Déli Hírlap, 1984. szeptember (16. évfolyam, 206-230. szám)

1984-09-10 / 213. szám

Elkéstek a tatarozással az Avas-délért hite az ominózus présházak az Avasra felvezető út mentén, amelyek bontásáról már meg­született a tanácsi határozat. Ez azonban nem jelenti azt. hogy napokon belül megindulhat itt az autóbusz-közlekedés, hiszen a jogi eljárásnak több hetes határidői vannak. Egy taná­csi bizottsági ülésen a közlekedési vállalat igazgatóid nem túl derűlátóan úgy vélte, hogy az idén még nem valószínű, hogy erre járhatnak majd a buszok, fel a Domustól az Avas-déli lakótelepig. Első munkahelyük az LKM Szerelik „Lerobbant” lakásnapközik A koszos lépcsőházi fala­kon obszcén feliratok, a be­járati ajtóról leloplak a le­vélszekrény bedobóját. A la­kásokban a tapéta leválótél­ben, a másfél szobában csu­pa konyhaasztal. Mindezek nem egy Harlemről szóló film kockái, hanem az egyik avas-déli lakásnapközi he­lyiségeiben láttuk . .. 4 MÁLLADOZÓ TAPÉTA, KOSZOS SZŐNYEG Dühös szülők keresték meg szerkesztőségünket — tőlük értesültünk a napközi lété­ről. Nézzük meg — mondták —. milyen körülmények közt vannak gyermekeik! A lát­vány nemcsak lehangoló, de felháborító is a Testvérvá­rosok útja 30. számú ház második emeletén. Az itteni hat lakásból négynek a 3. számú, kettő­nek a 42. számú Általános Iskola az ideiglenes gazdá­ja. Az előbbi iskola termei még csak elmennek valahogy (bár itt is találhatnak kivet­nivalót a figyelmes szemlé­lők), de az utóbbi ketjő már szomorú állapotban van. Az egyik lakásban puszta, koszos (alak. málladozó ta­az illetékeseknek, hogy néz ki az egész. Az egyik ottani takarítónőtől tudom, hogy korábban harmincöt, s még ennél is löbb gyerek járt oda. Nem lehet hát csodál­kozni. hogy ennyire elhasz­nálódtak a lakások. Min­denesetre furesállottam. hogy amikor augusztusban át kel­lett vegyem az egészet, min­dent úgy találtam, ahogy az előző iskola júniusban ott­hagyta. A látottakon túl vil­lany sem volt. az ajtók, pol­cok leszakadva lógtak . . . A 42, számú iskolába 2019 tanuló jár. A körülbelül 1000 napközis négy különféle he­lyen tanul, illetve tölti sza­bad idejét. Az ominózus két lakásnapközi három csoport­jába járók tetemes távolság­ra vannak mind az iskolától, mind az Ifjúság étteremtől, az étkezés színhelyétől. De az iskola vezetőinek így is örülniük kell. hiszen egyál­talán van hova elhelyezni ezeket a gyerekeket is! Örö­mük felhőtlen ■ lenne, ha a két lakás közelebb volna legalább az iskolához. De így most az> alsósok talpal­nak, jobb esetben buszocs- káznak — szabadidejük ro­vására. De most is négy csoportunk jár oda, a lakásnapközire szükségünk van! Az érintett iskolák gazda­sági ügyeivel foglalkozó K. számú egység vezetője, Gres- csák Zoltánná, másként lát­ja a problémát: — Az iskoláknak ügyinté­zőik vannak, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy je­lentsék ezeket az állapoto­kat. Mi a mai napig nem kaptunk jelzést . . . — De. a 42. számú iskola csak augusztus 15-én kapta meg a két lakást!.. — Akikor az előző haszná­lónak, a 27-es iskolának kel­lett volna szólnia. Ha bármi probléma van, megy a kar­bantartó brigád, s javítanak. De mi jelzést se szóban, se írásban nem kaptunk! Ne­künk van épp elég admi­nisztrációs munkánk, nem járhatunk végig mindent. A 20. iskolában is gond volt a lakásnapközivel, szóltak, megnéztük, összeírtuk, s rendbe, is hoztuk! — S mi lesz most a két elhanyagolt lakásnapközivel ? — Megbeszélek egy idő­pontot a 42-es igazgatójával, A négy műszak íelnótté arat — Nem lesz könnyű a négy műszak, de majd meg­szokom az éjszakázást is — mondja Hódi László. Arcán mosoly. Most már le kell tenni a gyermekkori min­den éjszakai alvásról, az igazi felnőtté válás embert próbáló napjai következnek számára is. A Kohóipari Szakközépis­kolában végzett fiatalember azok közül való. akiket a diósgyőri murikásnapok al­kalmából szerdán a Lenin Kohászati Művek dolgozójá­vá fogadtak. Büszke arra, hogy a kombinált acélmű­ben dolgozhat, mint UHT- olvasztár. Mert ez az előjel­zés már rangot jelent, hi­szen a legmodernebb ke­mence mellett gyakornokos- kodni sem mindenkinek adatik meg. Különféle szak­mai tanfolyamokra készül majd. s a technikusi minő­sítő vizsgát szeretné megsze­rező i. Tóth József és Levelényi Ferenc a 101. számú Szak­munkásképző Intézetben osz­tálytársak voltak. _s most munkatársakká lettek. Mind­ketten jó eredménnyel vé­gezték a dízelmozdony-sze­relői szakot, s ez a 17.70-es órabérükben is közrejátszott. Levelényi édesapja egyéb­ként az LKM-ben olvasztár, de neki már a szerelés volt a mindene kiskorában is. Megcsapta viszont mindket­tőjüket a „mozdony füstje”, olyannyira, hogy most je­lentkeztek mozdonyvezetői tanfolyamra azon melegé­ben . .. Már csak Szilvia hiány­zott. s az egész család együtt dolgozhat Tokáréktó! az LKM-ben A Közgazdasá­gi Szakközépiskolában vég­zett. s a munkaügyi főosz- iálvra került. — Űgv érzem, sikerült be­illeszkednem a közösségbe. munkatársak segítettek e.l­• azod ii a feladatkörömben. De elsősorban meg kell is­mernem a gyárat' hiába dolgoznak itt a szüleim, a testvérem. — életközeiben minden más. mint az ő el­beszéléseikből. Csécsei Miklós a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem ko­hómérnöki karán fémkohász ágazaton szerzett diplomát s ennek ellenére acélgyártó ■fyakornok lesz. — Komoly gyakorlati fel- készültség szükséges, másfél vagy egy év, míg az LD kon­verternél a „vizsgaadagot” legyárthatja valaki. Érthető, hiszen nagy értékekről és berendezésekről van szó a kombinált acélműben. De nyugodtan vágok neki a kezdő éveknek: a négy mű­szak megpróbáltatásainak, mert a gyártól lakást kap­tunk az ifjú házasok ottho­nában. O. E. Mikor e sorokat rovom, már csepereg a régen várt eső, de ez mit sem változ­tat azon, hogy hosszabbra, forróbbra sikeredett ez a nyár. Űgv látszik, némcsak a kukoricákat viselte meg a forróság, hanem minket, em­bereket is. Gál Zsuzsa kol­leganőm cikkéből idézem: „Fényes nappal, munkaidő­ben még látványnak is rossz a lehúzott redőnyű üzlet. Hát még annak, milyen kel­lemetlen. aki éppen oda­igyekezett — hiába. Pedig most, nyáron ez gyakran megesik. A rácson fityegő feliratok olykor egyenesen mulatságosak. Az egyik élel­miszerbolton olvastam ami­nap. hogy »Augusztus 15-től szeptember 15-ig betegség miatt zárva«. Elképzelem a kórokozó baktériumot, amint becsületszavát adja a kör­zeti orvosnak, hogy szep­tember 14-én kitakarodik az elárusító szervezetéből.” Hát igen, vannak ilyen furcsa nyári kórokozók, il­letve betegségek. Valami ha­sonló támadhatta meg az egyik miskolci közüzemi vál­lalat igazgatóját is, akit fel­mentettek állásából „nyug­díjazás következtében”. A nyugdíjazás indoka pedig tartós betegség. Nyilván vé­letlen egybeesés, hogy ak­kor lett maródi a direktor, a felüljárót A Besenyői út és az út melletti sínek fölé gyalogos felüljárót emelnek az idén társadalmi munkában. A fe­lüljáró építők számos nagy- vállalat képviselőiből verbu­válódtak, s december elejéh, városunk felszabadulásának ünnepén szeletnek átadni a létesítményt. A részegysége­ket már eddig is folyamato­san gyártották a résztvevő üzemekben, s most az el­múlt napokban elkezdődhe­tett az acélszerkezet össze­szerelése a már elkészült alapokon. amikor kiderítette a vizsgá­lat, hogy az egész vállalat­nál ugyancsak betegesen mennek a dolgok. Mindkét lábára sántikált a munka- szervezés, kórosan meghízott a restancia, a belső ellenőr­zés látási zavarokkal küz­dött, s oly vészesen lesová­nyodtak az eredmények, hogy csak — sok milliós — taná­csi infúzióval lehetett élet­ben tartani a szervezetet. Szóval. ekkortájt kezdett betegeskedni az igazgató, s oly mértékben hatalmasod­tak el rajta a bajok, hogy nála — ellentétben egyik­másik vezetőtársával — a le­vegőváltozás sem lehetett re­ményteljes javallat. Bizony mondom, nem vi­gyázunk mi az egészségünk­re, pedig ezek a hosszú, for­ró nyarak, a frontátvonulá­sok, a kissé új irányból fújó szelek könnyen leverik a lá­báról — a vezetői széket és akkor már csak a táppénz, illetve a nyugállomány kö­vetkezik. Az egészséges életmódot tűzték zászlajukra a naturis­ták is. Mint a minap meg­jelent kis képes tudósításból kiderült, Miskolcon is eavre többen élvezik a vizet, leve­gőt, napfényt teljesen csu­paszon. Itt egyelőre még „vadon”, azaz hivatalosan is elismert szervezet és tagdíj pétával. magas konyhaaszta­lok, a félszobába bepréselt hűtőszekrény (tízórai, uzson­na tárolására) és csak az ott­jártam előtti napon került fel a WC-ajtó a helyére. A másik lakásban ezt a lát­ványt ellensúlyozza néhány falikép, táblázat. A padló- szönveg viszont mindkettő­ben úgy néz ki, mint ami­ben benne rekedt az évek óta gyűlő rnocsok. 4 ÚGY KAPTAK ... Antal Imréné, a 42. sz. Általános Iskola napközis ügyekkel foglalkozó igazgató­helyettese: — Augusztus 15-én kap­tuk meg a két lakást. Én is láttam, aztán rögtön jeleztem nélkül. Délegyházán, mint hallom, 350 forint a tagdíj, és két méter magas a be­tonfal, mellyel a nudista te­lepet kerítik. Majd lajtorját kell magával vinnie annak, aki potyán akar kukkolni. Megérdemli. A természet — a natura — viszont nem ér­demli meg, hogy így bánja­nak vele. A kétméteres be­tonfal ugyancsak elcsúfítja azt a szép területet. Ha enélkül nem megy a csu- paszkodás. akkor nem tudok őszintén szurkolni a miskol­ci naturizmus szervezetté vá­lásáért. A nyéki tavak kies környékét kár lenne betonba öltöztetni. Mindennapi mez­telenkedéseink (félreértés ne essék, mosakodásra, öltözkö­désre gondolok) úgy is be­tonfalak között zajlanak le. Ami pedig azt a rosszindu­latú megjegyzést illeti, hogy nálunk nem érdemes ilyen nagy cécót csinálni a nudis- táskodásból, mert előbb- utóbb úgyis kilesz a nadrág­ból . .. nos, ezt tréfának sem fogadom el. Legfeljebb any- nyit, hogy ha nem tudjuk hathatós gyógyszerekkel meg­előzni azt a kórt, mely a fentebb említett boltost, vál­lalatot. illetve vállalatveze­tőt megtámadta, akkor ugyancsak elvékonyodhat a kelme a kritikus pontokon. (békés) fonákja Morbus Hungaricus? 4 KI, KINEK SZÓLT? Dr. Szűcs Lajusné, a 3. sz. Általános Iskola igazgatóhe­lyettese mondja a Testvérvá­rosok úti házról: — Az egy szemetes lép­csőház! Mi a 42-es iskolá­val régebben használjuk napköziként a második eme­leti lakásokat. Tanulóink ta­valy is nem egyszer takarí­tottak ott, a lakók pedig ne­vetve szemetelnek tovább . . . és megnézzük a lakásokat. Összeírjuk itt is a javítani­valót, s egy szombat—vasár­nap elvégeztetjük a munkát. * Happy end — mondhatná bárki. Nekem dr. Szűcs La- josné szavai jutnak -eszem­be: lakásnapközire szükség van, mert nincs más he­lyette. De ha már ilyen a napközi, mire való a nyár, ha nem arra, hogy a javítá­sokat elvégezzék? Bujdos Attila Sok embert tett már gazdáivá Múltja van a tcmholakeréknek Muzeális értékű szerencse- kereket őriznek az OTP Arany János utcai totó-lottó körzeti irodájában. Mi is ezt a szerencsekereket szoktuk kölcsönkérni a DH őszi tom­bolájának sorsolásaira. Az egyik alkalommal felfedez­tük, hogy a gondosan meg­munkált rézdob oldalára egy elmosódott betűkkel cirkal- mazott fémtáblát forrasztot­tak. Ezen tudatják; a sze­rencsekerék a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesü­letéé, s a századfordulón ké­szült. Bizonyára sokakat ér­dekel a csaknem évszázados szerencsekerék múltja, ho­gyan jutott Miskolcra? — Kinyomoztuk a szeren­csekerék múltját, amennyire lehetett. A nálunk őrzött példány az autónyeremény betétkönyvek elődjeként szol­gáló, úgynevezett nyeremény- kötvények sorsolására szol­gált. Ebben forgatták az egytől hatezerig számozott kötvényeket. A felszabadulá­sig bankról bankra vándo­rolt a különlegesen meg­munkált szerkezet. Az idő­sebbek bizonyára emlékez­nek még arra, hogy 1947- ben kezdődött a totózás. Em­ber Sportfogadás címmel, egy hasábbal. Akkoriban, aki to­tót vett, tombolát is kapott, s ezt időnként helyben sor­soltuk. Hozzánk valójában 1958-ban kerül a szerencse- kerék — mondotta Szilágyi László, a körzeti iroda ve­zetője. Akkoriban a nagy tétre menő labdarúgó-mérkőzések előtt totószelvényeket árusí­tottak, s ehhez a vásárlói kedv fokozására, tombolát adtak. Ezeket aztán a hely­színen kisorsolták a szünet­ben. Végső soron sok em­bert tett már gazdaggá ez a rézdob. Érdekekessége. hogy az el­múlt 84 évet aránylag jó ál­lapotban vészelte át. Külö­nösebben nem kellett javí­tani. szerkezete mestermun ka. Talán a tengelyét újítot­ták tel néhány esztendővel ezelőtt. A körzeti irodában nagyon vigyáznak rá. s ter­vezik. hogy egyszer felajánl­ják az OTP és a pénzinté­zeti központ házi múzeumá­ba. Ott már nagyon sok éh­nek hasonló relikviát őriz­nek. Ilyen azobnan ott sem található Bár számos ehhez hasonló szerencsekerék volt, a zömét minden előrelátás nélkül kiselejtezték. (sz. i.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom