Déli Hírlap, 1984. február (16. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-21 / 44. szám
A természetbarátok így képzelik * Nem sokkal a megérkezés után folklórműsor szerepelt programban. A dolgos encsiek Borsod új városában. En- csen még sokat kell tenni a helybelieknek azért, hogy tovább bővülhessenek a városi szolgáltatások, s felépüljön még jó néhánjt, a környéket is ellátó intézmény. Áldozatkészségben, akaratban nincs hiány, hiszen az utóbbi három évben 30 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek az encsiek, s 1983-ban háromezer forint volt az egy főre jutó társadalmi munka értéke. Talán jelképnek is beillik, hogy a városalapító ünnepséget abban a tornacsarnokban tartották, amelynek építését négyötödrészben a lakosság munkájából, pénzügyi forrásaiból fedezhették. A Miskolci Építőipari Vállalat FELVESZ jogi és igazgatási osztályára GYAKORLOTT GYORS- ÉS GÉPÍRÓT jelentkezés: Miskolc, József A. u. 40., jogi és igazgatási osztályvezetőnél i Karszlvilág és túracentrum Miskolciak Mexikóban I. Mellénybemutató az óceán felett Tequila, tortilla, sombrero, mariachi, esöisten ... - Mexikóra jellemző szavak, amelyek egyetlen útleírásból sem maradhatnak ki. E távoli ország mindig izgatta a fantáziát, ezért azok is sokat tudnak róla, akiket a sors - vagy a pénztárcájuk.— nem vetett oda. Mexikó ezernyi színével kápráztatja el látogatóját. A történelem keverte ki ilyen csábítóvá színeit, amelyből szerencsére bőven jutott a mának is. Ebből villantunk fel néhányat. Nem ment minden simán az elején. A TU 134-esen derült ki ugyanis, hogy* több utas van a fedélzeten, mint ahányan elférnek. Elszámolta magát a komputer. Sebaj! Nem sokat tévedett — három utastól azért el kellett búcsúzni. Természetesen nem a mi csoportunkból, hiszen ránk Berlinben várt a havannai gép. Fél óra késéssel hagytuk magunk mögött, illetve alatt Budapestet. Meg jól sem laktunk, és már landolhattunk az NDK fővárosában; itt persze nem sokat időztünk. Drámai módon rá- zódott össze a csapat. Az Atlanti-óceán közeledtét furcsán hozták a tudomásunkra; az egyik légikisasszony elénk állt, és egy felfújható mellényt tartott a kezében, majd élénken magyarázott. Nagy rutinnal közölte több nyelven is, mit kell tenni, ha netán gépmadarunk az óceánban kötne ki ... Nem részletezem, mindenesetre a lehetőségtől „megnyugodtunk”. Azért jókat derültünk a szakszerű magyarázaton, miközben valaki rémülten megkérdezte: — Lehet, hogy csak ez az egy mellényük van? Nem maradt el a válasz: — Ne ijedj meg, majd kisorsoljuk! A havannai repülőtértől Mexikó City már igazán nincs messze. Az a kétezer kilométer, ötször annyi megtétele után, meg se kottyan. Kétórás út. mint Miskolc— Budapest — expresszel... Hamar elszállt az idő, s már fel is tűnt a főváros pereme. A házak végeláthatatlan messzeségben — felemelő látvány volt.. . Ugyanakkor elgondolkodtató is: 17 millió ember van itt összezsúfolva! Az ezredfordulóra pedig megduplázódik ez a szám. Háromszor annyian fognak lakni egy városban, mint Magyarországon! Elképesztő! (Ma Mexikóban 70 millióan élnek.) Az éoületek nem fogytak el a látómezőnkből, sőt úgy tűnt, ahogy egyre beljebb haladtunk, hogy szaporodott a számuk. Húsz perc „városnézés” után értünk földet. A repülőtér hatalmas és tiszta, a rengeteg turista ellenére is gyors és udvarias volt az útlevélkezelés. Útban a szállásunk felé, az utcák forgalma mindnyájunkat lenyűgözött. Mexikó City központjában, a Hotel Metropolban kaptunk szobát. TEMESI LÁSZLÓ (Folytatjuk) Patika, onerobol Két éve adták át Alsó- zsolcán a gyógyszertárat, amelyet a tanács építtetett, a gyógyszerész-lakással együtt. Hogy igény van rá, arra bizonyíték: igen nagy forgalmat bonyolít le. Ä szomszédos településekről is sokan járnak ide a nékülöz- hetelen gyógyszerért. Herényi László felvétele „Egy ismeretlen nemzeti kincs. Túracentrum. Iiarinat- fű. Barkóföld" — a jeligék mögött pályamű lkak rejtőznek, tanulmányok, amelyek szerzői lelkes természetvédők. és sokszor a hivatásosokat is megszégyenítő szakértelemmel, alapossággal munkálkodtak. A pályamunkákat a Borsod megyei Természetvédők Egyesületéhez nyújtották be. hiszen ez az újonnan alakult társadalmi szervezet hirdetett tavaly versenyt, pályázatot. A tanácsoktól kezdve a Nehézipari Műszaki Egyetemen át az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalig jó néhány intézmény összesen több mint 45 ezer forintot adományozott dijak céljára. Azok a tanárok, egyetemisták, műszaki értelmiségiek, akik elküdték munkájukat, mégsem a díj reményében fogtak tollat. Elsősorban változást szeretnének elérni a természetvédelem néhány területén. A szakszerű, tudományos stíluson szinte minden pályamunkában áttör a szenvedélyesség, az alkotó indulat... Elsödíjasok lettek Papp Miklós és dr. Tuba Zoltán; „ismeretlen nemzeti kincsünket”, a tokaji Bodrog- zugot térképezték fel. Munkájukban állították, s bizonyították is, hogy ez a terület egyedülálló hungaricum, felbecsülhetetlen növénytani értékeket tartogat szamunkra a még érintetlen láp- és mocsárvilág. Nemcsak rendezési tervjavaslatot készítettek. hanem minden egyes lépéshez már meg is szervezték az önként társadalmi munkára vállalkozók sokaságát. A másik elsődíjas alkotó Saffarik Gyulaia Barkófölddel, azaz hivatalos nevén, a Kis-Bükkel, a Heves- Borsod megyei dombsággal, azaz Ózd vidékével foglalkozott. Ez a szép táj sokat vesztett a gyorsuló iparosodással, pedig épp emiatt egyre nagyobb szükség lenne a városnak üdülőterületekre. Szomorú, hogy az egykori turistacentrumokat elhanyagolták, a tavakból mocsár lett, a ligetek elgazosodtak. Nem késő még mindezt helyrehozni, s felfedezni Ózd környékének az értékeit — állítja Saffarik Syula. Második díjas lett két egyetemi hallgató: Kovács Barnabás és Nagy István munkája. A lelkes természet- járók egy túracentrum részletes terveit dolgozták ki a Bükki Nemzeti Park területére. A Kis-fennsík egy részét találták erre alkalmasnak, mert ez sokféleképpen, sok irányból megközelíthető, s tehermentesítené Lillafüred és környékének túlzsúfoltságát. Ugyancsak második díjas lett Szabó József munkája: legnagyobb kincsünkkel, az ivóvízzel foglalkozott. Vajon hogyan lehet megakadályozni, hogy Világbajnoki garancia Aerobik, sajóvámosi szőnyegen Hogy mire elég évi 150 tonna poliuretán hulladék? Erre a kérdésre keresik a választ az elmúlt esztendő második felétől a sajóvámosi Aranykalász Termelőszövetkezet vezetői. Például százötven garnitúra birkózószőnyegre. És nem is akármilyenre, hiszen a legjobb ajánlólevélről a kijevi birkózó-világbajnokság gondoskodott, ahol földrészeink legjobbjai mondhattak elismerő véleményt a Miskolc-közeli termelőszövetkezet termékéről. A görög szervezők azonnal felfigyeltek a szőnyeg kiváló tulajdonságaira, s a Világ Kupa küzdelmeire tíz garnitúrát rendeltek a sajó- vámosiaktól. így a kis termelőszövetkezet betört a világpiacra," olyan termékkel, amelynek gyártási receptje nem is tűnik túl bonyolultnak. A sajóbábonyi vegyiművekből érkező poliuretán habot először összedarálják, különböző vegyszerekkel kiegészítik, üstbe rakják, majd a keverék a szabvány szerinti préselés után az érlelő kemencébe kerül. Ezután már csak a hasítás marad, a kétszer egy méteres anyag kétoldalát vékony textilanyaggal ^borítják. Erre kerül a győri GRABOPLAST gyár speciális, a nemzetközi birkózószövetség feliratával ellátott — külön engedélyezett — ponyvája. Előzetes piacfelmérések alapján, az idén megkezdik az aerobik-szőnyegek készítését is, amelyek a kívánalmaknak megfelelően tetsze- tősek, s könnyen feltekerhetek. Keresett termék még a vastag, szivacsos ágybetét, amelyből évente 18 ezer darabot rendelnek. Mivel a nagy méretű elemek készítése során sok a hulladék, az edelényi poliuretánüzemben megkezdték a melléktermék hasznosítására irányúló kísérleteket. Kezdetben csak különböző formájú ülőgarnitúrákat gyártottak, de napjainkra felmerült a po- liuretánhqb ipari hasznosításának gondolata is. Az üvegipar már rendelt ebből a rugalmas anyagból, hiszen alkalmazásával meg tudja óvni a nyugati exportra kerülő, különleges minőségű üvegtábláit. További sikerrel kecsegtet a termék másik előnyös tulajdonsága, a kiváló hangszigetelés. A szőnyegpadlók alá beépíthető, olcsó alátét megoldhatja a házgyári lakásokban élők régi gondját, hiszen az oly nagy zajjal járó házibulik fültépő dobogását elviselhetővé fokozza le. Az új termékek sikerének köszönhetően, a szövetkezet edelényi üzeme ma már harmincmillió forint árbevételt hoz a sajóvámosi gazdaságnak. városunk egyik fontos víz- nyerő területe, a Létrás— *.-/ fennsík s környéke ne szeny- . nyezódjön el? Mikent lehet megoldani az ivóvíz- 'hí nek a hegy gyomrában való yr tárolását? A tanulmány meg- . ; kísérel választ adni ezekre a kérdésekre, s úgy érezzük, Y' hogy amit a szerző leírt, f nem utópia. A karsztról, er- rői a csodás természeti kép- , •ződményről, s a belőle fa- ’ kadó híres miskolci ivóvíz- v' ről még bővebben is olvas- ' hatnak lapunkban. ■ ■ * A pályamunkák a legjobb helyre kerültek: mindazok a vállalatok, intézmények kap- tak belőle példányt, akik tehetnek a tanulmányokban taglalt problémák megoldású- - ért. Hogy ez tényleg így ,t történik-e, s hogy felhasználják-e a tanulmányokat az illetékesek, ez már nem csak a természetvédőkön múlik... (k-ó) •' A szemét közös gond Jó néhány városkörnyéki községet bekapcsoltak már a városi szemétszállítás hálózatába Miskolcon. A rendszeres szemétszállítás mtg- szervezése közös érdek, hiszen a falvak külterületeinek elszennyeződése a várost, az ivóvízforrásokat Is fenyegeti. Mindez persze más előnyökkel is jár; például Sajóvámoson sikerült felszámolni a falvat elésük-*- > ji» fító szeméttelepet, s társa^.^, dalmi munkában fák, boH^r- rok kerültek erre a területre. A technika történetéből A vitorlás kocsi 485 évvel ezelőtt, 1599-ben készítette el Simon de Stevin belga fizikus Nassau-Orá- niai Móric herceg, Németalföld helytartója részére a vitorlás kocsi j át. Eddig csupán olyan járművekkel kísérleteztek, ame" lyet a bennük ülő kézzel vagy lábbal tudott mozgásba hozni. A XVI. század végén jelentek meg azok a kocsik, amelyek a szél energiáját kívánták hasznosítani. Stevin vitorlás kocsija a feljegyzések szerint a holland tengerparton 28 utassal 2 óra alatt 68 km-t ! tett meg. Erős szél mellett el tehetett vele érni a 40 km/óra sebességet. A gyakorlatban azonban mégsem vált be, mert az országutakon nem lehe- rJt* tett vele úgy lavi- • rozni, mint a tengerparton. Egy példányát ma a müncheni Deutsches Museumban őrzik. (Képünkön: Stevin kétárbocos :fr, vitorlás kocsija.) K. A.
