Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-18 / 142. szám
Visszafizetés helyett fejlesztés Az elmúlt évben a két új miskolci kisvállalatnál, az autójavítónak, s a villamoskészülék javítónak összesen 2 millió 200 ezer forint támogatást nyújtott a városi tanács, a fejlesztési alap javára. A támogatás visszafizetését az 1983. évi gazdálkodási eredményektől tette függővé a testület A végrehajtó bizottság azonban nemrég úgy döntött, hogy visz- szafizetés helyett inkább a szolgáltatási színvonalat szinten tartó, fejlesztő célokra használja fel a két cég a pénzt. A Miskolci Autójavító Kisvállalatnál például energiaracionalizálási szándékkal fűtéskorszerűsítésre fordítják az összeget. >(c Így fest madártávlatból a BÁÉV-munkáslakások épülettömbje, a Nagyvátby és a Tízes honvéd utca sarkánál. Ebben az esetben nem okoztak csalódást a tervezők, s a kivitelezők: az elkészült ház a valóságban is ugyanolyan tetszetős, mint a rajzon volt. Reméljük. lesz még számos ilyen foghíjat kitöltő, félig lebontott épülettömböket lezáró ház városunkban. Összefognak a voláuosokkal Bliccelők és ellenőrök Ismerős kép: a tömött buszon előkerül eg.v hölgy szatyrából a piros karszalag, s kéri ellenőrzésre a menetjegyeket, a hérlcteket. Ilyenkor ki fölszisszen, ki készségesen nyújtja a bilétál. Mátyus László, az MKV osztályvezetője joggal panaszkodik a bliccelőkre: — Olcsók a jegyeink és a bérleteink, ennek ellenére sokan kísérlik meg, hogy enélkül utazzanak. Ha a helyszínen megfizetik a pótdíjat,. akkor nincs különösebb gond, de sokan halogatják ezt. a bírósági végrehajtásig, pedig akkor már a tárgyalás költségei is őket terheli. Évente mintegy 20 ezer felszólítást küldünk ki, s a bírósági ügyeink száma hét-tízezer. Szerencsére jóval több becsületes utassal találkoznak ellenőreink, mint bliccelővel... Biztosan sokan láttak már fülöncsípett potyautast, aki nem mutatja meg iratait az ellenőrnek, vagy még szembe is szegül vele. Esetleg „csak” hangosan szidalmazza akár őt, akár felmenő ági rokonait. Erről is van mondandója Mátyus IAszlónak: — A tettlegességet mindig el kívánjuk kerülni. Ha rendőr utazik a buszon, az ö segítségét kérjük. Egyébként ha a rendőrség szerint szabálysértés történt, ők is kezdeményezik az eljárást, de súlyosabb esetekben mi is ezt tesszük. Előfordul, hogy a bliccelő arra hivatkozik: nincs nála az igazolványa, s vagy valótlan adatokat diktál be, vagy valamelyik ismerőse valódi adatait. Annak pedig hiába Előadás a gazdaságirányításról A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése címmel tart előadást ma délután 2 órától a BÁÉV II. számú tanácstermében dr. Bartha Imre, a közgazdaságtudomány 1 kandidátusa. A rendezvényt a Magyar Jogászszövetség Borsod megyei Vállalati Jogász tagozata és az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja szervezi. Az érdek- ' lódőket szívesen látják. A trom-trom-trom-trombitás. (Balogh felv.) küldjük ki a felszólítást, mert rögtön alibit igazol. Természetesen megesik, hogy valaki csak tévedésből nem tudott jegyet lyukasztani, de vállalja is ennek a következményeit. Mivel járataink száma nőtt, ez ellenőreinktől is több munkát igényel. Hogy hatékonyabban láthassuk el ezt a feladatot, a Volán ellenőreivel közös akciókat tartunk az 6 autóbuszaikon, illetve a mieinken. Ettől is azt várjuk, hogy javuljon az utazási morál városunkban. B. V. A Nagyváthy utcánál A Nagyváthy utcai nyolc- tantermes iskola bővítésénél már a konyha kialakításán dolgoznak a kivitelezők, s elkészültek a tornatermi rész aljzatbetonozásával is. A többi gyermekintézménnyel együtt, legkésőbb ez év augusztus 15-én üzembe helyezik a kibővített, felújított Nagyváthy utcai iskolát is. Mértéktartó értekezés a szakcsoportokról Mennyit teres, kolléga? Tanácstagok fopdóórí Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Fekete Attila a Tanácsház tér 2, sz. alatti I 4. sz. pártalapszervezetben, 16-tól 18 óráig; Márkusz Dezső, a Csaba vezér a. 95. sz. alatti II, 1. sz. pártalapszervezetben, 16 órától. Óvom magam attól, hogy a szövetkezeti szakcsoportok tevékenységéről szélsőséges véleményt közöljek. S óva intem az olvasót is, hogy elhamarkodottan ítéljen. Az új gazdálkodási formák eme reprezentánsa ugyanis sok vitára ad okot. Vannak vadhajtásai, a közvélemény legendás jövedelmekről vél tudni, s a nagyvállalatok munkaügyi felelősei a lét- számhiány miatt egyebek mellett a szakcsoportokat okolják. Próbáljunk higgadtan mérleget készíteni, előrebocsátva, hogy gazdasági szükségesség hozta létre ezt az új formát, s működését törvények szabályozzák. • AKIKET NEM VETTEK BE A Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a legutóbbi ülésén foglalkozott a témával. A testület nem szerette volna túlértékelni a szakcsoportok gazdasági súlyát, de tudatában volt annak, hogy — csöppet sem tudományos Megállapítással élve — a dolognak nagyobb a-füstje, mint a lángja. A elmúlt év végi adatok szerint megyénkben 42 szakcsoport működött, árbevételük összesen 210 millió forint volt, s mindössze 1900 embernek adtak munkát fő-, illetve mellékfoglalkozásban. Ezek a számok, csak borsodi léptékkel mérve, elenyészően alacsony arányokat képviselnek a megye gazdasági struktúrájában. Akkor hát mi az oka a nagy érdeklődésnek Színe es Fönt bedobom Állítólag az arany-ballá- báról híres csatártól származik a mondás; kis pénz, kis foci... Akkoriban országos botrányt kavart az anyagiasság ilyen nyílt hirdetése, hiszen ha a munka becsület és dicsőség dolga, akkor ugyebár a foci is az — vélték sokan. Vagy legalábbis úgy tettek, mintha így hinnék, hiszen az sem volt titok, hogy az aranycsapat tagjai a korabeli jövedelmi viszonyokhoz képest bizony szépeh kerestek. De hol van már a tavalyi hó? S most nem tovatűnt sportdicsőségünkre gondolok, hanem az anyagiasság értelmezésére. Mert mi kell ahhoz, hogy kiérdemelje manapság e negatív jelzőt valaki? Mindenesetre jóval több, mint akkoriban. Hisz’ napjainkban már a mi sportolóinknak is van „árfolyama” a külföldi piacokon, s nyíltan emlegetjük a játékosbörzét. Tudjuk például, hogy Nyilasi Tiborért, az FTC válogatott labdarúgójáért 300 ezer dollárt fizetett az Austria Wien. Törőcsik Andrásnak, az Újpesti Dózsa válogatottjának pedig a hírek szerint 800 ezer dollár a kikiáltási ára. No, de nem akarom én a sport területére szűkíteni az anyagiasság új — vagy csak őszintébb? — értelmezését. Itt van például a játékautomaták, közülük is a pénznyerő gépek, népszerű nevükön a „félkarú banditák” ügye. Évekig szorgalmasan vásárolták a legkülönbözőbb cégek, köztük szocialista vállalatok is nyugatról, a vendégeket könnyű pénzszerzéssel kecsegtető, valójában a gazdájuknak „tejelő” gépeket. Aztán rádöbbentünk, hogy anyagi kártevésük nagy, morális rombolásuk viszont egyenesen felmérhetetlen. A játéktermek közönsége ugyanis — itt Miskolcon , csakúgy, mint más városokban — főleg fiatalokból verbuválódik, azaz olyanokból, akik a szülők pénzével, vagy nem túl magas jövedelmük forintjaival zabáltatják a falánk masinákat. Annak a reményében persze, hogy ki tudják zongorázni a gépek billentyűin a gyors meggazdagodás szisztémáját és ők is olyan „menők” lesznek, mint... Most kell vigyázni, mert sikamlós a pálya! — A második gazdaságban ügyesen helyezkedők, a vállalkozók között számos olyan van, aki — bár kétségkívül sok munkával, nagy kockázattal — valóban átlagon felüli jövedelemmel rendelkezik. Számukra nem elérhetetlen vágy a külföldi út, a márkás autó, a hétvégi ház és a sokak számára irigyelt életforma többi tartozéka. Azt hiszem, mégsem ők lebegnek követendő példaként a játéktermek közönsége előtt, hanem például az olyan emberek, mint a lapunk utolsó oldalán, a bűnügyi rovatban mostanában főszerepet játszó Tamás bátya. Igen, Tóth Tamás, aki — míg fény nem derült üzelmeire — egy jó koncert kedvéért is külföldre rándult csodakocsiján». és úgy költekezett, mint egy nabob. Most már tudjuk, hogy 6 is játékos volt: bedobott egy jó mesét, megnyomkodta az érzelem, vagy a nyereség- vágy gombjait és kijött egy kölcsön. Néha tízezer, néha több százezer. Talán nem ildomos „ügyfeleinek” nyereségvágyáról beszélni? Én most könnyű szívvel hágom át az illemszabályokat, hiszen Tamás bátya úgynevezett áldozatainak egy része bizony nem önzetlenül adta kölcsön megtakarított pénzét. Ezeknek a hitelezőknek a szerepe tehát csak látszólag hasonlít a szenvtelen automatákéhoz, ők bizony gondolkozva, számítgatva, a forintok megfiaztatásában reménykedve szolgáltatták ki magukat. Én még olyan automatákra is emlékszem gyerekkoromból, melyek filléreink fejében medvecukrot, ánizsos cipőfűző-cukorkát adtak. Nem lehetne átállítani ilyesféle szolgálatra a kárhozatra ítélt pénznyerőket ? Most persze utópistának tartanak. Hát még ha azt is hozzáteszem, hogy én üdvözölnék egy olyan programot is, mely az agyak gépezetének átállítását célozná. Olyan egyszerű., de jó bevált szisztémára gondolok, hogy előbb bedobom a tisztességes munkát, aztán megkapom az érte járó tisztességes bért. (Figyelem, a tisztességes jelzőnek mindkét helyen azonos a súlya!; (békés) és £ vitathatatlan ellenérzésnek? A vizsgálati jegyzőkönyv lakonikus megálUip»-. tása: „Általában ma ihár csak azok ítélik el a szakcsoportok működését, akiket nem vettek be tagnak...” Egy szakcsoportban az fcfc- lagórabér hetven forint tőrül van, de Sajóvámo.**« meghaladja a száz forin et. A fizikai dolgozók havi átlagkeresete — kerek síá- mokban — hét- és húszezer forint között szóródik. Akadt olyan főállású elnök is (sz.iz- tagú csapatot dirigál), akinek a havi átlagos jövedil- me — a népi ellenőrök ti- mutatása szerint — 36 .43 forint volt. • JÓL FIZET A BlgKÓZÓSZÖNYEG Józsa László, a NEB megyei elnöke figyelmeztetett ai’ra, hogy a teljesítményt egyre inkább elismerő korunkban senkitől sem kell irigyelni a pénzt. Amely mögött munka, mérhető produkció áll! Ám az a tény aligha védhető a társadalmi igazságos- ság esernyőjével, amely egy fix fizetéses állásban leeti, s elnökként — melléfoglad- kozásban — tevékenykedő vezetőnek „mellékesen" meg húszezer forintot juttat. Nincs annyi óra egy napban, hogy többfunkciós feladatát maradéktalanul elláss*? A Heterogén névre keresztelt szakcsoport például — egyebek mellett — birkózó» szőnyeget készít. -A dolgozók főállásukban 12—35 forintos órabérben dolgoznak, ugyanezen munkát szakcsoportban 107 forintos órabérért végzik.* Ugyanúsért* tevékenységért többet kacsnak a sátoraljaújhelyi ass- szonyok is, ha a szakcsoport tagjaként vállalnak többletmunkát. A csoport létrehozása kapacitásbővítést eredményezett, a szövetkezet bért takarított meg, helyben maradtak a legjobb varrónők, s a cég eleget tud tenni a rendkívüli külföldi megrendeléseknek is... És es utóbbi mondattal már a szakcsoportok léte melletti érvek felsorolásába kezdtünk, © KOCKÁZAT ÉS FELELŐSSÉG A mezőgazdasági nagyüzemek általában azért hoznak létre szakcsoportot, hogy a haszonból pénzügyi helyzetüket javítsák. Nem véletlen, hogy a szakcsoportok alapítását gyenge termőhelyi adottságú, alacsony jövedelmezőségű termelőszövetkezetek kezdeményezték. Az ipari szövetkezeteknél az volt a fő szempont, hogy betömjék a termelési hiányosságok réseit, csökkentsék a túlórát, és legális többletjövedelemhez juttassák a dolgozókat. Az anyaszövetkezet kockázatot és felelősséget vállal a szakcsoportért. Az év elején ad — mondjuk — kétmillió forintot a csoportnak, amelyet az év végén kamattal együtt visszakap. Ezenkívül megilleti az árbevétel 10—15 százaléka. Egy jó szakcsoporttal a tsz a befektetett pénzét egy esztendő alatt meáduplázhatja, megháromszorozhatja, vagy ráfizet... A népi ellenőrök 16 helyen vizsgálódtak, s ilyen hosszé és részletes felmérés régeit került a testület elé. A vita, ha nem is békével (megbékéléssel) de harag nélkül zárult. Olyan ez. mint egy sokrészes televíziós film. Folytatás* következik... (braekó)
