Déli Hírlap, 1984. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-13 / 11. szám

Családi körben Kísérleti sakkóvoda Az országban egyedülálló kísérletbe kezdett a Péti MTE sakkszakosztálya: megszer­vezték az óvodás korú gyer­mekek rendszeres sakkokta­tását. A sakkóvoda vezetője Kuiucsai István, a Péti MTE OB I-es női csapatának ed­zője. aki már régóta kívánja megszerettetni a gyerekekkel ezt a sportágat. A 3—6 éves korú kislányok és kisfiúk, a szülők jelenlétében iparkod­nak elsajátítani a sakkozás tudományát. A Búza léren Elkészültek a pavilonok elmúlt év végén épí­tettek 'fél' a Búza téri pia­con az új zöldség-gyümölcs árusító pavilonokat. Az öreg piac megújul, s a várható­an még hosszú ideig tartó folyamat része lesz. ha a napokban üzembe is helyez­hetik az elárusítóhelyeket. Az építés' költségeit — egy pavilon több mint százezer latbavételi díjat is kell fi­zetni: ennek mértékéről nemrég döntött a városi ta­nács végrehajtó bizottsága. Előző rovatunkban tett ígére­tünk szerint, folytatjuk ismer-, tetősünket a bélyeg történeté­ről. A középkorban a futárszol­gálat az egyes államok földraj­zi fekvése, politikai szervezete, társadalmi berendezkedése sze­rint alakult. A központosított királyi hatalom rendszeres fu­tárintézményt létesített, de csak a saját céljaira. A magánosok­nak, a kifejlődő kereskedelem­nek saját szolgálatról kellett gondoskodnia. Ezt a feladatot vándorlegények, kóborló bará­tok, utazó kereskedők stb. lát­ták el. Érdemes szót ejteni egy tragikus sorsú futárról; 1904-ben Német-Kelet-Afrikában forrada­lom tört ki, és a postaforgal­mat a kényszerhelyzetben benn­szülött futárok bonyolították le. Feladatukat pontosan látták el, csak az egyik futár nem érke­zett meg a célállomásra. Kutat­ni kezdték ennek az okát, és ki­derült, hogy az oroszlánok meg­ették! A postaintézmény Ma­gyarországon is a futárpostából fejlődött ki. A szakirodalomban gyakran találkozunk a „bélyeg előtti levelek” fogalmával, de csak kevesen tudják, hogy ez alatt mit kell érteni. Eléggé so­kan vannak, akik bélyegzett bo­rítékokat gyűjtenek, amelyek azokból az időkből származnak, amikor még nem volt bélyeg. Ez az érdeklődés érthető, hi­szen a bélyegzések történelmi, földrajzi, közlekedési, politikai, sőt, nemzetközi vonatkazásai megsokszorozzák a levél kultúr­történeti jelentőségét. Egy-egy különleges bélyegzés pedig nem­csak érdekesség, de értékessé is tesz valamely bélyeg előtti idő­ből származó levelei, illetve bo­rítékot, esetleg levéldarabot. Nem is oly rég, még divat volt az ősök padláson, ládákban tárolt magán- és üzleti levelezését ku­tatni. Sajnos, a modern, padlás nélküli bérházakba ezek a pos­ták ritkán kerültek be, így a bélyeg előtti levelek egyre rit­kábbak. A magyar gyűjtemény­be azok a levelek tartoznak, amelyeket 1850. június 1. előtt adtak postára, vagyis mielőtt Magyarországon bélyeg került volna forgalomba, és amelyeken a hazai feladási postahely bé­lyegzőlenyomata szerepel. A bélyeg előtti levelek kezdő idő­pontja 1748-re tehető, amikor a hazai postahivatalok bélyegző­ket kezdtek használni. R. L. Pótssiheszíer forintba került — a városi tanácS fedezte. A' ‘-pavtlóho-' kát „állami . -és—szövetkezeti- cégeknek és magánszemé­lyeknek adja majd bérbe a piacfelügyelőség. A bérleti díjon felül egyszeri haszná-. A művelődési házak Szo­kásos, új év eleji szórakozta- To programja á pótszilVesz- ter, amely az előző év .de­cember 31-ének éjjeli vi­gasságait felidézve, már a címében is jókedvet hoz. Szombaton este. 7 órától Gö- rombölyön,-- a Budai - -Nagy Antal Művelődési Házban rendeznek ilyen címszóval táncos összejövetelt. Közre­működik: a Gránit együttes. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Gyerekek és grafikák közolt Ahol kisgyerek van, ott este hattól nyolcig van a csúcsidő, üt korül megjönnek a bölcsö­déből, ovodaool, utána egy kis játék, hancurozas engedélyez- tetik, majd fürdés, vacsora, s a tévémacival alvás. Szigorú menetrend ez a kis emberkék­nek, s bizony nem megy min­dig síras-rivas, atyai bzjgorko- das, vagy éppen raadás-mese nélkül. Vannak családok, ahol szertartásos rendben zajlik le mindez, s ezekben a kritikus órákban nem kívánatos a ven­dég. Éppen ezért pici szoron­gással csengettem be a Drozs- nyik családhoz szerda este. Amint beléptem az ajtón, két jatékpuska szegezödött rám. a két harcosé: Dávidé és Átia- mé. Amint megszabadultam a nagykabatomtól, rögtön hívtak „harcolni”, irgalomért esedez­tem leendő özvegyem és árvá­im nevében, s máris megkö­töttük a békét és barátságot. Nem is rontotta ezt meg sem­mi, csak az álom. amely vál­takozó ütemben végül is ágy­ba szelídítette a két lurkót. Drozsnyik István — a ven- dégbácsik miatt — enyhe szigorral, s jogos apai büsz­keséggel nézte a két gyermek haditetteit. (Dávid öt-, Ádám hároméves.) — Látod, itt és így dolgo­zom. Nappal mind a három szoba él, teljes a kihasznált­ság — vezetett be a műte­remmé, műhellyé átalakított kisebbik szobába. A mondat­nak súlya volt, mert a szoba összképén, rendjén ott-tar- tózkodásunk alatt is állan­dóan változtatott az örök­mozgó két ifjú. — Ez az ó idejűk — lefek­vésig — kapcsolódott be a beszélgetésbe Drozsnyikné Lassú Judit. • „CSAK A MŰVÉSZET A FONTOS” A kettős névhasználatra a névtáblánál figyeltem fél, mert mindkettőjük neve ki van írva. — Nagyon egyszerű a ma­gyarázat — mondja Judit. — Születésemkor kaptam egy- nevét, s halálomig Lassú Ju­dit maradok. A férjemet az együttéléssel fogadtam el, nem az adminisztrációval. Az természetes, hogy a gyerekek az apjuk (s nem az anyjuk) nevét örökölték, mert az elő­ítéletek miatt ez a szokás. Ezzel a fordulattal máris egy éjszakába nyúló, több órás beszélgetés lényegéhez jutottunk. Drozsnyik István „civil foglalkozása” szerint nevelőtanár a 101. sz. Szak­munkásképző Intézet kollé­giumában, ám hivatásának a grafikát tekinti. Tizenegy ki­állítása volt eddig, rajzai la­punkban és másutt is rend­szeresen megjelennek. — Hogy lehet egy művész­szel együtt élni, lakni? — Soha nagyobb gondom ne legyen, mint az, hogy Pis­ta rajzol, szobrászkodik — mondja Judit. — Én míg nem ismertem a férjem, nem sokalj értettem a művészet­hez. Mindent tőle tanultam. Ha sikerélménye van, az a családnak nyugalom, ha bosz- szúság éri, a családban csa­pódik le. Zárkózott ember, nincs nagy baráti körünk. Ez sokszor hiányzik, de míg ki­csik a gyerekek, nem moz­dulhatunk. — A gyerekeken kívül csak a művészet fontos. Ha dolgozom, nem ismerek se istent, se embert. A legszíve­sebben mindig dolgoznék. Azért hajtok, hogy minden eszközöm meglegyen. Koráb­J* i. ban kaptam ösztöndíjat, de _>, mióta ez nincs, s Judit' is $ gyesen volt a kicsivel, keveT ,.;v sebb jut erre. Általában havi 100Ö—1500 forint megy eí , tusra, papírra, filmre, vegy^y szeri«, felszerelésre. Nehéz, így, műterem nélkül. • „AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN TALÁLKOZTUNK" — Egyáltalán hogy kezdő-it dött? Ügy tudom, hogy szak? »j mád is van. — Amióta az eszémet tujtsöí dóm, mindig rajzolok. Magam"« gyúrtam gyerekkoromban A'« játékaimat is. Nem tudom, 31 honnan örököltem ezt, mert a szüleim parasztemberek, ä hat (kilencen voltunk erede- J tileg, én vagyok a legkisebb) testvérem közül senkiben sincs ilyen hajlam, ambíció. Abaújszántón. érettségiztem* utána fiutóvniamosságot ; ta* ; nultanf' itt,' ahol -most’ dőlgö- 2 zom. Közben sok mindent“*1 csináltam. Voltam oktató áSÍ ATI-nál, tanítottam Alsózsol- cán, miután elvégeztem a rajzszakot. 1981-től vagyok a 101-es kollégiumában. Itt jól érzem magam. Van egy szak­köröm. létrehoztuk a Szak­munkás Galériát. — Méais nyugtalan vagy, tele feszültséggel... ül Ilii renílje A térképről is leolvashat­juk, hogy a Széchenyi úton haladva nem lehet többé át­szelni a belvárost autóval, hiszen az úttestet kiemelt járdasziget zárja majd le. De kik és hogyan hajthatnak be az új forgalmi rendben a Széchenyi útra, hogyan le­het megközelíteni az itt le­vő lakásokat, üzleteket, in­tézményeket? Február elsejétől a Szé­chenyi úton csak célforga­lom lehetséges. A gépjármű­vek. az úticéltól függően, a Kossuth Lajos, a Déryné, il­letve a Korvin Ottó utcákon át hajthatnak rá a Széche­nyire. Az áruszállító teher- geíkocsik reggel 9-tol déli 1 óráig, illetve este 6 és reggel 6 óra kozott hajthatnak be. A Széchenyi út teljes hosz- szában megállási tilalom lép érvénybe, csak az árurakodó gépkocsik állhatnak meg. Aki elhagyni kívánja a Széchenyi utat, ezt a közúti jelzéseknek megfelelő legrö­videbb útvonalon kell meg­tennie. *A mellékutcák közül kifelé vezetnek a Déryné, a Kazindzy és a Korvin Ottó utcák A Széchenyi útra ér­kezők —ä bevásárolni szán­dékozók, vagy például a szín­ház közönsége — gépkocsi­jaikat a környéken levő par­kolóhelyeken kell hogy hagy­ják. Döntés még nem szüle­tett, de az illetékesek fonto­lóra vették azt is, hogy egy rövidke útszakasz megépíté­sével a Pátria ABC-nél par­kolók áthajthassanak a Pa­tak utca felé. A villamos továbbra is za-: vartalanul közlekedik, pusz­tán á sebességét csökkentik, ugyanúgy, mint a gépjármű­vekét. Az úttestre bizonyos pontokon virágládákat, tér­elemeket is kihelyeznek. Ez­zel elejét szeretnék venni a sebesség túllépésének, arra is rábírva az autósokat, hogy a legrövidebb úton hagyják el a Széchenyi utat. A gyalogosok az új forgal­mi rendben a járdák mel­lett igénybe vehetik az út­testet is, de az mégsem vá­lik járdává. Az úttesten a gyalogosoknak csak meg­felelő körültekintéssel, a jár­művek elsőbbségének bizto­sításával szabad közlekedni­ük. Elsőbbségük továbbra is csak a kijelölt gyalogosát- kelőheiyeken lesz a jármű­vekkel szemben. . A hivatalos tájékoztatók­ban az „átmeneti” szó is szerepel. A február elsejével életbe lépő forgalmi rend ugyanis nem lehet végleges, hiszen a Széchenyi út csak akkor válik igazi sétálóutcá­vá, ha befejezik a közmű­vek, a burkolat átépítését, a környező házak, üzletek re­konstrukcióját, s végeznek a feltáró útvonalak építésével. A február elsejei váltás azonban lehetővé teszi, hogy már most javuljanak a köz­lekedési viszonyok a belvá­rosban. s legyen időnk bő­ven arra is, hogy megszok­juk az újjászülető belváros forgalmi újdonságait. * Az átmeneti forgalmi rend részleteiről szükség esetén a városi tanács építési és köz­lekedési osztályának közle­kedési csoportja (Tanácsház tér 8. sz., I. em, telefon: 35- 351/147, illetve 88-646) ad tá­jékoztatást. <k—ó) — A legnagyobb baj itt, Miskolcon, hogy nincs kihez vinni a dolgaimat, nincs ki­nek megmutatni. Pedig las? san már csak a szakmának dolgozunk, az emberek nem ’ járnak kiállításra. — Beszéljünk vidámabb dolgokról! Hogy ismerkedte­tek meg? A kérdésre mindkettőjük arca felfénylik, s egymástól kapva el a szót, mesélik. — Az Ifjúsági Házban ta­lálkoztunk 1971. január 17-én. Ezt ünnepeljük meg minden évben, s nem a házassági év­fordulót. A gyerekek is ja­nuárban születtek, Dávid 16- án, Ádám 31-én. — Akkor ez egy jó hónap! — Igen, ez egy jó hónap — hagyják helyben, s egy­másra mosolyognak. (horpácsi) A városon innen és túl \ A fenti címmel tart elő­adást dr. Vidor Ferenc épí­tészmérnök hétfőn délután 3 órai kezdettel az MTESZ- székházbán. A vetítettképes előadás után a résztvevők :■ közvetlen beszélgetés során cserélhetik ki tapasztalatai­kat dr. Vidor Ferenccel. Az első számú kritikus mindig az asszony Ij"7 r,-)r\l 41 frtyiziiilnrfnl o vd r-. Kim Ír o lo r>o

Next

/
Oldalképek
Tartalom