Déli Hírlap, 1984. február (16. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-28 / 50. szám
Két évig, minden hétvégén Idősebb gazdájánál Tudás és tudomány A Pedagógus Továbbképzési Intézet, s a TIT Borsod megyei Szervezetének filozófiai szakosztálya csütörtökön délután fél háromkor a Kazinczy Klubban továbbképzést tart. A téma: Tudás és tudomány. Az előadó: dr. + itt nemigen látszik a korkülönbség: a tulajdonos ugyan- Hársing László egyetemi ta- uíjk Jobb... nór. A hölgyek életkorát nem illik firtatni, főleg, ha már túl vannak a második, esetleg a harmadik X-en is. A szoöan- foigo hölgy — mert hölgy, le- ányKori neve Mercedes 170 5- 1952-ben jött a világra, igy túl van harminckettedik születésnapján. Ráadásul kétszer született meg: először annak idején a Daimler—Benz gyárban, másodszor pedig az elmúlt napokban. A két dátum között hosszú, és egy autó számára igen szomorú évek teltek el: ezeket az esztendőket egy udvar végében töltötte roncs- áüapotban. Itt talált rá új- jáeleszíője és jelenlegi gazdája. Kúposok Iván. akinek már a „megszólítással” is nehézségei lehettek, lévén fiatalabb a hölgynél... Jk Letagadhatna vagy huszonöt Ez azonban csak az első nehézség volt, melyet követett a többi. Meglátni és megszeretni ugyanis valóban évet... egy perc műve lehetett, helyrehozni az öreg gépet bizony több időt vett igénybe: két éven át minden hétvége vele telt el. A kitartó munka meghozta gyümölcsét; a hölgy csinosabb, mint valaha, sőt néhány napja sikeres műszaki vizsgát is tett, részt vehet a forgalomban. A mostani modern autócsodák konstruktőrei valószínűleg elnéző mosollyal szemlélnék e feltámadott őslényt, pedig célszerűbb lenne önkritikát gyakorolniuk. A több mint harmincéves autó felújításához ugyanis szükség volt jó nehány alkatrészre, de a karosszéria teljesen eredeti, a lemezek állták az idő vasfogát, pedig a rozsda már akkor is „fel volt találva” ... KISS JÓZSEF Harminc évig ki kell tartani A bérlőt terheli a javítás Ki gyártsa ezután? (Folytatás az 1. oldalról) Érdemes megjegyezni a jogszabályt, amely 1983. július elsejével lépett életbe. Ezentúl a lakáson belül — tehát nem csőtörésre vagy liftmeghibásodásra gondolunk — már minden felújítási és karbantartási munka tel jes egészében a bérlőt terheli. A változtatásnak tapasztalati okai vannak. A bérlők nem voltak eléggé érdekeltek abban, hogy lakásuk berendezési tárgyait kellőképpen megóvják, ha úgy tetszik, megelőző karbantartási munkát végezzenek. A lényeg most már: a készen kapott berendezési tárgyaknak felújítástól felújításig — gyakorlatilag 30 évig — ki kell, vagy ki kellene tartania. Sokan hiszik, hogy a tíz évvel ezelőtt átadott lakásokban fele-fele alapon végzi majd a vállalat a burkolat-, illetve a tapétacserét, a festést és a mázolást. Biz, ezentúl is a lakó feladata. A téves hiedelem onnan származik, hogy annak idején, az Árpád utcai lakásokban a vállalat költségére padlóburkolat-cserét végeztek, de ennek az volt az oka, hogy igen rossz minőségű padlószőnyeget kaptak a lakók. De a kérdés továbbra is kérdés marad: mert gyakorlatilag egyáltalán nem biztos, hogy ezek a berendezési tárgyak kitartanak 30 évig. Hol veheti' meg a lakó, hol javí tathat ja ezeket. Megtudtuk, hogy korábban a TÜZÉP árusította a beépített bútorok egyes elemeit, a szabvány nyílászárókat. de a forgalmazásuk egy idő után megszűnt. A másik gond, hogy az újonnan épülő házgyári lakásokba gyártmányszerkezet-vál- toztatás címén már más típusú beépített bútorok kerülnek. A házgyári lakásokat építő és szerelő BAÉV vezérigazgató-helyettese, Petra- sovszky István sem tudott a vásárlással kapcsolatban több biztatót mondani. Eddig már ötvenezer lakást adtak át, s a garanciális javítások' után „le Is veszik róluk a kezüket”. Egy dolgot mégis tettek: két üvegesszövetkezettel sikerült egyezséget kötni, hogy tartsanak típusméreteket a házgyári lakásokhoz szükséges darabokból. A vállalat 30—40 ezer alkatrészt épít be, s képtelen lenne valamennyiből jelentős mennyiségű pótalkatrészt tárolni. Az ÉPFA (a beépített szekrények gyártója) vállalatnál típusváltás történt. Rendelet viszont van arra, hogy egy bizonyos ideig futó termékekből tartalékot kell biztosítani. De ki rendelje meg az utánpótlást? A megoldást a BÁÉV vezetője a gazdasági munkaközösségekben, vagy valamilyen társulásban látja, illetve a kisipari hálózat fejlődésében. O. E. Partnert Az ongai csavargyárban 8000-féle kötőelemet képesek előállítani jelenleg. Ötszázféle méretű, minőségű alapanyagot használnak fel, s fél év alatt 2500-féle termék hagyja el a gyár területét. Az idén technológiai rekonstrukció kezdődik a csavarPróbavásárlás pecsenyesütőknél\ ABC-ben, Kincsesboltban 2. Mi volt a pult alatt? Egy kereskedelmi ellenőrzés tapasztalatai A városi tanács kéreskedelmi osztályának társadalmi ellenőreivel hét miskolci Üzletben jártunk. megtapasztalni, hogyan mérnek a hentesek, kalkulálnak a pecsenyesütők, számolnak az ABC-ben, mi van a pult aiatt a pénzverde miskolci Kincsesboltjában. Tegnapi számunkban leírtuk: a Búza téri húsboltosok — a Hatósági húsboit, a 413. sz. Húsbolt, a 42.9. sz. Szárnyas bolt —. s a vásárcsarnok végében levő 501. sz., szerződéses kocsma dolgozói jó/l állták a próbavásárlásokat. Sem a méréssel, sem a számolással nem volt hiba. A start tehát oly jó tapasztalatokat hozott, hogy ügy fogalmaztunk: soha rosz- szabbat! A folytatás azonban korántsem volt ily egyértelmű. A piaci pecsenyesütők új, vonzó pavilonsorán csendesebb napokon sem panaszkodhatnak. Ínycsiklandó illatok csábítják „villásreggelihez” a vásározókat. Gusztust növelő a kínálat... • FILLÉRES „ÜZLET” Próbavásárláshoz két szelet tarját, egy szál sült kolbászt kérünk, kenyérrel, savanyúval. Fizetünk összesen 116 forintot. Aztán Bodnár József né — az ellenőrző csoport vezetője — bemutatkozik. Babály Mária pecsenye- sütő invitál: lépjünk beljebb a visszaméréshez. A mérleg mögé kerülünk. Nincs is hiba. tökéletes pontossággal kaptuk pecsenyénket, s nem fogott vastagabban a ceruza sem. A savanyúságnál elakadunk. — Miért ilyen drága? — Mert így jón ki a kalkulációban. Tizenegy deka csemege- uborka = öt forint ötveri; két deka apró, csípős, hegyespaprika = egy forint öt ven. Magyarán szólva; az uborkának ötven. a paprikának hetvenöt forint kilója. Hogy jött ez ki? — Negyvenhárom százalékos haszonkulccsal dolgozunk ... Aztán előkerülnek a savanyúsüvegek — sem számla, sem önszámla nincs róluk. — Nem adnak a boltosok — mentegetőzik Babály Mária. , Nem először panaszolják a pecsenyesütők ezt. A számlahiány persze nem magyarázat az árra. A csemege- uborka kilója is legfeljebb 45 forint lehetne — haszonnal együtt! Amelyik pedig nem csemegeméretű, még annyi sem. Nyilván nem véletlen, hogy ahány pavilon, szinte annyiféle a savanyú kalkulációja. Igaz, filléres „üzlet”. Minthogy azonban fillérekből lesz a forint, ez is szabályellenes ... (Az ellenőrzőkönyv aláírása után Babály Mária kínál: ha nem fogyasztunk, csomagol mindőnknek egy kis pecsenyét ... Esetleg valami italt...? Nem kérünk belőle! ...) O BLOKK - CSAK A PÉNZTÁRGÉPBEN A Szentpéteri kapui Zamat ABC a következő állomás. Sok apró tételben kekeresnek gyárban, s változtatnak a termékszerkezeten is. Ezzel együtt szeretnék megnövelni a gyárral kooperációs kapcsolatban levő termelőszövetkezetek számát. Jelenleg hat szövetkezetben csomagolják, felület- és hőkezelik a kötőelemeket. rül a portéka kosarainkba. A „visszaszámlálásnál” minden stimmel. Igaz, a pénztárgépből kellett kivenni a blokktekercset az ellenőrzéshez. A vásárlóknak ugyanis nem tudtak másolatot adni. — Rosszak a pénztárgépek. Ez is egymásra üti a vásárlói példányon a tételeket — magyarázta a boltvezető. A javításra heteket kell várni, új gépeket pedig évek óta nem kapnak a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól, az anyacégtől. — Jövedelemérdekeltségben dolgozunk. Évente 81 ezer forint a karbantartási keretünk. Majd’ az egészet a pénztárgépek javítására kell költenünk ... Nemcsak mi vagyunk így. Ott van a Pátria! A legmodernebb gépekkel kezdtek. Most meg ... lessék megnézni őket! Mind javítóban van ... (Nem fogadják el az „objektiv nehézséget” mentségként az ellenőrök. Blokkot kapnia kell a vásárlónak! Es persze higiénikus körülményeket a boltban. S a Zamat nem éppen jeles e tekintetben sem.) • KIKNEK DUGDOSSAK AZ OLCSO EZÜSTÖT? A Pénzverde Kincses boltjába majdnem biztosra mentünk. Olcsó ezüstláncokat kerestünk. — Százkilencvennégy forintos van — tette a pultra a mustrát az eladó. — Olcsóbb, az az ötven körüli, nincsen? — Az csak valamikor karácsony előtt volt. Már régen nem kaptunk.— Ezüstmedál... — Elfogyott. Keveset küldtek. Az ellenőrzési csoport vezetője kéri hát, ami van. Blokkolás, fizetés, bemutatkozás. Az eladónő zavarba jön, de hamar feltalálja magát: „A boltvezető a másik helyiségben van. Tessék hozzá ” \ -----------------------Bodnarné int, egyikünk maradjon ebben az eladótérben. S míg ketten hátat fordítanak. a kiszolgáló tüneményes gyorsasággal emel ki a fiókból két nagyobbacska dobozt, s rejti a háta mögötti szekrény legalján, a sarokba. Persze, előkerül- később, bár — enyhén szólva — nem szívesen „találta” meg az, aki eldugta. Kitalálta a kedves olvasó: negyvenhárom forintos ezüstlánc, ötszáz darab — az egyik dobozban, s szaznegyvenhárom forintosból száz darab — a másikban. Az eladó piroslik, de semmit sem mond. A boltvezető: — Kevesen vagyunk, nem minden árut teszünk ki ilyenkor. Az ezüst hamar oxidálódik a levegőn ... S nem zavarja, hogy a dobozok nyitottak. És persze az sem, hogy az „eladó” drágább láncok — a több száz forintosak is — csak ügy- pőrén vannak a fiókokban. Azokat nem féltik a „levegőzéstől”. A Pénzverde éppen jelen levő ellenőre siet a Kincsesek segítségére: „Ezek a negyvenhárom forintosak minőséghibásak. Sárgultak. Visszáruzni kell...” Hogy miért kellett megpróbálni eldugni őket az ellenőrök elől? Hallottuk: az' olcsó portéka — oxidálódik .,. ! * Hogy miért mentünk majdnem biztosra a Kincsesboltba? Az már Bodnár Józsefné korábbi tapasztalatának tudható be: vásárlóként járt ott, olcsó ezüstláncért. Neki nem volt. A mellette álló ötvenet vitt el. Hiszik, nem hiszik, ez is „valuta”. Van olyan szomszédos ország. ahol öt-hatszoros árért adnak túl rajta a piacon. Jobb üzlet, mint a Búza téri csencselés: ott csak a dupláját kérhetik érte ... (radványi) Túlzott gavalléria Bar még messze van a ballagás, egy felháborodott olvasói telefon arra késztetett minket, hogy ezzel a témával már most foglalkozzunk. Az egyik miskolci általános iskolából a szüld! munkaközösség levelet küldött ki a szülőknek, amelyben arról tájékoztatták a papákat, mamákat, hogy az idén is lesz év végi ballagási ünnepség a nyolcadikosok számára, és az ünnepséget szeretnék emlékezetessé tenni. Megvendégelnék a nebulókat annyi éven át sok szeretettel körülvevő tanárokat, a nyolcadikosokat búcsúztató hetedikeseket, s természetesen maguk a ballagok is asztalhoz ülnének, ahol egy kis üditő, szendvics várná őket. Ezután a levél az emelkedő árakra hivatkozik, s közli a végleges kalkulációt; tanulónként 500 forintot kell befizetni. Igaz, ezt nem egy összegben kívánják el, hanem azt kérik, hogy a hátralévő hónapokban százforintos részletekben küldjék el a gyerekekkel a szülők. Telefonálónk némi fejszámolás után nem érti, hogy a várhatóan 100 gyerek s a 20 vendég milyen uzsonnát kaphat 50 ezer forintért? Rögtön kínálkozik a poén az újságíró tollára, hogy így aztán tényleg emlékezetes lesz a ballagás, elsősorban a szülőknek ... A dolog azonban komolyabb annál, hogy csak élce- lődni (ehessen felette. A szülői munkaközösségek jószándéktól. túlbuzgóságtól hajtva ötölnek ki ilyen terveket, ám úgy látszik, minden évben újra és újra kell figyelmeztetni őket, hogy nem vagyunk mindannyian egyforma anyagi helyzetben. ötszáz forint egy gyerekcipő ára, s bizony ez az összeg sok család költségvetését igencsak megterheli. Hiszen aligha akad egyetlen szülő is, aki ne nyögné, izzadná ki a pénzt, csak ezért, nehogy az ő gyereke maradjon szégyenben a többiek előtt. Egyébként sem olyan időket élünk ma. hogy sok elszórni való pénze lenne az iskolás gyerekeket taníttató családoknak. arról nem is beszélve, hogy az Ilyenfajta költekezés a gyerekek számára sem a legjobb példa. Még messze van a ballagás: reméljük, idejében szólunk. (k—á)
