Déli Hírlap, 1984. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-30 / 25. szám

Krk szigetén, búvárokkal 1, A mélységmérő hatvan métert mutat Cikkünk nyomán Vizsgálatot indítónak az Ovidákan ülök a pót csónakban, időn­ként kilátva csak a vihar kor­bácsolta méter magas hullámok közül. Rángatva a vontatókö- téltől, sósán az Adria becsapó­dó vizétől, — és ahogy maga­mat ismerem, még tűnődöm is, az egyedüllétben. A többieken, szolnoki bú vár bar á taimon. Akik időnként hátranéznek az első csónakból: megvagyok-e még? Érdeklődésükből nem ke­vés oersze a felszerelésnek szól, amellyel utazom. Fgy-egv merülő búvár f>0—70 ezer fo­rintos felszereléssel süllyed le. a csónak a motorral 130 ezer, a benne utazó kompresszor 200 ezer forintba kerül. Az »IHSZ —KÖTIVÍZIG szolnoki könnyű­búvár klubja munkából gyűj­tötte össfce Magyarországon legjobb, hárommilliós értékű felszereléséi — többségében azonosat a Cousteau által hasz­náltakkal —, és hazánkban egyedülálló tapasztalatait is. Amelyik segítségével most Bí­ró Gyulával mi is beleptünk a „hatvanméteres” búvárok nem is túl bő csapatába. Ahová Papp Zoli is vágyott; s bánja. Papp Zoltán a csapat ha­todik. legfiatalabb férfitag- .ia, a Hacsek. Húszéves, rob­banó energiájú sportember, akiből mindez most alig lát­szik. Halottsáoadt. karikás szemű és fejfájós: hibázott és a keszonbetegség azon­nal elgyalázta. Vállában va­lahol nitroaénbúbonék vált ki véréből, viszketős t'áidalmat okozva. Ez a legenyhébb vál­tozata a hirtelen felemelke­dést követő betegségnek, amely ' súlyos esetben akár halálos is lehet. Pedig minden olyan szé­pen indult ma reggel! Krk szigeti táborunkból Plavnik sziget Kraijacol félszigetére rándultunk át családostul, mind a tizenketten. Gyönyö­rű kavicsos öböl. a parttól 10—15 méterre hirtelen mé­lyülő beszakadással — für­désre is, búvárkodásra is ki­váló hely. A kötelező felde­rítés, amelyet az ABC-nek nevezett szemüveg — légző­pipa — uszony segítségével hajtunk végre, szép élmé­nyeket ígér. \A beöltözés után Kiss Gyula és Török György me­rül először. Kiss Gyula az egyik „öreg” a maga 33 évé­vel. A vele merülő Török György. Mindketten precíz embe­rek: mérget vehetni rá, hogy pontosan 50 perc múl­va tűnnek fel ismét. Lön. S míg Papp Zoli merül Ton- csival, mi Mentős Gyulával, ismét feltöltjük a két „öreg” kiürült palackjait, magunk­nak. Közben pontosan végig­megyünk az eljövendő me­rülés minden részletén, hisz lenn csak jelek jelentik a párbeszédet. Mentős még nem volt 20 méter alatt, nin­csenek tapasztalatai a mély­ségi mámorról, a kiürült na- lack esetén követendő ten­nivalókról, s a halálos ve­szélyt jelentő lehűlésről sem — sorra vesszük ezt is. azt is. Titkos szándékunk ugyan­is a mélymerülés, a 60 mé­ter. Indulunk is. A meredek . falon pillanatok, alatt elériük a 35—40 métert.. Köröttönk vörös tengeri csinaeok,’ meg annak lábait eldobáló rit­kább változatai, a szőrös kí­gyókarú csillagok, de nem­igen szedegetünk. Egyetlen lélegzetünk ötli- \ ternyi levegőjéből már öt légvétel telne a felszínen; egyetlen kilégzés buborékja egy huszonöt literes tejes- -kannát töltene meg, ha a fel­színen próbálná valaki ösz- szefogni az ezüstös, felül gömb alakú buboréközönt. Erről persze szó sincs: ket­ten vagyunk Mentős Gyulá­val, ketten, egyedül. Nekem ez a tizedik adriai merülésem, vezetnem kell őt. Mert negyven méteren többé-kevésbé mindenkin je­lentkezik a nitrogénnarkózis kábulata. Szinte összeér a szemüvegünk, ahogy szemé­be nézve keresem a zavart, de tiszta, tiszta kék. Még ő igazítja meg egy meglazult csatomat, ő, az állítólagos zöldfülű 1 Kérdő tekintettel muUíok lefelé, o műi utó- es hüvelykujját összecsípve in­ti vissza az egyezményes OKÉ jelet. Kavarunk még a sötétben, még hidegebb víz­ben. Jobb karomat nézem inkább — ott a mélységmé­rő —, mint a kietlen puszta­ságot. és Gyulát persze, aki nyugodtan, gazdaságosan lé­legzik. Legutoljára megál­lunk. szó nélkül egymás mel­lé illesztjük., mélységmérőin­ket: mindkettőn «0 / méter! Kezet rázunk, én felveszek égy Shell-kagylót emléknek, és jó gyorsan indulunk is visszafelé. Csak 20 méter mélyen „fékezünk” ismét, Több mint harminc dosz- szié fekszik az asztalomon. A nyolcvanéves Perényi Ká­roly hagyta nálam a gyűjte­ményét, tanulmányozásra. Elveszem az egyiket, belela­pozok: Miskolc város utcái­nak keletkezése és névválto­zásainak évszámai. • HÁNY KAPUNK VOLT? Platea Fabiani. így hívták az első olyan miskolci ut­cát, amit már említ egy írá­sos anyag 1376-ban. Ez az utca ma is megvan, igaz, ki­csit távolabb húzódik ere­deti helyétől, s Fábiánnak nevezik. A Széchenyi utat — olvasom tovább . az összeál­lítást — már 1516-ban em­líti egy okirat. Természete­sen akkor más volt a neve, úgy hívták, hogy Piac utca. Ebből lett az idők folyamán előbb Alsópiac, majd Nagy-, később ismét Alsópiac utca. 1848-ban a Fő út nevet kap­ta, s 1885-ben keresztelték el Széchenyiről. A Déryné utcát sem hívták mindig így; a színésznő nevét mindösz- sze 34 éve viseli. Korábban volt ez az utcácska Boldog- asszony, Szabari. Nagybol­dogasszony, Színház és Deák Ferenc utca is. Mint ahogy a Tanácsház teret is hívták már Városház térnek, Hor­thy Miklós térnek, s hat hétig viselte a népirtó nyi­las, Szálasi nevét is. Egy másik dosszié a vá­ros pecsétjeivel foglalkozik. Érdemes ebbe is béleolvas- ni: „A legrégibb pecsété a városnak 1389-ből szárma­zik, melyet töredékben lassan felenged a félsz, a kéz dermedtsége, ám a legfőbb ok az álldogálásra a vérben ol­dott túl sok nitrogén kiszel­lőztetése, a zsilipelés. Mind­össze 35 percig tartott, és ugyanilyen hosszú fejfájás követi — merülés után min­dig leesik a vérnyomás — s mire fújunk egyet, Hacsekés Toncsi már másodszor me­rül. Eszegetünk valamit, s ezzel kész. Megvan a 60 mé­ter — milyen egyszerű! KÖH1DI IMRE (Folytatjuk) merünk, sárga viaszba nyo­mott koronás főt ábrázol. Az 1433-ból épségben fennma­radt sárga viaszba nyomott, piros-zöld selyem zsinóron függő pecséten koronás, sza­kállas fő látható, amelyet jobbról csillag, balról félhold vesz körül. Körirata két gyöngyözött kör között lát­ható: . Sigillum Civitas Mis- kolcz (Miskolc város pecsét­je).” A harmadik dosszié a vá­ros egykori vízimalmaival foglalkozik, a . negyedik a városkapuk történetét eleve­níti fel (kevesen tudják, hogy nemcsak Szentpéteri, Győri, Csabai és Zsolcai ka­punk volt, hanem'Fábián gs Meggyesaljai kapunk is; az előbbi a mai megyei bíró­ság környékén emelkedett), az ötödik azokról a neveze­tes személyekről tartalmaz összeállítást, akik Miskolcon vagy a megye területén szü­lettek, munkálkodtak, hal­tak meg. ® „AMIKOR ÁGYNAK DŐLTEM..." Több mint harminc dusz- szié. Tizennégy év munká­ja. Reszketeg kezű öregem­ber, tele lelkesedéssel ... — Az egész úgy kezdődött, hogy nyugdíjba mentem 1967-ben. majd 43 évi szol­gálat ,után. Az utolsó mun­kahelyem a Lenin Kohásza­ti .Művek volt, ahol fa for­galmi gyárrészleg vezetője voltam. No és hát én egész életemben dolgoztam, s egy­szerre csak rengeteg szabad időm lett. Mikor egy beteg­ség ágynak, döntött, a kór­Kicsi a kocsik között címmel a közelmúltban foglalkoztunk t négyéves Andrea esetével, iki az egyik nap délután 5 óra kö­rű) egyedül ment haza az óvo­dából A tapolcai úton haladt, kitéve magát millió veszély­nek, amikor egy autós felvette es hazavitte. A kislányra meg több kilométer várt volna — gyalog! A szülök nem voltak otthon, csak a nagypapa, aki közölte a jótevővel, hogy va­lószínűleg éppen mosi megy á gyerekért az édesapa ... Az autóst azonban nem hagyta nyugton a dolog, és másnap a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kezelésében levő óvo­dában (ide jár Andrea) szem­rehányást tett az óvónőknek: hogyan engedhették egyedül útnak a négyéves kislányt? El­mondták, hogy a szülő fele­lősségére, ha a gyerek nem la­kik messze, hazaengedhetne. Az óvónő és Andrea szülei között pedig szóbeli egyezség jött lét­re. hogy a buszmegállóig el­engedhetik, ahol az édesapja már várja. És így v.olt más­kor is. Eddig a történet, amely ezzel rrjég nem fejeződött be. ■ ■ Sok szülő fejezte ki ag­godalmát, s megkereste la­punkat néhány óvoda veze­tője, illetve a városi tanács egyik illetékese is. Annál is inkább. mert az említett cikkben nem írtuk, melyik óvodáról van szó. A mis­kolci gyerekek java része — mintegy tízezren — a váro­si tanács kezelésébe tartozó óvodába jár. Megtudtuk, hogy hasonló eset a város­ban még nem fordult elő — a különböző üzemek, intéz­mények kezelése alá tarto­zókban sem! —, az óvónők lelkiismeretesen . látják el feladatukat. A Nehézipari Műszaki Egyetem illetékesei sem hagyták annyiban az ügyet. A gazdasági főigazgatóság utasítására az esetet követő gyűlt házi kezelőorvosom azt mondta, hogy foglalkoznom kell valamivel, mert engem csak az gyógyít meg igazán. Az utcák mellett kötöttem , ki. Tudtam, hisz’ jártam a várost, hogy az elnevezések­kel bajok vannak. A Mar­tintelepen például olyasva­lakiről neveztek el utcát, aki az 1919-es Tanácsköztársaság után volt jelentős személy a városban. A munkásmozga­lom mártírjairól pedig nem, vagy csak elvétve neveztek el utcákat. Levéltárakba, múzeumokba, könyvtárakba jártam. Nem fedeztem én fel senkit és semmit, csak ösz- szegyűjtöttem azokat az el­nevezéseket, adatokat, neve­ket, amiket és akiket Mis- kolchöz, a város történeté­hez lehetett csatolni. Nem volt könnyű munka, de aki­hez fordultam, s aki tudott, segített. • KIADÁSRA VÁR Perényi Károly munkája elsősorban az utcanevekkel foglalkozik. Ismerteti azokat az utcákat, melyek már nin­csenek meg, s nevüket csak az emlékezet őrzi. Asztalos, Esztergályos, Cukrász, Csiz­madia, Gyopár. Géza fejede­lem, Melinda. Jósika Miklós — hol vannak már ezek az utcák? Aztán a gyűjtő java­sol is: legyenek a városban olyan utcák, mint Estike, Duna, Cserebogár. Jó lenne egy kötetben lát­ni, kiadni a gyűjteményt. Tanulni, okulni belőle... (jillésyí napon jegyzőkönyvet vettek fel az óvodában történtek­ről. A szakszervezeti bizott­ság is vizsgálatot indított. A jegyzőkönyvből a következő derült ki: január 17-én, azaz kedden zenei foglalkozás volt. a nagycsoportosoknak fél 4-től 4-ig. a kiscsopor­tosoknak 4-től fél 5-ig. And­rea az Utóbbin vett részt. Amikor vége volt az „órá­nak”. a legtöbb gyerek ro­hant öltözködni, mert a szü­lők várták őket. Andrea is készülődött, de érte nem jött senki. Az egyik édesanya meg is jegyezte: „Várd meg a szüléidét.” A kislány erre azt válaszolta: „Iskolás va­gyok én már.” De még nem ment el, csak valamivel ké­sőbb. A nagy forgatagban senkinek sem tűnt fel. Igaz. az óvónők és dajkák létszá­ma az utóbbi időben csök­kent. különböző betegségek miatt. A jegyzőkönyvben az is szerepel, hogy csak nagyon kevés gyerek megy egy-egy alkalommal egyedül haza. Elsősorban azok, akik az egyetem kollégiumában lak­Történelmi borvidékeink egyikén, a gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszö­vetkezet 660 hektárnyi sző­lőtelepítésén télen sem szü­nak, de ők is csak a szüld írásos beleegyezésével. Az esetet követően a ve- zetöhelyettes és az egyik óvónő ellen fegyelmi eljá­rást indítottak. A jövőben dajkai ügyeletet tartanak as öltözőben, hogy töboé ilyes­mi ne forduljon elő. Az új óvodai rendtartás bevezetésével a 3 1974. (IX. 12.) OM sz. rendelet foglal­kozik. A4 53. paragrafus ll­es bekezdésében ez áll: „Beiratkozáskor a köteles írásban bejelenteni, hogy gyer­meke kísérettel v^gy egyedül érkezik, illetve távozik az óvo­dából. Évközben! változást új­ból írásban közölje. Az óvoda dolgozói csak azokért a gyerme­kekért felelősek, akik az óvoda épületébe (erre kijelölt helyisé­gekbe: előszoba, öltöző stb.) megérkeznek, illetve az óvónő# gondozónő vagy dajka átvett. Az óvodából hazaérkezés közben bekövetkezett balesetért az óvo­da dolgozóit csak abbán az eset­ben terheli felelősség, ha a gye­reket írásbeli szülői nyilatkozat nélkül egyedül engedik el.” T. L. netel a munka. A hóval boJ rított szőlőtáblákon gép se­gítségével metszenek. (Szabó Sándor felvételül Úgy hívták, hogy Szabari.^. Utcaneveket •• Lgy felek és határidők Bizonyára kevesen tudják, hogy létezik egy elöirás, amely a tanácsi ügyek elintézési határidejét kategóriánként meg­határozza. Például a pénzügyi igazgatás területén azonnal kiadják az adóigazolást, és hitelesítik az üzleti könyveket. Ugyancsak ilyen gyorsan elintézhetjük az anyakönyvi ok­iratok kiállítását, a lakcím ki- és bejelentést, vagy a talált dolgokról a jegyzőkönyv felvételét. A rendelet szerint sok olyan ügy van, amit három, nyolc, vagy 15 napon belül kell rendezni a tanácsi dolgozóknak. Ügyeinek intézésekor csaknem mindenki megkérdezi: mi­kor számíthat a határozatra? Tehát, jó lenne, ha az elintéz zési határidőket a tanács valamennyi osztályán kifüggesz­tenék a folyosón. Ennek alapján az ügyfelek kérdezősködés nélkül megtudnák, például, hogy a helyszíni szemlét igénylő hatósági bizonyítványra, a családi pótlék megállapításához szükséges igazolásra, vagy a bérlői jogkorlátozás nyilván­tartásához 8 napra van szükség, ennjl időn belül számít­hatnak válaszra. Ezek a táblák egyaránt szolgálnák az ügy­intézők és az ügyfelek érdekeit. S kevesebben sürgetnék fe­leslegesen a tanácsi dolgozókat. Szőlőmetszés januárban Ahol már a sonkakagyló is kipusztul: 60 méteren

Next

/
Oldalképek
Tartalom