Déli Hírlap, 1984. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1984-05-21 / 118. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Bírlap. Miskolc, 3501. Pt 39. — Tel.s 18-229 Szívesen segítünk, de nemcsak rajtunk múlik A Miskolc városi Tanács — a Hazafias Népfront városi bizottságával karöltve — meghirdette a Tiszta kultúrált Mis- kolcért mozgalmat. Ehhez csatlakozott a Miskolci Köztiszta­sági Vállalat is. Mindezt csak helyeselni lehet, mert előbbre viszi az ügyet. Az a vélemény azonban, hogy gyakorta csak vitatkozunk, s ugyanakkor kevés az eredmény. Az illetéke­seknek többet kellene tenni! Például a selyemréti lakótelep parkjai teljes egészében rá vannak bizva az itt élőkre, a tár­sadalmi munkásokra. Egyébként az itteni lakótelepen min­den lakótömbben akad egy-két ember, aki derekasan kivette a részét a ház körüli takarításból, a virágok elültetéséből. Ám van még „senkiföldje” is, ahol nem takarít senki. Némely helyen rengeteg szemét, falevél gyűlt össze, például az Augusztus 20. utca végén, a strand kerítésénél. Rábizatott a park a társadalmi munkásokra... Azok a nagyobb részt mindig el is végzik! De már igencsak meg­nőtt a fű, kaszálni vagy nyírni kellene, ahhoz azonban szak­ember, szerszám, gép szükségeltetik! Ha nincs lekaszálva, elcsúfítja a környéket. Véleményem szerint a tanács valamelyik illetékes szerve jobban összehangolhatná az elvégzendő tennivalókat! M. F. Miskolc Akinek a foga fái.. gőzök és a húzásra várók, sor­szám nélkül is bejöhetnek, de . .. tartsa a nyelvét rajta. A szolás-i omlás azonban nem biz­tos, hogy hatásos módszer. Az okosabb ja már akkor orvoshoz fordul, amikor még csak kis lyukat érez a fogán. A hanyag, vagy félös: megvárja a foghú­zást. Nem így ma. Hiába igyek­szik a dolgozó rendbehozatni kissé romlott fogát, az egész­ségügyi ellátás-szervezés ezt szinte lehetetlenné teszi. A hejőcsabai fogászati váró­ban megannyi eligazító tábla gondos áttanulmányozása után megtudhatta a beteg például április 17-én; szerdán, hogy a rendelés 14 órától 20 óráig tart. Mindössze négyen vártunk 15 órakor. Ifjú katona jött. s ér­deklődött a rendelés rendje iránt. Észrevettük, hogy köldök- magasságban egy kis tábla azt közölte: a sorszám elfogyott, csak a berendelt betegeket fo­gadják. A katona szemmel lát­hatóan szenvedett. Javasoltam: keressük fel a Csabai^ kapui fo­gászati rendelőt. Ráállt. Talán még arra is ráállt volna, hogy egy borbély húzza ki a fogát... A Csabai kapui rendelőben táblák tömkelegé tereli — ám nem egvértelműen — a beteget. Felmentünk, de megszüntettek a második emeleti számosztót. A földszinten végre közölték, hol rejtőzik. Tizenöt óra húsz perc­kor teljes elsötétítés, tarka füg­göny várta a beteget. Kopogtat­tunk: eredménytelenül. Egy pi­ciny tábla közölte, hogy: szám­osztás 7 és 13 órakor. A fogfá­jástól gvötört katona sorsát to­vább nem tudom, azt sem tu­dom, hogy az én fogam mikor lesz betömve. Valószínű, hogy szabadságot kell kivennem, leg­kevesebb egy naoot egy tömés­re, ugyanis 6 órától 14.20-ig dol­gozom," s szombaton fogászat nincs. Miskolcon, az iparváros­ban a fizikai dolgozók 80 száza­léka szintén ilyen munkaidőben dolgozik, tehát sem 7, sem 13, sem 14 órakor nem tud sorszá­mért menni, ami alighanem per­cek alatt elfogy. Az is megfog­hatatlan, hogy ha egy rendelő 14-tői 20 óráig fogad, hogyan fogyhat el 15 órára a sorszám, és négy várakozó esetében ho­gyan tarthat 20 óráig a rende­lés. A Csabai kapui rendelőben feltűnően kevés beteg várako­zott a fogászaton, azok s álta­lában nyugdíjasok, fiatal nők, alkalmasint gyesen levő mamák. Ügy tűnik, mintha gonosz szel­lemek szervezték volna ezt így. bosszantva a dolgozókat, kímél­ve az egészségügyet, a magán- rendelők malmára hajtva a vi­zet. Délután felhívtam két ma­gánrendelőt is, az egyik csak tíz nap múlva fogad (!?), a má­sik egyelőre nem rendel. A következő napon hamarabb jöttem el munkahelyemről, ter­mészetesen anyagi hátránnyal. Kettő előtt érkeztem a hejőcsa­bai rendelőbe. A tegnapi szeg felett ez a szöveg állt: vegyen sorszámot, az érkezés sorrend­jében! Az előttem érkező fiatal­embertől megkérdeztem: vett? Miből? Hisz nincs is ott sor­szám. Valóban. Hanem az elő­ző napon rendelő orvos rendelé­si idöpontkiírása teljesen eltűnt, a másikén pedig tegnap sem volt. Egy hölgy beszólította az első pácienst. No, ez már hala­dás, én következem, és sorszám nélkül. Közben felfedeztem egy új táblácskát, tegnap nem lát­tam. Ezt közölte: az SZMT-dol­ezt az előző délutáni orvos írta alá, tehát csak rá vonatkozik... Beszólítanak, tisztelettel köszö­nök. hellyel kínálnak, már ülök is, illetve fekszem közlöm, hogy a bal felső négyes, kinyitom, tükör, szemlélődés. Fogorvosi székben még ilyen boldog nem voltam ... és ekkor csapott be az a ,,ménkű”. — Hisz maga az első kerületben lakik — hang­zott a rettenetes igazság az asszisztens szájából. Az orvos hátralépett. — Hol lakik? — kér­dezte megütközve. Bevallottam, hogy valóban ott, de mentsé­gemre legyen, hogy itt és a har­madik kerületben is többször kezeltek már. — Az puszta tévedés volt — hangzott a válasz — vagy régen történt. Csak nem gondolja, hogy másik orvos helyett fogok dolgozni? Menjen a nagy SZTK- ba. Köszöntem, mentem. A Csabai kapuban alig kettő után félig elhúzott függöny, mögötte egy hölgy neveket írt a mindent megoldó parányi számcédulák hátuljára. Nyújtom a személyi igazolványomat, nem nyúl érte. Vajon mi vár még rám? Rögtön kitűnik: beren­delt? — kérdezi. — Nem, hisz nem is találkoztam még olyan személlyel, aki berendelhetett volna. Mosolyogva közli: nagyon sajnálom, nem adhatok számot, csak egy orvosunk van. Ezek után az az érzésem: igaz a szólás-mondás. Ügy várom meg a, soron kívüli foghúzást, hogy addig a nyelvem tartom a fájós ponton. A városban bolyongva Egy városunkba ér­kező autós turista me­sélte, hogy legalább egy órán át bolyongott az egyirányú utcák s a Behajtani tilos! táb­lák rengetegében Mis­kolcon, amíg eltalált ismerőse címéreí Az egészben az az érde­kes, hogy ez a szege­di illetőségű honpol- gár egyébként megle­hetősen jól ismeri vá­rosunkat volán mögül is. Hát persze, az új forgalmi rend! Ami nekünk már nem új, de igaz, ami igaz, mi miskolciak sem egy­könnyen tanultuk meg, dacára alapos helyis­meretünknek. Város­térképünkön — ha egy­általán hozzá tud férni az idegen — természe­tesen nyoma sincs a forgalmi változásnak. Nem ártott volna egy szórólapon közlekedési útmutatót nyomtatni, amit a benzinkutaknál árulni vagy ingyen osztogatni lehetne. Ezt az idegenforgalmi sze­zont már alighanem elpuskáztuk, ebből a szempontból, de majd jön a következő. Jövő­re is lesznek ugyanis olyanok, akiknek telje­sen új lesz minden út­vonal a város szívé­ben ... (fc—ó) Kelemen István (Miskolc, En­gels u.): Végre egy jó lakó. aki azért kesereg, mert ..nem kell a lak­bér a MIK-nek”... Ki tudja, hátha beteg lett a házmester? A megoldás azonban végtelenül egyszerű: íizessék be a lakbért OTP-csekken. s többé nem kell várni a házmesterre, nem kell a pénzzel szaladgálni ide-oda. Csípősségünkből most csak eny- nyire tellett. Írjon máskor is! P. I. Miskolc + A miskolci általános iskolák négytagú csapatainak rész­vételével. a Molnár Béla Ifjúsági és Űttöröházban rendezték meg a hagyományos városi MÉH-vetélkedöt. A pajtásoknak — a válaszoktól függően — különböző színnel jelölt útvona­lon haladva, hét állomáson, a MÉH tevékenységével kapcso­latos feladatokat kellett megoldani. Az első helyen a 3. sz. Általános Iskola csapata végzett. A második a 18-as, a har­madik a 2-es. a negyedik a 40-es iskola gárdája lett. A ne­héz kérdésekből összeállított MÉH-totón a legtöbb találatot Császár Mónika, a 3. sz. Általános Iskola tanulója érte el. Jutalma: csillebérci táborozás. A miskolci iskolások jeles­kednek a hulladékgyűjtésben. Most elméleti felkészültségü­ket is bizonyították. Hargittav Attila Miskolc ★ A képen látható padok az avasi templommal szemben találhatók, a déli tehermentesítő út melletti buszmegállónál. Amint a felvétel is tanúskodik róla. az első két deszka ösz- szetört. No, nem magától! Egy szemtanú szerint csinytevö fiatalok ugráltak rajta, ver­senyezve, ki alatt reped el. Sok ilyen pad van a városban, s állítólag azért törnek könnyen, mert nagy a fesztávolság a két betontartó között. Akár így. akár úgy mennek tönkre a padok, tenni kellene valamit, mert ilyen állapotban használhatatlanok... K. J. Miskolc MIKOR KAPHATJÁK MEG A HÁZASTÁRSAK A SZÜLÖK VAGY A NAGYSZÜLŐK LAKASAT? Ha a szülő vállalati lakásban vagy szolgálati lakásban lakik, lakásbérleti jogviszonyáról gyer­meke javára nem mondhat le. Ha a szülő tanácsi bérlakás bérlője, lakásbérleti jogviszonyáról akkor is lemondhat gyermeke javára, ha gyermeke nem lakik vele együtt a tanácsi bérlakásban. A szülők ilyen módon is segíthetik a fiatal házasok lakáshelyzeté­nek megoldását. Ilyen esetben a szülő írásban lemond lakás- bérleti jogviszonyáról gyermeke javára, a gyermek pedig írásban nyilatkozik, hogy a lemondást elfogadja. Az írásban foglalt nyi­latkozatokat a lakásügyi ható­sághoz kell benyújtani és kérni kell a lakás kiutalását (átírását). Ha a lakásügyi hatóság a kiuta­lást megtagadja, a lakásügyi ha­tóság határozata a bíróság előtt megtámadható. A gyermeknek akkor kell la­kás-használatbavételi díjat fizet­ni a tanács részére, ha szülőjével nem, vagy egy évnél rövidebb ideig lakott együtt. (A lakás- használati díj mértéke attól függ, hogy hány szobás lakásról van szó, és milyen a lakás komfort- fokozata. )' Ha a gyermek vagy unoka így szerzett bérleti jogot, házastársa ugyanilyen jogot szerez, mert a házastársak bérlőtársak. Ha szülő vagy nagyszülő személyi tulaj­donban levő lakás bérlője, lakás- bérleti jogáról csak a tulajdonos hozzájárulásával mondhat le gyermeke, illetőleg unokája ja­vára. Ha a szülő meghal, gyer­meke — szolgálati lakás esetén — a lakásbérleti jogviszonyt nem folytathatja. Vállalati bér­lakás esetében a lakásbérleti jog­viszony akkor nem folytatható, ha ezt a lakással rendelkező a bérlő kijelölése során kikötöt­te. Ilyen esetben a visszamaradt személyek részére a lakással ren­delkező szervnek másik lakást kell biztosítani. Az említett szabályokat akkor Is alkalmazni kell, ha nem szü­„ ... a 3. sz. főút jelzőlám­parendszere a főúton hala­dóknak biztosít összehangol­tan zöld jelzést, ebből kö­vetkezik, hogy a Szeles utca irányából érkezők a Katalin utcánál piros jelzést kapnak, hiszen ekkor a gyalogosod­nak van áthaladási lehetősé­gük. A cikk írója a Katalin útnál előforduló pirosba haj­tásokat a jelzőberendezés helytelen hangolásával ma­gyarázza. Méréseket végez­tünk, és megállapítottuk, hogy a cikkben leírt hely­zet csak akkor következhet be, ha a járművezető 70 km/ó fölötti sebességre fel­gyorsítva közelíti meg a gyalogos-átkelőhelyet. Köz­tudott dolog, hogy ilyen se­bességgel történő közlekedés sem miskolci, sem idegen járművezető számára nincs megengedve. A Gömöri fe­lüljáró végpontjain levő jel­lőről és gyermekről, hanem nagyszülőről és unokáról van szó. Más a helyzet, ha a szülő tanácsi bérlakásban lakott. Ilyen esetben a szülő halála után a gyermek jogosult a la­kásbérleti jogviszony folytatá­sára. a tanács részére akkor nem kell lakáshasználati díjat fizetni, ha a gyermek a tanácsi bérlakásban több mint egy évig együtt lakott a szülővel. Ha a gyermek nem lakott együtt a szülővel, a szülő halála után — tnaácsi bérlakás esetében — akkor folytathatja a lakásbér­leti jogviszonyt — más folyta­tásra jogosult bentlakó személy hiányában — ha másutt nincs lakása, továbbá a bérlő halála előtt lakásigénylését a lakásügyi hatóság már nyilvántartásba vet­te. Az unoka a nagyszülő halála után csak akkor folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt, ha a nagyszülő halálakor állandó jel­leggel a nagyszülő lakásában lakott. Ha a nagyszülő lakásá­ba csak bejelentkezett, de tény­legesen nem a nagyszülő laká­sában lakott, akkor a nagyszü­lő halála után a lakásbérleti jogviszonyt nem folytathatja. Ha a szülő vagy nagyszülő halála után a gyermek vagy az unoka folytatja a lakásbérleti jogviszonyt, házastársa azonos jogokat szerez, mert a házas­társak bérlőtársak. A bérleti jogviszony folytatásának elis­merését tanácsi bérlakás esetén a lakásügyi hatóságtól, személyi tulajdonban levő bérlakás ese­tén a tulajdonostól kell kérni. Ha a lakásügyi hatóság az el­ismerést megtagadja, a lakás­ügyi hatóság határozata bíróság előtt megtámadható. Ha az el­ismerést a tulajdonos tagadja meg, akkor a megtagadó válasz kézhezvételétől számított í)0 na­pon belül a bíróságtól kel! kér­ni a jogosultság megállapítását. A határidő elmulasztása jog­vesztéssel jár. zőlámpás csomópontok ösz- szehangolására csak a Ba­ross Gábor—Zsigmondy utcai csomópont átépítése, bőví­tése után kerülhet sor. En­nek egyszerű a magyaráza­ta : a főút összes jelzőlám­pája 90 másodperces perió­dusidővel dolgozik, a Baross Gábor utcai viszont csak 120 másodperces periódussal tud­ja a rendkívül nagy forgal­mat lebonyolítani. A csomó­pont átépítésének időpontja a Bajcsy-Zsilinszky úti vá­gányrekonstrukció függvé­nye, de a munka előrelát­hatólag ez év végén bein­dítható, és 1985 végére a jelzőberendezés korszerűsíté­se is befejeződik.” (A vá­laszt Átmennek a piroson a járművek címmel megjelent olvasói észrevételre kaptuk Stoll Gábortól, a Miskolci Közúti Igazgatóság műszaki igazgatójától.) Bátor buszvezető Nem mindennapi, de az utóbbi időben — sajnos — egyre gyakrabban előforduló tseménynek voltunk szem-, ts fültanúi május 11-én del- u1án 5 órakor, akik a BV 90—71 forgalmi rendszámú 3-as autóbuszon utaztunk. A jármű már a Búza téren zsúfolásig megtelt felnőttek­kel és az iskolából hazatérő gyermekekkel. Egy ülőhely a bal első sorban félig üres volt, ám oda nem mert le­ülni senki, mert egy részeg foglalta el, félig fekvő hely­zetben. A Kun Béla úti megálló­nál szálltam fel- a buszra. Észrevettem a részeget, s hallottam nyomdafestéket nem tűrő, trágár szavait. Az utasok undorral és döbben­ten tűrték ocsmány, trágác beszédjét, fenyegető kijelenj téseit. Mint ahogyan mini denkit, engem is felháborí­tott az eset, s mivel közel álltam, hozzá, halkan, fino­man megkértem, viselkedjen kulturált emberhez méltóan, s ne használjon illetlen sza­vakat a nők és a gyermekek előtt. Ekkor elszabadult a pokol: a zsebkése után kutatva fel akart állni, s engemet csú­nyán káromolva „el akart intézni”. A felállással azon­ban nem boldogult: húzta le­felé az alkohol, így elkerül­tem a közvetlen életveszélyt. A Vízügyi Igazgatósághoz érve, benyitottam a buszve­zető fülkéjébe, s közöltem vele, hogy a kocsijában bot­rányosan viselkedő, az uta­sokat fenyegető részeg uta­zik. Ö egyetértett velem, de a kocsival elindult. A követ­kező megállónál, a Vontatá­si Főnökségnél azonban megállt, s udvariasan, de ha­tározottan felkérte a része­get a kocsi elhagyására. An­nak persze esze ágában sem volt a felhívásnak eleget tenni, hanem a rajta esett sérelemért rajtam akart bosszút állni, s ököllel felém csapott. Felkészültem a tá­madásra. de a fiatal, ráter­mett „pilóta” elkapta ütésre emelt kezét, én pedig a ve­lem utazó nyugdíjas bará­tommal segítettem a hivatá­sát teljesítő, bátor buszveze­tőnek a „kényszerleszállítás­ban”. Az utasok kivétel nélkül helveselték a hivatása ma­gaslatán álló autóbuszvezető jogos és szükségszerű eljá­rását. Az utasok nevében is gratulálok Veres Miklós gép­kocsivezetőnek, aki kiérde­melte mindannyiunk elisme­rését és dicséretét. T. L. Miskolc, Fövényszer u. 49.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom