Déli Hírlap, 1984. március (16. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-02 / 53. szám

Családi körben STOP! KÖZLEKEDÜNK! Á zebra sem bizlos... Feltűnően sok a közleke­dési baleset a védett gya­logátkelőhelyeken. A gyalo­gos azzal a tudattal lép a zebrára, hogy övé az elsőbb­ség. vigyázzon a gépjármű­vezető. A szabályok értel­mében ez így is van. Csak­hogy a dolog nem ilyen egy­szerű. A helyzet ugyanis az, hogy mind a gyalogosnak, mind a gépjárművezetőnek alkalmazkodnia kell a körül­ményekhez. Mire ügyeljen a gyalogos? Mielőtt lelép a járdáról, győ­ződjön meg róla, van-e a kö­zelben mozgó gépjármű? Becsülje meg alaposan a tá­volságot, lesz-e ideje átha­ladni a zebrán anélkül, hogy veszélyeztetné testi épségét. Leghelyesebb, ha megvárja, amíg a közelítő jármű elha­lad; ugyanis hiába becsüli meg jól a távolságot, nem tudhatja, mert nem látja, hogy azt a gépjármüvet, amelyet ő lát, nem előzi-e (netán szabálytalanul) egy másik. Ha a gyalogos meg­győződött róla, hogy szabad az út a zebrán keresztül, igyekezzen minél gyorsab­ban áthaladni, a biztonságot jelentő járdára jutni. A gépjárművezetőnek még jobban kell vigyáznia, hiszen — a szabályok értelmében is — az övé a nagyobb felelős­ség. A legtöbb helyen tábla is jelzi, hogy gyalogátkelő­hely következik, tehát — el­ső teendőként! — minden­keppen lassítania kell, lát vagy nem lát gyalogost a zebrán. A gépjárművezető le­gyen udvarias, segítse (!) a közlekedést azzal, hogy ma­gatartásával befolyásolja. Ha kell, álljon meg a zebra előtt, és jelezze: senki ne nyugtalankodjon, látja, mi történik a zebrán. Sajnos, nem ritka az a gépjárműve­zető. aki kísérti a szerencsé­jét. Vágtat az úttesten, scsak az utoló pillanatban fékez a zebra előtt. Legtöbbször eb­ből származnak a balesetek. Hiszen elromolhat a fék ívagy nem fog eléggé), csúsz­hat az úttest, netán a gépjár­művezető — elég, ha csak egy szemvillanásra — elvesz­ti uralmát a kocsi felett. Ha — az elmondottak és a tapasztalatok szerint — veszélyes az átkelés a gyalo­gosnak kijelölt útszakaszon, többszörösen az ott, ahol nincs átkelőhely. Miskolc főbb és forgalmasabb útvo­nalain meglehetősen közeliek a zebrák, ám sok-sok gyalo­gos rest a járdán elgyalogol­ni 30—50 méterre. Ott vág át, ahol eszébe jut. Ilyen he­lyeken a gépjárművezetők "’em eléggé óvatosak, de nem is utasítja őíket erre jelző­tábla. Honnan tudnák hát, hogy mikor, melyik gyalogos tűnik fel az úttesten a kocsi előtt. A gyalogos a saját épsé­gén túl gondoljon a másik félre is: hiába vétlen, bajba sodorja, s egy esetleges bal­esetet előidézvén, lelki trau­mát okoz neki. Az ember néha megder­med a látványtól. A gyalo­gos átlépi a 'védőláncot, hogy átszaladjon az úton. Vagy a Búza téren csak néhány lé­pést kellene tenni az alul­járóig, de inkább a veszé­lyes zónát választja: pont ott bukdácsol át. ahol több útkereszteződés miatt szinte felmérhetetlen a forgalom. Ebben a motorizált világ­ban gyalog közlekedve sem lehetünk eléggé óvatosak. A szinte naponkénti közlekedé­si propaganda ellenére is túl sok a szabálytalanul közleke­dő gyalogos. A balesetek megelőzésén töprengő szak­emberek törik a fejüket, mit lehetne még tenni? Űi és új szabályokat alkothatunk bár. a balesetek megelőzését szol­gáló technikai eszközöket is újból és újból bevethetünk — de a legfontosabbat kell elérnünk: a gyalogossal meg­értetni, hogy leginkább ő maga vigyázhat magára. Másképp nem megy. A szónak lelke van Társadalmi ellenőrök Növekszik a társadalmi el­lenőrök szerepe a hatósági munka segiteseben. A Mis­BÉLYEGGYljTÉS Március 2—4. között rendezik meg Miskolcon, az egyetemi sportcsarnokban a tollaslabda IBV-t. A helyszínen, március 2- án 13—17 óra között, míg 3-án 1U—14 óra között alkalmi posta­hivatal is fog működni, mely 3- án a.z itt bemutatott esemény- bélyegzővel látja el az ott fel­adóit postai küldeményeket. Az eseményre a rendező bizottság emléklapot is kiad. Nagy izgalmak közepette bo­nyolították le a miskolci 37. sz. Általános Iskolában a területi ifjúsági filatelista vetélkedőt február 25-én. Sajnos, a szakkör- vezetők és a szakköri tagok passzivitása miatt csak két mis­kolci csapat képviselte megyén- ket, de öröm, hogy a házigazda miskolci 37. sz. Általános Isko­la „A”-csapata szerezte meg az I. helyet az úttörő korcsoport­ban, ők képviselik E*zak-Ma- gyarorszagoi az áprilisi nagyka­nizsai országos döntőn, a sikert Tóth Csaba, Sakk Norbert es juhasz Péter harcolta ki, akiket jőr készített fél az iskola igaz­gatója i Ondrejovics Ferenc. Az úttörő korcsoportban az Egri If­júsági Ház csapata (Hegedűs Gyula, Polonkai Péter, Visnyei Lajos) szerezte meg a II. hei5et, Kmect Károly szakkörvezető irá­nyításával, míg a m. helyen a Tari Művelődési Ház (Nógrad) csapata, végzett. Szakkörvezétő- jük: Maczonkai Károly, a csa­pat tagjai: Csépe Attila, Nagy Dóra és Sándor Tünde. Az ifjú­sági (KISZ) korcsoportban az Egri Ifjúsági Ház csapata je­leskedett, és szerezte meg az I. helyet. Szakkörvezeiójük kmett Karoly, a csapat tagjai: Laboda Szilárd, Kovács Péter és Lukács Béla. ök szintén részt vesznek a nagykanizsai döntőn. E kor­csoportban a II. a kísterenyei Váci Mihály Gimnázium létt, a Mihaitk Juciit, Sándor Judit és Turopoli Angéla összetételű csa­pattal, Oravecz Lászlóné szak- körvezető irányításával. A III. helyen a Gyöngyösi Mátra Mű­velődési Központ ifjúsági szak­körének csapata Végzett. Szak- körvezetőjük: Patáki Gyula, a csapat tagjai: Tornai Tamás, Nagy Csaba és Szúrd* Róbert. Az előzetes propagálás ellenére csak kevés néző jelent meg a vetélkedőn. Pedig tanulhattak volna a fiatalok felkészültségé­ből a szakkörvezetők, de sok felnőttkori vezető és tag is. R L. termelőszövetkezet felvételt hirdet jó kereseti lehetőséggel, óllondó miskolci munkahelyre lakatos, hegesztő, daruvezető, darukötözo és segédmunkás munkakörökbe. Felvesz továbbá miskolci és Miskolc környéki változó mun­katerületekre szakipari munkákhoz értő építőipari techni­kust, épületgépészt, valamint ács-állványozó, kőműves, bá­dogos, épületasztalos szakmunkásokat és segédmukásokat. Bérezés megegyezés szerint! Jelentkezni lehet az Avas­délen, a Középszer utca 11. szám alott (a tapolcai elága­zásnál, az Egyetem presszó mögött) levő irodában 8—15 óráig. Megközelíthető a 2-es, 12-es, 14-es, 24-as, 32-es és 33-as autóbusszal. kolc városi Tanacs keres­kedelmi osztályának irányí­tásával tavaly több, mint másfél ezer ár- és fogyasz­tói ellenőrzést végeztek el a szakszervezeti társadalmi el­lenőrök. A hatékony munka egyik legfontosabb feltétele a megfelelő képzettség, ezért az ellenőröket rendszeresen felkészítik a feladatok vég- rehajtásárar Tavaly a ke­reskedelmi.-Osztályon ötvea ellenőrt képeztek tovább, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának szervezeseben pe­dig további nyolcvan aktíva gyarapíthatta ismereteit. Ha valaki belép Kiss Ernő tanár urék Bokányi Dezsd ut­cai, a legszabványosabban épült kétszobás bérházi laká­sába, már az előszobában fel­figyel valami szellemi izgalmat ígérő ellentmondásra. Ezeket a házgyári lakásokat a „modern bútoripar” kommersz, sorozat­ban gyártható, elemekből ösz- szerakható (variálható) tár­gyaira. tervezték (?). Ezzel szemben itt minden patinás (nemcsak a lakói, amint az később kiderül). A szekrények még szekrények, székek a szé­kek (természetesen minden ra­bólt, és minden létező, k.hasz­nálható felületet könyv, folyó­irat bont. Gondoljuk csak meg! Sok iskolai könyvtár büszke lenne, ha negyezer kötetei vall- hatna a magáénak! S micso­da könyveket! Nos, ez perceken belül ki­derül. amint a látogató meg­szabadult a nagykabátjától, mert a házigazda, Kiss Er­nő szakszerűen bemutatja. Az egyik szobában találha­tó (és olvasható) a világ-, s a másikban a magyar iro­dalom. Azaz a filozófia, szo­ciológia, társadalomtudomá­nyok, a zene: a másik, pla­fonig érő polcon a francia­tanítással kapcsolatos szak- irodalom, több polcnyi szó­tár, pszichológiai tesztek, francia és más külföldi re­gények — természetesen minden eredeti nyelven. Köz­tük olyan könyvművészeti ritkaságok, mint André Gi­de, Hankiss János profesz- szor Kiss Ernőnek dedikált példányai. A másik (a ma­gyar) szobában Kati néni kápráztat el albumaival, amelyekben a miskolci is­kolák, s különösen a haj­dani, legendás „Tóth Pál” dokumentumait gyűjtötte, gyűjti össze. Albumokból is­merkedhetünk meg a csa­láddal: a két tanár fiúval és mennyel, s a három (lány) unokával is. • BEJEGYZÉSEK A VENDÉG­KÖNYVBEN 'Mindez'*persze csak így, .leírva ilyen egyszerű, mert csaknem megfeledkeztem a vendégkönyvről. amelybe minden látogató beírja a nevét immár 1957 óta. La­pozgatva benne, találtam kí­nai, arab. spanyol, angol, francia, orosz bejegyzést is, Széttépett munkakönyv Aki irta a levelet, nem nevezte meg magát. De minek is? A levél olvasójának szeme nem az ákombákom betűkön, a helyesírási hibákon akad fenn. Hanem azon a küldeményen, amit mellékletként csatolt a felháborodott levélíró. Egy mun­kakönyvön. Egy széttépett munkakönyvön, amely ott hevert a levélíró kerítésének tövében. Éppen két évvel ezelőtt állították ki. Mint másolatot. Pe­dig a munkakönyv (volt) tulajdonosa ez év szeptember 9-én mindössze huszonnégy éves lesz a beírt adatok szerint. A rö­vid életű munkakönyvben — két év alatt — több munka­hely szerepel. A munkavállaló néhány hónap elteltével — kilépett. Amikor legutolsó munkahelyét is elhagyta, könyvét összetépte, és egy kerítés tövébe dobta. Vajon miért? Megbántották? Megsértették? Talán. De van-e, lehet-e olyan vélt vagy valódi ok, amely arra késztessen bár­kit is, hogy összetépje és eldobja azt az okmányt, amely bi­zonyítja munkás kilétét? Arra ez csak formai oldal. R. I.-né egy kicsit önmagát is összetépte. Saját mivoltát tagadta meg. Önnön megbecsülésébe gázolt. Ha másért nem. hát azért, ami ebbe, és mindegyik mun­kakönyvbe második mondatként így jegyeztetett be: „Min­den munkaképes polgárnak joga. kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.” Ha valaki ebben a társadalomban jogot formál a megélhetéshez — szűkösebben bár, vagy jobban —, két keze munkájával kell magának is tennie. A munka tehát kötelessége. Ami pedig a becsületet illeti? Nos, az ember nem élhet tengve-lengve a nagyvilág­ba’. A maga érdekén túl — törvény ez nálunk — a közössé­gért is fáradozni kell — a közös boldogulásért. Fiatal, aki megsemmisítette joga és kötelessége jelképét. Még évtizedek állhatnak előtte. Talán a jövőjét is széttépte? Nem, dehogyis! Pillanatig sem gondolt rá. Hiszen munka nélkül nem élhet. Majd megint vállal munkát valahol. Van munka, válogathat... De hát, hogy dolgozzon, ahhoz munka­könyv is kell! Majd kap. Egy másikat. Egy újat, amibe nem lesz beleírva, hogy „Kilépett”. Eszembe jut, hány és hány millió munkanélküli él — él? — a világban. Se munka, se munkakönyv... Tisztában van vele mindenki, aki joggal és kötelességgel megáldott magyar állampolgár, hogy melyik részében él a világnak? + Kiss Ernő tanár úr több tanít. Szilviát a francia nyelv számos ismert nevet az iro­dalom és a művészet vilá­gából, valamint annak a lépcsőházban lakó kislány­nak a nevét is, akinek a franciaóráját szakította fél­be a látogatásunk. Mert Kiss Ernő tanár úr még most is, közel a 80-hoz (1906-ban született — derült ki a beszélgetés során) is tanít, s nem csupán azért, mert a szerény, háromezer forintos nyugdíj mellett bi­zony rá is szorul. — Három dolgot imádok csinálni — merülünk bele rögtön a be­szélgetésbe, amikor elment Szilvia —, olvasni, írni és tanítani. Minden nyelvnek, sőt szónak külön lelke, tör­ténete van, s nagy gyönyö- ••euseg ezek- titkaiua beavat­ni a tanítványaimat. Terel­getni a báránykákat a tu­dás kertjébe. Mert mi mind pásztorok vagyunk. • A DÉDAPÁM SZAMADO JUHÁSZ VOLT Látva, hogy nem teljesen értem, tréfálkozva elmondja az eleiét. — A dédapám szám­adó juhász volt az ecsedi pusztán. Nagyapám néptaní­tó lett Mezőtúron. Apám tisztviselő volt, de én ismét „pásztor”; latin—francia sza­kon végeztem Debrecenben, s a fiaim is ugyanott sze­reztek tanári diplomát. A jó pedagógus pásztor, aki felel a rábízottakért. Kiss Ernő tanár több, mint három évtizeden keresztül (1967-ben ment nyugdíjba) nevelte tanítványait (köz­tük Kati nénit, a feleséget is, mert ő is a tanítványa volt) a latin és a francia nyelv, a művészettörténet, az irodalom szeleteiére. És még mi minden másra is, európaiságra, emberségre, jó­ra, nyitottságra. Mindezt természetesen nem tőle, tő­lük tudom, hanem a lelkes és ragaszkodó tanítványaik­nyelven is ír-olvas. beszél ét' rejtelmeibe vezeti be..-oá tói, akik még most is rend-., szeresen felkeresik az idős,.,' de korát meghazudtolóan.. fiatalosan érdeklődő, és aki* tív mestert. # HOGY TUDJÁK A FRANCIÁK? A finom tea mellett ha-*.- mar elx’epült az idő, és röírt, telikedve búcsúzkodtam a? vendégszerető családtól késjé}?. este. Mert bizony nem tat>- tottam be a francia tarsaíj,- kodás szabályait, amit bácsitól tanultam (sok más dolog mellett). ■ ■ .. .'áaíss — A franciáknál a leg­vonzóbb a szalon. Minden' "este összegyűlnek s társa­lognak. Mindenről, ami az- _ nap történt, de filmről, ze-. néról. irodalomról, az élet dolgairól is. A társalgás' alapszabálya, hogy könnyede -tartalmas és, siebentes ilfta») ígvenT Ném’ illik sokáig bö­• • ...... • ' .. v-• : o .-xW szólni, hogy á másik ne juf-^ hasson szóhoz, hanem kér­désekkel, a figyelmet jelző11 közbeszólásokkal tovább kell gördíteni a társalgást. Köz- “ ben valaki zongora mellé ül, játszik valamit, s a hangu­lat kedvéért könnyű böfíí- ' kát isznak. , vsjjr.iic Hazafelé ballagva eltűnőd­tem a hallottakon. Vajon nálunk miért nem honoso­dott meg soha ez a szokás? Miért menekülnek az embes rek az alkoholhoz, a kár­tyához még akkor is, ha nagy ritkán összejönnek? Kiss Ernő bácsiekat hallgat­va, az ember Párizsba vá­gyik (az Adyéba, a Munká­csy Mihályéba), s a köny­vekkel, folyóiratokkal zsú- "* fölt kis szobában — ha csak :, múló órákra is — ott is érzi ' magát. A latin derű és a, ; szellem világában. Élni csak ”, így (lenne) érdemes. Szépen, bölcsen, emberi mérték sze- ... rint ■ .4/ (horpacsi) Átépítik a mélykemencét ÍSDk-beU szakemberek segítenek (Tudósítónktól) A Kohászati Gyárépítő Vállalat Diósgyőri Főépítés­vezetőségének dolgozói nagy munkára vállalkoztak: új módszereket alkalmazva épí­tik át az LKM durvahenger- déjének egyik mélykemen­céjét. Kísérleti jelleggel, az NDK-ból érkező tűzálló be­tontömbökből készült fala­zattal látják el a kemencét. Ez nemcsak meggyorsítja a kemenceátépítést, hanem ol­csóbbá is teszi. Munkájukat * a testvéri szocialista ország- 9 ból érkezett szakemberek se- ■ gítik. Az új technológia sze- , rint készülő falazás a mély-. kemence üzemidejét is je­lentősen megnöveli. Mivei az országban először kísér- „ leteznek e technológiával, az j ország más kohászati válla- j latainá] is nagy az érdeklő- ■ dés a módszer iránt. t H. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom