Déli Hírlap, 1984. február (16. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-27 / 49. szám

Kevesebb, de általa több lebet... Miskolci beruházások Látványos avatóünnepsé­geknek aligha leszünk tanúi az idén Miskolcon, de jó né­hány olyan beruházás ké­szül, amelynek költsége több steáz millió forintra rúg. A drótgyárban — építésze­ti szempontból is érdekes — az' új igényeket kiszolgáló csarnok épül. Hely híján a régi fölé emelték a 60 méte­res, feszített szerkezetű épít­ményt. Az ÉÁÉV közremű­ködésével kialakított munka­helyet jobbára gyári anyag­ból szerelték össze. így ol­csóbb. Az Északmagyarorszá­gi Vegyiműveknek is nagy tervei vannak- a megvalósu­lás azon múlik, hogy a száz­millió forintot érő. csak dol­lárért beszerezhető berende­zés megérkezik-e. A DIGÉP- ben augusztusra tervezik be­fejezni a turbókompresszor­telep energiamegtakarítást ígérő beruházását. A jármű­javító is belevágott eev kor­szerű javítócsarnok építésé­be. ám különböző pénzügyi nehézségek miatt nem való­színű, hogy az eredeti 1985- ös átadási határidőt tartani tudják. A magyar kohászat jelenlegi legnagyobb, egvmil- liárd forint körüli beruházá­sának Sajókeresztűr a szín­helye. Anyagot, energiát, szál­lítási költséget kímél az a befektetés, melynek nyomán dúsabb érc kerülhet majd a kohókba. A megyeszékhely infra­struktúrájának fejlesztésére szánt zsák természetesen ..fe­neketlen”. hiszen a sok sem lenne elég. A pénzügyi terv kényszerű átírása átíratta a A Jókai utcai építőket nem zavarta a tél. lakásépítési formák arány- listáját is: megrövidítette az északi tehermentesítő utat; elhalasztotta a miskolci tro­libusz-telepítés időpontját is. Aj ércelőkészitő mű pillanatnyilag a hazai kohászat leg­nagyobb beruházásának színhelye. (Kerényi felv.) Kinek jár? Atk pzési támogatás Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnöke új ren­delkezésével kiszélesítette azoknak a dolgozóknak a kö­rét, akik úgynevezett átkép­zési támogatást kaphatnak. Ezt a támogatást arra az idő­re fizethetik, amíg a dolgozó saját hibáján kívül új szak­ma ismereteinek elsajátításá­ra kényszerül. Az új jogsza­bály lehetővé teszi, hogy ez­után azok a dolgozók is át­képzési támogatást kaphassa­nak, akik a termékszerkezet változása miatt a vállalaton belüli munkaerő-átcsoporto­sítással kerülnek olyan mun­kakörbe, amihez új szakmát kell tanulniuk. A támogatást korábban csak azok vehették igénybe, akiknek régi mun­kahelyükön vállalatuk a ter­mékszerkezei átalakítása mi­att nem tudott munkát adni, s ezért más vállalatnál vol­tak kénytelenek elhelyezked­ni. amikor új szakmát kellett tanulniuk. A támogatást a képzés és betanulás idejére lehet kérni, ha ez idő alatt a dolgozó keresete nem éri el a korábbi átlagát. A tá­mogatással a két kereset kö­zötti különbözeiét egyenlítik ki. Az átképzési támogatás engedélyezését a munkáltató­nak kell kérnie a területileg illetékes megyei, illetve a fő­városi tanács munkaügyi szakigazgatási szervétől. Tanácstagok beszámolói Holnap tartja tanácstagi Beszámolóját Káló István !42. vk.), Baross Gábor u. U. 1*2. jsfc. paria Lapterve­zet. 17 órakor; Budai Jó­zsef (44. vk), Baross Gábor u. 18., 1/2. sz. párta lapter­vezet, 17 órakor. De végre rendeződik a Tiszai pályaudvar és környéke, ha szakaszosan is, de megújul a forgalmi átszervezés óta fel­értékelődött miskolci villa­mos pályája, s sok száz csa­ládnak ad majd új otthont a Jókai utcai lakótelep. Két évvel ezelőtt Miskol­con 26 jelentősebb, központi döntésű, valamint állami tá­mogatással megvalósuló be­ruházás kivitelezése folyt. A költségek teljes összege 12 milliárd forintra rúgott. A szám és az összeg is csök­kent azóta, de ezzel a keve­sebbel is gazdagabb lehet a város. (bTaekó) Próbavásárlás henteseknél, kocsmában, líincsesboltban I• Soha rosszabbat...! Egy kereskedelmi ellenőrzés tapasztalatai A városi tanács kereske­delmi osztályának ellenőrei­vel hét miskolci üzletben jártunk, megtapasztalni: ho­gyan mérnek a hentesek, kalkulálnak a pecsenyesütők, számolnak az ABC-ben, s egyáltalán — mi van a pult alatt? Egyetlen helyen hara­gudtak ránk: a pénzverde Arany János utcai Kincses­boltjában. Starthelyünk a Búza téren volt, a Szikszói nagyközségi Tanács Hatósági hús boltjá­ban kezdtük. o OLYKOR BORJÚHÚS IS VAN ... Sokak által kedvelt ez a hússzék. Olcsó és kifejezetten szép, friss marhahús, birká­jává kínálta magát az eladó­térben. Próbavásárlás .. . — Sertéshús nincsen? — Most sajnos nincs. De a héten még érkezik. — Akkor kérem azt a ros­télyost . .. Papír került- a mérlegre, rá a viruló, jókqra hússzelet: — Egy kiló 87 deka. Marad­hat? ... Nyolcvanhét-ötven. Parancsol mást? — Fél kilót a birkaelejé­ből ... — Ötvenkét deka... Ti­zennyolc-nyolcvan. Mérleg, számolás, az ellen­őr fizet. Aztán igazolja ma­gát. A hentes egy pillanatra meghökken, majd készsége­sen kalauzolja az ellenőrző csoportot a raktár felé. Előbb azonban ismét mérlegre ke­rül a portéka, s kiderül: haj­szálpontosan mért és számolt az eladó. Aminthogy nyu­godt lélekkel nyitotta meg a hűtőkamrákat, mutatta meg a belső polcokat is. Csak az volt bent, ami kint is. — Borjúhús? A héten volt már. Olykoi akad. ha nem is mázsaszám. Az ára? Attól függ, melyik részét kéri a kedves vevő: van 40 forin­tos, de van hetvenes is. Ki­lója persze... (Az ellenőrző könyvbe ugyan nem került be, de élő­szóban gratuláltunk a pontos, gyors és udvarias kiszolgá­lásért ...) • SOK DEKA SOKRA MEGY Tulajdonképpen alkalmat­lan „vendég” az ellenőr. Akaratlan is megakasztja a kiszolgálás ritmusát. Hát még ha éppen az áruszállítás kel­lős közepébe csöppennek be le, mint mi, a Miskolci Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat 429. sz. Szárnyasboltjá­ban. Tizenhat négyzetméte­ren dobozhegj'ek — hűtött vagy frissen vágott baromfi mázsáival, tojásezrével —, négyen kiszolgálnak, s a boltvezető — Tóth Sándorné — irányítja a belső „forgal mat”. — Egymilliós a bevételünk havonta. Naponta szállítanak Debrecenből, kell az utánpót­lás. hisz két nap alatt kél el egy-egy „adag” ... A próbavásárláson túljutva — miután a vásárlók érdek- védelmét rendben letudtuk *—"-kerül szóba a „pult másik oldala”. A szállítómunkás kezdte mondám, hogy szerin­te hol a baj: „Az elosztás arányai... azt kéne megnéz­Baráti kör — helyben Ha Pestre szólítja a mun­kája akár csak egy napra is kedves barátomat — saját bevallása szerint —, már Mezőkövesdnél honvágya van. Elismerem, szélsőséges a példa, de az mindennapos eset, hogy a szülővárosától, falujától tartósan távol élő ember nosztalgiával, sóhajok között emlegeti régi pátriáját, és kitörő örömmel üdvözli föl­dijét, ha véletlenül összefut vele az utcán. Csak győzzön válaszolni a záporozó kérdé­sekre ... Néhány száz, megyénkből elszármazott atyánkfia úgy határozott 1981-ben, hogy nem bízza a sorsra az ilyen találkozásokat, és baráti kört alakított Budapesten. Rend­szeresen összejönnek, és szí­vesen látnak vendégül me­gyei művészeket, népi együt­teseket, énekkarokat. Ameny- nyire tudják, egyengetik a megye útját, ha mással nem, azzal, hogy bemutatkozási le­hetőséget teremtenek számá­ra a székesfővárosban. Tetszik nekem ez az ötlet, és fölöm rajta a fejem, ho­gyan lehetne baráti társasá­got alakítani Miskolcon. Az elnevezést adaptálnám, de a program jócskán eltérne. El­térne például abban, hogy én a ma is itt élők közül toboroz­nám a tagságot. Lehet, hogy első olvasásra képtelenség­nek tűnik, pedig higgyék el, nem az! Induljunk ki abból, hogy messziről nézve érdekesnek. szépnek tűnik fel minden, ami városunkkal és lakóival történik. És ha tényleg az is? Csak nem vesszük észre, mert közelről nézzük, s nem látjuk a fától az erdőt. A minap egy várospolitikai fórumon az egyik felszólaló azt mondta: mostanában le­tagadja. hogy törzsökös mis­kolci, ha születési, illetve lakhelye lelöl érdeklődnek. Mindjárt lel is sorolt néhány olyan tényt, mely a keserű szavakra indíttatta. Idézzem sorra? Azt hiszem, felesleges, hiszen mindannyiunkat elszo­morít, ahogy kivételesen szép természeti értékeinkkel gazdálkodunk, mindannyiun­kat riasztja lakótelepeink monotóniája, az utcák pisz­ka, köztereink elhanyagolt­sága. Csakhogy — és itt a bökkenő! — mindezt nem Miskolc csinálja velünk, ha­nem mi csináljuk Miskolc- cal. Egy város nem házak összessége, még kevésbé va­lami megfoghatatlan foga­lom. hanem hús-vér embe­rek közössége, s a közösség minden jó és rossz tulajdon­sága tetten érhető egyéni megmozdulásainkban. Nézzék el, ha túlokoskod­tam a dolgot, s írják annak a számlájára, hogy egy új­szerű baráti társaság propa­gálójának kötelező az eszme'i alapvetés. Ígérem, most már csak a lényegre szorítkozom: egy olyan baráti társaságot kívánok szervezni, m^ynek minden tagja fenntartás nél­kül elhiszi, hogy ami messzi­ről olj’an szép és ei dekes, az közelről sem lehet teljesen csúnya és unalmas. Minimá­lis programként ezért azt tűznénk sárga lobogónkra (néhány éve hivatalosan ez a város színe), hogy kezeljük egymást úgy. mintha rég nem látott földiek lennénk. Azaz. üdvözöljük ismerőseinket ki­törő lelkesedéssel, öleljük meg, ha férfi (még melegeb­ben, ha nő), veregessük hát­ba. és érdeklődjünk benső­séges hangon családja, rokon­sága. a kpzös barátok hogv- léte felől. Emlegessük úgy városunk szép részeit, mint­ha már hosszú évek óla nem láttuk volna az Avas lágy lankáit, az árnyas-bokros ta­polcai parkot, a régi házak díszes vaskapuját. Az eszünk­be se jusson közben, hogy az Avast majdnem teljesen be­borították szürke panelépü­letekkel, hogy a tapolcai park gyepágyát gyalogösvé­nyek szabdalják szerteszét, hogy a cirádás vaskaput eszi a rozsda. Időnként mutatkoz­zunk be magunknak a jó ol­dalunkról. legalább elvétve emlegessük sikereinket, hall­gassuk áhítattal kórusainkat, gyönyörködjünk táncosaink fürge figuráiban, és tapsol­junk színészeinknek! Azaz, szeressük legalább annyira Miskolcot helyből, mint más nekifutásból. fbekesj ni ...” Aztán kiderül : az sem árt olykor, ha a szállított árut utánmérlegelik, Igaz, csak pár dekát hibádzik egy- egy doboz tartalma, 25—80 dekával kevesebb a hús „tú­ra” nélkül. Bodnár Józsefié, az ellenőrző csoport nagy ru­tinnal rendelkező vezetője azonban másként számol: tíz doboznál ugyanis ez már há­rom kiló. Ára 120 forint. Ez bizony a kereskedő kára. S hányszor tíz doboz kerül ide havonta pár dekás hiánnyal? (Az e^'-nörzö könyvbe per­sze „bevésik” ezt is. tgy igaz­ságos. Nemcsak a vásárló ér­dekét kell védeni...) # A VENDÉG MÉRGES VOLT... Megesik, hogy az ellenőrzés miatt azok háborognak, „aki­kért szól a nóta”. A Búza te­ri 501-es kocsma vendége például mérgelődött* a 1 kont­roll miatt. — Minek ide jönnek? Men­jenek csak a szomszédos hen­tesboltba . . . Azt nézzék meg. hogy mit csinálnak ottan a . A felsőzsolcai Riczkó Bar­nabásáé — az ellenóczocso- port másik tagja — próbálta nyugtatni a méltatlankodót, Bódnárné viszont esak mo­solygott rajta: van, ahol a vásárlók, vendégek figyel­meztetik a boltosokat, hogy vigyázzanak, mert ellenőrök járják a környéket. Fura cin­kosság az ilyen ... Itt sem kellett volna félte­ni a szerződéses üzletvezetőn: az 501-esbeo minden rend­ben találtatott. Sem a mér­cével, sem a számolással, még csak a tisztasággal ^n» volt hiba. — Három honapja rertfök át a kocsmai szerződéses üze­meltetésre. Ügyelünk rá, hogy ez a kocsma — ne le­gyen „kocsma”. — Raft Jó- zsefné. az üzlet vezetője sa­ját érdekéről beszélt: három éve van a nyugdíjig, nem akar kockáztatni semmi bo­nyodalmat ... — Nyugodtan akarok aludni addig is... S hogy a mérgelődő ven­dég „tippje” se maradjon ki, átmentünk a szomszédos — 431. számú — húsboltba. So­ha rosszabb eredményt: ott is minden stimmelt ! (Folytatás « holnapi seá- munkban: Mi volt a puh alatt?) ..aérimtrü Nem 'eil drágább 3 lei .4: egyik országos na­pilapban olvastuk a múlt héten, hogy ja­nuár 1-től 4 forintra emelték a helyi tele­fonbeszélgetések diját a közületi állomásokon. Mivel többen érdeklőd­tek nálunk, valóban így vau-e. megkérdez­tük a miskolci posta tudakozóját. Ott el­mondották,, hogy a hír nem igaz. Változatla­nul 1,50 forintért szám­lázzák a közületi állo­másokról folytatott be­szélgetéseket 3 percen­ként, a nyilvános állo­másokról pedig tovább­ra is csak 2 forintért lehet beszélgetni ugyan­ennyi ideig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom