Déli Hírlap, 1984. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1984-10-22 / 249. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: Ny i kés Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-225. Rózsaliget... Ki a Bükkbe! Van egy „sportpálya”, amely állandóan, mindenki számára nyitva áll: a természet stadionja ez. Az erdőktől, hegyektől távol lakók szemében valóságos oázis, ahová eljutni olykorolykor rendkívüli program, nagyszerű kikapcsolódás. Vajon a Bükk lábánál lakókat is ennyire csábítja a hegy-völgyek varázsa? Mindez az egyik legutóbbi hét vége szokottnál is gazdagabb túraajánlatáról jutott eszembe. Hogy az aktiv természetjáró szakosztályok, a DVTK, az MVSC, a Miskolci Helyiipar, a Sajóbábonyi Vegyész és a többiek hétről-hétre rendszeresen vezetnek gyalogtúrákat, ez természetes. Sőt, a VTS és az egyetem kirándulásai is visszatérőek. Ezúttal azonban egyéb lehetőségek is adódtak. A ..Mozdul a megye” tömegsportakció harmadik eseményeként a Garadna -völgytől északra járhattak be gyönyörű útvonalat azok, akik megmozdultak a felhívásra. Rajtolt a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház Túra Klubjának „Partizánok nyomában” elnevezésű túrasorozata, a Szeleta-bar- langhoz vezetett sétával. Szeptember végétől az LKM Ifjúsági Klubja is minden héten túrázási lehetőséget biztosít tagjainak. Mivel a DVTK két túrát is szervezett, nem kevesebb, mint tíz program közül lehetett választani ezen a szombat-vasárnapon. Sok ez? Nem hinném. A hegyek közelében élőknek, akiknek bérletük lehetne erre a „pályára”, ennél több lehetőség sem lenne sok. A kérdés csak az, mint minden „nyitott pályák” akciónál: élnek-e elegen a lehetőséggel? Kimegy-e a család apraja-nagyja a kipufogógázos szmogból a kristály- tiszta levegőjű, tüdőtisztító hegy koszorúba? S ha már megszokta és megszerette az erdőt, bekapcsolódik-e valamelyik csoport szervezett kirándulásaiba? Mert az igazi, komoly „mérkőzést” és teljesítményt mégis ezek jelentik a „barátságos”. családi találkozókkal szemben. A színkavalkádban pompázó őszi Bükknél .szebb stadiont, egy testet-lelket gyönyörködtető gyalogtúránál egészségesebb, élvezetesebb sportcsemegét kívánni is nehéz lenne. Tessék már most gondolni a hét végére, és előkeresni a fiók mélyéről a kiránduláshoz való cipőt! K. A. Miskolc „Orvosság”, telefonon... Október 11-én reggel unokámnak (Hatos Veronika, 13 hónapos, s Miskolcon, a Temetőalja u. 5. sz. alatt lakik) 40 fokos láza volt. Néhány perccel múlt öt óra, ezért vejem az orvosi ügyeletét hívta. Női hang jelentkezett a telefonban, s azt a választ adta: kapjon a gyerek lázcsillapítót, majd vigyék el szakrendelésre. (Aminek már vége volt.) Ezután a hölgy, mint aki jól végezte dolgát, lacsapta a telefont, nem érdekelték további részletek. Annak idején én is egészségügyi dolgozó voltam, s mélységesen felháborodtam ezen a magatartáson. Mert addig, amíg a gyerek megfelelő szakrendelési ellátást kap, sok minden történhetett volna vele. S egy ügyeletes orvosi szolgálat nem merülhet ki annyiban, hogy telefonon írunk fel csecsemőnek orvosságot, ez esetben a lázcsillapítót. Zöld Ferencné Miskolc, Baross G. u. 13—15. Túró Rudi lefogyott * Ilyen az igazi. Fordítsunk nagyobb gondot a főutcára! A szülővárosát szerető ember élénk figyelemmel kíséri utcáink, házaink megszé- pülését. Mindig felsóhaitunk egy-egy állványerdő eltűnése után. Városunkkal egyidős fő- útunkra talán jobban is odafigyelünk, hiszen jövet-menet mindig érintjük valahol. Ezért is türelmetlenkedünk az egyes felújítások elhúzódása miatt. A volt Expressz étterem és a robbanás miatt romossá vált ház elkerítése nem is annyira kényelmetlen, mint amilyen balesetveszélyes. (Olvastam a laoban. hogy restaurátorok dolgoznak a házban a robbanáskor előkerült freskókon. Mégis túl hosszú ideje tart az az állapot, ami jelenleg is fennáll ezen az útszakaszon!) Ha már egyik legforgalmasabb útvonalunk keskeny- ségén nem lehet segíteni, legalább az itt elvégzendő — halaszthatatlan — munkákat kellene soronkívülivé tenni. Gondolok itt az Expressz étterem épületére. Tél élőt állunk, amikoris az időjárás szeszélye további komplikációkat okozhat, arról már nem is beszélve, hogy ez az étterem mennyire hiányzik a város kispénzű dolgozóinak. Bevásárlóutcánk funkciója. látképe, a biztonságosabb közlekedés mind azt kívánják, hogy az itteni munkák soronkívüliséget élvezzenek. A lakások és az étterem mielőbbi átadása az anyagiak szempontjából sem lehet mellékes körülmény. Fodor Lászléné Miskolc :iÍ|§|Íl|||Í| 1 lirenetóftll S. Lászlóné (Miskolc): Nem kevesebb, mint nyolc kérdésre vár választ tőlünk, ezért némi türelmet kérünk. Nem valószínű, hogy egy helyszíni szemlével okosabbak lennénk, vagy jobban hinnénk magának. Bízzuk azt a hivatalos személyekre . . . Z. F.-né (Miskolc, Baross Gábor n. 13—15.): Nem hinnénk, hogy a nyilvánosság oldaná meg nehéz helyzetüket . . . Megkíséreljük, hogy a tanácsnál eljárjunk, hátha ez hamarabbi és konkrétabb eredményt hoz. De mindenképpen keressék meg önök is ismételten 'a tanács vezetőjét. Jk ... de csak ennyi volt benne. A halmaji általános iskolában üzemel a helyi áfész iskolaszövetkezete. A gyerekeknek a Szabolcs-Szatmár megyei Tejipari Vállalat szállít árut. egyebek között Túró Rudit. Nem az első eset, hogy a különben 3 dkg-os tejipari termék súly- áiányos, alig másfél dkg-os. :k Az avasi lakótelep helyenként már szép — legalábbis ott, ahol van már park, virág. Például rózsaliget. Csakhát olyan lakók is vannak, akik a rózsabokrok közé dobálják a szemetet, a papírhulladékot. Eszükbe jut-e, hogy saját környezetüket szennyezik?!... L. J. Miskolc Nemes hobbi A Miskolci Köztisztasági Vállalatnál hobbikiállítást rendeztek, hogy felszínre hozzák a dolgozók különleges hajlamait, képességeit. összesen 43 szép kézimunka, festmény és grafika bizonyította a szakszervezeti bizottság és a vállalatvezetés elképzelésének helyességét. Nem volt könnyű munka a zsűri számára kiválasztani a három, együtt 2500 forint díjjal jutalmazott legjobbat. Végül is Hrubos Lászlóra, Mák Bálázsnéra és Pásztor Istvánra esett a választás. De méltán kapott valamennyi kiállító emlékoklevelet. Amely egyben már meghívó — hangzott el a díjkiosztáson — az 1985. évi hobbikiállításra. Feltételezhetően — az első siker nyomán — még többek vesznek majd részt rajta. Jó munkát az előkészületekhez1 ' — ny — s — Vásárlás — két felvonásban A Szentpéteri kapuban levő Zamat ABC-ben vásároltam október 9-én. Kora délután, közepes forgalom volt. A bejárat felőli 1-es pénztárinál szerettem volna fizetni. Az előttem levő vevőnek 500 forintból nem tudott visz- szaadni a pénztáros, mivél nem volt elegendő aprópénze. Ezért az 500 forintot a mél- lettünk levő pénztáros váltotta fel. Akkor következtem én, baljós sejtelmekkel, mivel tudtam: nálam sincs annyi apró, hogy a 60 forint körüli összeget kifizessem. Ezrest vettem elő, és tartottam a kezemben, gondolván arra, hogy a másik két pénztáros fog váltani, vagy az irodából hoznak aprót. Majd megvárom, ha már végigálltam a sort! Nem így történt: 58,20 — közölte a pénztárosnő, és mikor rápillantott az ezresre, felcsattant a hangja: aprót kérek! Adnék, ha volna, de sajnos nekem sincs — mondtam és és vártam, hogy ő gondoskodjon aprópénzről, ha már a pénztárból kifogyott. De esze ágában sem volt, hanem leült a szék karfájára, mint akinek lejárta munkaideje. Hajthatatlansága láttán a mögöttem levők is hangot adtak türelmetlenségüknek. Legalább nekünk blokkoljon és majd összegyűlik az apró, mondta a mögöttem levő, mire ő is kapott az illemtanból: magának mi köze hozzá, mit szól bele!? Ezután arra gondoltam, hogy visszaviszem az árut a polcra, és „nem a viszontlátásra” köszönéssel más boltba megyek. Ebben azonban meggátolt a pénztárosnő hirtelen támadt ötlete: megragadta a kezemben levő ezrest, ezekkel a szavakkal: „Márpedig maga innen addig el nem megy, amíg össze nem jön a visszajáró pénz, ha kiéli, várhat egy órát is!...” Az erőszaknak engednem kellett, mert ha nem engedem el a pénzt, szétszakadt volna. A történtek után nem tehettem mást, mint vártam a pénztár mögött. Nagyon lassan telt az idő, mikorra a pénztárosnő fellém sem fordulva, a háta mögött tartott kezében fogva a visszajáró pénzt, leírhatatlan hangsúllyal azt mondta: „Itt a pénze” Ezután következett a második felvonás. Kértem a blokkot, mondván, hogy ezt a viselkedést nem fogom zsebre tenni, panaszt teszek, ezért szükségem van a blokkra. Ami viszont nem volt sehol. Ismét arrogáns szóáradat következett, hogy a blokk a kosárban volt, én azt már eltettem, mehetek ahova akarok. Ésszerűtlen volt ez a meg- hazudtolás. Minek kértem ■ volna kétszer egy blokkot? Ekkor már három bolti dolgozó is blokkot keresett mindenhol. Közben a pénztáros- nő a gépből kivette a te-' kereset, elébem csapva, hogy keressem meg magamnak, de el nem vihetem. Végül is meglett a blokk, a pénztárosnő vette fel a földről, mondván, hogy biztos kiesett a kosárból. Váltani, ennek lehetőségéről gondoskodni a bolt feladata. Magyarázatot nem találok a modortalan magatartásra. Túlterheltség, fáradtság és ilyesmi sem lehet mentség. Én kb. harminc évvel lehetek fáradtabb az ügyben szereplő dolgozónál, mégis igyekeztem higgadtan elviselni a fenti tortúrát. Tisztelettel kérem, hogy az illetékes felügyeleti szerv és a nevezett bolt vezetője is ilyen higgadtan tegye meg a szükséges intézkedést. Szokolay Endre Miskolc, Katowice u. 16. Mivel a Túró Rudi kartondobozban jön. ellenőrizni sem lehet az átvételkor. Kis, ráadásul gyerekek által üzemeltetett boltról van szó, akiket vétek így megkárosítani! H. L.-né Halmai Á városgondnokság intézkedik A rovatunkhoz érkező sok levél közül meglehetősen sok érinti a városgondnokságot. De becsületükre legyen mondva, nem tartják ezt holmi kötözködésnek. Mindegyik levéllel érdemben foglalkoznak, s értesítenek is bennünket intézkedéseikről. íme néhány példa: Még május végén tették szóvá olvasóink, hogy Radnóti neve nem jól szerepel egy utcanévtáblán. A rovatunkban megjelent levél nyomán a városgondnokság intézkedett, s a névtáblát kicserélték. Rend a lelke címmel közöltünk észrevételt szeptember elején, bizonyos eltűnt virágtálakról. S hamarosan kaptuk a levelet: a virágtálakat szeptember 20-án visszahelyezték eredeti helyükre .. . Nagy visszhangot keltett az Életveszélyes faló a Népkertben címmel megjelent panasz. Nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a városgondnokság intézkedjen a veszélyes játszóeszköz lebontása’ ügyében. Elszállíttatták, s a játék pótlásáról is gondoskodtak. Ugyancsak rovatunkban tettük szóvá, hogy játszótér épülhetne a Komlóstetön, az Olvasztár utca mellett, ötletünk jó gazdára talált a városgondnokságnál: hamarosan kiszállították a beépítéshez szükséges eszközöket, s átadták azokat Barkász Bertalan tanácstagnak, aki a társadalmi munkavégzés ügyében intézkedett... Bár minden más vállalat és intézmény ennyire szívén viselné olvasóink ügyeit, gondjait, mint ők! Aki munkáját a legnemesebb értelemben vett szolgálatnak tartja — a köz érdekében. Ny. I. „ . .. a helyszíni kivizsgálás alkalmával megállapítottuk, hogy az Ady-hídnál levő Gyöngy cukrászda mögötti udvarban elhelyezett 3 darab 4 köbméteres konténer a Borsodtávhő tulajdonát képezi, az nem az. épület szemétgyűjtéséből, hanem a központi fűtésből kikerülő salak tárolására szolgál. Vállalatunk épületleltárában 2 darab 1 köbméteres konténer szerepel, mely kiképzett konténeralapon, az épület főbejárata mellett van elhelyezve Levelünkkel egy- időben a Távhőszolgáltató Vállalatot is megkerestük, az ügy mielőbbi — megnyugtató — rendezése érdekében.” (A választ az Űtfoglaló konténerek címmel megjelent olvasói észrevételre kaptuk Nyíri Istvántól, a MIK igazgatójától.) „... a Déli Hírlap 1984. IX. 6-i számában »Nem váltották vissza a jegyet« címmel megjelent panaszt kivizsgáltuk. Miskolc-Tiszai pályaudvaron a személypénztáros jó indulattal ajánlotta a menettérti jegy váltását Önnek, hogy megkímélje az újabb, hosszadalmas sorbaállástól. A menetdij visszatérítéséről helyes felvilágosítást adott a Tiszai pályaudvaron a személypénztáros, a Magyar Vasúti Személy-, Poggyász- és Expresszáru- díjszabás I. rész, VI. fejezet, 46. cikk, 3. § szerint a menetjegy fel nem használásáról a kiindulási állomáson (Budapesten) kell igazolást szerezni, vagy ott igényelhető a visszatérítés. Sajnos, a Budapesten történteket kivizsgálni nem tudjuk, mivel pontos adatot nem közölt arról, hogy sógora visszatérítési kérelmét mikor, melyik személypénztáros utasította el, illetve tagadta meg. A fel nem használt menetjegye árából 15 forint kezelési költséget levontunk, a fennmaradó 135 forint visz- szatérítése iránt a Magyar Nemzeti Bankon keresztül intézkedtünk. Az okozott kellemetlenség miatt megértő és szíves elnézését kérjük.’’ (A választ Miskolci Sándortól, a MÁV Miskolci Igazgatóság igazgatóhelyettesétől kaptuk.)
