Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)

1983-12-06 / 288. szám

Alkudni muszáj 1 2 Hazánkat képviselik Szabadulás a ketrecből dig megszokott tervezési me-, chanizmust is. Miután min­den mozgásban van — az egész piac, ha úgy tetszik! ni ismer Rádióamatőrök — fiatalok és idősebbek, kezdők és haladoK — gyülekeztek szombaton az MHSZ-székházban. Egy kis iz­galom látszott az arcokon, nem csoda, hiszen valamennyien vizsgázni jöttek. Borsod, Békés, Hajdú, Heves, Nógrád és Sza­bolcs megye rádiókluoj 8ü-an érkeztek Miskolcra, hogy a posta illetékesei előtt bebi­zonyítsák, sikerült-e elsajátíta­niuk a rádiózás elméleti és gyakorlati alapjait. De miért is van szükség erre a vizsgára? — kérdez­tük Budai Lászlót, a Ma­gyar Posta Központ munka­társát, a vizsgabizottság el­nökét. — A rádióhullámok nem ismernek határokat, legalább­is az országok közötti hatá­rokat nem tisztelik. Nem mindegy tehát, hogy kik és hogyan képviselik hazánkat a rádióhullámokon. A világ minden részében vizsgát kell tennie anhak, aki adót akar üzemeltetni. Évente kétszer szerveznek vizsgát, tavasszal, illetve ősszél. Tesztlapokat kell ki­töltési. Teljesen felkészület- 'lenüí nem lehet idejönni, mert ezt megelőzi egy, a megyék által szervezett házi- vizsgá. A rádióamatőrök kö­zötti,vannak vakok és gyen- génlátók is. Őket természe­tesei) külön és szóban kér­dezik ki mindarról, amire a töÖbjek írásban telelnek. A jövendő adóengedélyeseknek Belülről már elkészült... Csinosítják a vén Befejeződtek a Tiszai pá­lyaudvar belső rekonstrukci­ós munkálatai. Mint ismere­tes, a több mint nyolc évti­zedes épület a megnöveke­dett utazást igényeket egyre rosszabbodó körülmények kö­zött tudta csak kitéríteni. Ezért néhány évvel eV-lőtt el­határozták, hogy az épületet korszerűsítik. 1979. március 15-én a >1AVTI tervei alap­ján fogtak hozzá — az erede­ti állapot figyelembevételével — az építési munkálatokhoz. A fő cél az volt, hogy a belső architektúrát megőriz­ve szépüljön meg a vöröstég­lás épület. Tavaly nyáron át­adhatták az utascsarnokot, a várótermeket, valamint a büfét és a pénztárfülkéket. Előtte az éttermet alakították át. a korszerű igényeknek megfelelően. Az építők azon­ban 1982 nyara óta sem pi­hentek, hanem a kevésbé lát­ványos részeket, például a forgalmi helyiségeket újítot­ták fel. A generálkivitelező, a Miskolci Épület- és Híd­fenntartó Vállalat 15 alvál­lalkozó munkáját fogta ösz- sze, és jóval az eredeti határ­idő — december 31. — előtt már tegnap átadták rendel­tetésének a különböző helyi­ségeket. Eddig mintegy 30 millió forintot invesztáltak be a pályaudvarba. Többek kö­zött beépítették a távközlési kábeleket, teljesen átalakí­tották a fűtésrendszert. A fa­födém helyett pedig vasfödé­met építettek. A belső építési munkában élenjárókat tegnap délután Tiszait Hernádi István, a MÁV igaz­gatója ünnepség keretében megjutalmazta. * Az utazók biztonságát nö­velő belső rekonstrukcióval nem ér véget a Tiszai pálya­udvar csinosítása. A jövő év elején kezdenek hozzá a kül­ső burkolat helyreállításához, a díszítőelemek felújításához. Az egyik leglátványosabb fel­adat lesz a vörös téglafal felcsiszolása, illetve a tető piros műemléki palával való befedése. A tornyok is ere­deti állapotukban fognak állni az elkövetkezendő hó­napokban, de tervezik a ke­leti szárny' (az aluljáró fe­lett.) visszaépítését Is. ' ^ % A kezdőknek legalább 40 betűt kell tudni leütni percen-. ként a morze-billentyűn. Képünkön Budai László, a vizsga- bizottság elnöke hallgatja az egyik vizsgázó adását. ismerniük kell az alapvető rádiós szabályokat; például az úgynevezett Q-kódokat és a rádióforgalmi rövidítése­ket. Tudni kell alapfokon a rádió- és az elektrotechni­kát. Hatféle vizsgabizonyít­ványt lehet, szerezni, URH, illetve rövidhullámú összé- köttetésekre, s mindkét eset­ben lehet A, B és C foko­zatút. Minél magasabb foko­zatú engedélyt kérnek, an­nál többet, kell tudni a vizs­gán, a B és C fokozathoz pedig legalább egy-egy év gyakorlatot kell igazolni. Akik rövidhullámon szeret­nének forgalmazni, azoknak alaposan ismerniük kell a táviró üzemmódöt is, azaz a morzebillentyűk titkait. A vizsgáztatók a hallga­tók felkészültségével elége­dettek voltak. Ennek elle­nére néhánvuknak azt kel­lett mondaniuk, hogy szere­tettel várják őket á követ­kező alkalommal... v (kerényi) A piac diktál Megismerni az új fogalmak természetét... Az építőipar szakemberei né­hány éve még aligha gondol­ták. hogy lesz idő, amikor nem­hogy nem válogathatnak a meg­rendelésekben — ezt a kivitele­zést vállaljuk, amazt meg nem! — hanem még nekik kell meg­küzdeniük azért, hogy egy-egy területen „gazdák” maradhas­sanak. A BAÉV székhazában tartott regionális értekezleten ezt markánsan fogalmazták meg az építők: olykor bizony arról van safe, hogy akár le kell mondani a tisztes nyere­ségről is, a versenytárgyaláso­kon a konkurrens cégek aján­lata alatt vállalni az adott ki-. viteiezést, esetleg azért, hogy a munkaerőpiacot se veszítsék el. Mert ez is hozzátartozik a dolgokhoz... Bánhegyi Árpád, a BAÉV vezérigazgatója a fentieket úgy foglalta össze: meg kell szoknia mindenkinek, hogy a piac diktál Megismerni az új fogalmak természetét: mi az. hogy piac: mi az, hogy vállalkozás: mi az. hogy ver­seny. Mik tartoznak ezekhez a fogalmakhoz, melyiknek hol a határa, de azt is, hogy mire kell odafigyelniük eze­ken a „határokon” túl. ♦ NEM LEHET „NYUGI"! Tavasszal még a közvetlen munkatársakkal is kemény vitákra került sor, amikor arról volt szó. hogy minden irányba lépni kell — mond­ta felszólalásában Bánhegyi Árpád vezérigazgató. — Voit, aki esküt tett rá, hogy „nyu­gi. nyugi, itt 85-ben is áhy-’ nyi munka lesz, hogy ma­zsolázhat belőle a vállalat ófezer dolgozója”. ííamarost rá kellett azonban döbbennie mindenkinek arra* hogy nem lehet „nyugi”, .ha nem akar­nak lépéshátrányba kerülni... Mindenekelőtt J a , íVáliráati stratégiájáról kellett dönte­ni. A realitásokkal való szám­vetés adta a stratégiához a kiindulópontot: szűkül a piac (a megszokottnál jóval kevesebb az állami beruhá­zás): megváltozik a megren­delések összetétele (tel kell készülni arra, hogy netán a felújítások adják majd a vállalati dolgozok kenyeré­nek egy részét): ahogyan nő az árak szerepe a fiacon, egyre inkább csak megfele­lő költségvetéssel, s korsze­rű termékkel maradhatnak versenyben (olcsóbban és jobbat kell kínálni, mint a konkurrencia); nem lehet „kivárásos” alapon a piacon maradni, hanem valódi vál­lalkozókként kell megvetni lábukat (Borsodban ki kell tudni elégíteniük az igénye­ket)! ♦ „KÉNYSZERPÁLYÁN VAGYUNK" Tulajdonképpen tíz hónap alatt kellett az új stratégiá­hoz hozzáigazítani, majd­hogynem fenekestül felfor­gatni a BÁÉV szervezetét. „Kényszerpályán vagyunk” — mondta a vezérigazgató —, elsősorban mozgékonnyá kellett tenni a vállalatot. Nem ám csak globálisan, de kisebb szervezeti egységei­ben is versenyképessé kell válniuk. A gyártmányfejlesz-. téstőí a partnerkapcsolato­kig az egész korábbi mecha­nizmust felülvizsgálni és át­alakítani olyképpen, hogy beleférjenek olyan új gyárt­mányok is, amelyek a ma­gánerős építkezés piacán ke- .ylendők, s olyan új partner- - kapcsolatok - ‘ afhéíyek Fogott már tóból pisztrángot? vonzzák a megyében levő kisebb építőipari szervezete­ket. Olyan újdonságokat kel­lett „kitalálni” ehhez, hogy például a BÁÉV szerkezetei­vel tudjanak versenyezni a kisebb partnerek is. Sok kis szervezet maradhat életké­pes az építőipari piacon oly módon, hogy a BÁÉV biz­tosítja számukra a korszerű, versenyképes terméket, ők. maguk pedig vállalják a be­fejező munkálatot. * MINDEN MOZGÁSBAN VAN Hogy jó irányban indult el a BÁÉV, azt az eredmé­nyesnek ígérkező 1983-as esztendő tanúsítja. Az új kö­vetelményeknek megfelelően idén 55 versenykiírást tanul­mányoztak végig és dolgoz­tak fel, 33-ra benyújtották pályázatukat. S noha igaz, hogy ezek közül 25 ered­ménytelen volt, mindössze 11 esetben „vesztettek”. Tizen-, négy pályázaton ugyanis nem volt vetélytárs. Nem volt tehát verseny. Hasonló tapasztalatokról a régió többi építőipari válla­latának ' vezetői is szóltak. Ugyanis gyakorta előfordul' ma még, hogy mindössze egyetlen pályázó jelentkezik a versenykiírásra. Ennek oka. hogy a kiírások legfon­tosabb anyaga jelenleg a; kész kiviteli terv. Ez pedig tudvalevőleg megszabja a technológiát is. Természet­szerűen emiatt leszűkül a ' lógTa áttervezéséUgyanis ré^ szint időt igenyel, részint pénzt emészt. Ha tehát igazi versenyt akarnak az építte­tők, módosítani kell az ed­Volt idő, amikor még je­lentős üzletnek ígérkezett, legalábbis a bejőkereszíúri Héjúmén ti Termelőszövetke­zetben, az intenzív halászat. Akkoriban vásárolták Török- szentmiklósról azt a mester­séges „szigetet”, amelynek kék és piros bójákkal jel­zett határain belül tizenkét ketrecben tarthatták a hala­kat a hideg vizű bányata­vukban. Mivel az intenzív halászat — hiszen a halakat naponta kell etetni — csal? úgy lehet eredményes, hogy kelendő, nemes fajtákat tartanak ket­recekben. kezdettől fogra a 1 szivárványos pisztráng neve­lésére gondoltak. Bár a kí­sérlet beváltotta a hozzáfű­zött reményeket, s igazolta, hogy a hegyi patakok rabló­halát mély bányatavakban is lehet tartani, végső soron mégsem volt eredményes, mert a várt haszon elma­radt. Hasonlóan jártak a ket­recben hizlalt ponttyal, an­nak ellenére, hogy akkor próbálták eladni — nyár kö­zepén —, amikor a piacon a legnagyobb a kérésiét, s a legmagasabb az ár. így az elmúlt években kiderült, hogy kis méretekben az in­tenzív haltartással nem sza­bad . foglalkozni, mert a nagykereskedelmi vállalatok nem kapkodnak az itt nevelt pár mázsa halért. Éppen az átvétel bizony­talansága — no meg a vélet- leh — adta a másik ötletet. A mohó, jól ugró pisztrán­gok gyakran megtréfálták az itt dolgozókat, amikor na­gyobb példányaik egy lendü­letes farok csapással kiszaba­dították magukat a ketrec fogságából. Ám az igazi meg- • lepetés akkor érte a szak­embereket. amikor napok, hetek múltán megpillantot­ták a szökevényeket a pecá- sok horgain. Kiderült, ami lényegében nem is volt ti­tok; hogy a telhetetlen rabló­hal megfelelő csalival köny- nyen horgászható. A halá­szokat inkább az lepte meg, hogy a pisztráng — amely­ről az ellenkezőjét tartották — mennyire jól érzi magát az állóvízben. így ehhez a képhez csak egy önmaguk­nak feltett kérdés kellett: mi lenne, ha a tóban tarta­nánk a halakat? Vagyis lemondanának a halászatról, hiszen a mély bányatóban lehetetlen fel­adat a hálózás, s helyette olyan horgászparadicsomot teremtenének, amelynek part­ján az országban egyedül le­hetne tavi pisztrángra pecáz- ni. A Szilvásváradról vásá­rolt kétnyaras ivadékokat ketrecben előnevelnék, s fe­néklakó társaival (elsősor­ban ponttyal) együtt a meg­erősödésük után szabadon engednék. A halbőség „meg­csapolására” ott lennének á parton a horgászok, akik a napijegy mellett meghatáro­zott árat — természetesen, hogy nekik is megérje — fi­zetnének a zsákmányért. A közös gazdaságban még nem számolták ki. mennyiért lesz kapható a saját horgom fo­gott- pisztráng, de már a előzetes jelentkezések arra biztatnak, hogy főleg a kö­zeli Miskolcról sokan fogják felkeresni ezért a nemes ha­lért a hejőkeresztúri bánya­tavat. A nyelvi szakosztályban —, a keresletben sem kon­zerválódhatnak a mechaniz-r musok. (Folytatjuk) RADVÁNYI ÉVA A TIT B.-A.-Z. megyei Szervezetének nyelvi szak­osztálya holnap délután ve­zetőségi ‘ülést tárt: Az lWíi * Tesztlapokat kellett kitölteniük évi magyar nyelv hetének előkészítése szerepel napi­renden. Apuval a gyárban..: (Kerényi felv.í

Next

/
Oldalképek
Tartalom