Déli Hírlap, 1984. február (16. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-23 / 46. szám

Lngedelyezietru kell! Arcképcsarnok Önként vállalt lakásügyek Sokan Ismerik és tisztelik, pedig sokszor kellemetlen té­nyeket kell közölnie, önként, ellenszolgáltatás nélkül dolgo­zik, korát meghazudtoló für­geséggel, egy olyan poszton, ahová jó pénzért sem könnyű rátermett ügyintézőt találni. User Gyulával, a Pétófi utcai vb-hivatal épületében lehet ta­lálkozni, ahol zsúfolásig meg­telik a folyosó, izgatottak, sok­szor idegesek az emberek, s az ajtón az áll: lakásosztály. Gyula bácsi több mint hat éve tagja a lakásügyi tár­sadalmi bizottságnak, s mostanában igencsak szük­ség van tapasztalatára, tü­relmére, emberségére, hogy helyt tudjon állni a fogadó­órákon. Jóval tízezren felül van a miskolci lakásigény­lők száma. Háromezren vár­nak szövetkezeti lakásra, amiből az idén 97 épül meg, de tanácsi otthonokból sem tud 181-nél többet kiosztani a város a névjegyzéken so- rakozóknak. — Nagyon nehéz nemet mondani — magyarázza ne­künk két ügyfél közötti, pár perces szünetben Tiser Gyula —, de lakásügyekben nem elég pusztán jó szívű- nek lenni, sajnálkozni. Az emberek őszinte és reális választ várnak; tisztán akar­ják látni esélyeiket. Sokat segít, hogy most már nyílt a pontrendszer, mindenki tudhatja, hol foglal helyet a sorban. Gyula bácsi több mint négy évtizede párttag, s számtalan mozgalmi funkci­ót töltött be élete során. El­sősorban róla szerettünk volna többet megtudni, ám Küldöttközgyűlést, előké­szítő körzeti választógyűlest tartanak a Magyar Országos Állatvédő Egyesület tagjai minduntalan a lakásügyek­re terelte a szót: — Legalább kétezer csa­ládnál voltam már környe­zettanulmányt készíteni. Óri­ási segítség, ha a hozzánn fordulók gondjait alaposan megismerjük; nem lesz pusztán egy akta, egy név az emberből. Gyula bácsi néha tollat is ragad. Legutóbb egy apró. de jellemző vesztegetési ügyet írt le lapunk számá­ra : — Ritkán, de előfordul a vesztegetés, bár én inkább nem is így nevezném. In­kább hálacsomagok ezek, ritkábban pénz; s az esetek elsöpső többségében szerény értékűek. Az is előfordult már, hogy amikor kimen­tünk az ügyfél lakására. ..megrendezték” a fogadta­tást : rengetegen nyüzsög­tek, akik nem is ott lak­tak. De tapasztalataim sze­rint csak nagyon kevesen próbálkoznak ezekkel az eszközökkel, s ők sem a valójában kétségbeejtő hely­zetben levők közül kerülnek ki. Beszélgetés közben beko­pog egy új ügyfél, s odakö­szön Gyula bácsinak. Régi ismerősök már: az első nap­tól kezdve ő intézte a csa­lád lakásügyeit. — Sohasem éreztem azt. hogy kellemetlen munka lenne a lakásügyekkel fog­lalkozni. Igaz. eddigi éle­temben is szerettem segíte­ni az embereken, s a lakás- osztály az a hely. ahol a valódi segítségre és az em­beri szóra is nagyon sokan rászorulnak... (k-o) Miskolcon február 25-én, szombaton délelőtt 11 óra­kor a Vasas Művelődési Házban. Visszaélek a váfos címerével Nem mindennapi módon próbálta reklámozni magái egy miskolci magánvállalko­zás. Díszes műanyag szatyort készítettek, s erre rányomat­ták városunk címerét. Sze­rencsére időben észrevették a különleges reklámtárgyat, és figyelmeztették a vállal­kozásban részt vevőket, hogy a város címerének haszná­lata engedélyhez van kötve. Hogyan kérhetünk ilyen engedélyt? — érdeklődtünk a városi tanács illetékesétől. — Miskolc címere városunk jelképe. Ezért korántsem mindegy, hogy min díszeleg. Használatához a városi ta­nács elnökétől kérhetünk en­gedélyt. s ezt a kérelmet a művelődésügyi osztályon vizs­gálják felül. Amennyiben jó­nak látják, javaslatot tesz­nek a címerhasználat enge­délyezésére. Eddig ezt nem sokan kapták meg. A váro­si tömegközlekedési jármű­veken kívül csupán néhány várostörténeti kiadványon díszeleg. Ezen kívül még egy dunántúli termelőszövetke­zetnek engedélyezték, hogy más városokhoz hasonlóan, Miskolc címeréről is matri­cákat készítsen, kifejezetten idegenforgalmi célokra. A szóban forgó magánvállalko­záson kívül már bizonyára mások is felhasználták jog­talanul a városcímert, de sajnos, különösebb szankci­ókkal nem rendelkezünk, amivel elejét vehetnénk az ilyen nemkívánatos tevékeny­ségnek. De bizonyára előbb- utóbb mód nyílik erre. Tanácsiam'« íopirái Ma tartja tanácstagi foga­dóóráját Boldizsár Éva, 9. sz. Általános Iskola, Szeles u. 65. szám, 18 órakor; Szuclly Ró­bert. Kondor Béla u. 16. fszt.- 1„ 17 órakor. Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Balogh Sándor. Szikra mozi HNF-terme, 16 órakor; Garami Károly, pártalapszervezet. Tizes hon­véd u. 21. szám. 17 órakor; Kamecz István. Vágóhíd u. 16.. felvásárlási főosztály, 14-től 15 óráig. Állatvédők Takarva, {akaratlan Több olvasónk jelezte, hogy nem egészen érti a Miskolci Városszépítő Egyesület veze­tőségének álláspontját, miszerint nem cél­szerű szaporítani a város központjában a tűzfalakra festett reklámok számát. Emlé­keztetőül aunyit, hogy a minap foglalkoz­tunk a falra festett reklámok ügyével, s a cikk befejező részében Kelemen István vá­rosi főépítész utalt a városszépítők állásfog­lalására. „Még mindig jobb, ha színes ábra fedi a tűzfalat, mintha pőrén meredezik valahol” — így az egyik olvasó. A magyarázatot az­zal kell kezdeni, hogy a városfejlesztés, ezen belül a belvárosi tömböket is átszelő úthálózat (például: déli tehermentesítő út) kiépítése azzal a kínos következménnyel járt, hogy a korábban tömbbelsőben rejtő­ző tűzfalak, udvarbelsők szemérmetlenül ki­tárulkoztak. Hogy el lehetett volna-e kerül­ni az ilyen városképcsúfító megoldásokat, azon most már felesleges tűnődni. Csak az utólagos orvoslás módján gondolkodhatunk, mint ahogy gondolkoznak is a szakemberek. A városközpont rehabilitációja — hosszabb távon — javulást ígér. A fennmaradó épü­letekhez hozzá lehet építeni olyan szárnya­kat — természetesen színvonalas tervek alapján, és nem toldozva-foltozva —, me­lyek eltakarják a tűzfalakat, kifordult ud­varbelsőket. És addig, amíg tömbönként haladva vég­bemegy a rekonstrukció, rehabilitáció? Ahogy cikkünkből is kiderült, a falra fes­tett reklámnak nem csupán az a hivatása, hogy takarjon; üzleti vállalkozás is egyben. Más kérdés, hogy mennyire hatékony egy ilyen reklám. De ezzel most ne foglalkoz­zunk. maradjunk inkább az olvasók észre­vételeinél, illetve a városszépílő egyesület vezetőségének állásfoglalásánál. Az utóbbi sjc Vali hároméves korától ápolónőnek készült így kezdték az életet... Koraszülöttek , nővérek lettek Életben tartani az egy ki­logramm körüli, vagy annál parányibb újszülöttet, még ma is rendkívüli orvosi att­rakciónak számít. De milyen is volt a hőskorban? Az 1960-as években ha­zánkban a csecsemőhalandó­ság a fejlett országokhoz vi­szonyítva még mindig ma­gas volt, és* ez elsősorban az újszülött-halálozásból adó­dott. Ezért az egészségügy vezetői az egyik legfontosabb feladatuknak tartották a ko­raszülött-osztályok létrehí­vását. A 70-es években pedig nyolc regionális feladattal megbízott, újszülött-intenzív centrumot fejlesztettek ki. • És most, húsz év múltán olyan lányiokkal beszélgetünk a megyei kórházban, akik hasonlóan piciny újszülötte­ket ápolnak, mint amilyenek annak idején ők voltak. Dr. Görögh Péter osztályvezető főorvos is meglepőnek tartja ezt: — Megfigyeltük, hogy akik „itt kezdték az életet”, külö­nösen vonzódnak az egész­ségügyi pálya iránt. Hogy ez véletlen, vagy a szülői meg­szépítő visszaemlékezés ha­tására történik-e így, szá­munkra is rejtély. Pedig nagy itt a fegyelem, és sok a lelkileg és fizikailag is em­bert próbáló munka. o Vízi Valéria 1965 szeptem­bereben született. 2500 gram­mal. A nagyfokú újszülöttko­ri sárgasága miatt került ide. Édesanyjától tudja, hogy sür­gősségi véradót hívtak az akkor még eseményszámba menő életmentő vércseréhez. Vali már hároméves korá­ban nővér akart lenni. Édes­apjának — szabó lévén — fehér köpenyt kellett varmia neki, és fafapucsot is vete­tett hozzá. Később vesebeteg­séggel küszködött. S lám, úgy is lehet pályára irányí­tani, hogy példaszerűen ápol­nak egy gyermeket. Az alta­lános iskola elvégzése után már tudatosan választotta az egészségügyi szakközépisko­lát ; 1983-ban érettségizett. Most a tízhónapos gyermek^ ápolói szakosító tanfolyamra jár. Mar itt, a koraszülött­osztályon is gyakorlatozott, s most még jobban értékeli, amit húsz évvel ezelőtt érte Három a nővér, aki a koraszülött-osztályon kezdte az életét tettek. A főnővér még azt a helyet is meg tudja mutatni neki, ahol a kiságya állt... e Tóth Judit 1964 februárjá­ban 1200 grammal született. Hol volt még akkor a csecse­mőket hermetikusan védő in­kubátor? — Édesanyám úgy mesél­te; jó pár hétig csak azanya- teiet adhatta be. Amikor elő­ször meglátott, megrettent, de elhatározta, hogy neki ez a gyerek kell... Három hó­napig ápoltak itt., és most már semmi sem emlékeztet az akkori méretbeli hiá­nyosságaimra. Az érettségi után négy hónapot a bal­eseti sebészeten töltöttem, és négy hónapja vagyok itt. Amikor az inkubátorban megláttam az apróságokat, meg sem tudtam szólalni. Egyszerűen felfoghatatlan, hogv én is ilyen pici súly- lyal születtem. O Nemesi Erika 1480 gram­mal született 1965-ben, s há­rom hónapig ez volt az első otthona. Három hét eltelté­vel láthatta édesanyja elő­ször, s a rémülettől resz­kető kézzel fogta meg csöpp­nyi lányát. Aztán a kondi­cionáló részlegen már na­ponta drukkolt a grammo­kért. A sors öt is — egy kis kanyargóval — ide vezette. A kazincbarcikai egészség- ügyi szakiskolába készült, de túljelentkezés miatt nem vették fel. Már elkezdte a gimnáziumot, amikor hallott a lehetőségről, hogy itt a kórházban hatórásként dol­gozhat. Több se kellett Eri­kának. És majd kibújt a bő­réből örömében, amikor megmondták neki, hogy munkahelye a koraszülött­osztály lesz. Kezdetben la­boratóriumi anyagokat vitt, majd segédápolónő lett. A múlt év szeptemberétől pe­dig általános ápolói és asz- szisztensi tanfolyamra jár. Az első félévi vizsgát már sikerrel vette. Most a nyolc­hetes szakrendelői gyakorla­tát tölti a Gyermekegész­ségügyi Központban. S kiegészíthetjük az itt dolgozó nővérek számát csaknem fél tucatra: Tóth Tamás Zoltánnéval, aki je­lenleg kisbabát vár, és Tóth Erikával, akivel egy lábtö- res miatt nem tudtunk ta­lálkozni. * A koraszülött-osztályon most is telt ház van. A múlt évben például 780 gramm volt a legkisebb, életben ma­radt baba. Meglehet, hogy e kisemberből is nagyember lesz. Talán nővér . . . O. E. társaság természetesen a városképi szem­pontokat mérlegelve alakította ki vélemé­nyét. Abból indultak ki, hogy végleges megoldást csakis a már említett rehabili­tációs munka hozhat. A tűzfalakra festett reklámok színvonalára nagyon ügyelni kell, de ha mégoly igényes munkával készülnek is, akkor sem célszerű tovább növelni a számukat. Sőt:... Attól ugyanis, hogy tele- pingáljuk, a tűzfal még nem tűnik el, nem olvad bele a környezetébe. Éppen el­lenkezőleg; jobban hivalkodik. mintha mondjuk egyszínűre vakolják, festik. A reklámnál jobb megoldás az is, ha vakab­lakokkal, s olyan díszítéssel, festéssel lát­ják el a tűzfalat, ami egy normális hom­lokzat képét idézi. (bekcs)

Next

/
Oldalképek
Tartalom