Déli Hírlap, 1984. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1984-05-13 / 111. szám
Egy versenyfilm tanulságai Bontják, de mégsem rontják? jfc Amikor a riport készült.... Még emlékezhetnek rá a miskolciak, hogy a Magyar Televízió stábja Osskó Judit vezetésével Rontom-bontom címmel filmet forgatott városunkban az újdiósgyöri családi házas övezet szanálásáról. Az országos visszhangot keltő film a tévéfesztivál versenyprogramjában is szerepel, s tegnap este újra megnézhették az érdeklődők. A forgatás óta eltelt idő azonban sok változást hozott. A legfontosabb, hogy átdolgozták a városrendezési terveket; több lakóház kerülhette el a falat rontó csákányt. De emlékezzünk csak az előzményekre! A Károly utcától a Tátra utcáig terjedő családi házas övezetről van szó. Erre készült eredetileg az a dokumentáció, amely nagyarányú bontást írt elő, s új lakóházak építését vette tervbe. Az itt lakó nyugdíjasok, munkáscsaládok titakoztak ez ellen, hiszen méltánytalannak érezték, hogy a fél élet munkájával létrehozott, s még jó állapotban lévő házaikat elbontsák. így ugyanis elesnek attól a lehetőségtől, hogy újra kertes házhoz jussanak, mert erre a kisajátítási ősz- szegekből a mai árak mellett bizony nem nagyon futná. Panaszukkal többek között a Magyar Televíziót is megkeresték. így kezdődött a forgatás, s a lakók összefogásának eredményeként változott meg a terv. A tervezők félre tehették a vonalzót, s a szükséges útát- törést kanyargósabb útvonalon vezetve, több ház kerülhette el a bontást. Az új dokumentációban már rögzítették azt is, hogy jó néhány utcában a bontás helyett a családi házakat bővíteni, gyarapítani kell. Végül is több régi ház marad meg, s kevesebb új lakás épül. Sok olyan városfejlesztési döntés akad, ami nem jár fájdalommentes műtéttel: az átalakuló területen lakók közvetlen érdekeinek nem mindig felel meg, amit a városépítők, városatyák terveznek. Jól tudjuk, hogy a filmben terítékre került a városrész értékes építési terület, — amiből ráadásul nagyon kevés van városunkban —, s az is közismert tény, hogy nagy a lakásínség. Mégsem lehet a várost a lakói ellenére fejlesztem, akkor sem, ha úgymond a nagyobb többség érdekei kerülMagas áron felvásárolunk bontás céljából, bármilyen típusú, forgalomból kivont személy- és tehergépkocsit egyéb gépet felvásárolunk továbbértékesítésre tehergépkocsit, munkagépet, pótkocsit / » r r i r • elővásárlást jogot biztosítunk. Szirmabesenyői Autóbontó, Ozorák István, Telefon: 16-482 13. Telex: 62-642 A BORSOD MEGYE! TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT sürgősen alkalmaz n 0 asztalosokat, 0 üvegeseket, 0 hegeszteni tudó lakatosokat, 0 hegesztőket. Jelentkezni lehet: Miskolc, József A, u. 57. nek szembe egy városrész lakóinak az érdekeivel. Ezért van szükség arra, hogy minden városrendezési tervet még az alkotás fázisában alaposan megvitassanak a városlakókkal, s közös egyetértés eredménye legyen, aminek alapján megindulhatnak a gépek. Az újdiósgyőri esetnél ez sajnos nem így történt. Az utólagos korrekció azonban tanulsággal szolgálhatott az egész országnak. Véletlen egybeesés, még sem lehet figyelmen kívül hagyni: épp a napokban bocsátják társadalmi vitára Miskolc szabályozási tervét. Mindez persze nem százszázalékos biztosíték arra, hogy ne fordulhasson elő még egyszer a filmbéli eset, ám esély, lehetőség a demokratikusabb elveken és gyakorlaton nyugvó város- fejlesztésre. Hogy ezzel az eséllyel mennyire tudunk élni mi városlakók, s hogy mennyire tekintik a vitákon elhangzott javaslatokat komoly súllyal megfontolandónak a városatyák? Majd megmondja a holnap. Of—ó) Istenhozzád a Pityerqődombon Csengőbúcsú Patakon Diplomahangversenyek A jövő héten, május 14- től 21-ig rendezik meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneiskolai tanárképző intézet miskolci tagozata harmadéves végzős hallgatóinak diplomahangversenyét. Zongorán közreműködik Selmecziné Kincses Margit, Nagyné Weither Ilona, Czáposné Acsay Gabriella. Gombásné Flach Karolina és Böjti Eszter. Hétfőn délután 4 órától hat fa- és réz- fúvós-tanárjelölt koncertezik; május 16-án délután 2- től lesz a hét tanárjelölt közreműködésével a zongorahangverseny. A vonósok május 17-én és 18-án, délután 3 órától szerepelnek. Május 21-én este 7 órától pedig a karvezető-hangversenyt rendezik meg, a Bartók-terem- ben. Ballagó diákok búcsúdalait visszhangozzák ezekben a napokban az ország középiskoláinak tantermei, kanyargó folyosói. Így van ez hazánk, s megyénk nagy múltú, ősi iskolájában, Sárospatakon is, ahol a bucsúzásnak sehol másutt nem tapasztalható története és különleges hangulata van. Hiszen az alapítás óta eltelt ötödfélszáz esztendő alatt sajátos diákélet alakult ki Patakon, s ennek felejthetetlenül kedves eseménye volt mindenkor a kollégiumi tanulmányok befejezését követő búcsúzás: elválás egymástól és az alma matertől. Az iskola padjaiból századok folyamán kikerült híres diákok, akikből államférfiak, politikusok, tudósok, írók, költők, művészek lettek, régen is, ma is szívesen és színesen idézik fel visszaemlékezéseikben a megható pataki „valétát”. Már a kollégium nagy pártfogója, I. Rákóczi György fejedelem által 1621-ben jóváhagyott iskola törvények közt is találunk utalást a „pályavégzett ifjak” búcsúztatására. A legnagyobb pataki diáknak, Kossuth Lajosnak, aki az 1819—20-as tanév végén búcsúzott Pataktól, egyik önéletrajzi írásában erről ezt olvashatjuk: „Pár nap múlva a tógátusok dalkara énekli nekünk azt a búcsúdalt, hogy „Menjetek, isten veletek! És mi az iskolából kilépünk az életbe ...” És amikor régen, Kossuth idejében is az ifjak ünnepélyes búcsúztatása megtörtént, a kollégiumi kórus elénekelte nekik utoljára a szívbemarkolóan szomorú dalt: „Megírták már nékem az úticédulát, Nem taposom többé a pataki utcát...” Aztán az itt maradók kikísérték őket a Miskolc felé vezető országúton a város határáig, s ott egy bérctetőn egymás nyakába borultak, s 15—16 évi együttlét után könnyezve mondtak egymásnak istenhozzádot. Ezt a „bánatos emlékű” helyet ma is „Pityergődombnak” nevezik a patakiak. A múltból megőrzött kedves szokások és hagyományok közé tartozik Sárospatakon napjainkban is a végzős diákok búcsúztatása, amelynek itt nem ballagás, hanem csengőbúcsú a neve. Mert Patakon ma is ugyanaz az öreg csengő szólítja be a tantermekbe a tanulókat, amelynek szavára évszázadokon át történelmünk, irodalmunk olyan hírességei tódultak a hajdani „nagy tiszteletű és tekintetes” professzorok közleckéire, mint Bethlen Miklós, Gyöngyösi Helyesbítés A Miskolci Vendéglátóipa- ri Vállalat pályázati felhívását tévesen közöltük. Szezonális üzemeltetésre a Vörösrák vendéglőt, a Tokaji borozót, a 602-es és a 621-es számú tejbüfét 1984. július elsejétől 1987. június 30-ig terjedő időszakra lehet megpályázni. r A Sorsod igyei Imréi [pipari US'alat sürgősen alka’maz 1 villamos anyag-, és 1 vasonyag-ismerettel rendelkező raktári kiadót 4 telepi segédmunkást anyagtároláshoz. Jelentkezni lehet; Miskolc, József A. u. 57., anyaggazdálkodási osztály Alkalmazunk továbbá 1 GÉPÍRÓ ADMINISZTRÁTORT Jelentkezni lehet; a vállalat személyzeti osztályán István, Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Szemere Pál, Szemere Bertalan, Eg- ressy Béni, Fáy András. Kossuth Lajos, Tompa Mihály, Izsó Miklós, Erdélyi János, Móricz Zsigmond. A csengő az iskolai élet szimbóluma, a tőle való búcsúzás az iskolától, a diákélettől való elválást jelenti. Éppen ezért Sárospatakon — egyes iskolák szokásától eltérően — nem farsangi karneválnak, tréfás „felvonulásnak” tekintik a csengőbúcsút, hanem az alkalomhoz illő ünnepélynek Előkészítése, a tantermek, padok, folyosók felvirágozá- sa Patakon is ugyanúgy történik, mint az ország többi iskolájában. Csak itt a csengőt is feldíszítik koszorúkkal, virágokkal. Alája dobogó, szőnyeg, mikrofon kerül, mert az igazi nagy búcsúvétel az öreg kollégium udvarán, a csengő alatt zajlik le. Mire a negyedikesek az itt maradók sorfala és a virágfüzérek között leérnek az udvarra, akkorára már négy-ötezer szülő, nagyszülő, rokon, barát,, diáktárs, közelről, távolról érkezett érdeklődő tölti meg az ünnepély színhelyét. A végzősök odasorakoznak a virágokkal ékes csengő köré. majd felcsendül ajkukról a régi pataki búcsúdal, az iskola egykori híres zenetanárának, H. Bathó Jánosnak a szerzeménye. Elhangzanak az ilyenkor szokásos búcsúbeszédek, igazgatói. nevelői útravalók, s közben a búcsúzók ismét sajátos pataki dalokat énekelnek. Aztán az iskola főpedellusa megkongatja nekik az öreg csengőt — utoljára. De szavára a negyedikesek már nem a tantermekbe indulnak, hanem a nagyporta felé veszik útjukat. "7 amikor a búcsúzók odaérnek, az itt maradók kéoviselői a hatalmas kovácsoltvas kapunak dőlnek, megilletődve szabadra tárják előttük az utat, és ezzel jelképesen kibocsátják végzős társaikat az alma mater falai közül, ki — az életbe... HEGYIJÖZSEF 4 tévéfeszlivál első szakmai lilája Éli, plasái, diokiícia A tévéfesztivál második napján — tegnap délelőtt — lezajlott az első szakmai vita (még kettő követi), melyen Ferge Zsuzsa szociológus A szocialista érték, értékbizonytalanság címmel tartott előadást, amit több hozzászólás követett. Az előadó azzal a gondolánál indította mondandóját, hogy sokan nosztalgiával emlékeznek vissza bizonyos, mára megkopott, vagy megkopottnak tűnő értékekre. (Régen stabilabb volt a család, kevesebb a válás, mára csak hírmondó maradt az egykori kisközösségekből — olvasókörök, dalárdák —, az egyéni érdekek érvényesítése nem mindig törvényes úton történik...) Meglevő értékeink védelmét, illetve a hiányzók fel- támasztását a demokratikus fórumok kiszélesítésében, a döntések előkészítésének, ellenőrzésének társadalmasításában látja az előadó (is). Jog, lehetőség, információ álljon rendelkezésünkre mindezekhez. így sokkal inkább sajátunknak érezzük majd azokat a valódi értékeket, melyek létrehozásában mindannyiunk munkája benne van. Az értékek elkopásába nagymértékben „besegített” a gazdaság nem kielégítő működése, mert ahol hiány van, ott törvényszerűen felüti fejét az erkölcsi rendszer lazulása. A hozzászólók is megerősítették azt a véleményt, hogy meg kellene találni azokat a fórumokat, melyeken a közvéleményt időben tájékoztatják a mindenkit — vagy legalábbis jelentős rétegeket — érintő kérdésekről. Mégpedig időben, nem pedig akkor, amikor ezekről a kérdésekről már döntések (nem feltétlenül helyes döntések) születtek. Ferge Zsuzsa hangsúlyozta, hogy számos hatáskör -íár kiszélesedett, de ez a folyamat valahol középtáj on — megyei, avagy vállalati vezetői szinten — megrekedt. Elhangzott pro- és kontraérv a demokrácia kiszélesítésének jogi szabályozásáról. (Az ellenvetés azt fogalmazta meg, hogy nem elég törvényt, szabályt hozni, azt be is kell tartani, illetve tartatni.) A televízió szerepe úgy került szóba, hogy számosán ehhez az intézményhez (vagy a rádióhoz, sajtóhoz) fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, melyek közül nem egy el is „intéződik”, mihelyt a nyilvánosság elé kerül. Jó ez, vagy sem? — vetődött fel a kérdés. Hiszen az állampolgárok ügyeit rendezni nem a tévé feladata,' vannak erre hivatott szervek, hivatalok. Akkor lesz az ilyen elintézési módnak igazi haszna — állapította meg Ferge Zsuzsa —, ha ennek nyomán még jobban rliüködnek majd a demokrácia valós. illetve szükséges fórumai. Sz— * Az előadó Ferge Zsuzsa volt. Mellette Erdős András, a tévé politikai adások főszerkesztőségének vezetője.
