Déli Hírlap, 1984. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-06 / 5. szám

Családi körben STOP! KÖZLEKEDÜNK! Baleseti veszély állóhelyben A gépjármű vezetője nem­csak akkor szenvedhet bal­esetet, amikor közlekedik. A kocsi kezelése, karbantartása <cö?ben is megsérülhet az autós. Különösen, ha még nincs kellő tapasztalata a szerelésben. Előfordulhatnak égesek, forrázások, mechanikus sé­rülések. Még a gyakorlott gépjárművezetővel is meg­történik, hogy amikor vá­ratlanul felforr a hűtővíz (csak úgy gőzöl a motor­ház!). megijed, kapkodni kezd, s puszta kézzel pró­bálja levenni , a hűtősapkát. Ilyet soha ne tegyünk! Az a helyes, ha a kesztyűtartó­ban hordunk magunkkal va­lamilyen ruhadarabot (ab­laktörlésre is jó!) s azt a hűtősapka köré csavarva, óvatosait, nem hirtelen vesz- szük le. Még ennek ellené­re is leforrázhatjuk a ke­zünket. Tanácsos hát a kesz­tyűtartóban — a ruhadarab mellett -— Irix spray-t is elhelyezni... Az akkumulátorban levő sav is okozhat égési sérü­lést. Erre is jó az előbb em­lített spray, de még jobb, ha a sérült testreszt — ál- taláoan kezet, also kart —, jo tíz percig hideg viz ben tartjuk. Bánjunk nagyon óvatosan a kocsiemelővei! Történt en­nek helytelen használatából mar halálos baleset is: a kocsi tulajdonosa rosszul he­lyezte el az emelőt, s úgy feküdt a kocsi alá szerelni. Az emelő megcsúszott, és á kocsi rázuhant... Az eme­lő használata előtt legfon­tosabb feladatunk, hogy el­lenőrizzük, behúztuk-e a ké­ziféket. Ha ez megtörtént, állítsuk egyenesbe a kor­mányt, az emelő alatt le- fgyen szilárd a talaj, nehogy megcsúszhasson, és így kezd­jünk a kocsi oldalra billen- téséhez. Az óvatosságnak ez­zel még nincs vége. Az el­ső es a hátsó kereket tá­masszuk meg szilárd anyag­gal (egy tégla'-' vagy kőda­rabbal). Még így is, ha alá- , fekszünk a kocsinak, lehe­tőleg úgy dolgozzunk, hogy ne mozdítsuk meg az autót. Egyébként hadd jegyezzük meg: az emelő csak a ke­rékcseréhez használható biz­tonsággal. A kocsi aljának Szép muuiía és városszépítés a Újraéled Kazinczy Klub A Kazinczg^Kjuh left jc hh hagyományait éleszti újjá a TIT városi szervezeté. Első" ízben január 19-én éS' ettől kezdve havonta kétszer al­kalmat ad a TIT aktivistái­nak, a meghívott értelmisé­gieknek, hogy eszmét cserél­jenek közős dolgainkról. És hogy még hangulatosabbak legyenek a klubestek, szín­vonalas művészi produkció­val is színesítik a programot. Az első esten az Új Mis­kolci Vonósnégyes ad rövid koncertet. Ezt követően ér. Kozák Imre, a Miskolci Vá- rosszépítő Egyesület elnöke számol be az egyesület ed­digi munkájáról, terveiről. Érdeklődésre tarthat szájnot Pirity Attila tervezőmérnök előadása is, hiszen az ő irá­nyításával dolgozó kollektíva nyerte a „Miskolc — sétáló­utca” tervpályázatot A tör­ténelmi városmag újjászüle­tése mindannyiunk ügye, így könnyű megjósolni, hogy tartalmas, izgalmas eszme­csere alakul ki majd arról, milyen lesz néhány év múl­tán a Széchenyi út, hogyan rehabilitálják a vele hatá­ros lakótömböt. Dr. Anger Cézáné, a TIT városi titkára az értelmiségi klub további programjáról elmondta, hogy az első ösz- szejövetelt követően, körül­belül-két hét múlva dr. Tú­rós yíntfr'ds renfjöc„,ézi,e<3es,, a megyei főkapitányság ve­zetője ad tájékoztatót Mis­kolc közrendjéről, közbizton­ságáról, és válaszol majd a kérdésékre. Ugyancsak közérdekű té­ma a városban folyó környe­zetvédelmi munka, különös tekintettel a „zaj-szennye­zés” megelőzését szolgáló új rendeletre. A meghívott elő­adó: Gavallér Istvárt, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal terü­leti kirendeltségének vezető­je. •Dt. Czeizel Endre geneti­kus a velünk született és a szerzett adottságokról beszél a márciusban sorra ’ kerülő klubesten. Alakul mar a to­vábbi program is, ám hogy végül kik lesznek a klub vendégei — beleértve a mű­vészeket és az előadásokra felkért szakembereket —, azt a tagsággal közösen dönti el a TIT városi vezetősége. Még csak annyit, hogy az estek általában 17, illetve 18 óra­kor kezdődnek, és díjtala­nok. A klubba elsősorban a TIT-aktivistákat és a meg­hívottakat várják, de nem zárják be az ajtót egyetlen érdeklődő előtt sem. B. D. szerelését inkább szerelőák- oa segítségévei végezzük. Okozott már súlyos, oly­kor halálos balesetet is, hogy valaki zárt helyiség­ben — motorjaratás közben — szerelte kocsiját, illető­leg nem gondoskodott a gya­kori szellőztetésről. A kel­lően nem érzékelhető szén- monoxidgáz könnyen okoz eszméletvesztési, majd ha­lált. Ha nyitott garázsajtó mellett „bütyköljük” is a kedvencet, úgy tegyük ezt, hogy a kipufogón át távozó gáz ne befele, hanem kifelé haladjon, következésként a végével az ajtónyílás felé álljon a kocsi a garázsban. A szakirodalomból is is­merjük a példát, milyen kö­vetkezménye lehet a fagy­álló folyadék helytelen tá­rolásának. A gépkocsivéze- tők nagy többsége a mara­dék fagyállót literes üveg­ben tárolja . .. esetleg nem is garázsban (hiszen nincs mindenkinek ...) hanem a lakásban. Megtörténhet (mi­ért is ne?), hogy valaki, ne­tán a gyérek beleiszik. A fagyálló a metilalkoholéhoz hasonló idegrendszeri káro­sodást. súlyosabb. esetben halált okoz. A gépjármű tu­lajdonosa akkor cse'ekszik helyesen, ha az üveget biz­tonságos helyen elrejti, rá­írva a tartalmát, már csak azért is. mert esetleg idő­vel elfelejti, hogy mi van benne. Végül még valamit. Az autóst akkor is érheti bal­eset,- ha nem is közlekedik, nem is szerel, sőt még a ko­csija sincs a garázsban. El­lenben ott van a kocsi „név­jegye”: az olaiíolt. Ilyen foltok elöbb-uíóbb mind­egyik garázsban kelétkeznek, bármilyen príma is az a „járgány”. Ezek a foltok kü- .lönöaen-. veszélyt jelentenek simára, betonozott garázs­ban. Könnyen megcsúszha­tunk rajtuk... Az a teen­dőnk. hogy időnként eltaka­rítsuk az olájfoltokat. Ha másképp nem, szórjunk rá homokot és néhányszor sep- regessük végig a foltokon. Mindezek a baleseti lehe­tőségek kevésbé izgalmasak a közlekedési baleseteknél. Ennek ellenére óvatosságra intenek... —a A férj tiszthelyettes, a feleség (otthon) tiszt — Itt, a lakásban én va­gyok a parancsnok — mond­ja a feleség, és elneveti ma­gát. Férje ránéz, majd meg­jegyzi : — Ez van. A munkahelye­men én osztogatok utasítá­sokat. itthon az asszony. Persze, azért a legfontosabb dolgokat mindig megbeszél­jük egymással. A vonat hozta őket ösz- sze. Egyikük szendrői, a má­sik szendrőládi. Miskolcra jártak be dolgozni, a közös távolság az úton harminc kilométer. Sokszor megtet­ték ezt az utat, mire össze­házasodtak. R: portunk Bar- nóczki Lajos törzsőrmester­ről és feleségéről szól. . Miképp lesz valaki kato­na, tiszthelyettes? Mesél a férj: — Amióta az eszem tu­dom, mindig katona szeret­tem volna lenni. Hogy mi­ért? Talán, mert sokat ol­vastam róluk, a tévében meg minden katonafilmet meg- héztem. A családomban min­denesetre senki sem hordott egyenruhát, s a szüleim sem akarták, hogv katona legyek. Hát nem is lettem az. egye­lőre. A kereskedelmi szak­munkásképző intézetet vé­geztem el. híradástechnikai szakon. De boltban csak másfél hónapot dolgoztam. Ugyanis az iskolában a har­madik év. közepéit katonák jelentek meg, s beszéltek a pálya szépségéről, persze a nehézségeket sem hallgatva el. Döntöttem, s végül szü­léim is áldásukat adták vá­lasztásomra. . T. :.. \ , Ez volt az .'előzmény.. Ma. Barnóczki Lajos Miskolc egyik laktanyájában az ez­red testnevelési Vezetője. Mindössze 27 éves. Az élet- történet folytatódik, miköz­ben felesége, Zsuzsa feszül­ten figyeli. Ismer már min­den szót, de azért jó újra hallani. — Szóval, másfél hónapos" boltosság után hívtak be fel­vételezni a hivatásos tiszt­% Együtt, otthon. Mind a ketten tanulnak. I Megépült a Szinva alatti szennyvíz-alagút a Petőfi ut­cában. Ez volt az utolsó munkája a Bányászati Ak­namélyítő Vállalat dorogi körzete városunkban dolgozó vájárainak. Mikor folytatják a csator­naépítést? — kérdeztük Ko­vács Géza aknásztól. — Sajnos, semmi biztosat nem tudok mondani. A ter­vek szerint ebben az évben akartuk megépíteni az újabb 800 méteres szakaszt a Szin­va mellett a Domus Áru­házig. Erre a csaknem 40 millió forintos beruházásra azonban nem kaptunk pénzt. Valószínű, hogy az idén csupán 10 millió forintot szánnak a sajtolásos techno­lógiájú szennyvízcsatorna építésének folytatására. Ezért dolgozóink zömét áthelyez­ték Esztergomba, ahol na- gyobbszabású csatornaépí­tésbe kezdtek. Miskolcon csupán a meglevő rendszert tartjuk karban néhányan. Képünk a Júnó szállóban megtartott tűzvédelmi gyakorla­ton készült a közelmúltban. Az IFA-létra harmincméteres ma­gasságig korlátlan mozgási lehetőséget biztosít. Persze énnél magasabb létrával is rendelkeznek a miskolci tűzoltók: a Ma- güus típusú 44 és fél méteres magasságig bővíthető. így váro­sunk valamennyi magas házát elérhetik tűz esetén. S ami na­gyon fiyrUos, ezek a Létrák perceken belül fölállithalók. helyettesi iskolába, s ott az egyik felvételi tárgy a test­nevelés volt. Mindig is sze­rettem, most is jól mentek a feladatok. Kötelet kellett mászni, futni, kézigránátot dobni. . . Megkérdezték, vál­lalnám-e a testnevelési sza­kot? Igent mondtam. Es mcjsüiHt-t vagyok ... Thököly utcai panelház, negyedik emelet. Barnócz- kiék másfél szobás lakása. Milyen érzés katonafeleség­nek lenni? . — Nehezen szoktam meg á férjem életét — mondja á nej. — Az ő munkája nem olyan, hogy reggel hat­kor, vagy nyolckor elmegy, s a nyolc óra leteltével haza­jön. Ha a szükség úgy hoz­za, akkor ünnepnap, vasár­nap, vagy akár késő este. hajnalban is mennie kell szolgálatba, értesítik. Öt éve vagyunk együtt, lassan hoz­záedződtem ehhez az élet­hez. sikerül . |1ÍJ • «/Q Zsuzsa a Lenin Kohászati- Művekben könyvelő. Egy év­vel ezelőtt pártolt át a Há­mor étteremből, ahol kal­kulátorként dolgozott. — Most mind a ketten'ta- nulunk — folytatja. — Éa a közgazdaságit járom, férjem a dolgozók gimn'á^1 zipmát. Mindketten az idén végzünk... Férje még hozzáteszi: — Remélem, érettségi. Ha igen, s ha fe­letteseim is egyetértenek ve­le, akkor jelentkeznék tisz­ti iskolába. Mert hogy nem akarok megállapodni, mint tiszthelyettes. R N A lakást még nem veri fel gyermekzsivaj. A Bar­nóczki család alapelve a kö­vetkező: — Vártunk az önálló ott­honra, meglett. Bebútoroz­tuk, most kocsira spórolunk. Tanulunk is. És most kez­dünk gondolni ä kicsire, J. S. BÉLYEGGYŰJTÉS Az év első heteiben alig jele­nik meg új bélyeg, hacsak nincs olyan jubileum, melyre már az előző évben felkészült a posta, s a bélyegekei gyártó nyomda Mit tesznek ilyenkor a vérbeli fii:'íe’isták? Kendezik az össze­gyűjtött bélyegeket, a kiállításra szántakat feldolgozzák az al- bunúapra, vagy ha ezekkel már készen vannak, igyekeznek bő­víteni szakmai tudásúkat. Ez utóbbiakkal kapcsolatban sajnos sok a gond! Az alapismereté­ket is tartalmazó szakkönyvek ma már nem kaphatók, új ki­adások csak a tervekben szere­pelnek. Ez utóbbi téma meg­oldása nem tartozik ezen rovat feladatkörébe, mégis némi ízelí­tőt szeretnénk nyújtani olvasó­inknak. s ha a helyszűke eb­ben nem akadályoz meg ben­nünket. ezt a jövőben is foly­tatni fogjuk. Akik összegyűjtik, hasznos, információkra tehetnek szert. A mai posta őse a futárposta volt. Futárszolgálattal már a Bibliában is találkozunk, így történe»e évezredekre nyúlik vissza. Egyiptomban. Asszíriá­ban. Indiában az uralkodók üze­netek közvetítésére futárokat al­kalmaztak, akik egymást állo­másonként váltatták. A görö­göknél a hemerodromosok fel­adat volt a hírek gyors közve­títése. A futárposta egyik leg­régibb emléke nemrég került fel­színre: Hidin kaldeus király ko­rából származik, és mintegy há­romezer évesnek tartják. Cyrus, az óperzsa birodalom alapító ia tartományait lovasküldönc-háló­zattal látta el. CaiiLs Julius Cae­sa r ugyancsak lovasfutár-intéz- menyt állított fel a hadi hír­szolgálatra, és ebből fejlődött ki a római állami posta. A ka­tonai és állami utak mentén ál­lomások voltak. A posta szó is ezzel kapcsolatban keletkezett. Ugyanis ezeket az állomásokat posita statiónak nevezték: ké­sőbb a statio szót elhagyták, es az állomás neve posita lett. Ez a szó azután valamilyen válto­zatban szinte minden nép nyel­vébe bekerült. A Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetsége által meghir­detett vetélkedőn több-kevesebb sikerrel részt vettek észak-ma­gyarországi filatelisták is. így a „Filatelista totó” pályázaton dí­jazásban részesüli Gyöngyösről Gvőrfi Erika és Taktabálról Va- dasfalvy István. Az !D82-e9 év legszebb bélyege pályázaton ju­talomban részesült Egerből Csa­ba Árpád. Mátranovákról Fan- gauer Károly és Sátoraljaújhely­ről Bozza István. R. U

Next

/
Oldalképek
Tartalom