Déli Hírlap, 1984. szeptember (16. évfolyam, 206-230. szám)
1984-09-17 / 219. szám
a miskolciaké a szó Rovatverető: Nyikes Imre, — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3581, Pt. S9, — Tel.: 18-225, Temetők hiénái A temetők, és a temetőkben levő sírok kegyeletsértésével kapcsolatban több cikk is jelent már meg városunk lapjában. Valamennyi írás felhívta a figyelmet azokra a rongálásokra — például a kegyelet virágcsokrainak, koszorúinak ellopására —, amelyek mellett jó érzésű ember nem mehet el szó nélkül. Ám lapjuk nagyrabecsülendő szándéka, miszerint fogjuk el, állítsuk meg végre a temetők hiénáit, csupán pusztába kiáltott szó. Maradt minden a régiben — A temetőkben, így például a Mindszenti temetőben, nem csupán jeles napok (mint a halottak napja) alkalmával keresik fel a sírokat a hozzátartozók, hanem egész évben folyamatosan, hogy friss virágokkal, gondozott sírokkal emlékezzenek szeretteikre. Ám az idén nyáron, csakúgy, mint más években is, ismét fájó napokat éltek át, bőven volt részük kellemetlen meglepetésekben. Nemegyszer tapasztalták ugyanis, hogy a tegnap, vagy tegnapelőtt kitett friss virág már nem igényel új vizet, hiszen egészen egyszerűen, eltűnt. Magyarán: ellopták... S ez még nem minden hiszen azt is kell tapasztalni, hogy a sírokat, azok tartozékait is megrongálják. Az ilyen kegyeletsértő cselekedetek a fájó érzelmeken túl károkat is jelentenek a sírt gondozó hozzátartozóknak. A temetők gondnokai ugyanis az esetek nagy-nagy többségében elhárítják magukról a felelősséget, mondván: nincs megfelelő őrizete a temetőknek. S hivatkoznak a hatóságokra, amelyek ugyancsak nem sokról tehetnek ... Végül is a hozzátartozók védelem nélkül maradnak, kiszolgáltatottan a hiénáknak, a sirrongálóknak. a virágtól vajoknak ... . Megfigyelés szerint a viráglopások és a sírrongálások rendszerint megelőznek egy-egy népszerű névnapot, mint volt most a Mária nap. Legalább ilyenkor jó lenne érvényt szerezni azoknak a rendeleteknek, amelyek a temetők őrzéséről, védelméről szólnak. Fogjanak össze az illetékes szervek, s tegyék lehetővé, hogy a hozzátartozók együttes közreműködésével rend legyen a miskolci temetőkben. Horváth András Miskolc, Augusztus 20. u. 1. sz. '• Autómat úgynevezett védősátorban tartom. Hallottam. hogy új rendelet intézkedik a sátor tarthatóságáról. Mit kellene tudnom minderről? Szomszédaim ugyanis cukkolnak, hogy ezentúl ismét csak „csilagga- razs’t" használhatók? ..: ” ‘ —; ’ kérdezi K. ~L., miskolci ol-; . 'vas ónk. A gépjárművek védősátrainak elhelyezésével a Miskolc megyei város Tanácsa 3,1984. sz., a köztisztisztaság- ról és a közterületek rendjéről szóló rendelete intézkedik. Nincs alkalmunk a rendelet teljes ismertetésére, néhány dologra azonban hadd hívjuk fel a figyelmét. .Amikor a védősátrat felállítjuk, a parkolók burkola- , tának megbontása tilos! (Sajnos, sok ilyen eset fordult és fordul elő a védősátrak rögzítésénél.) Nagyon fontos, hogy nem helyezhető el védősátor: a belvárosi Vologda, Fazekas, Jókai, Szeles, Hatvanötösök, Kun Béla, Budid József, Felszabadítók útja, MSZBT-tér, Papszer, ;Toronyalja, Bacsó Béla, Nágj'yáthv. Eszperantó tér, Vologda utcák és utak. által bezárt területen, valamint Alsó- és Felső-Hámorban, Lillafüreden, Miskolc-Tapolcán. A felállított sátrak a közlekedést nem akadályozhatják, a forgalom biztonságát nem veszélyeztethetik. A védősátrak legfeljebb a kiépí- tet parkolók 50 százalékát foglalhatják el. Bővebb információt kedves olvasónk a fentebb említett rendeletben találhat. Monogramos aláírások Rovatunkban aránylag gyakorta jelennek meg olvasói levelek, fotók, teljes aláírás helyett csupán monogrammal jelölve a cikkíró személyét. Egyik, a napokban tartott szerkesztőségi ankéton felvetődött: jó-e ez így, sőt kérdésként feltették, valós személyek állnak-e a monogramok mögött? Ha valaki azt kéri tőlünk, hogy írása csakis neve kezdőbetűivel jelenjen meg, e kérésnek eleget kell tennünk. Ilyen álla n- dó, „S. S.” névvel jelentkező levelezőnk például dr. Pollner Gusztávné. Vagy: nincs olyan hét. hogy egykét postai levelezőlapot ne kapnánk Kun Pál, miskolci olvasónktól, Az ö esetében mi váltogatjuk az aláírásoknál a teljes nevet, illetve a monogramot. Kezdőbetűs névjelölést kér tőlünk másik állandó levelezőnk. Magyar Ferenc is. vagy például Pócsik István. Aztán itt vannak kollégáink, a fotósok: La- ezó József. Fojtán László. Kerényi László, Kiss József, akiknek nevét majdnem minden esetben kezdőbetűikkel jelöljük. Sokáig sorolhatnánk a sort, hiszen — szerencsére — ma már sok „állandó munkatársa” van rovatunknak, akik esetenként, vagy állandó jellennel monogrammal ielölik leveleik. cikkeik. fotóik alatt nevüket, de valamennyien valós személyek. S még csak any- nyit: ha szükség van rá. természetesen bármikor hajlandók felfedni kilétüket. mint ahogy mi sem zárkózz tunk el az ankéton feltett kérdésre válaszolva. S mert úgy gondoltuk, hogy mindez másokat is érdekelhet, szívesen szóltunk róla a nagyobb nyilvánosság előtt is. Rend a lelke... A Miskolci Ifjúsági Napok rendezvénysorozatának megkezdése előtt, valószínűleg szükségszerűségből, eltávolítottak a Széchenyi út Hunyadi utca felöli végén az úttestről azt a két kő-virágtartót, melyek megakadályozták, hogy a tilalmi táblát figyelmen kívül hagyó gép- járművezetők ide behajtsanak. A két kőedény helyén, az úttesten jelenleg egy, a parkból odahozott pihenőpad. és egy elmozdítható jelzőtábla áll, jelezvén, hogy ott az út vége. Elhelyezve viszont úgv vannak, hogy bármilyen járművel akadály nélkül megkerülhetők. A MIN-nek már egy hete vége. Ha akkor volt, aki elvegye, most miért nincs, aki visszategye, hogy v issza- állha^on a megszokott rend és ne használhassák ki a lehetőséget olvan eéoiárrnűve- zetők, akiknev öntudata még ■nem fejlődött ki annyira, hogs a tiltó tábla is elég legven ? Es még valami: mikor viszik már el a Tanácsház téri jegyárusító automata mellől az oda, a MIN-re kitett „Konflis állomás” feliratú táblát? Vagy marad a következőkre? H. J. Összetört hirdetőoszlop Az Otthon étterem előtt hosszú idő óta áll már kitört üvegez a hirdetőoszlop. Pedig üzemeltetése nem olcsó játék ... -ól már nem is beszélve, hogy csöppet sem illik bele a szép nuezetbe. FMiskolc Minden, csak nem szép... Azt gondolná az ember, hogy a kevés parkkal rendelkező Miskolcon aztán megbecsülünk minden négyzetméternyi zöld területet.. Nos, nem egészen így áll a helyzet. íme példaként, azaz rossz példaként a Déry- né-udvar. Ami jelenleg mindennek mondható, csak szépnek nem. Egyik olvasónk ehhez hozzátehetné (azaz hozzá is tette, hiszen levélben megírta — a szerk. megjegyzése): valahogyan nem a legjobb helye van itt a Déryné-szobornak. Akik más városból érkeznek, s keresik, nehezen találják meg. Holott van a városban is emlékháza a nagy színésznőnek, de például ott van a Diósgyőri Vármúzeum melletti ház, ahol ugyancsak lakott Déryné. Ott a legtöbben látnák, hiszen a várat ezrek és ezrek keresik fel, nem beszélve a zenés-színházi rendezvényekről . — L. S. u Miskóla Szakrendelés — viszontagságokkal Olcsó hús Rendszeres vásárló vaJ gyök a Miskolci Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat Búza téren levő 444. sz. Húsboltjában. Nem véletlenül, hiszen itt mindig kapható volt olcsó hús. Újabban azonban nincs. Mikor a boltvezetőt megkérdeztük, tehetetlenül tárta szét karját: eddig egy héten általában három mázsányit kapott, s abból jutott, most azonban nem kap olcsó húst. Ez a bolt sokat törődött eddig a kispénzű nyugdíjasokkal. Kérjük a húsipari vállalatot, hogy ’ ne akadályozzák meg ebben a boltot, hiszen ha nincs miből, a bolt sem adhat... Lipták Lajos nyugdíjas Miskolc, Hunyadi u: 10. ... a Déli Hírlap augusztus 9-i számában e rovaton belül közölték egyik olvasójuk panaszát „Néha még a fagylalt is keserű” címmel. A cikk megjelenése után a 381. sz. presszónkban a fagy- lalt-súlycsonkítással kapcsolatban vizsgálatot végeztünk. Megállapítottuk, hogy a súlycsonkítást a vezetőhelyettes követte el. Mivel az ilyen magatartás és a súlycsonkítás mértéke a Vendéglátó- iparban megengedhetetlen, az illetőt leváltottuk, alacsonyabb munkakörbe helyeztük. „Lapjuk augusztus 8-i számában ismertette Próbára tett kereskedők címmel a Kereskedelmi Felügyelőségnek a 103. sz. ABC-áruhá- zunkra iß kiterjedő ellenőr\ Ä nyáron kaszálás közben vízbe csúsztam a meredek árokparton, s valami éles tárgy a lábamat mélyen szét-, vágta. Nagynehezen bejutottam a Semmelweis Kórház sebészetére, ahol az ügyeletes orvos — szombat délután volt — másfél órás műtétet végzett a lábamon. Hétfőn az SZTK-szakrendelésen jelentkeztem. Fél hétkor már ott voltam a számosztóban, hiszen a 3-as sebészet ajtaján az áll, hogy rendelés 7 órától. Hosszú ideig azonban senkit nem szólítottak, majd nyolc óra után végre megjött az orvos a kórházból. Újabb jelentős vázési tapasztalatait. Az ellenőrzés során megállapított pontatlan számolás miatt az eladót, egyéb hiányosságok miatt pedig az áruház vezetőjét vontuk felelősségre. Egyben felhívtuk az egységvezető figyelmét arra, hogy a vásárlók kérésére a húsdarálást a vásárlók előtt végeztesse. A húsdarálót sajnos helyszűke miatt az eladótérben nem tudjuk elhelyezni, ezért került a húsbontóba. Emiatt intézkedtünk. hogy a hús kiszolgálása alatt a két helyiséget elválasztó ajtó nyitva legyen, hogy a vásárlók a húsdarálást figyelemmel kísérhessék. (Mindkét választ Kiss Sándortól, a miskolci UNIÓ Áfész kereskedelmi elnökhelyettesétől kaptuk.) rakozás után kerültem be én is, ahol a sebemet kezelték. Kilenc nap múlva ismét jelentkeztem —, akkor még később jött a kórházból a doktor úr. Előttem ráadásul vagy tíz hölgyet szólítottak, majd egy mentőkocsis beteg következett. Egyre több türelmetlen hang hallatszott. Ez a szakrendelés már igazán nem illik az ország második városához, régen kinőttük! — mondták egymásnak a betegek. Nem cc” la, hogy amikor rám került a sor, én is türelmetlen voltam. De türelmetlen volt az asszisztens is, láttam, nemigen érti meg. hogy nekünk nincs sok kedvünk a táppénzhez. Pedig bosszúságra nekem is lehetett volna okom, hogy csak egy példát mondjak: a magam tákolta saruban vagyok kénytelen járni jóformán ma is. Nem folytatom tovább. E helyett inkább hadd adjak közre egy javaslatot. Vajon nem lehetne Miskolcon esy új, korszerű, modern szakrendelőt építeni, létesíteni? A városlakók minden bizonnyal szívesen segítenék társadalmi munkával, vagv akár tégla- jegyekkel is, mint történt ez az új gyermekkórház, vagy a megyei vértranszfúziós állomás esetében. Ha megvalósulna, gyermekeink, vagy még inkább unokáink nem lennének olyan tortúrának kitéve egy-egy betegség, sérülés alkalmával. mint vagyunk mi, mai felnőttek. K. M. Miskolc
