

kis Kolja anyja illegálisan tér vissza Svájcból Oroszországba — 1913-ban vagyunk —, s forradalmár eszméi élesen szembeállítják Vasszá- val. A leskelödés, besúgas mindennapos módszerek Zse- leznováéknál, mindenki tart mindenkitől, senki sem lehet biztonságban.

A film hűen adja vissza a családban uralkodó félelmetes légkört, a pillanatnyi la,- szat a következő percben darabokra hull egy őszinte mondat nyomán. Ám. Vasz- szának sokáig sikerül megőriznie a látszatot, a joist nyugalmát sugárzó képét családjáról. Egymásnak is hazudjék a békét, de ez mind nehezebben megy, egyre súlyosabbak a gondok. A szép meny, Rachel jól látja, hogy a Zseleznováék képviselte tőkés osztály megérett a bukásra. Még ők vannak hatalmon, a rendőrség brutálisan vérbefojtja a szocialista szervezkedést, de közeleg a munkásosztály ideje. És a Zseleznov családoké ezzel végképp lejár.

Sz. G.

Műsor

' CSÜTÖRTÖK

Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Harminc év tizenöt percben. — 13.00: Népi dallamok

nagy mesterek kezében. — 13.40: Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót. — 14.00: Hírek. — 14.10: A magyar széppróza századai.

— 14.26: Bárdi Sándor énekel.

— 15.00: A Fény Kapujában. —

15.30: Zenei Tükör. — 16.00: Hírek. — 16.05; Révkalauz. —17.00: Rádiószínház. — 17.48: Régi híres énekesek műsorából. —18.13; Hol volt. hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 19.15:

„. . . miss Juciit az ég ablakmosója ...” — 20.15: örökzöld dallamok. — 21.00: András Béla népzenei feldolgozásaiból. — 21.30: Eszmék faggatása. — 22.00: Hírek. — 22.20: Grenada egy év után. — 22.30: Régi kórusmuzsika. — 22.50; A közjó szolgálatában. — 23.00: Szonáták. —

23.49: Dave Brubeck dzsesszegyiittesé' játszik. — 24.00: Hírek.

Petőfi rádió: 12.00: Hírek németül, oroszul és angolul. — 12.10; Fúvószene az NDK rádió műsorából. — 12.25; Kis magyar néprajz. — 12.30: ..Énekeltem éne Bajzáth Ferencné.” — 12.45: Görög népzene a Szirtosz együttes előadásában. — 13.00: Hírek. — 13,05: Pophullám. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Zenés délután. — 17.30: Kézfogások. — 18.30: Slágerlista. — 19.00: Hírek. — 19.05; Öperettkedvelöknek. — 20.03:

Sport. — 20.21: Kádiószínház. — 21.00: Hírek. — 21.05: Sport. — 21.08: A Poptarisznya dalaiból.

— 22.00: Böngészde a Zenei antikváriumban. — 23.00: Hírek. — 23.20: Bye, bye Birdie. — 24.00: Éjféltől hajnalig.

3. műsor: Í3.00: Hírek. —

13.05: Amiről a világ vitatkozik. — 13.35: Az olimpia. —

14.25: Népballadálr. — 14.45: Magyarán szólva. — 15.00: Az MRT szimfonikus zenekara játszik. — 16.14: Újdonságainkból. — 16.39: Zenei lexikon. — 17.00: Bevezetés a filozófiába. — 17.30: Énekeljenek a népek. 1983. — 18.00: Rádióhangversenyekről. — 18.30: In limba materna. — 19.00: Hírek. — 19.05: Iskolarádió. — 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. — 21.35- Operakettősök. — 22.01: Kilátó. —

22.46: Napjaink zenéje. — 23.30: Hírek.

Miskolci rádió: 17.00: Műsor- ismertetés, hírek, időjárás. — 17.05: A Tiszától a Dunáig.

Észak-magyarországi képeslap. Szerkesztő: Pongrácz Judit. (A tartalomból: Reggel, délben, este.. Életmódváltozások.) — 18.00; Eszak-magyarországi Krónika’. (A szikszói környezetvédelmi beruházásról. — Hol tart a miskolci Herman Ottó szabadidő- központ építése?) — 18.25: Lap- és müsorelőzetes.

Televízió. 1. műsor: 16.25: Hírek. — 16.30; Perpetuum mobile.

— 17.15: Pulzus. — I8i05: Jövendőmondó. — 18.50; Adni érdemes... — 19.10: Idősebbek is elkezdhetik.. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Királygyilkosság. — 21.45: Hatvanhat. — 22.55: Tv-híradó.

Televízió, 2. műsor: 16.55: FTC —HC Davos Bajnokcsapatok Európa Kupája jégkorongmérkőzés. — 19.15; Sztárok a jégen.

— 19.30: Szvjatoszlav Richter zongorázik. — 19.40: Nas Ekran.

— 20.00: Telesport. — 20.50: Egészségünkért. — 21.00: Tv-híradó. — 21.20: Száz híres festmény. — 21.30: Erős, mint a halál. — 23.05: Képújság.

/

Szlovák televízió: 17.00: Szülők és pedagógusok magazinja.

— 17.25: Riportműsor. — 17.50: Tévé-tanácsadó. — 18.00: Sport - revü. — 18.40: Tévémagazin. — 19.30: Tv-híradó. — 20.05: Ünnepi hangverseny. — 21.25: Gazdasági magazin. — 22.05: Világ- híradó. — 22.20; Eljegyzés.

Kiállítások: Miskolci Galériai» (10—18) : Drégely László festményei. — Vasas Galéria (14—19): Zombori József és Lőrincz Robert kiállítása. — Fotógaléria (10—20): XVI. észak-magyarországi fotóművészeti szemle. — Herman Ottó Múzeum (10—18): Ember és munka. — A Herman Ottó Múzeum numizmatikai gyűjteménye. — A természet három országa. — Ásványok, növények, állatok Észak-Magyar- országról. — Műemlékeink Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében. Dobos Lajos fotói. — Miskolci Képtár (10—18) : Két évszázad magyar festészete. — Borsod— miskolci Múzeum (10—18): Kondor Béla-emlékkiállítás. — Palóc bútorok. — Restaurált régészeti textíliák. — Herman Ottó- emlékház (10—18) : Herman Ottó élete és munkássága. — A Bükk élővilága. — Diósgyőri vár (9— 16) ; A diósgyőri vár története.

— Pénzek Diósgyőr életéből. — Déryné-ház (9—16) : Derjmé-em- lékszoba. —' Üvegművészeti emlékek a XVI—XIX. századból.

Miskolci Nemzeti Színház (7):

A Karamazov testvérek. (Madách bérlet.)

Filmszínházak: Béke (2) : Négy bandita, tíz áldozat (mb. színes francia, II. helyár!) — (n6 és f8) : Altatódal nászágyon (mb. színes olasz, 16 éven felülieknek. II. helyár 1) — Béke kamaramozi (4): Adj király, katonát (magyar, 16 éven felülieknek !) — (6): A postás mindig kétszer csenget I—II. (amerikai, 16 éven felülieknek, dupla és III. helyár!) — Kossuth (f3) : A vadon szava (mb. színes angol) . — (hn5): Forróvérű kísértet (mb. színes olasz, III. helyár!) — (7): Vassza I—II.

(színes szovjet, 14 éven felülieknek !) — Hevesv Iván Filmklub (f5 és í7): Kína-szindróma (mb. színes amerikai, 14 éven felülieknek, IT. helyár!) —Táncsics (f5) : Adi király, katonát! (magyar, 16 éven felülieknek!)

— (f7) : Üzenet az űrből (mb. színes japán, III. helyár!) — Táncsics kamaramozi (6) : A francia hadnagy szeretője (mb. színes francia. 16 éven felülieknek, II. helyár!) — Szikra (4 és 6): Halálcsanda (mb. színes amerikai. 16 éven felülieknek. III. helvár’) — Petőfi (f5 és f7) : A világgá ment királylány (mb. színes szovjet). — Fáklya (4, 6 és 8) : Rési nvár fszínes magyar). — Fáklva kamaramozi (f5) : A túlélés ára (mb. NSZK. 14 éven felülieknek!) — Ady Művelődési Ház (5 és 7) : Kincs ami nincs (mb. színes olasz. III. helyár!) —Tokaj, diszkómozi ff?) : A profi (mb. színes francia. 16 éven felülieknek!) — Hámor (f6): Játszani kell (színes magyar—amerikai). — Nehézipari Műszaki Egyetem (5) : Gandhi I—II. (színes indiai—angol, 14 éven felülieknek, dupla helyár!) — Pereces (6) : Angyali üdvözlet (színes magyar).

PÉNTEK

Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: Házmesterek. — 8.50- Zenekari muzsika. — 9.30: Jaj, de nasyon eltévedtünk. — 9.50:

Lot+ósorsolás. — 10.00: Hírek. — 10.05: Ofélia. — 10.10: Népszerű hangszerszólók. — 10.59: Lottó- eredmények. — 11.00: Gondolat.

— 11.45: Fúvószene háromnegyed ütemben.

Petőfi rádió: 8.00: Hírek. —

8.05: Az izraelita felekezet negyedórája. — 8.20: Nóták. — 8.50: Grenada eey év után. — 9.00: Hírek. — 9.05; Napközben.

3. műsor: 9.00: Hírek. — 9.08: Iskolarádió. — 9.38: Mozart: Figaró házassága.

Televízió, 1. műsor: 9.35: Operált operák. — 9.50: Lottósorso- lás. — 10.00: A1 Capone, a bűi» császára. —. 10.53? A delfinek varázsa. — 11.25: Képújság.