Déli Hírlap, 1984. július (16. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-11 / 162. szám
(Kerényi László felvételei) jrgi vendégeink mhmsEmtfeal merkediek rok a brigádnaplóba ■ Városnézés s a várban és a Miskolci Képtárban A OH várospolitikai fóruma Mairól) i vendé- Lászlónak, tság titká- ly László- tanáes eí- kíséretében a Kohászati dák. A nagy tt Tóth La- ozérigazgató- sényi Miklós, pártbizottság Lajos, a szak- ottság titkára í György, a í titkára fo- iégeket. ■n alapított ko- binát örömeiről 1 Tóth Lafos tá- a vendégeket, akik nem kis meglepetéssel hallották, hogy az 1.1 millió tonna acélt előállító kombinátban 850—900 féle acéltí- pust gyártanak. A diósgyőriekét a hazai gépipar bázis- vállalataként tartják számon. A 16 ezer dolgozót foglalkoztató LKM az elmúlt években a világgazdaság kedvezőtlen hatásai alól nfem vonhatta ki magát, veszte- . séges volt, ám ez az év' már több. mint biztató, hiszen a féléves eredmény kismértékű nyereséget mutat. A tájékoztatást követően .vendégek és vendéglátók a Lenin Kohászati Művek legkorszerűbb üzemét, a kombinált acélművet keresték fel. ahol megismerkedtek az ívfényes kemencék, az üstmetallurgia munkájával. A Emléksorok kerülnek a brigádnaplóba Telekelosztási pótnévjegyzék Július 20-iü ielpnikt>zUt>iiwk! A Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottsága' előreláthatólag augusztusi ülésén tárgyalja az 1984-as telekelosztási pótnévjegyzéket. Miskolcon a Forgács es a Bornemissza utcában (a Martintelepen) alakítanak ki telkeket. s itt hagyományos családi ház. illetve ikerház építésére nyílik lehetőség. Hagyományos családi ház építhető majd kilenc községben Álsózsoleán, Harsányban. Malyibán', Nvek- ládnázán, Ongán. Parasz- nván Sajóbábonvban. Sajó- keresztúrban Varbóban is. A telekigénylési kérelem megvásárolható es benyújtható Miskolc megyei Város Tanácsa V. B. Hivatala valamennyi. ügyfélszolgálati irodájában. A beadás határideje: 1984. július 20. látogatás közben Scharlotte Netik emléksorokat írt a Guba nyi Mihály vezette December 2. ifjúsági szocialista brigád naplójába. Közelebbi ismeretséget kötöttek a neubrariden burgi delegáció tagjai a világszinvonalat biztosító laboratóriummal és számítástechnikai központtal is. A kohászatban tett látogatást városnézés követte. Vendégeink Lillafüreden elragadtatással szemlélték a Hámori-tó csodálatos panorámáját. a Palotaíszá llót. Ezután a diósgyőri várat , keresték fel majd a Varga- hegyről a kohászat panorámáját tekintették meg. A városnézés az avas-déli lakótelepen folytak-«, a varos panorámájában az úgynevezett kilátóházból gyönyörködhettek, majd útjuk a Képtárba vezetett. Itt tájékoztatást kaptak a Herman Ottó Múzeum munkájáról, s megtekintették a 200 év magyar festészete című kiállítást. A délutáni órákban a ne- ubranden burgi delegáció tagjai a Hősök terén, a felszabadulási emlékműnél — látogatásuk emlékekén^ — elhelyezték a kegyelet virágait. Innen Tokaj-Hegyaljá- ra vezetett az útjuk, a történelmi borvidék nevezetességeivel ismerkedtek. Városszépítők találkoztak fíarcika volt a házigazda \em múló divat Országos mozgalommá szerveződik Három év telt el a két találkozó óta. és ezalatt csaknem megharomszorozodott — a korábbi tízről huszonhétre növekedett — a városszépítő egyesületek száma. A Kazincbarcikán rendezett országos tanácskozásnak is ez volt az egyik kérdése: múló divatról, vagy többről van-e szó? Sokan sokféle választ adtak. de valószínűleg dr. Da- lanyt László, az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté- riúm főosztályvezetője közelítette meg legjobban a kérdést, amikor azt fejtegette, hogy az urbanizáció „népvándorlási” hulláma — ösz- szeíüggött ez az ipar exten- zív fejlesztésével is — napjainkra lecsendesült. A városokba települt „jöttmentek” meghonósodtak, és egyre Inkább kötődnek ők is lakhelyükhöz. Társadalmi igény jelentkezik minden iránt, ami az értékek feltárását és megőrzését jelenti. Dr. Dalányi László felszólalását valaki azzal egészítette ki, hogy Budapesttől Miskolcig napirendre került a történelmi városmag rekonstrukciója, és ez a munka is arra buzdít sokakat, hogy csatlakozzanak a szervezetbe tömörült városszépí- tökhöz. Városázépítők, vagy városvédők. esetleg is-is? — részletkérdés, de ez is vitát kavart. Végül az az álláspont győzött: mindegy, hogyan nevezik az egyesületet, a fő, hogy dolgozzon, hogy fórumot teremtsen a lokálpatriótáknak, és ezzel együtt társadalmi kontrollt is, mely segítheti a helyes döntések meghozatalát. Nem véletlen, hogy szocialista városunk, Kazincbarcika adott otthont az országos találkozónak- Barcika ugyanis bizonvitotta, hogy rászolgált az 1982-ben neki ítélt Hild-éremre. Rászolgált, hiszen erényt tudott kovácsolni adottságaiból, mindenekelőtt a sok zöldterületből, parkból, s feledtetni tudta. hogy bizony nincs patinája. sőt még olyan igazi utcaszerű utcái a sincs, mint a „nőtt” településeknek. Itt Seprűt fog a csordás is... Néhány éve az NDK-ban meglepődve tapasztaltam, hogy a busz időnként megtorpan ott is, ahol nincs megállója. Mint kiderült, ennek az volt az oka, hogy csordát hajtottak keresztül az úton, s az átvonulás után az állatokkal levő emberek seprűvel, lapáttal takarították le az aszfaltot. Az utasok nem morgolódtak, hiszen a kis várakozás megérte, hogy ismét tiszta lett az úttest. A minap jutott ismét eszembe ez az eset, a Derkovits utca Avas felé eső végében. A kikanyarodó sáv ugyanis hovatovább teljesen eltűnik az autósok szeme elől, illetve a kocsik kerekei alól. Igen vastag rétegben áll itt a kaviccsal keveredett földmaradék. Ide moshatta az eső is, de ludasok benne a teherautók is. melyek még a tavaszi munkák során az abroncsukon hozták a sarat. A törmelék ott nem maradhat, hiszen, forgalmas útról lévén szó, veszélyezteti a közlekedés biztonságát. De ki kaparja fel, s hordja el? Talán akad majd vállalkozó erre a munkára, bár a miskolciaknak ilyen ügyekben nem éppen a legjobbak a tapasztalataik. Mindenesetre megszívlelendő a német példa, ahol a csordások felszereléséhez seprű és lapát is tartozik. A hazai teherautókon is elférne ugyanez. (b. a.) A budapesti egyesület képviseletében kért szót a tanácskozáson Ráday Mihály, akit a televízióból ismerünk. a város- és környezetvédő munka több, mint évtizedre nyúlik vissza, és olyan kezdeményezésekkel, eredményekkel dicsekedhet az egyesület, mint a minden újszülött után elültetett facsemete, a csónakázótó és a körötte kialakított pompás szabadidőpark. Van persze olyan eredmény is, ami nem látványos, a vendégek gyakorlott szeme mégis felfedezte: ez a város tiszta, és a parkjaiban elvétve sem lehet látni tépett növényt, tiport ösvényt. Sok szó esett a tanácskozáson az új településfejlesztési koncepcióról, mely a falvak, városok tervszerűbb, aranyosabb gyarapodásit célozza. Több jut az anyagiakból a kisebbeknek, am ezzel együtt nő majd a helyi döntések jelentősége is. Meg •kell tanulni érvelve, vitatkozva okos egyezségre jutni a falvakban, kisebb városokban is, hisz’ nem mindegy, mire fordítják az államtól kapott pénzt, s azt az anyagi, szellemi erőt, melyet a lakosság összefogása teremt. Meg kell tanulni a laikus városépítőknek is tervet olvasni, hiszen vitapartner csak az lehet, aki nem azt tartja központi kérdésnek — a tanácskozáson keltett derűt ez a példa —, hogy miért zörög a villamos. Városban. megyében, sőt országban kell gondolkoznia annak, aki az egyesületi tagságot nem csupán formaságnak tekinti. ■ ■ Bátori Gábor, a megyei tanács osztályvezetője a településfejlesztés új koncepcióját ismertetve, sok-sok adattal bizonyította: tengernyi a teendő szűkebb pátriánkban is, hisz sok községből hiányzik még nemcsak a közművek komfortja, de a jó ivóvíz is. A miskolci delegáció egyhangú helyeslése kísérte megállapítását: sokat ártott városunk arculatának a kiskereskedelem támogatása címén megengedett bódésítás, butjkosítás. A tanácskozás második napján sorra megszólaltak a különböző városokból érkezett küldöttek. Beszéltek kudarcaikról, ritkás. de annál több örömet hozó eredményeikről. Egymást tanítva, egymástól tanulva alapozták tovább a szépen gyarapodó mozgalom jövőjét. (békés) Placcot adnak-vesznek IsiblmaffSa ? Egy olvasónk panaszolta telefonon: hébe-korba alkalmi árusítással is foglalkozik a Zsarnain, s úgy látja: valamiféle érdekcsoport (maffia) manipulál a helypénzekkel. Megveszik rendes áron a jegyet, s tetemes felárral adják tovább. A piacok régi törvénye ugyanis, hogy minél jobb helyen árul valaki, annál nagyobb haszonra számíthat. így az alkalmi árusok rákényszerülnek a drágább jegyre. Olvasónk észrevételéről a piacfelügyelőség munkatársaival beszélgettünk. Először megdöbbentek a hallottakon, s nem tudták elképzelni, hogy létezhet ilyesmi. Aztán már közpsen kiókum- láltuk: ífiiért és hogyan csinálhatják. Eszerint bizonyos egyének korán megjelennek a zsi- bin, s néhány kacatot szétterítve, várják a helypénzkezelőt. Kifizetik a négyzetméterenkénti négy forintot, s lesik a kuncsafttá előlépett alkalmi árust. Felajánlják neki: átadják a helyet jegyestül» de valamivel drágábban, hiszen: „Jézus koporsóját sem őrizték ingyen”, hát még egy menő standot. Az illető persze a kellő haszoi» renAjnyében rááll az alkura, mi mást t»S hetne? Felháborító dolog ez, ha valóban előfordul. S nem elképzelhetetlen ! A nyerészkedők ellen határozottabban kellene fellépni. Tehetnének valamit ez ügyben a helypénzkezelők, s -ellenőrök is, csakhogy az előbbiek nem emlékezhetnek rá, arc szerint kinek adták ki a helyjegyet; az utóbbiak számára meg csupán a biléta megléte a döntő. (Annyi esze feltehetőleg minden üzérnek van, hogy ne írja rá a felár összegét.) De végü.1 is csak egy ellenszer van e bizonyos egyének, netán maffia ellen. Tevékenységüket fel kell tárni, hogy a piacfelügyelőség is tudomást szerezzen üzelmeíkről Ók ugyanis ilyen értelmű bejelentést még nem kaptak. Ha bárki felajánlja ilyesfajta szolgálatait, azonnal értesítsék a felügyelőséget, a munkája közben hatósági személyt képviselő helvpénz- kezelőt, vagy -ellenőrt. A rendőrség is gyakorta ellenőriz a Zsarnain. náluk is lehet panaszt tenni. Mindenképpen a tettenérés a döntő, hogy bizonyosságot lehessen szerezni a zsibimaffia létezéséről. áh. *4
