Déli Hírlap, 1984. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1984-05-06 / 105. szám

A legfontosabb „társadalmi szerződés” Érték és értékrend Hankiss Elemér a Kazinczy Klubban Alig fértek be a pótszékek a Kazinczy Klubba, annyian vol­tak kíváncsiak a neves irodal­már, szociológus, Hankiss Ele­mér előadására. Az érdeklő­dés indokolt, mert a téma az értékek, illetve az értékrend hiánya volt. Bizonyára lesznek a.z előadás hallgatói között is olyanok, akik megkérdik, hogy egyáltalán miért kell erről ennyit beszélni? Nos, Hankiss Elemér tanulmányai, de ez az előadása is meggyőzhet: soha, semmilyen társadalom nem le­hetett meg „társadalmi szerző­dés”. szilárd értékrend nélkül, mert ennek hiányáért, zavarai­ért súlyos árat kell fizetni. Hankiss Elemér példái kö- zül itt csak néhány érintésére van terem, de vegyük rögtön a korrupciót, mint létező rosz- szat. Meg nem szüntethető — mondta a szociológus —, hi­szen a hiány (gazdálkodás) szüli, de korántsem közöm­bös a mértéke, valamint az, hogy maga a közvélemény ho­gyan fogadja, kezeli. Ki kell elégíteni — lehetőleg magas szinten — a szükségleteket, s akkor a korrupció is vissza­szorul. Sokkal veszélyesebb tünetnek tartja Hankiss az „urambátyám” kapcsolatrend­szert, amely akadályozhatja a megfelelő helyen megfelelő ember legyen, és éppen a rá­érvényes, a társadalom szá­mára hasznos, sőt szükséges cselekvésből, sőt el is odáz­hatja a feladatok felismeré­sét, megoldását. Tapasztal­hatjuk az értékrend megbil­lenését a siker, a teljesítmény megítélésénél is. Logikusan következett ezek után az ön- és közérdek kap­csolatának elemzése. Hajdan úgy képzeltük, hogy az ön­érdek megszűnik, kikapcsol­ható a szocialista társadalom­ban. Holott az önérdek nem szűnik meg attól, hogy tagad­juk vagy üldözzük, de a köz­érdek is az egyéni érdekek érvényesülésén keresztül va­lósul meg. Hiszen ha az egyen boldogul, az nem árt a köz­nek, sőt. Ez élteti a második gazdaságot, a vállalkozásokat, amelyeket ma már az állam is támogat. Baj csak akkor van — erre is szemléletes pél­dát hallottunk —, ha „nega­tív” szerződés jön létre, ala­kul ki, azaz törvényszegésből születik haszon. Az emberek­ben ugyanis így megrendül a bizalom, s már nem hajlan­dók áldozatot hozni a közért, a távolabbi célokért. Hasonló zett tünet, ha a társadalom­nak, az egyénnek nincs pon­tos képe a helyzetéről, a fo­lyamatokról. A. tisztánlátás létkérdés, de csak nyílt vitában, az érde­kek, érvek ütköztetésével ér­hető el. Erre is kaptunk pél­dát, éppen a Kazinczy Klub közönségétől. Hankiss ugyan­is megkérdezte, hogy mi a hallgatóság véleménye a Nem­zeti Színház építéséről. Pilla­natokon belül parázs vita ala­kult ki, amelynek éppen az volt a pozitívuma — foglalta össze az előadó —, hogy át­gondolt és racionális érvek csaptak össze. Vagyis az em­berek tudnak és hajlandók is felelősen gondolkodni. H. S. Jk Ember, báránnyal Stúdió *84 Jnnins légén Székesíehérvároi Fiatal dalosok találkozója Az új dalok népszerűsíté­sét, a fiatalok ismerkedeset szolgálja a fiatalok, dalosok találkozója, amelyet az idén 12. alkalommal rendezne*: meg Székesfehérváron. A ta­lálkozó június 28—30. között lesz, a részvétel nevezéshez kötött. Saját szerzeményeik­kel, mozgalmi, forradalmi, közéleti és békedalokkal, va­lamint feldolgozásokkal, megzenésített versekkel, a népzenét alkotó módon fel­használó szerzeményekkel, folk- és mai dalokkal lehet jelentkezni. Együttesenként és szólistánként tízperces komplett műsorú magnóka­zetta-felvétellel kell nevez­ni. A kazettához írásban kell mellékelni a dalok szövegéi. A zene akusztikus vagy elektromos hangszeren egy­aránt megszólalhat. A jelentkezéseket május 20-ig várják. Cím: Népmű­velési Intézet Tánc- és Ze­nei Osztály, Budapest, Kor­vin tér 8. 1011. A borítékra írják rá az FDT jelölési. A beküldött pályaműveket termetteket szoríthatja ki az baj az „alvajárásnak” neve­• • Ügyesedre játszhassanak A miskolci játszótéri alkalmatosságok közt is van olyan, ami sokoldalúan fejleszti a gyerekeket. Ügyesedhetnek a cölöp- eröd palánkjain ugrálva, erősödhet karizmuk a függeszketö mászókán. De a legtöbb játék csak a szórakozást szolgálja, s azt is gyakorta veszélyesen. Sok a városban az egy szál láncon fityegő hinta, a kettétört libikóka, a betonnal körülvett csúsz­da. Ez utóbbin a gyerekek ráadásul valóságos akrobatamutat­ványokat végeznek, s aki látja, nem győzi kapkodni a levegőt. Rövid tudósítást láttunk nemrég a tévéhíradóban: termé­szetes anyagokból készült játékok terveit mutatták be. Volt köztük négyszemélyes libikóka, a mászókák egész sora. alag­utak, kötélfüggeszkedők ... Nálunk a fafaragó körök jó ötle­teit — amire az úttöröházban látni példát — nincs aki fel­karolja. Más városokban közelebb kerültek a jó megoldáshoz. Kecs­kemét játszóterein például a berendezés már nagyobbrészt az említett természetes anyagokból készült. Az izomrendszert, s az ügyességet fejlesztik ezek a játékok. A szülőknek nem mindegy, hogy már apró koruktól passzív mozgásra nevelik-e a gyerekeket, vagy a sportok szeretetére. Ezért is volna kí­vánatos, ha Miskolc is beállna ebbe a sorba, s nemcsak me­rev betonnal vennénk körül a kicsiket, hanem minél több helyütt új játékokkal is. (bujdos) Quinn születésnapja Hatvankilencedik születés­napján ezzel a tortával kö­szöntötte a New York Brod- way Theatre társulata An­thony Quinnt. Képünkön Quinn, a torta és Taro Meyer, akivel a világhírű színművész a Zorba című filmben ját­szott együtt. A Stúdió '84 kimozdult Bu­dapestről, s meg sem állt Be­regszászig. Jó szívvel vennénk, ha gyakrabban tenné ezt, mert nem hiszem, hogy Kas­sa, Kolozsvár vagy Szabadka messzebb lenne, mint New York, London vagy Párizs, aho­vá - olykor - mégiscsak eljut a Stúdió ’84 stábja. ízesen, érdekesen es lelke­sen beszéltek munkájukról a beregszászi amatőr színját­szók, ám az igazi mégiscsak Horváth Anna volt. Különö­sen az tetszett, ahogyan a szülővárosáról szólt, a meg­őrzendő városmag házairól, s hogy most éppen autóbusz- megállókat tervez, hogy a városnak jellege legyen. Szí­vesen látnánk ezt Miskolcon is, hiszen a városkép, a kör­nyezet, amelyben élünk, sok­kal jobban meghatározza a közérzetünket, hangulatun­kat, s hosszú távon az ízlé­sünket is, mint a színházi előadások vagy a koncertek, tárlatok, hiszen azokat a vá­ros lakóinak csupán töredé­ke „fogyasztja”. Kívánatos is lenne, hogy ez legalább any- nyira közüggyé, témává vál­jon, mint — mondjuk — a helyi futballcsapatok szerep­lése. A Stúdió 84 „kirándulása” remélhetőleg nem marad Nem szégyenlős Nancy Reagan, Ro­nald elnök hatvanesz- tendös hitvese ahhoz képes, hogy már öt éve ' nyugdíj kor ban lenne nálunk — elég virgonc. Sőt. nem is valami szégyenlős! Vérbeli üzletasszony és reklámfőnök lehet­ne, hiszen legutóbb egy új kokainszippan­tó szerkentyű reklám­fotóján szerepelt, amint éppen szippant egyet. Jól mutathat a képen, mert a cég öt­venezer kártyalapot szórt szét — nyilván Nancy „dollárt hozó varázsa” reményébete. — De ez meg semmi! — A másik — ugyan­csak nagy példány- számú — szórólapon is Nancy feje latható, mégpedig egy mezte­len reklámmodell tes­tére illesztve, amint kiugrik egy tortából — írja a nyugatnémet Stem. (mate) egyedi eset. A kultúra, a kulturális élet ugyanis nem csupán színházat, zenet es tárlatot jelent. Az irodalmat itt most nem is említem, mert azzal változatlanul mostohán bánik a teve. Igaz, most Petrányi Judit azzal a tanáccsal búcsúzott, hogy olvassuk Bulgakovot, csak éppen azt nem tudom, hogy kinek szól ez a tanács, hi­szen Bulgakovot már nem kell „felfedezni”. Amit a két rendező (Babarczy László és Székely Gábor) mondott ró­la. az az értőknek újat nem adott, kedvet Is álig csinált’ hozzá. Szívesen hallgattuk volna még Greguss Zoltánt a regi színházi életről. Ám az olyan kérdésre, mint például, dege­mit jelent most Önnek (a 80 éves művésznek) a színház, mit lehet válaszolni? Termé­szetesen mindent, hisz az az élete... Megértem Petrovics Emil rossz kedvét. Bizony messze vagyunk még Kodály köz­hellyé koptatott mottójától, Bárczy Megvallom, nem tudom, ki volt ama nevezetes Mölders. aki Bárczy János kisregénye címét adja, s akire többször is hivatkozik locsi-fecsi főhőse. Utánanézhetnek (feltehetően német pilóta volt a második világháborúban), de nem fon­tos, mert a történet végül is nem róla szól, hanem Kertész Károlyról. Hogy ki ez a Ker­tész Károly? Erre már nehe­zebb válaszolni. Elintézhetnénk azzal, hogy eg.v senki — a sző köznapi értelmében , de ez egyrészt elfogadhatatlan meghatározás, másrészt éppen a főhőst igazolná indirekt mó­don. aki eppen azt bizonygat­ja. miközben részegre issza ma­gát, hogy ö „valaki”. A dolog éppen ettől válik tipikussá és izgalmassá hiszen nanonia ta­lálkozunk hasonló esettel. Min­denki Igyekszik va'ahogyan megfogalmazni Önmagát. Kertész Károly, a nyug­díjas bérelszámoló betér va­lahol (Pesten) egy vendéglő­be. s miközben iszik, boldog­boldogtalannak fizet (és fi­zetni akar), előbb csak hen­cegve. kéV’bb az elfogyasz­tott szesz hatása alatt erő­szakosan. elmondja az éle­tét. Ami egyszerre szánal­mas és viszolyogtató. Az apja, miután az első világ­háborúban elveszítette mind­két lábát — toükot kap a miszerint a zene mindenkié. A szaklapokban nyíltan és kéményén kimondják a pe­dagógusok, hogy hovatovább — például — a japánokhoz mehetünk majd a Kodály- mód6zert tanulmányozni, mert itthon bizony gyen­gécskén megy a dolog. Er­ről fjedig aligha Kodály, il­letve a módszere tehet. Meg­gondolandó az is, amit Pet­rovics Emil a zene „terítésé­ről” mondott. Óriási ma már a szakadék a kortárs zene és a nagyközönség, a beat­en nevelkedett tömegek, és a zenei értékek között. A folyamat nem visszafordít­hatatlan éppen, de újra kel­lene gombolni a mellényt... Mindaddig, amíg a tv nem tud minden műveszeti ágnak rendszeres és valóban popu­láris, igényes műsort bizto­sítani, addig óriási teher ne­hezedik erre a magazinra. Addig valóban csak egyfajta tükörnek tekinthetjük. repülőtér mellett. A fiú (ak­kor meg Kocának csúfoljak) cigarettát, cukorkát, miegy­mást árul a katonáknak, tiszteknek, s ezenközben alaposan megismeri — és irigykedve csodálja — a re­pülőtér életét. A nagy áb­ránd azonban, hogy ő is (ha­di) pilóta legyen, sohase va­lósul meg. Közben Kertész elveszíti a szüleit, s snájdig tisztek és legénységük a má­sodik világháborút. Habla- tyolásából nem derül ki, hogy miért kell 1945 után vasutat építenie, együtt a hajdani tisztekkel, arisztok­ratákkal és más urakkal. Az sem logikus, hogy hősünk miért akar éppen velük azo­nosulni. amikor annak ide­jén éppen őt alázták meg? Csupa ellentmondás a szö­vege, mint ahogyan maga a figura is az. Végül is — va­lahogy be kell fejezni a tör­ténetet — záróra után az üzletvezető rendőrt hív, hogy megszabaduljon a részegen hőbörgő öregembertől. Be is viszik (URH-vai) se őrszo­bára, de miután a rendőr­tiszt meggyőződik róla, hogy szakmai zsűri értékeli, amelynek döntése alapján a legjobb fiatal muzsikusokat hívják meg Székesfehérvár­rá. A Vöröskereszt városi ve­zetősége, és a Diósgyőrt Gépgyár nagyüzemi Vörös­kereszt-vezetősége hétfőn délután, fél 3 órakor Vörös- kereszt világnapi ünnepséget rendez a DIG ÉP központi kultúrtermében. A Miskolci Nemzeti Színház művészei­nek előadása után dr. Dob- ránszky Mihály, az MSZMP Miskolc városi Bizottságá­nak osztályvezetője mond ünnepi köszöntőt, majd ki­tüntetéseket adnak áu csak egy fecsegő, ártalmat­lan ördög, szabadon ereszti. Ez már a második Bárczy- kisregeny (az Egy magyar kir. százados bizalmas fel­jegyzései után), amelyben a főhősre bízza önmaga jel­lemzései. Kényelmes es ha­tásos forma, de nem ve- szelytelen, mert leszűkíti az ábrázolt világot a főhős tu­dattartamára, amely ha nem elég markáns, sokszínű, ak­kor torzó marad. A magyar Mölderst azért érzem job­ban sikerültnek, mert ebben érzékeltetni tudja Bárczy János a környezet reagálá­sát. visszajelzéseit is. A szer­ző ii'óniája távolságot is tart a főhőstől, szatirikus ítéletet mond egy letűnt világról, vi­lágképről, amelyet mostaná­ban itt-ott nosztalgikusan emlegetnek, felmelegítenek. (Gondoljunk csak a hirtelen fellobbant Karády Katalin- kultuszra stb.) Bárczy ítélete irgalmatlan: kár ezt a vilá­got kiásni a második világ­háború. az elmúlt évtizedek hamuja alól. (A kötet az ünnepi könyvhéten jelenik meg.) H. S. (h or pácsí) Könyvheti előzetes A magyar Holders János kisregénye

Next

/
Oldalképek
Tartalom