Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-19 / 143. szám

tje A világosabb és sötétebb színű kövek váltakozása olyan érzetet kelt, mintha állandóan a lombok között sütne a nap a sétányra. . ' Terekre, sétányokra kívánkozik Beton és aszfalt helvett Számítástechnika Miskolcon II, Előbb tervezni, azután vásárolni Elég már a járdalapból s az optikai kőnek csúfolt sár­gás mű kőkockákból: ah,ová díszburkolat illik, ott végre valójában azt is szeretnénk látni Miskolcon. Talán a jö­vőben ez a jámbor városla­kói óhaj értő fülekre talál, s ha minden igaz, a megva­lósítás útjába sem gördülnek elháríthatatlan akadályok. A Miskolci. c, Vállalat nemrég telvelle a kapcsolatot a Budapesti Mélyépítő Vállalattal, ahol külföldről vásárolt licenc alapján rendkívül tetszetős és strapabíró köztéri burko­lóelemeket gyártanak. Arra gondoltak a köztisztasági vállalat vezetői, hogy cégen belül kisebb kivitelező rész­leget alakítva, ezzel az anyaggal vállalnák a városon belül a sétányok, terek, bel­ső udvarok burkolását. Fz a terv beleillik abba a válla­lati koncepcióba is, hogy minél több jövedelmező te­vékenységet ' kell folytatni, mert kell a pénz a várósta- karításra, szemétszállításra. Az újfajta burkolóelem egyébként nem drágább, mintha aszfaltréteget húzná­nak, s hogy annál mennyivel tetszetősebb, elegánsabb, ar­ról bárki meggyőződhet Ta­polcán, a Termálfürdő előtt. Itt készítették el ugyanis — a szökőkút medencéje körül — az első minta-burkolatot a napokban. Jó lenne, ha szegélyes" és csúnya burkolatok helyet! minél többet látnánk a vá­rosunkban sétára vonzó kő­szőnyegből. Ha már vállal­kozó akadt, reméljük, lesz­nek megrendelők .is. (k—ó) Dortmund: múnkafizioló­'gusok három hónapig tartó kísérletsorozatban vizsgálták egy 31 emeletes irodaház 50 olyan, 35 éven felüli dolgo­zóját. akik egész nap író­asztal mellett ülnek. A kí­sérletek során e dolgozók­nak naponta legalább 25 emeletnyi utat gyalog kellett megtenniük. Az ugyanilyen létszámú kontrollcsoport tag­Gyógyszer, állatoknak Kielégítő az ellátás állat­gyógyszerből. A Megyei Gyógyszertári Központban mintegy százötvenféle olyan medicinát raktároznak, amit az állatgyógyászatban hasz­nálnak. Balogh Tibor szak­előadó kérdésünkre elmon­dotta, hogy csupán néhány, tőkés importból származó tabletta, injekció hiányzik. — Valamennyit helyette­síthetjük más medicinával. Nem kapható most gyulla­dáscsökkentő kalciuminjek- ció, s nincs raktáron tehe­neknek tőgy gyulladás elleni orvosság. A lovaknak, ju­hoknak és kutyáknak való tabletták egyébként semmi­vel sem nagyobbak, mint a humángyógyászatban hasz­náltak. A beadásuk azonban komplikáltabb: a porok és a pirulák többségét az itató­vödrükben kell .feloldani. Az állatgyógyszerekre nem ér­vényes a társadalombiztosí­tás,. s emiatt meglehetősen drágák. Több olyan gyógy­szer van, amelyből egy do­boz több, mint ezer forint­ba kerül. Az injekciók ára egyenként 30—100 forint. Angol kutatók olyan elektronikus készüléket szer­kesztettek, amely a siketné­ma embereknek is lehetővé teszi az egymással Való kommunikációt. A készülék egy' egyszerűsített, kézben tartható írógép-billentyuzet- ből és egy — a mellen visel­hető — kis táblából, a „be­szélő bross”-nak nevezett részből áll. A táblán a be­tűket a billentyűzettel lehet megjeleníteni. A kísérleti berendezés táb­láján öt betű fér el, ezek jobbról balra futnak végig rajta, mint a fényreklámok futó írásai. A kísérletek azt mutatták, hogy az olyan táblácskák, amelyek - nem sok betűt tartalmaznak, különö­sen alkalmasak két vagy több személy közötti beszél­getésre. ■jai csak lifttel közlekedhet­tek. Megállapították, hogy a lépcsőnjárás átlagosan 25 százalékkal növeli a fizikai teljesítőképességet. Néhány dolgozó teljesítménynöve­kedése a 100 százalékot is megközelítette a 13 heti tréning hatására. Az ered­ményeket elsősorban a kí­sérleti személyek keringési folyamatainak nagymérvű javulásával magyarázták. Nem lennénk hűek az igazsághoz, ha nem írnánk le, . hogy az elmúlt évtized alatt lehetőségeinkhez mér­ten rengeteget fejlődött a számítástechnika az ország­ban, s Miskolcon is. A vá­rosi partbizottság vitáján is­mertetett jelentésnek az is célja volt. hogy a szakem­berek javaslatokat is adja­nak: miként lehetne itt, a városban szorosabban felzár­kózni a számítástechnika ko­runk megkövetelte alkalma­zási színvonalához. Közhely- lyé kopott fordulat már, mégis jól illik ide: a felzár­kózás nemcsak a pénzen mú­lik. + NÖVELNI A PRESZTÍZSÜKET A brigádvizsgálaton részt vevők javasolták, hogy le­gyen minden gazdálkodó- egységnek koncepciója, kö­zéptávú terve a számítógé­pes, információs rendszer kiépítésére, s ennek alapján döntsenek vásárlásokról, fej­lesztésekről. Meg kell keres­ni a vállalati szervezeten be­lül- a számítástechnika al­kalmazásának optimális he­lyét, , növelni kell a számí­tástechnikusok, mérnökök presztízsét. Ki kell alakíta­ni a megfelelő vezetői ér­dekeltséget a számítástechni­ka. fejlesztésében, s többet kell tenni a szakemberek képzéséért, továbbképzéséért. Nemcsak pénz dolga — ír­tuk a bevezetőben —, s hogy ez mennyire igaz, arra jó példa a Neumann János Számítógéptudományi Társa­ság munkássága. + SRÁCOK A GÉPEK MELLETT Az MTESZ társegyesületé­ben 140-en tévékenykednek most a megyében, klubdél­utánokat, tapasztalatcseréket rendeznek különféle számító- gépes központokban. Tanfo­lyamokat, továbbképző elő­adásokat is szerveznek, s be­vonják az ismeretszerzés örömeibe a gyerekeket is. Igaz, most már szinte min­den középfokú oktatási in­tézményben van kisszámító- gép, ám nagy gépekre még nem telik. Ezért a társaság gimnazistákat is oktat nggy számítógépeken, s az érett­ségivel egyidőben operátori vizsgát ad a kezükbe. Szo­morú, hogy ezzel a lehető­séggel egyelőre még csak a Földes Ferenc Gimnázium élt. . . A tervek között sze­repel, hogy konkrét szerve­zési feladatok megoldásával is foglalkoznak a klubdél­utánokon, és létre akarják hozni a kisgépek felhaszná­lóinak körét. Felajánlják . az MTESZ segítségét minden gazdálkodóegységnek számí­tógépes* központok tervezé­séhez, a fejlesztési elképze­lések összeállításához. + EGYÜTT KÖNNYEBB LENNE Mennyit lendíthet a ha­ladás kerekén ez a vizsgá­lat, s az ezt követő vita? Tímár Vilmos, a Miskolc városi Pártbizottság titkára így fogalmazott: remélik, hogy a vizsgálódás ráirányí­totta az illetékesek figyelmét erre a szakterületre. Az is . kiderült, hogy a számítás- technika alkalmazásában so­kan küzdenek a városban hasonló gondokkal. Együtt­működve könnyebben, gaz­daságosabban lehetne előre­lépni — ebben is segíthet a tények feltárása. A szakértők szerint soha ennyi számítógép nem volt Magyarországon, mint ma­napság, s azzal is egyetér­tenek, hogv a számítástech­nika hazai, „hősi” korszaka lezárult. Az egyik legfonto­sabb kérdés az, miként tud­juk elmaradásunkat csök­kenteni abban az időszak­ban, amíg felnő a számítás- technikán nevelkedő, most még iskolapadban ülő nem­zedék. Erre e vizsgálat most nem adhatott választ, de tervezik, hogy néhány év múlva megismétlik. (k—ó) Lépcsőnjárás és egészség KETTŐS HUROK 20 Fiú két csajjal, álomszép kocsival... Tormás főhadnagy rendelt egy dup­lát. s elégedetten dőlt hátra a szokat­lanul kényelmes székben. Tulajdon­képpen nem kedvelte az ilyen fel­adatokat. az összecsapásokat szerette, az éjszakai veszélyes bújócskát, haj­szát, üldözést —, de azért ez a mun­ka most érdekesnek látszik. A Dolina kisvendéglőben ült. Halas Viola munkahelyen. Tiszta, rendes, faburkolattal. népi dísiítéssel. Szó sincs utószezont hangulatról. Péntek délután van, a hétvégiek is itt ta­nyáznak, de az optimisták az esős nyár után kellemes szeptemberben re­ménykedtek. s igazuk lett. Illatosán gőzölgő kávét tett elé a pincér Tormás kutatóan körülnézett. — Viola szabadnapos? — Nincs bent. kérem — válaszolt készségesen a fiatalember. — Szóval itt még nem tudnak sem­mit — konstatálta Tormás, és csodál­kozott. Amit két ember tud. az már nem titök. Viola haláláról, pedig sokan tudnak A kávéfőzőgép felé nézett. Magas, szőke, kontyos lány mérte a duplát, hideg tekintettel, kiszámított mosollyal. Viola nem ilyen volt. És valószínűleg gyűlölte a kávéfőzőgépet. Ha egyálta­lán tud egy ilyen lány gyűlölni. '— Viola állítólag filmszerződést ka­pott. Főszerepet. Könnyű a nőknek . .. — a pincér megvetően legyintett, és igazgatta az üres poharakat. — Viola nem volt ilyen — mondta meggyőződéssel Tormás. A pincér visszakozott. — No. nem is azért... ő szavalt. meg ilyesmi... lehet, hogy felfedezik, sztár lesz.... de azért mégis azt mon­dom. a nőknek könnyű ... jön egy fiú, két csajjal, álomszép kocsival, és még­is Violán akad meg a szeme ... — Fiú, két csajjal? Álomszép kocsi­val? A pincért elszólították, de vissza­jött. — Megismerné a fiút, ha képet mu­tatnék? A pincér ránézett, más szemmel. Mint akiben ébredezik valami. — •Minek az magának? Tormás leültette, elővette az igazol­ványát. — Nem tudom — válaszolt más han­gon a pincér —, nem tudom, hogy megismerném-e. Annyian járnak ide. Bende Ibolya bűnügyi regénye A lányokat inkább. Az egyiket alapo­san megnéztem magamnak. Ügy visel­kedett, mint valami külföldi filmsztár. Feltűnően ki volt festve, csörgette az ékszereit. Tormás elővett a táskájából négy fényképet. Női képeket. Csinos nők mosolyogtak a képről. A pincér rövid, de alapos szemlét tartott. Aztán az egyik képet az őr­nagy elé tette. — Azt hiszem, ez volt az egyik lány ... itt is látszik, milyen beképzelt. Tormás döbbenten nézett a képre, a pincérre. — Szokott maga újságot olvasni? — kérdezte végül. — Népsportot, azt igen ... majdnem mindennap ,.. Valóban, csupán a Népsportban nem közölték annak idején a fényképet. Minden más lapban igen. A képen örsi Szilvia mosolygott ti­tokzatosan. A kozmetikusnő. akit a Fortuna-szállóban ismeretlen tettes meggyilkolt, (folytatjuk) tje Ha valóban korszerű számítástechnikát akarunk, az nem­csak a gépeken múlik: a szakembereket is jobban meg kell becsülni. A technika történetéből Az „orosz fény” Száztíz évvel ez­előtt. 1874-ben szabadalmaztatta Alekszandr Lodi- gin (1847—1923) orosz elektrotech­nikus az izzószá­las égőjét, amely­be^ szénszálas iz­zót épített be. Találmányát na­gyobb térvilágí­tásra először a pétervári kikötő ■egyik dokkjában próbálta ki, és annak sikere után kétszáz ilyenfajta lámpát szereltek fel Pétervár utcá­in, melyekét gáz­géppel meghajtott áramfejlesztőből tápláltak. Egy-egy lámpának 700— 1Q00 óra volt az élettartama. Lodi- gin találmányát —. bár érte ki­tüntetést kapott, és külföldön annyira elterjedt. hogy egyszerűen „orosz fény”-nek' nevez­ték — a cári Oroszországban nem tudta meg­felelően értékesí­teni. Képünkön: Lodigin izzólám­pája. K. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom