Déli Hírlap, 1984. július (16. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-15 / 165. szám
A doktorátustól a díjakig Miért kutat egy magyartanár ? r T i Szilágyi János civil szerepben Éppen két évtizede, hogy kézfogással kollégává fogadott minket a dékán, miután ünnepi beszédében mottóként, programként jelölte meg az azóta is sokszor hallott kifejezést, fogalmat: „tudós tanárok legyenek", Tudás tanár... miiyen szép és elegáns fogalompár, s mégis milyen ritka manapság, pedig tudva-tudatlon mindenkit ez vonz a pedagógus- pályára: tudást gyűjteni, gyarapítani, hogy legyen mit átadni a fiataloknak. Keresem azokat, akiknek sikerült megvalósítani a dékánunk által megfogalmazott programot. Nemcsak azért nehéz megtalálni őket, mert kevesen vannak. Az igazán kreatív ember mindig szerény, mert van mire. A produktum helytáll önmagáért. Dr. Lénárd Bélát nem ismertem személyesen, noha nevével már többször találkoztam lapunk hasábjain is. Az elmúlt három évben ő nyerte el a megyei tanács által kiírt pedigógiai pályázat első díját, az elmúlt öt évben a Herman Ottó Múzeum Istvánffy-pályázatának első vagy második díját, s ez a teljesítmény már önmagáért beszél. Nem lehet véletlen vagy szerencse dolga. Miután elolvastam a tavalyi és az idei díjnyertes dolgozatát (A tehetség korszerű értelmezése és gondozásának problémái, valamint Szakmai munkaközösségek az általános iskolában), arra kértem, hogy beszélgessünk is életéről, munkájáról. — 1963 óta Szirma besenyőn élek. 1973—75 között középiskolai tanári oklevelet szereztem az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, 1978- ban ledoktoráltam. A szak- dolgozatomat Nehéz évek Miskolcon címmel a gazdasági válságról (1929—33) írtain, a disszertációmat a he- jöcsabai cementgyár történetéről. T Mindkét téma saját levéltári, könyvtári kutatást feltételez. Nem jellemző ynostanság, hogy (vidéki) általános iskolai tanárok hasonló áldozatra szánjak el magukat. — Valóban, nagyon be kell osztani az időmet, hogy hetente. legalább egyszer bejussak Szirma besenyőről, a levéltárba, a megyei könyvtárba. Nem kis lelkiismereti konfliktust okoz. hogy a tudományos tevékenység végeredményben energiát von el a pedagógiai munkától. Ha az- ember igazán iol akar tanítani, nevelni, a nap 24 órája Is kevés lenne a [elkészüléshez. .Ugyanakkor a kutatás is vonz, és sok örömet okoz. Most egy nagyobb munkán dolgozom: Borsod megye pedagógia i- művelődéstörténetén. Sok meglepő dologgal találkozik a kutató az elsárgult akták közt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nincs új a nap alatt, nincs olyan pedagógiai problema. amiről már a múlt században ne esett volna szó. Két példát említek. Száz éve is arról cikkeztek, hogy túlterheltek a gyerekek, s hogy csenevészek, nem felelnek meg a katonai sorozáson ..., de említhetném a tehetség- gondozást is. — Apropó, tehetség. Ez ma megint divatos téma, tele van vele a sajtó. Mit ír erről a tavalyi dolgozatában? — Az élet hívta fel rá a figyelmem. Az általános iskola nem alkalmas arra, hogy a tehetségekkel foglalkozzon. mert lefelé nivellál. Hangoztatják ugyan, hogy a pedagógusok kötelessége dif- frenciáltan foglalkozni a tehetségekkel, ám ez a gyakorlatban megoldhatatlan. Túl nagyok az oszlálylét- számök (30—40), ugyanakkor a pedagógus fontosabbnak tartja (ezt kérik számon!) a felzárkóztatást: hogy tantervi szintre hozza fel a gyengébbeket. Maradnak — lehetőségként a szakkörök, de ezekkel meg az a baj, hogy a gyerekre van bízva, nem a tanár választMaga a szakma is bizonytalan ebben a kérdésben — lásd az Élet és Irodalomban folyó vitát. Idegenkedünk még az „elit” fogalmától. Marad tehát egyetlen lehetőségként tehetséggondozásra a szakkör. Ennek akkor van értelme, ha a legkiválóbb pedagógusok gyűjtik maguk köré a gyerekeket. Miskolcon az úttörőházban ez megoldható. Érdemes lenne megfontolni a gyorsított ütemű iskolai tanulást, azaz hogy a legkiválóbbak osztályt ugorhassanak. Fakultációként be kellene vezetni a második idegen nyelvet, s csoportokra lehetne bontani az osztályokat is, nyári táborban foglalkozhatnánk a legkiválóbbakkal. Mindez kevés pénzből is megoldható. Évente 50 000 forintot fordítunk az értelmi fogyatékos gyerekek nevelésére. Nem érne meg ennyit a tehetség- gondozás is? Elvégre nem mindegy, hogy milyen lesz a holnap értelmisége. Nyáron csendes a Petőfi fiúkollégium. Nem verik fel a környéket a focizó középiskolások, pedig laknak az épületben. Hogy kik? Erről adott felvilágosítást Horváth Gyula nevelőtanár, aki Rudabányá- ról érkezett. — Hogy milyen a kollégium nyári kihasználtsága, azt nem tudom pontosan. A felesegem es én egy 76 tagú nyelvi táboros csoportra ügyelünk. — Milyen tábor ez pontosan? — Az MSZBT Gorkij Nyelviskolájának tanfolyama. Előképzettség szerint, a gyerekeket különböző turnusokba soroljuk. A négyhetesben haladók vannak, gimnazisták és az általános iskolák felsőosztályosai. A három-, illetve kéthetesben az orosz nyelvet kedvelő, de még csak szerényebb szinten tudó diákok. — Hogyan telik egy napjuk? — Délelőtt a 8. sz. Általános Iskolában kéményén tanulnak. Heti 25 óra orosz KdIuéusz is lila Marco Polo után Kolumbusz Kristóf históriáját is megfilmesítik az olasz tévések. A filmet Alberto Lattu- da rendezi. Kolumbuszt Gabriel Byrne ír színész alakítja. Képünkön az a jelenet látható, amikor Kolumbusz megérkezik Santo Domingó- ba. nyelv . 1: Van olyan tanárunk, aki nem is beszel magyarul. A nyelvi beszélgetéseket ők tartják. Amikor a gyerekek az órák után visz- szajönnek, délután 4—6-ig újból tanulnak. — Ezek után milyen szórakozásra van lehetőség? — Felügyelet nélkül sohasem hagyjuk a diákokat. Együtt megyünk ki a strandra, vagy éppen a moziban nézünk meg egy jó filmet. — Itt étkeznek a kollégiumban? — A 3. sz. Szakközépiskolában ebédelünk, illetve vacsorázunk. Nagyon kedvesek velünk, a koszttal is meg vagyunk eleged ve. — Milyen feltételei vannak annak, hogy valaki bekerülhessen ebbe a táborba? Ügy értem, anyagi feltételei. — Igen, ez a kellemetlenebbik oldal — mosolyodik el Horváth Gyula — a tandíj. Például a háromhetes turnusnál bizony kétezer forint felett van. — Ennek ellenére sok a visszajáró gyerek ... Szilágyi Jánosnak nem lehet panasza arra, hogy nem ismerik. Héttőn éjszaka is meghallgattam a Halló, itt vagyok című műsorát, amely változatlanul népszerű. Idős — Ez valóban így van, és nagyon ürülünk neki. Ezért a pénzért magas színvonalú oktatásban részesülnek a tanulók. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza például három doboz íilmet bocsátott a rendelkezésünkre. Segítségükkel javul a diákok kiejtésé. — Honnan jöttek ide a gyerekek? — Debrecenből, 'Ebesről, Mezőkövesdről. — Milyen haszonnal jár ez a tanfolyam? — Szabályos bizonyítványt kapnak, igazolva, hogy ők a szünidőben is becsületesen tanultak, jól használták ki a szabad idejüket. — Nem nagy felelősség két embernek, 76 gyerekkel töröd ni ? — Óriási. Mindig el is határozom magamban, hogy még egyszer vissza nem jövök, elegem van, egyszerűen nem bírom. Aztán nyár elején, mikor megkérdeznek, hogy nem lenne-e kedvem újra jönni — igent mondok. (beke) és fiatal hölgyek hívják fel, hogy elpanaszolják testi es lelki nyavalyáikat, s egy kicsit udvaroljanak is a vonal túlsó végén ülő rádióriporternek. Márpedig Szilágyi János nem kimondottan kellemes beszélgetőpartner. Tei- meszetes, emberi kíváncsisággal hallgatja a panaszáradatot, de keményen közbekérdez, sőt, el is hallgattatja a nyafogó partnert, ha türelmetlenséggel vagy elfogultsággal találkozik. Mégis — úgy tűnik — nemcsak elfogadják, de egyenesen el is várják ezt tőle. Miért? Erre (is) kíváncsi volt Kepes András, a fiatalabb (tévés) kolléga. Nos, Szilágyi János interjúalanyként (civilként) se tagadta meg önmagát a szerda este. Civil szerepben címmel sugárzott tévéműsorban. Válaszai is keresetlenül egyszerűek, már-már nyersek voltak. Szerepet alakított volna most is? Minden bizonnyal, hisz ezt be ;is vallotta a beszélgetés sarán. Kell egy adag exhibicionizmus is akkor, hogy valaki a mikrofon vagy a kamerák elé üljön. Ám. mielőtt ezért • megrónánk a ..szakmát”, ismerjük el. hogy mindenki vágyik a sikerre, elismerésre, hogy Valamilyen módon igazolják. a törekvéseiket. Enél- küí is tennünk kell a dolgunkat — elvégre nem a dicséretért dolgozik az ember —, de sokkal nehezebb. A meglepő, már-már pikáns ebben a műsorban az volt, hogy ez még egy ilyen népszerű és elkényeztetettnek hitt. tudott „sztárt” is mennyire foglalkoztat ez. Talán kicsit a keserűség mondatta vele. hogy devalválódott a díjak, kitüntetések értéke. Holott az odaítélő szervek szándéka éppen az lenne, hogy ösztönözzön, nagyobb teljesít* ményre sarkalljon mindenkit. Volt még egy megszívlelendő gondolata Szilágyi Jánosnak — s ez megintcsak nem csupán a rádió, tévé, sajtó munkatársaira vonatkozik —. az igazmondásról. Az emberek elzárják a rádiót. tévét, továbblapoznak az újságban, ha nem érzik meggyőzőnek a mondottakat, írottakat. „Az igazmondás nem mindig ama nagybetűs „IGAZSÁG” felfedezését jelenti. Az emberek arra figyelnek. ha azt mondod, amit gondolsz. Azt hiszem ennyi az egész.” H. S. Orgonaest Elekes Zsuzsa ad orgona® koncertet hétfőn este nyolc® tói az avasi templomban. Közreműködik: a Linkapvtg vegyes kar. ja ki a legtehetségesebbeket. # Nem készült statisztika, de az biztos, hogy eddig fagylaltot árulni nem volt nyereséges vállalkozás: a május, a június és a júlihus első hete nem kényeztette el az árusokat, annál inkább ez a hét. Naponta mázsaszámra fogy a fagyi Miskolcon, s nem áiétséges; a legkelendőbb az olasz módra készült, az Ady-hídnaL. Muzsika Tapolcán Amikor szétnéztem Tapolca vasárnap délutáni tarlca forgatagán, s megláttam Kalmár Pétert, a színház karmesterét, eszembe jutott egy régi mondása: Én onnan veszem észre, hogy valóban nyár van, hogy Újj Viktorék muzsikálnak a tapolcai gesztenyefák alatt. Szavai igazát bizonyítja a készülődés: nyaraló gyermekek, segítőkész kezek hordják az Anna-szállóból a sárga székeket a Vasas Fúvószenekar számára, hogy a gyönyörű sétányon összegyűlt tömeg előtt fölhangozzék a nyitány, Julius Fucik Marinerella című műve. A hallgatóság nem összeverődött, hanem valóban összegyűlt. A délután öt órakor kezdődő térzenére mint meghirdetett koncertre. tömött buszok hozták ki a városlakókat, akik számon tartják és meghallgatják a produkciókat. A Vasas Fúvószenekart még ma is úgy értékelik a miskolciak, mint a hajdani Vasas Szimfonikusok jogutódját, és Üjj Viktor szakavatott karmesteri munkája válóban, szimfonikus hatások elérésére képes. A karmesteri dobogó mellé később kotta- állvány került, s Verdi Rigolettójának fúvószenekarra komponált fantáziáját hallhattuk Lukács Iván gyönyörű klarinétszólójával. Ezzel a darabbal léptek fel a debreceni kórusfesztiválon, ahol nemzetközi mezőnyben arattak kimagasló sikert. Újj Viktor Rigolettó-átirata olyan nagy szerepet adott a klarinétszólónak, mint Verdi, a ko- loratúr-szopránnak. Kitűnő trombitásai vannak, a Bécsi lányok című keringót a Práterban sem fújták tisztábban. Egy varos kultúráját a felszíni jelenségek mellett a gyökerek is meghatározzák. Hogy egy fúvószenekarnak rangja van. hogy egy térzene koncert-szinvonalú, azt a közönség zeneszeretete éppúgy meghatározza, mint az a tény, hogy a különböző zeneiskolák támogatják ezt a hagyományt. A Vasas Fúvószenekarban is elvegyülnek a felnőtt, sőt. idős zenészek között a fiatalok, s a harmónia részesévé válnak. c*. A.) (horpácsi) Délelőtt tanulnak, délután ismét Nyelvi táborban
