Déli Hírlap, 1984. szeptember (16. évfolyam, 206-230. szám)

1984-09-29 / 230. szám

Megújult az Operaház 5fc Rippl-Rónai Lajos képmását 1913-ban festette Az életmű meghatározó állomásai Rippl-Rónai-kiállítás A Miskolci Galériában — mint minden vidéki nagyvá­ros bemutatótermében — vi­szonylag ritka a magyar kép­zőművészet klasszikusainak munkáit bemutató kiállítás. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ezeket a felbecsülhetet­len értékű anyagokat a fő­város nagy nemzeti gyűjte­ményei őrzik. Még annak idején, az illető művész éle­tében sok került hazai és külföldi magángyűjtemények­be. Egy-egy tárlatot ritkán hoznak a helyünkbe. Érthetően nagy érdeklődés kíséri a szeptember közepén nyílt, és még október első heteiben látható miskolci ki­állítást, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria anyagából válogattak, és a tavaszi győ­ri vendégszereplés után most Miskolcra hozták. A kataló­gus előszava szerint egy gon­dosan komponált kiállításso­rozat (része ez, amely kül­földön és itthon az életmű megmutatása mellett egy ki­csit az összevetést is céloz­za. Rippl-Rónai József 1861 ­ben született, a múlt század ’80-as éveinek végére jutott el a Müncheni Akadémián keresztül a magyar állam ösztöndíjával Párizsba. 1901- ig élt Franciaországban, ter­mészetes, hogy a vándorki­állítást először itt mutatták be, és akkor úgy válogatták, hogy a „világ fővárosában” töltött nagyon termékeny esztendők hatását tükrözze; utaltak ,,a korábbi francia közeg meghatározó, majd halványodó erejére”. A fran­ciaországi” válogatást hazánk­ban a szegedi Móra Éerenc Múzeumban mutatták be. A következő meghívás Rómá­ból érkezett, ennek úgy tet­tek eleget, hogy a festészeti és grafikai anyag az európai képzőművészet fellegvárában >)r 7898-ból való a Piros ru­hás nő című gobelinhez ké­szült tanulmány. a legnagyobbak mellett mu­tassa meg a magyar festő nagyságát. A hazai vándor­kiállítás, amely most a Ga­lériában látható, arra figyel, hogy az életmű meghatározó állomásait tükröztasse. Rippl-Rónai iparművészeti munkássága is jelentős volt; főúri mecénások felkérésére dolgozott. Andrássy Tivadar­nak tervezte azt az ebédlő­garnitúrát, amelynek egy da­rabja most is látható. A még kiállított néhány kerámia­tál és csempe múzeumok fél­tett kincse ma már. De a nézőt elsősorban természe­tesen a képek érdeklik. Ke­véssé ismert, de jelentős festmények, grafikák, rajzok, leheletfinom pasztellek lát­hatók a galéria két termé­ben. Egy hatalmas művész­egyéniség van nagy hatással a járatos, vagy a festővel most ismerkedő látogatóra. (makai) Csütörtökön este, felavatá­sának századik évfordulóján díszünnepséggel köszöntötték nemzeti dalszinházunkat, az újjáépitett Magyar Állami Ope­raházat. Vitray Tamás közvetí­tette az esemény egyenes adá­sát, és ő is (akire igazán nem jellemző a meghatádottság) el­fogadott volt. Az élő színház varázsát, és egy nagy ünnep légkörét igyekezett visszaadni, ami körülbelül annyira sike­rült, hogy mindenki irigy le­hetett, akit ez a műfaj érde­kel és érti, hogy mit jelent a fogalom: a nemzet dalszínhá­za. De miután a kevésbé ün­nepélyes részekből, korábbi ri­portokból kiderült, hogy az Operaház nézőtere mindössze 1200 személyes, nehezen fér­tünk volna be mindnyájan. A televízió ezúttal valóban fel­becsülhetetlen szolgálatot tett. Több, mint három évvel ezelőtt a színházat azért zár­ták be, mert az egy évszá­zaddal ezelőtt európai vi­szonylatban is rendkívül kor­szerű épület, benne különö­sen a színpadtechnika oly mértékben elavult, hogy használhatatlanná vált. A fő­város, sőt az egész ország kiemelt nagyberuházásaként kezelték a rekonstrukciót, a munkálatokat miniszteri biz­tos irányította. Mondhat­nánk, hogy így könnyű, így el is készülhettek határidő­re, de ez több lenne, mint ünneprontás. Igazságtalanság lenne azokkal szemben, akik ott dolgoztak. Miért ne hi­hetnénk el, hogy létezik olyan építkezés, ahol szintén vannak fennakadások (pél­dául az utolsó pillanatban jöttek rá, hogy a nézőtér harmadik emeletének fa­anyaga fertőzött, ki kell cse­rélni ezt is), hatalmas gon­dok, csak megoldhatatlan fel­adat nincs, az itt dolgozók Merész kombinációk Kötött divat ,4 majomkirály cseles vissz acsaloo a tás a 1 Pekinoi Opera iskoxon Nem mindennapi előadásban lehet részük mindazoknak, akik október 8-án, este 7 őrekor el­látogatnak a Miskolci Nemze- t- Színházba: a Pekingi Opera előadását tekinthetik meg. Az 1960-ban alakult társu­lat 40 tagú kamaraegyütte­se látogat hazánkba európai turnéja során. Az ..opera” szó nem fedi igazán a lénye­gek mert az áriák és dalbe­tétek mellett prózai szöve­geket. dialógusokat, táncot, pantomimet és akrobatikai elemeket is tartalmaz az elő-; adás. A világhírű társulat repertoárjában több tucat klasszikus darab szerepel, de előadnak moderneket is, amelyek azonban magukon hordozzák a nemzeti sajátos­ságokat. A minden bizonnyal nagy sikerű műsorban a kö­vetkező címszók alatt mutat­ják be operájukat az ázsiai társulat tagjai: Felfordulás a mennyei palotában; A ma­jomkirály cseles visszacsalo­gatása: Kettesben le a hegy­ről; A csodatevő' fű megszer­zése; Találkozás a törött híd­nál. A megrövidült nappalok hosszúra nyúló estéin sok ügyes kezíi nő számára ad kellemes és hasznos időtöltést a kötés. Az előttünk álló sze­zonban a kötöttáruk továbbra is igen fontos szerepet tölte­nek be. Az idei őszi-téli kötött­divat nem hoz nagy válto­zást, esetenként még az elő­ző szezonok irányzatai is to­vább élnek. Az öltözködés minden területén — ennek megfelelően — előtérbe ke­rülnek a színben, formában és nvntázatban egyaránt szo­katlan, merész kombinációk. A szélsőséges, bohókás meg­oldások főként a fiataloknak illenek: a pulóverék túlmé­retezettek, egyenesek, csípő­ig, vagy az alá érnek. A nadrágok esetlenek, nagyon bővek, rendszerint alul pánt­tal összeíogottak. Mintázatuk kontrasztos, geometrikus, sok a nagykockás, pöttyös és op­art jellegű intarziaminta. A „középkori lovag” jellegű öl­tözékek: egymásra vett ru­hadarabok izgalmas játéka; dupla ujjakkal, magas krá­ternyakkal, zarándok stílusú köpenyekkel. A nőies, dekoratív irány­zat sokkal szelídebb, mint az előzőek. A többrészes együt­tesek kissé Irattérbe szorul­nak, megnő az önálló puló­ver szerepe. Egyszerű szilu­ettek, gazdag helyi díszítés­sel: a vállat gallérszerűen beborítják; kötéssel, appli­kálással, gyönggyel vagy se­lyemzsinórral gazdagítva. A pulóverek igen mély karöl- tőjűek, denevér, vagy ha­mis ragián ujjal készülnek. A kabátkák a váll felé szé­lesednek. Az alapanyagok értékes fonalak, angóra, bárány­gyapjú vagy gyapjúkeveré- kűek. A különleges színhan­gulatot — főként a közép­tónusok felhasználásával — hárpm-négy szín összeállítá­sa adja. szemében. Az opera rekonst­rukciója arra is bizonyság, hogy igenis léteznek olyan szakemberek, akik a hajdani míves merteségek titkait is­merik, és alkalmazni is tud­ják. Amíg az építkezés tartott, a televízió időről időre be­mutatta, meddig jutottak el. Az utóbbi egy-két hétben módszeresen visszatért ide. Különböző műsorokban em­lékezett az elmúlt száz évre, és a jelenre. A szerda este sugárzott „ .. Te mindenem” című dokumentumfilm az Operaház történetéről szólt. Melis Györgytől Lakatos Gabrielláig, Seregi Lászlótól Kóródi Andrásig a dalszín­ház mai nagy alkotóművé­szeit szólaltatták meg. Eb­ben a filmben láthattuk a Házy Erzsébettel, Ferencsik Jánossal készített utolsó in­terjút. Az összeállítás archív értéke is nagy, de a ripor­teri rutin kérdésre — mit jelent az itt dolgozó művé­szeknek az Operaház — adott válaszok egyformaságukban döbbenetesek voltak: az ele­temet jelenti — mondták. A centenáriumi díszün­nepség, a csaknem három­órás műsor nyilván más él­ményt jelentett a nézőtéren ülőknek, a képernyő szép szintézisban mutatta az ope­ra művészeinek és a mester­ségük művésze' nek örömét. Ha már megkérdezték őket, a mesterek készséggel el­mondták, hogy Ybl Miklós remekmívű csodapalotájá­nak újjávarázsolásához pél­dául több mint öt kiló 23 karátos aranyat használtak fel a díszítő festéseknél, hogy fél évbe telt a hírne­ves Lotz-freskó restaurálása. Az álmélkodó riporteri kér­désekre büszkén mesélték, hogy mit tud az új hidrau­lika, hogy életükben nem csi­náltak még olyan állvány­zatot, mint amilyenre most volt szükség, hogy több, mint ötven kilométer villamosve­zetéket cseréltek ki. Ez a hatalmas építkezés minden­kit sok mindenre megtaní­tott. Ma is történnék nagy dolgok. M— Tárlótok oz iskolában Egy könnyen elkészíthető pulóver: az újjá és a derék­vonal alatti része különböző léptékű patentkötéssel ké­szült. Az eleje csíkozását világosabb árnyalatú „villám” cikcakk töri meg. Átlagos testalkatra körülbelül 40 deka pamutot igényel. Jó kapcsolat alakult ki a Herman Ottó. Múzeum és a 101. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet között. Idén nyáron az iskola tanulói tár­sadalmi munkában segítet­ték a régiségraktár rendbe­tételét, eközben körülbelül 250 ezer műtárgyat mozgat­tak meg. A kapcsolat régeb­bi keletű: a múzeum számos kiállítást tartott már az in­tézetben. A közeljövőben együttműködési szerződést ír-' nak alá az intézmények ve­zetői. A 101-es továbbra is vállalja a társadalmi mun­kákat, míg a múzeum újabb tárlatokat rendez az iskolá­ban és a kollégiumi galériá­ban. Magyar Károlyné takarító kisiparos, Miskolc, Test­vérvárosok útja 12. sí. Ip. 701983 82 feliratú bé­lyegző elveszett. 1984, augusztus 10-től érvény­telen. II MISKOICI HÍZ felvételre akik a 21. életévüket betöltötték, „D" vagy „CM vizsgával rendelkeznek, legalább 1 éves vezetési gyakorlatuk van, és 20 000 km levezetéséről iga­zolással rendelkeznek. Kereseti lehetőség: 5000—70Q0 Ft/hó. „D" vizsgával nem rendelkezők részére az Autó- közlekedési Tanintézetnél x-\ I részi FELVÉTELRE KERESÜNK TOVÁBBÁ: 9 autószerelőket, 9 betanított autószerelőket, 9 forgalmi ellenőröket, 9 jegyellenőröket, 9 takarítókat, 9 segédmunkásokat, 9 lakatost, 9 esztergályost, 9 villanyszerelőt. A vállalat dolgozóinak és azok családtagjainak a városi autóbuszokon és villamosokon les test Felsőzsolca, Kistokaj, Szirmabesenyő, Alsőzsolca, Mályi és Nyékládháza községekből a napi bejá­rást SZEMÉLYZETI JÁRATOKKAL biztosítjuk. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Szondi Gy. u. 1,, 101/B autóbusz-vég­állomás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom