Déli Hírlap, 1984. augusztus (16. évfolyam, 180-205. szám)

1984-08-29 / 203. szám

Tanácstag fogadóórája Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Szűcs Sándor, a Marx Károly u. 49. sz. alatt, a Hazafias Népfront helyiségében, 17 órától. Ledől a korlát, nő a dudva ♦ Eltűntek a házikók Elhagyatott vagy elhanyagolt? Esküvő után jelentkeznek... Szabad helyek a Palotasziióban Nincs meleo víz az Avason • LYUKAS A KALAP ..; • ROMHALMAZOK A miskolciaknak és a kör­nyékbelieknek mindeddig nem sok lehetőségük volt, hogy kellemes napokat tölt­senek a Palotában, ha csak nem jelentkeznek néhány napos önköltséges nyaralás­ra. Miként lehet most helyet kapni a Palotaszállóban? — érdeklődtünk Binda Ottóné- tól, a SZOX-üdülő főköny­velő-helyettesétől. — A legújabb rendelet szerint az üdülő megmaradt helyeit értékesíthetjük. A Palotaszálló 320 férőhelyes és ritka az a turnus* amire mindenki eljön, áld üdülő- jegyet kapott. Mincfcig akad egy-két vendég, aki lemond­ja az üdülést, vagy valami okból később érkezik, eset­leg hamarabb távozik. Eze­ket a ’szobákat szoktuk ki­adni a jelentkezőknek. Ná­lunk az ücfiülőjegv nélküli vendégek — ha szakszerve­zeti tagok — «gy éjszakáért és teljes ellátásért 170 fo­rintot fizetnek. Ugyanezért a szakszervezeten kívüliektől 300 forintot kérünk. A gyer­mekek napi tarifája 120 fo­rint. A Palotaszálló költség­vetésében mindez nem sokat jelent: számunkra fonto­sabb, hogy mindenkor telt ház legyen és minél többen üdülhessenek, pihenhessenek e festői környezetben. Tur­nusonként körülbelül 5—10 önköltséges vendégünk akad. Most lesz váltás, így a jövő héten hétfőn és kedden biz­tosan akad megint egy-két üres szobánk. A jelentkezők száma mindig több. mint a férőhely. Nincs lényeges . kü­lönbség a nyári és a téli szabad férőhelyek száma kö- / zött. Ősszel és télen, ami­kor a zömében nyugdíjasok a vendégeink, jobban Jri van használva a szálló. Az idő-i sebbek pontosan érkeznek, t távoznak, és nagyon ritkán mondják le az üdülésüket. A legtöbb üres hely abból ered, hogy a nászutasok Van aki tiltakozik Viszontlátás a kirakatban if Majd’ 30 ezren utaznak naponta Miskolcra a környező településekről Az lenne az ideális, ha a megterhelés meg­osztana a Volán- és az MKV-autóbuszok, valamint a vona­tok között. Ez nemcsak azon múlik, hogy az autóbusz- és vasúti menetrendek, a közlekedés szervezettsége mennyire teszi kényelmessé az utazást, hanem azon is: melyik köz­lekedési eszköz kerül a legkevesebbe a bejárók számára. Meleg víz nélkül maradt az Avas tegnap reggeltől. A Borsodtávhő illetékese el­mondta, hogy a különböző problémák miatt a kelleté­nél később érkezett szerel­vényeket, tolózárakat most szerelik be. Így a téli fűtési idény még mindig zavarta­lan lehet majd. A munkát csütörtökön éjfélkor fejezik be, ekkor indítják meg újra a szolgáltatást. Gyermekkori emlékek után kutatva megállapíthattuk, hogy két objektum azért vál­tozatlanul dacol az idővel, s nem hiányzik nekik a gon­dozás sem. Sértetlenül, masszívan áll a világhábo­rús betonbunker, derékig tele szeméttel. A nyomokból ítélve jó néhányan eszményi nyilvános vécének találták. A bunker mellett a geodé­ták vasoszlopa, a mérőpont is megvan még; ennek nem árt semmi, abszolút vandál­biztos. Apropó, vandálok! Örökös vita tárgya, ha szó kerül az Avasról, hogy miért nem jár­nak ide többen sétálni. Azért mert ilyen elhanyagolt, vagy épp fordítva: azért elhanya­golt, mert elhagyatott. Tény, hogy kissé megváltozott élet­formánk az elmúlt években, de az is biztos, hogy az ál­talános rendetlenségben nem terem közrend sem. Lenn a templom körül, néhány lé­pésre a Szabadság tértől, a masszív lámpák is összezúz­va sorakoznak: őszintén szól­va, este nem szívesen bók­lásznánk a fák között. Ha valaki mostanában az Avas-oldalban sétál, elgon­dolkozhat rajta: vajon az illetékesek mennyi pénzt, energiát' fordíthattak az utóbbi években a híres-ne­ves parkunkra? Ha tettek is érte, látszatja nincs, s most már igen mélyen kellene nyúlni ahhoz a kasszába, hogy újra kulturált külsőt öltsön a hegyoldal. !gv is sokba kerül jelképünk meg­fiatalítása: az a vasi kilátót most tatarozzák. De mi lesz a könyékkel, a több mint fél évszázados parkkal? Egy hajdani lelkes krónikás, miskolci lokálpatrióta bokré- tás kalapnak nevezte Ava­sunkat. Ha ennél a hason­latnál maradunk, ezen a bi­zonyos kalapon most már a bokréta mellett alaposan be­csorog az eső ... Kiss László Mert a pincék azért épül­nek, s környékükön barbár pusztítás. A forgolódó teher­Itt valamikor ház állt. Többen újságolták, hogy alkalmi fényképet készítet­tek magukról és családjukról és hónapokkal később vi­szontlátták arcmásukat a fényképészek kirakatában. Kirakhatják-e a képen lát­hatók hozzájárulása nélkül a jobban sikerült fotókat a ki­rakatba? — kérdeztük Da­rabos Zsuzsannától, a Mis­kolci Fényképész Szövetke­zet Széchenyi úti 2. sz. fiók­jának vezetőjétől. — Őszintén megvallom, nem vagyok járatos az ezzel kapcsolatos jogszabályokban. Az eddigi gyakorlat szerint minden kirakatrendezéskor a legjobban sikerült felvétele­ket tesszük ki reklámként, anélkül, hogy engedélyt kér­nénk a képen szereplő sze­mélyektől. Valójában nincs is erre lehetőségünk. Időn­ként valóban előfordul, hogy tiltakoznak ..a szerepléstől”. Sajnos, több ilyen kéllemet- lenségünk volt az utóbbi idő­ben. Ez amiatt van. hogy amíg egv kép a fényképe­zéstől számítva a vitrinbe kerül, egy fél év is eltelik. Az is megtörténik, hogy egy évig nem rendezzük át a ki­rakatot, és közben (nem ritka­ság 1) az esküvői képen mo­solygó pár már a válóperen is túljut. Természetesen, ha va­laki felfedezi önmagát a ki­rakatunkban, és ódzkodik a nyilvános szerepléstől, mi azonnal kivesszük a képét. Megjegyzem, a kirakatban + Ezt már aligha lehet sétánynak nevezni. mindig a legjobban sikerült felvételeket, a kellemes, megnyerő külsejű személyek arcmásait függesztjük ki. mindig néhány napos késés­sel, a szokásos hétvégi es- • küvő után jelentkeznek Lil-i lafüreden. ; _____________ '£ Hír a Kilimandzsáró expedícióról Egyelőre ismerkednek Egy kis nyárvégi, napsuga­ras sétára invitáljuk most a tisztelt olvasót, de elöljáró­ban meg kell mondanunk, hogy ezúttal szándékunk el­lenére sem szolgálhatunk kellemes élményekkel, szívet melengető tapasztalatokkal. Őszintén szólva nehéz indu­lat nélkül írni arról, amit az Avas oldalában, a hajdaná­ban sűrűn látogatott, kedvelt sétányokon. lépcsősorokon, teraszokon láttunk. Nehéz, mert alig van mis­kolci, akit ne kötnének az Avashoz régi séták emlékei, de olyan idegent, erre láto­gató turistát is aligha talál­nánk, akit ne háborítana fel az avasi park állapota. • KINEK SZÓL A TÁBLA? A turisták járta útvonalon indultunk, fel a hegyoldal­nak, a Szabadság térről. A belvárosra néző lanka gon­dozott, ám ez csak amolyan díszlet, hiszen a tetemes ösz- szegekért gyönyörűen hely­reállított templom körül már öles dudvákat lenget a szél. S már itt is van az első lépcsősor: irány a hegytető, a kilátó! Ahogy feljebb me­gyünk, egyre vigasztalanabb a kép, látszik, hogy a lép­csőfokokat javítgatok lendü­lete csak a hegy lábáig tar­tott. A hajdani terméskő pa­doknak csak a váza van meg, a korlátok megrogy- gyantak, lejtőnek dűlnek, és már az aszfaltot, a sétányok kőburkolatát hódítja meg a dudva-hadsereg. A hegyol­dalban méteres mélységű a vízmosás, körülötte szemét. Néhány lépésre igaz mellette ott van a hajdani kővel bur­kolt vízelvezető, pontosab­ban az a pár méter, mi meg­maradt még belőle. Az egyik fordulónál tábla jel­zi: természetvédelmi terület, s felszólít, hogy óvjuk az értékeket. Vajon kinek szól ez? A pincéket építők úgy vélik, hogy nekik biztosan nem ... Két héttel az elutazásuk után most érkezett hír elő­ször a Kilimandzsáró expe­díció tagjairól. Mint isme­retes, hét hegymászó (három miskolci) vágott neki a ka­landos útnak augusztus 12- én, hogy fő célként meg­mássza az 5895 méter magas Uhuru csúcsot. Hogy mi tör­tént azóta velük, tegnap tud­tuk meg. Szabóné Svéda Ag­nes, a Miskolci Alpin Klub elnökének felesége számolt be a vállalkozás első állo­másáról. Férje szintén az expedíció tagja, s a tanzá­niai magyar nagykövetség egyik dolgozójának segítsé­gével értesült az eddigiek­ről. — A legfontosabb, hogy szerencsésen megérkeztek Tanzánia fővárosába. Dar es Salaamba, és jól vannak. A repülőjegy körül ugyan vol­tak problémák, de az utat tudták folytatni. Az első na­pok városnézéssel és fürdő­zéssel tettek. A hőmérséklet sem elviselhetetlen, mindösz- sze 25—30 fok. A múlt hé­ten kisebb szigetekre utaz­tak koraitokat és csigákat gyűjteni Azt is megtudtam, hogy a csomagok rendjén megérkeztek, nem tűnt el a majd másfél tonnányi hol­miból semmi. Ezekben a napokban szállítják teher­autón a felszeretéseket a Kilimandzsáró lábához; egy Mosi nevű faluban ütik fel az alaptábort. Néhány napig akklimatizálódnak, felmérik a terepet, és a jövő hónap elején kezűik meg a má­szást. — Nem izgul a férjéért és társaiért? — Bevallom őszintén, nem, hiszen jól ismerem őket és tudom. nem vállalkoznak olyanra, amit ne tudnának megcsinálni. A férjemmel sokat másztam együtt, be­jártuk a környező országok kisebb-nagyobb hegyeit, és megfontoltságáról, nyugodt­ságáról meggyőződhettem. Ezenkívül ő már járt hét­ezer méter magasságban is, nem könnyű terepeken, s szerencsére nem lett semmi baja. Akkor miért lenne ép­^ pen most? (temesi) autók szétzúzzák a még ép korlátokat, tönkreteszik a sé­tára. épített .kőburkolatot. (A Toronyaija utcán, éjpk is pa­naszolják, hogy a pincékhez igyekvő hatalmas teherautók súlya alatt állandóan eltörik az ivóvízvezeték a földben. Panaszt hiába tesznek!) A függőkertek sétányain csend honol, csak a termé­szet igyekszik visszahódítani ami az övé. Nem gondozza, nyesi senki itt a fákat, bok­rokat jó néhány éve már. Keressük a két. díszes kis házikót, de helyükön csak romokat találunk, mintha bomba csapta volna szét a falakat. Régebben sokat ta­nakodtak az illetékesek, mi legyen a funkciója a kis épületeknek. Most már nem kell törni a fejüket, hiszen a probléma magától „meg­oldódott”. A OH várospolitikai fóruma Volt egyszer egy Avas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom