Déli Hírlap, 1984. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1984-05-28 / 124. szám

* Drágább, mint a Váci utcában Perzsavásár a Zsarnain Társadalmi ellenőrökkel as ócskapiacon Péntek, vásározó nap a Zsar- nai-telepi hasznalcikk-piacon. Már kora reggel művészet ta­lálni négyzetméternyi terüle­tet annak, aki késve érkezik portékájával. Egyelőre több az eladó, mint a vevő, ne­hézkesen indul a forgalom. Inkább csak egymás „felho­zatalát” mustrálják a kirako­dók, s egyeztetik áraikat. A „szabadpiaci” tarifa ilyenkor uniformizálódik — ha ő any- nyira tartja, én sem adom alább! — alapon. Persze min­dig akad, akinek sietős a dol­ga — vagy éppen „mazsola”, „pancser”, aki nem tudja, hogy mi a dörgés itten, s ha szemrevaló az encsemben- csem, amit kihozott, hamar elkapkodják tőle: viszontel- adásra, hozzácsapva az „alap­árhoz” a plusz-hasznot is. A Zsarnai íratlan törvénye: „ügyeskedni” kell az ócska­piacon . ., — Miért pont én ne. ten­ném?! Az vesse rám a,z el­ső követ... — méltatlanko­dik Fodor Istvánná (ipar nélküli viszonteladói, s jön utánam, kérlelve; tel ne je­lentsem, inkább összepakol­ja sok kilónyi fonalát, zsák­ra való új mun karuháit, az­tán megnyugszik: ja. csak újságíró? — sarkon fordul, otthagy. ▲ rSAK"25 FORINTTAL SZÁMOLT TÖBBET A PECSENYÉS — Reggelizzünk előbb — döntötték el a társadalmi ellenőrök, akiket vállalatunk szakszervezeti tagsága bízott meg ilyen funkcióval, s most a városi tanács kereske­delmi osztályának kereske­delempolitikai előadójával járják a piacot. A ,,reggelizés” is hozzá­tartozik a ceremóniához: a pecsenyesütők soránál állunk meg, a legkoszosabb pony­vával takart sátor előtt. Há­rom adag hurka, egyregy adat kolbász, sült oldalas, savanyú és öt szelet kenyér kerül a papírra, a fiatalasz- szony már számol is: 160 íorint a cehhünk. Bodnár Józsefné, az ellenőrcsoport vezetője szemrebbenés nél­kül kifizeti, aztán igazolja magát. „Kérjük újramérni” —, s számolni már az ellen­őrök fognak. Pillanatok alatt kiderül, hogy „csak” 25 forinttal csapták be a „kedves ven­dégeket”. Kelemen Viktória — a pecsenyesütő — zavar­ban van: nem i6 tudja, hogy eshetett meg? Készségeske- dik, hogy igen, újraírja az ártáblát, amin eddig min­den látszott, csak épp »szá­mok nem, s bizonygatja, hogy jó az árkalkulációja, mert „a doki csinálta”, a nevét sajnos nem tudja, meg hogy mezőcsáti, igen, az ot­tani piac az engedély szerin­★ a sajátos formanyelvű franciaországi Vára Cardot nak kiállítása nyílt Buda pesten, a Dorottya utcai ki­állítóteremben. Képünkön Nö nyakékkel című alkotás látható. ti telephelye, de ott nem árul, minthogy vásározásra is kapott jogosítványt. Gusztusosra pirult pecse­nyéjétől elment az étvá­gyunk. amint bepillantot­tunk a sátorba: hús. hurka, kolbász a földön, műanyag ládákban, de takarás nélkül, szabadon. Higgyük el — mondta —. hogy a Köjál már ellenőrizte, s mindent rendjénvalónak .talált. Ez utóbbiban persze kételke­dünk, hisz ennél keveseb­bért is bezárnának boltokat! ♦ HA A VEVŐ JOBBAN MEGNÉZNÉ Lehangolódunk a „falato- zosoron”, akárhova nyúlunk, mindenütt akad valami, ami nem stimmel. Gere Antónia pecsenyés sátránál is az ár­lap olvashatósága hibádzik, no meg, hogy jókora sült­májak is illatoznak a pul­ton: „Jaj, azt csak magunk­nak csináltuk reggelire!” S ugyan ki bizonyíthatná be, hogy igaz. vagy nem igaz? Böhm Jánosné büfés tea­kalkulációja kelt „csodála­tot”: 2 liter teához fél kiló cukrot és 3 deci citromlevet ad a kalkulus szerint, s így jön össze a 70 százalékos haszonkulccsal a Hiltonéval vetekedő ár; egy pohár tea nála 4 forint. Lelke rajta, hogy mit rejt a porció, ké­mikus nincs velünk... S ugyan, ha volna, mi végre is? Egyetlen esetet bizonyíthat* na rá az ellenőrzés bárkire is: sem visszamenőleg be­csülni, sem előre prognózist adni nem lehet. — A legjobb ellenőrök magúk a vendégek-vásárlók volnának, minthogy minden kereskedő mellett nem áll­hat mindig ellenőr. Debet... — Madácsi Árpád, akit a szakszervezeti társadalmi el­lenőrök legjobbjai közt tart számon a szakigazgatás, le­mondóan legyint. Vendégek- ről-vásárlókról ez a véle­ménye. 4 „VAN ÉNNEKEM OLYAN PÁRTFOGÓM, AKI ELINTÉZI !N A ruhakereskedőknél sincs szívindító helyzet. Áraik ve­rik imitt-amott a Vád utcai butikokét. Brückler József- nénál csak új holmik van­nak, farmernadrág, dzseki tucatszám, számla viszont alig. A képlet ismerős, ami­re hivatkoznak: a termelő iparos nem ad bizonylatot, s ha ragaszkodnak hozzá, leg­közelebb már árut sem. Bu­dapesten vásárolják az itt 850—980 forintért kínált far­mernadrágokat. 1250 forin­tos dzsekiket. Rövidujjú vá­szonblúzok 380—420 forin­tért, gyerekméretű vászon térdnadrág 340-ével. S ugyan ki állapíthatja meg. hogy tisztességes, vagy tisztesség­telen a haszon rajta, ha számla nincs a beszerzési árról... Esküszöm véletlen, hogy Brücklerék után éppen egy másik Brückler-sátornál áll­tunk meg. (Van belőlük há­rom a Zsarnain, egy família mind, ami gazán nem tilos, de így tán érthetőbb, hogy béléjük botlottunk.) Brück­ler Györgyné nem hisz a vé­letlenekben, s olyannyira háborog, hogy rendőri segéd­letet kapunk. — Miért mindig bennün­ket ellenőriznek? — csattog az asszony. — Miért csak minket? Most volt ellenőr­zés. és már megint...? Már a párnát is kihúzzák a fe­jünk alól, pedig havonta öt­hatezer forint forgalmi adót fizetek... Félteni hát nem kell a párnáját, hisz a forgalmi adót a forgalmazott összeg után szabják meg. Csak hát zokon esik az ellenőrök meg­állapítása: noha csak hasz­náltruha-kereskedésre van engedélye, árujának 70 szá­zaléka vadonatúj. Munkaru­háktól a műbőrkabátig, far­mertől a szövetnadrágig ter­jed a „repertoárja”. A hasz­nált portéka meg batyuba kötve. A rendőr nyugalomra ititi a hangoskodó kereskedőt, de az csak fújja: „Nem ijedek meg! Van énnekem olyan pártfogóm, aki elintézi...” A négy ellenőr — Bodnár Józsefné, Madácsi Árpád, Horváth Lászlóné a szak- szervezettől, Pólyák Tiborné a tanács kereskedelmi osz­tályától — nem túl optimis­ta az összegezéskor. Mert ugyan, ha naponta volna el­lenőrzés, lehet-e rendet ten­ni egy „perzsavásáron” ...?! * Jól haladnak a kivitelezők az új OTP—Állami Biztosító székház építésén, lassan ki­alakul az épület formája, s láthatjuk, hogyan illeszkedik majd ferde síkú tetejevel at új ház a Szemere utca régi épületeihez. (Fojtos Ida jelvetelej Operatív bizottság alakult Építik a felüljárót (radványi) Alig adtunk hírt róla, hogy megalakult a Herman Ottó szabadidőközpont építését irá­nyító, segítő operatív bizott­ság, máris újabb bizottság alakuló üléséről kell beszá­molnunk. A December 4. Drótművekben írták alá a szocialista szerződéseket, s vették át megbízólevelüket azok, akik az operatív bi­zottság tagjaiként bábáskod­nak majd a Szentpéteri ka­put s a Besenyői utat ösz- szekötő gyalogos felüljáró társadalmi munkával való létrehozásánál. Az acélszerkezetű felüljá­rót Simonffy György építész tervezte, s lapunk hasábjai­ról már a majdani híd lát­képével is megismerkedhet­tek a miskolciak. Az idei társadalmi munkaprogram kiemelt céljai közül ez a híd a műszakilag legbonyolul­tabb alkotás. Üzemelő vas­útvonal fölött kell építeni, a közút és a vasút közötti szűk területen. A környező üzemek részt vesznek a szer­kezet legyártásában, illetve szerelésében — a MÁV szak­embereinek segítségével —, hiszen dolgozóik rövidíthetik le így az utat munkába jö­vet, s menet anélkül, hogy életveszélynek tennék ki magukat. Az idén elkészülő híd épí­tését húsztagú bizottság irá­nyítja, Kovács Mihálynak, a December 4. Drótművek pártbizottsági titkárának ve­zetésével. Az első együttes testületi ténykedés a hely­színi szemle volt a Besenyői út mentén, ahol már meg­szemlélhették a cölöpözési munkálatokat. Biokertészkedés A Kertbarátok és Kister­melők Miskolc városi Társa­dalmi Szövetsége ma dél­után öt órától tartja soron következő ülését. Szó lesz a mérgek nélküli biokertész­kedésről, s kuwaiti élmény- beszámolót tart dr. Györffy Sándor kertészmérnök. Meg­beszélik a. szeptember 14-től 16-ig tervezett* kertészeti kié állítást, a kertbarátok 20 éves jubileumának program­ját, s szó lesz az Unió Áfésszel való kapcsolattar­tásról is. Az érdeklődőket a MÁV-igazgatóság Szemere utca 26. szám alatti kultúr­termébe várják. A MÁV egységesen mind az öt igazgatóság területén szabályos menetrendkönyvet jelentetett meg, amelyek 1984. június 3-tól 1985. jú­nius 1-ig lesznek érvényben. A „miskolci” északkelet-terü­leti néven jelent meg, és 15 forintért kapható. Míg az ország egyes vasút­vonalain jelentősen csökkent KETTŐS HUROK 1. Fellobban a máglya A dombtetőn áttt, nézte * tavat mé­lázva, nem gondolt senkire és semmi­re — élvezte a csendet, a nyugalmat. Tudta, hogy a háta mögött zajlik az élet, az esti bulira készülnek a filme­sek, csupa nyüzsgés, rohanás minden, valaki olaszul énekel hangosan és ha­misan, amikor* ide indult,, sokáig kí­sérte a dal, de most már elhalkult, minden elmaradt mögötte, egyedül volt a fákkal és az éggel. — Hát ennek is vége — gondolta nem nagy szomorúsággal. Ebben a mun­kában nem talált semmi örömet, amúgy is csak megtűrt vendég volt a forgatásnál, figyelte, hogyan rontják el a gondolatait, hogyan csavarják ki a témát önmagából, és adnak teljesen más formát neki. Már az ötödik forgatókönyvét írta, már nem izgatta a dolog. Szeretett vol­na mielőbb otthon lenni, a lakásában, az ismert bútordarabok, könyvek kö­zött. Elindult volna, de a rendező kér­te. maradjon még ezen az estén. — Bizonyos formaságokra adni kell — mondta a híres rendező, Bükki Im­re, akit külföldön is elismernek. Ami­kor ezt mondta, jóindulatúan megve­regette a vállát, volt ebben a mozdu­latban valami lenézés. Ha az a formaság, hogy isznak, üvöl­töznek, s később szeretkeznek a bok­rok tövében — nos, erre igazán sem­mi szüksége. Heves vágyat érzett, hogy aaonoal óeöijom • kacstjabu, de tudta, hogy a rendezőre még szüksége van. S hogy a rendező sok jót és sok rosszat tehet vele. Pillanatnyilag ebből a ren­dezőből élt, ebből vásárolta a garzon­ját, a bútorait, tehát ezt a formaság­nak nevezett valamit végig kell csi­nálnia. Kiáltozást hall, a nevét kiáltják, megfordul, egy zömök, kockásinges fér­fi bukdácsol felfelé, és széles mozdu­latokkal integet, hívja. Csoda, hogy valakinek eszébe jutott, a stáb bizonyos lenézéssel kezeli a szerzőket, feleslegesnek tartják őket, is­ten tudja miért, nem szeretik, ha asz- szisztálnak a forgatásnál. A kockásin­ges Vida, aki még segédrendezö, de rövidesen avanzsálni fog, valahogy ra­gaszkodik hozzá, nem tudni miért. ö is int neki, kissé lemondóan, az­tán elindul visszafelé. Vida arca fé­nyes, verejtékben úszik, már felhajtott néhány pohárral. — Öregem — mond­ja ragyogva —, ez az utolsó film, ami­ben segédkezem, aztán jön az igazi élet. Irigyli és sajnálja Vidát, aki alig né­hány esztendővel fiatalabb nála, har­mincon túl járnak mind a ketten, ket­tőjük közül — úgy érzi — ő a szeren­csésebb, mégiscsak önálló a maga mód­ján. Megnézi a karóráját, ha minden jól megy, nyolckor hazaindulhat. A tisztáson már ott áll a máglya, a szokásos, a rendező gyújtja meg, s amikor fellobognak a lángok, indián- tanccal járják körül a filmesek. Ezután laponként máglyára dobják a forgató- könyv másolatot. Bende Ibolya bűnügyi regénye — Hullámverés — ez lesz a film cí­me, írnák majd róla a kritikusok, szo­kás szerint jót és rosszat. A Kálvária- domb mögötti tisztás rövidesen fény­ben úszott. A filmesek átszellemültem hajigálták a tűzre a papírlapokat, az­tán amikor valamennyit elnyelték a lángok, Vida elrohant, és egy dobozzal tért vissza. — Hadd menjen ez is — vihogott, és tűzbe vágta a csomagot. Csak ké­sőbb, órák múlva derült ki, hogy Vi­da a segédoperatőr féltve őrzött fény- képfelvételeit hozta el tűzrevalónak. Szikszai nőket fényképezett, idegeneket, nagy buzgalommal és ambícióval. Ha vendégeket fogadott, megmutatta őket. s főúri mozdulattal ajánlotta: — vá­lassz ... — Legalább száz nő — morgott más­nap Szikszai, de nem akart újat húz­ni a segédrendezővel, reménykedett, hogy Vida ' előléptetése neki is jelent valamit. Minderről Mohai Tibor, a Hullám­verés és más közepesen sikerült film forgatókönyvírója már semmit sem tu­dott. Észrevétlenül tűnt el, senki nem kereste. Amikor a bordó Zsiguli ki­gördült a faluból, csak a kutyák ugat­tak utána, s egy motor berregett va­lahol a sötétben. IFolytatjuk) az utasforgalom, addig Mis­kolc és Budapest között to­vábbra is jó a szerelvények kihasználtsága. Vonatkozik ez különösen az expressz és gyorsvonatokra. Lény égés változás 'a június 3-án életbe lépő menetrend­ben nem lesz. Most is a vál­lalatok, intézmények és isko­lák igényeinek megfelelően állították össze, a korábbi években bevált gyakorlat sze­rint. A Krakkó—Budapest kö­zött közlekedő Cracovia gyorsvonatra nem kell hely­jegyet váltani. Viszont Bu­dapest—Krakkó között a nemzetközi forgalomban már csak helybiztosítással lehet utazni, a belföldi utasok a részükre kijelölt • kocsikban foglalhatnak helyet. Válto­zatlan a Rákóczi expressz indulása és érkezése is. Új­donság, hogy ez a vonaí Encs városában is megáll. Június 3-tól augusztus 3-* ig Miskolc és Nyékládháza között nagyarányú vágány­felújítás! munkákat végez* nek, ezért egyes személyszál­lító vonatok indulási ideje mindkét irányban néhány perccel eltér a kiadott me­netrendtől. Kérik a közön­séget. hogy az utazás előtt az állomásokon érdeklődje­nek. • A MÁV. élve a lehetősé­gekkel, vállalatoknak, intéz­ményeknek, iskoláknak cso­portos utazás vagy különvo­nat beállítása esetén külön­féle kedvezményeket nyújt. Jól megfontolt üzletpolitikai érdekekből arra törekednek, hogy növeljék az utasforgal­mat. Ám ehhez a szolgáltatások színvonalán is javítani kel­lene. A kocsik belső és külső tisztaságát elsősorban a meglevő munkaerő és a rendelkezésre álló gépek, eszközök intenzívebb ki­használásával kívánják meg­teremteni. F. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom