Déli Hírlap, 1984. július (16. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-22 / 171. szám

Könyvhegyek a Földes Gimnázium alagsori tornatermében (Kiss József felvétele) Felkarolják a tehetségeket A „csizmás"diákok találkozója Patakon Csaknem fél évszázaddal ez­előtt. az 1930-as evek dere­kán kezdődött és 1950-ig mű­ködött a Sárospataki Refor­mátus Kollégiumban a téli népfőiskolái tanfolyam. Felada­tának tekintette ugyanis a kol­légium a tehetséges, de anya­gi és társadalmi okokból to­vább tanulni nem tudó pa- rasztfiataiok felkarolását, kép­zését. A kollégium tanárai a zempléni, abaúji, borsodi, he­vesi, szabolcsi, szatmári fal­vakból a téli hónapokra be­hívtak Patakra 60-80 paraszt­fiatalt, akik együtt laktak a kollégiumi diákokkal, s velük együtt étkeztek a konviktusban. A népfőiskolások jelképes falut alakítottak, amelyben volt alvég, felvég, képviselő- testület, községi bíró- és hi­tes, még a hirdetményeket közlő — kisbíró is. A fog­lalkozások tantervében iro­dalom, történelem, matema­tika, biológia, mezőgazda­ságtan, egészségtan szere­pelt, de ízelítőt kaptak a né­pi építészet és a néprajztu­domány ismereteiből is. Ki­váló szakembereken kívül híres írók is tartottak nekik előadásokat, így Móricz Zsig- mond. Veres Péter. Szabó Pál. Németh. László. Illyés Gyula. Még kőnyomatos la­pot is szerkesztettek, Kerék­vágás címmel. Hazatérve a népfőiskolá­ról. községeikben kezdemé­nyezők és az új iránt fogé­kony közösségi emberek vol­tak. A felszabadulást köve­tő gyökeres társadalmi át­alakulás idején a legtöbben fontos politikai, mezőgazda- sági munkakörbe kerültek: kiváló téeszvezetők, mező­gazdászok, növénvnemesí- tők vagy éppen néprajztu­dósok lettek. Az egykori népfőiskolások, a pataki kollégium „csizmás” diákjai az alma mater leg­hűségesebb „növendékei" kö­zé tartoznak. Az előző éveK- hez hasonlóan, ez idén is megtartották júliusban szo­kásos találkozójukat Sáros­patakon. A Rakóczi-vár elő­adótermében dr. Ü jszászy Kálmán, a hajdani népfőis­kola egyik alapító és szer­vező tanára köszöntötte őket. majd dr. Balassa Iván a Néprajzi Társaság elnöke, Fekete Gyula író, az írószö­vetség alelnöke. dr. Harsá­nyt István pszichológus es Jakab Sándor, volt népfőis­kolás előadása után a népi­nemzeti kultúra jelentőségé­ről, a mai magyar falu prob­lémáiról és a korszerű új népfőiskolák létesítésének le­hetőségeiről, azok kialakí­tandó tantervéről folytattak beható vitát. •''■•i H. J. Naponta érkezik szállítmány Tankönyvek a (ornaíeremben „Csak a lendület kopott meg” Tanárként ment nyugdíjba a hajdani Mársoszámro és százezer forintokra - no meg darabra, fajtára pontosan - mérik a tankönyveket az Árpád utcai és a Bajcsy-Zsilinszky úti köny­vesboltok dolgozói. Az előbbi könyvesboltba az általános iskolai, az utób­biba a gimnáziumi, szakkö­zépiskolai tankönyvek érkez­Lehotka Gábor ad orgona­koncertet hétfőn este 8 órától az avasi templomban. Mű­során Bach- és Pikéthy-szer- zemények szerepelnek, vala­mint két feldolgozás: Farkas Ferenc—Lehotka Gábor Régi i Bismarck-utódok i i és fotómodellek i 1 Nem tudni, mi atit- 1 i ka. de az utóbbi időben , i egyre divatosabb föran- : [ gu uraknak házasságot [ i kötni fotómodell-höl- i I gyepeket — írja fényké- [ i pekkel illusztrált tudó- i J sitásában a bécsi Bunte. [ i — Mi se tudnánk erre , 1 magyarázatot adni, leg- [ i feljebb annyit, hogy a , ' fotómodell bájos nép- ' J szerűsége ma komolyabb | » valuta, mint az egykori i I grófi címer. • Annyi mindenesetre ' i tiny, hogy a vaskancel- , i Iár Bismarck déduno- ■ J káj& a harminckét éves , i Liperf egy majdnem i J ezeréves angliai temp- [ i lomban esküdött örök t ■ hűséget epy nagyon is [ i bájos fotór,modellnek, és , ' — példáját felbuzdulva < — a hercegivadék elvált , i bátyja, Carl Alexander i J is rövidesen feleségül ] « vesz egy másm fotómo- • i delit. Hercegivadékoknál i i most ez a divat. Nem J konzekvensek a hagyó- i i monyokhoz. elvégre \ • ősük, Bismarck herceg ! i is megmondta, amikor i régi politikájának hátat , J fordított: „Csak az ökör 1 i konzekvens, hogy min- , j ' dig ugyanazt eszi.” ' (máté) i nek nap mint nap a budaör­si tankönyvraktárból. Ezen a két bolton keresztül jutnak el azután a miskolci iskolá­sok tankönyvei ideiglenes raktáraikba: a Kilián-déli általános iskola, illetve a Földes Ferenc Gimnázium tornatermébe. Nem könnyű a bolti el­adók dolga, a Bajcsy-Zsi­magyar táncok és Bartók Béla—Lehotka Gábor Román néptáncok című műve. Bizonyára láttak már koro­sabb hölgyet vagy férfiút, aki megrekedt az ifjúsága éveire emlékeztető divatnál. Közhely ugyan, de igaz: nem a ruha teszi embert (fiatallá). Ki-ki keresse meg a saját stílusát! — ez a jólöltözöttség titka. A képen látható hölgy — trottőrsarok-divat ide vagy oda — a nagyon magas tű­sarkat kedveli, még as.por­linszky útiak hatan vannak, közülük öt nő. A Földes mindkét tornaterrhében könyvhegyek tornyosulnak, az alagsoriba egy Kazinczy útra nyíló kis ablakon át adogatják le — és majd fel — a jókora csomagokat. A középiskolás tankönyveknek több mint a fele már itt van — körülbelül 1,5 millió fo­rint értékben — az Árpád utcaiak július 26-ra várják az első szállítmányt. (Tavaly 3 és fél millió forint értékű általános iskolai tankönyv fogyott el Miskolcon, az idén is hasonló összegű árut vár­nak.) Az általános iskolai tankönyveket augusztus 13- án, a középiskolaiakat augusztus 20. után kezdik kiszállítani az iskolákba. kás blézerhez is. A szok­nyája mini — nemcsak a hosszát illetően —, s hogy tip-top topánkájában ne csak tipegni tudjon, hátul közé­pen jó magasan fel van. sliccelve. Csak sétára ajánl­juk! A szemüvegét nem lehet nem észrevenni, érdemes jobban is szemügyre venni, mert ez nem is az, aminek Az iskola pedagógusnapi ünnepségén vette át a Peda­gógus Szolgálati Emlékérmet Orczy József, a 101. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet mű­szaki tanára. 1924-ben szüle­tett, s 1939 óta dolgozik. A több mint *5 év, amit mun­kában töltött, annyira nem lát. szik meg rajta, hogy mór-mór kételkedem benne: nyugdíjba vonul szeptembertől. — Hosszúnak tűnik a 45 év és 160 nap, de nem volt fárasztó. Sokfélét próbáltam, s mindennek megvolt a ma­ga szépsége. — Hogyan lett az inasból műszaki tanár? — A négy elemi és a kö­zépiskola négy osztályának el­látszik. hanem ékszer. Iga­zi párizsi újdonság ez a nagyszerű ötlet: az arc kö­zepét ékíti, ahol elég nehéz lenne bármilyen díszt is el­helyezni. Megunt bizsu nya- kék különböző nagyságú sze­meit kell leszedni, s a ke­retre ráragasztani. „Tavalyi kis fekete ruhában” is ele­gáns lehet benne bárki. (Hiá­ba, divatötlétekben a fran­ciak kifogyhatatlanok.) végzése után esztergálvosta- nonc lettem a DIMÁVAG- ban. 1943 februárjában sza­badultam fel, s itt dolgoz­tam 1944 szeptemberéig, a bomba támadásig. Aztán de­cember 6-án álltam ismét munkába. 1945 végétől a re- szelő-vágó üzemben dolgoz­tam, s innen kerültem esz­tergályosnak a nehézszer- szám-gépgyárba. 1949 végén jelentek meg a felhívások, hogy jelentkezni lehet mű­szaki tanárképző főiskolára. Belevágtam, s 1950 szeptem­berében már Budapesten ta­nultam. — Tizenegy év munka után nem ment az nehezen? — Nagyon könnyű volt. mert az anyag nagy részét már ismertem a gyakorlat­ból. Aztán meg csak az első évben kellett bent lakni, a másodiktól már megkaptuk az engedélyt, s tanítani kezd­tem. Előbb rövid ideig Pes­ten. majd Miskolcon, az ak­kori 2. sz. (ma 100 sz.) Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet­Két témakörrel foglalkozott a csütörtök esti Hírháttér: a munkával és a pénzzel. Talán nem túl eredeti e kettő együtt szerepeltetése, de mindenkép­pen indokolt. Érdekes, sőt megdöbbentő adatokat hallhattunk a mun­kaidő kihasználásáról. Nem maga a tény volt meglepő, hisz’ mindannyian tudtuk eddig is, hogy a hét első és utolsó munkanapja nem azonos értékű a többivel, ha­nem — nevezzük nevén a dolgot! — a lógás mértéke. Illetve.... szóval érdemes lenne egy másik műsorban megvizsgálni, hogy hova igyekeznek az emberek oly sietve már pénteken délben? Mert bármilyen meghökken­tő statisztikát állítottak ösz- sze a budapesti utasszámlá­lásból, a hétvégi és a hét eleji áramfogyasztás mérté­kéről (öt üzemben), az évi 200 millió munkanap kiesésé­ről. elhamarkodott lenne a kérdést csupán erkölcsileg megítélni. Ekkora munkaidő­esztergályos ben dolgoztam. 1958-ban ke­rültem ide a 101-esbe. — Miért akart tanítani? — Régi vágyam volt ez. Mindig csodálattal es tiszte­lettel néztem nevelőimre. Szerettem volna olyanná vál­ni, mint ők, s jó szakembe­reket nevelni. A mai fiata­lok sokszor nem veszik esz- re. hogy alkotás, amit csi­nálnak. A mi dolgunk, hogy rávezessük őket erre. — Mit tervez nyugdíjas­éveire? — Sokat törődni a csalá­dommal. a három unokám­mal. Van egy kis hétvégi telkem Hernádkakon. azt fo­gom művelgetni. S nagyon jólesett a kollégáim figyel­messége. akik azt mondták: nem búcsúznak, csak elkö­szönnek. Az iskola számít még rám, helyettesíteni gyak­ran várnak majd. Ügy ér­zem, csak a lendületem ko­pott meg, de egy cseppet sem tartom még magam fá­radtnak. I B. A. kiesés mérhetetlen károkat okoz a népgazdaságnak. Nincs ott rendben a munka szervezettsége, ahol ekkora kilengések, intenzitáskülönb­ségek előfordulhatnak! El­mondták a műsorban, hogy az öt megvizsgált vállalat közül kettő az ország nagy iparvállalatai közé tartozik. Ügy gondolná a laikus, hogy éppen ezekben a legerősebb a munka szervezettsége, a termelőkapacitás kihasználá­sa ... Meggondolandó persze az is. hogy jól sáfárkodunk-e az „élőmunkával”? Nem vélet­lenül hangsúlyozta a mű­sorban megszólalt szakem­ber, hogy meg kell változ­tatni az üzemek és a mun­kavállalók érdekeltségi vi­szonyait. Enélküi ugyanis minden erkölcsi prédikáció falra hányt borsó marad. A kérdés — s ez belátható — azonban sokkal bonyolul­tabb. semminthogy egy rö­vid műsorban ki lehetne meríteni. H.S. Lchotkz Gábor orgonaestje Megkeresni a saját stílust... Ez a sikk tos szabású Eszterházy-koc­Hírhátlér

Next

/
Oldalképek
Tartalom