Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)
1983-12-06 / 288. szám
Alkudni muszáj 1 2 Hazánkat képviselik Szabadulás a ketrecből dig megszokott tervezési me-, chanizmust is. Miután minden mozgásban van — az egész piac, ha úgy tetszik! ni ismer Rádióamatőrök — fiatalok és idősebbek, kezdők és haladoK — gyülekeztek szombaton az MHSZ-székházban. Egy kis izgalom látszott az arcokon, nem csoda, hiszen valamennyien vizsgázni jöttek. Borsod, Békés, Hajdú, Heves, Nógrád és Szabolcs megye rádiókluoj 8ü-an érkeztek Miskolcra, hogy a posta illetékesei előtt bebizonyítsák, sikerült-e elsajátítaniuk a rádiózás elméleti és gyakorlati alapjait. De miért is van szükség erre a vizsgára? — kérdeztük Budai Lászlót, a Magyar Posta Központ munkatársát, a vizsgabizottság elnökét. — A rádióhullámok nem ismernek határokat, legalábbis az országok közötti határokat nem tisztelik. Nem mindegy tehát, hogy kik és hogyan képviselik hazánkat a rádióhullámokon. A világ minden részében vizsgát kell tennie anhak, aki adót akar üzemeltetni. Évente kétszer szerveznek vizsgát, tavasszal, illetve ősszél. Tesztlapokat kell kitöltési. Teljesen felkészület- 'lenüí nem lehet idejönni, mert ezt megelőzi egy, a megyék által szervezett házi- vizsgá. A rádióamatőrök közötti,vannak vakok és gyen- génlátók is. Őket természetesei) külön és szóban kérdezik ki mindarról, amire a töÖbjek írásban telelnek. A jövendő adóengedélyeseknek Belülről már elkészült... Csinosítják a vén Befejeződtek a Tiszai pályaudvar belső rekonstrukciós munkálatai. Mint ismeretes, a több mint nyolc évtizedes épület a megnövekedett utazást igényeket egyre rosszabbodó körülmények között tudta csak kitéríteni. Ezért néhány évvel eV-lőtt elhatározták, hogy az épületet korszerűsítik. 1979. március 15-én a >1AVTI tervei alapján fogtak hozzá — az eredeti állapot figyelembevételével — az építési munkálatokhoz. A fő cél az volt, hogy a belső architektúrát megőrizve szépüljön meg a vöröstéglás épület. Tavaly nyáron átadhatták az utascsarnokot, a várótermeket, valamint a büfét és a pénztárfülkéket. Előtte az éttermet alakították át. a korszerű igényeknek megfelelően. Az építők azonban 1982 nyara óta sem pihentek, hanem a kevésbé látványos részeket, például a forgalmi helyiségeket újították fel. A generálkivitelező, a Miskolci Épület- és Hídfenntartó Vállalat 15 alvállalkozó munkáját fogta ösz- sze, és jóval az eredeti határidő — december 31. — előtt már tegnap átadták rendeltetésének a különböző helyiségeket. Eddig mintegy 30 millió forintot invesztáltak be a pályaudvarba. Többek között beépítették a távközlési kábeleket, teljesen átalakították a fűtésrendszert. A fafödém helyett pedig vasfödémet építettek. A belső építési munkában élenjárókat tegnap délután Tiszait Hernádi István, a MÁV igazgatója ünnepség keretében megjutalmazta. * Az utazók biztonságát növelő belső rekonstrukcióval nem ér véget a Tiszai pályaudvar csinosítása. A jövő év elején kezdenek hozzá a külső burkolat helyreállításához, a díszítőelemek felújításához. Az egyik leglátványosabb feladat lesz a vörös téglafal felcsiszolása, illetve a tető piros műemléki palával való befedése. A tornyok is eredeti állapotukban fognak állni az elkövetkezendő hónapokban, de tervezik a keleti szárny' (az aluljáró felett.) visszaépítését Is. ' ^ % A kezdőknek legalább 40 betűt kell tudni leütni percen-. ként a morze-billentyűn. Képünkön Budai László, a vizsga- bizottság elnöke hallgatja az egyik vizsgázó adását. ismerniük kell az alapvető rádiós szabályokat; például az úgynevezett Q-kódokat és a rádióforgalmi rövidítéseket. Tudni kell alapfokon a rádió- és az elektrotechnikát. Hatféle vizsgabizonyítványt lehet, szerezni, URH, illetve rövidhullámú összé- köttetésekre, s mindkét esetben lehet A, B és C fokozatút. Minél magasabb fokozatú engedélyt kérnek, annál többet, kell tudni a vizsgán, a B és C fokozathoz pedig legalább egy-egy év gyakorlatot kell igazolni. Akik rövidhullámon szeretnének forgalmazni, azoknak alaposan ismerniük kell a táviró üzemmódöt is, azaz a morzebillentyűk titkait. A vizsgáztatók a hallgatók felkészültségével elégedettek voltak. Ennek ellenére néhánvuknak azt kellett mondaniuk, hogy szeretettel várják őket á következő alkalommal... v (kerényi) A piac diktál Megismerni az új fogalmak természetét... Az építőipar szakemberei néhány éve még aligha gondolták. hogy lesz idő, amikor nemhogy nem válogathatnak a megrendelésekben — ezt a kivitelezést vállaljuk, amazt meg nem! — hanem még nekik kell megküzdeniük azért, hogy egy-egy területen „gazdák” maradhassanak. A BAÉV székhazában tartott regionális értekezleten ezt markánsan fogalmazták meg az építők: olykor bizony arról van safe, hogy akár le kell mondani a tisztes nyereségről is, a versenytárgyalásokon a konkurrens cégek ajánlata alatt vállalni az adott ki-. viteiezést, esetleg azért, hogy a munkaerőpiacot se veszítsék el. Mert ez is hozzátartozik a dolgokhoz... Bánhegyi Árpád, a BAÉV vezérigazgatója a fentieket úgy foglalta össze: meg kell szoknia mindenkinek, hogy a piac diktál Megismerni az új fogalmak természetét: mi az. hogy piac: mi az, hogy vállalkozás: mi az. hogy verseny. Mik tartoznak ezekhez a fogalmakhoz, melyiknek hol a határa, de azt is, hogy mire kell odafigyelniük ezeken a „határokon” túl. ♦ NEM LEHET „NYUGI"! Tavasszal még a közvetlen munkatársakkal is kemény vitákra került sor, amikor arról volt szó. hogy minden irányba lépni kell — mondta felszólalásában Bánhegyi Árpád vezérigazgató. — Voit, aki esküt tett rá, hogy „nyugi. nyugi, itt 85-ben is áhy-’ nyi munka lesz, hogy mazsolázhat belőle a vállalat ófezer dolgozója”. ííamarost rá kellett azonban döbbennie mindenkinek arra* hogy nem lehet „nyugi”, .ha nem akarnak lépéshátrányba kerülni... Mindenekelőtt J a , íVáliráati stratégiájáról kellett dönteni. A realitásokkal való számvetés adta a stratégiához a kiindulópontot: szűkül a piac (a megszokottnál jóval kevesebb az állami beruházás): megváltozik a megrendelések összetétele (tel kell készülni arra, hogy netán a felújítások adják majd a vállalati dolgozok kenyerének egy részét): ahogyan nő az árak szerepe a fiacon, egyre inkább csak megfelelő költségvetéssel, s korszerű termékkel maradhatnak versenyben (olcsóbban és jobbat kell kínálni, mint a konkurrencia); nem lehet „kivárásos” alapon a piacon maradni, hanem valódi vállalkozókként kell megvetni lábukat (Borsodban ki kell tudni elégíteniük az igényeket)! ♦ „KÉNYSZERPÁLYÁN VAGYUNK" Tulajdonképpen tíz hónap alatt kellett az új stratégiához hozzáigazítani, majdhogynem fenekestül felforgatni a BÁÉV szervezetét. „Kényszerpályán vagyunk” — mondta a vezérigazgató —, elsősorban mozgékonnyá kellett tenni a vállalatot. Nem ám csak globálisan, de kisebb szervezeti egységeiben is versenyképessé kell válniuk. A gyártmányfejlesz-. téstőí a partnerkapcsolatokig az egész korábbi mechanizmust felülvizsgálni és átalakítani olyképpen, hogy beleférjenek olyan új gyártmányok is, amelyek a magánerős építkezés piacán ke- .ylendők, s olyan új partner- - kapcsolatok - ‘ afhéíyek Fogott már tóból pisztrángot? vonzzák a megyében levő kisebb építőipari szervezeteket. Olyan újdonságokat kellett „kitalálni” ehhez, hogy például a BÁÉV szerkezeteivel tudjanak versenyezni a kisebb partnerek is. Sok kis szervezet maradhat életképes az építőipari piacon oly módon, hogy a BÁÉV biztosítja számukra a korszerű, versenyképes terméket, ők. maguk pedig vállalják a befejező munkálatot. * MINDEN MOZGÁSBAN VAN Hogy jó irányban indult el a BÁÉV, azt az eredményesnek ígérkező 1983-as esztendő tanúsítja. Az új követelményeknek megfelelően idén 55 versenykiírást tanulmányoztak végig és dolgoztak fel, 33-ra benyújtották pályázatukat. S noha igaz, hogy ezek közül 25 eredménytelen volt, mindössze 11 esetben „vesztettek”. Tizen-, négy pályázaton ugyanis nem volt vetélytárs. Nem volt tehát verseny. Hasonló tapasztalatokról a régió többi építőipari vállalatának ' vezetői is szóltak. Ugyanis gyakorta előfordul' ma még, hogy mindössze egyetlen pályázó jelentkezik a versenykiírásra. Ennek oka. hogy a kiírások legfontosabb anyaga jelenleg a; kész kiviteli terv. Ez pedig tudvalevőleg megszabja a technológiát is. Természetszerűen emiatt leszűkül a ' lógTa áttervezéséUgyanis ré^ szint időt igenyel, részint pénzt emészt. Ha tehát igazi versenyt akarnak az építtetők, módosítani kell az edVolt idő, amikor még jelentős üzletnek ígérkezett, legalábbis a bejőkereszíúri Héjúmén ti Termelőszövetkezetben, az intenzív halászat. Akkoriban vásárolták Török- szentmiklósról azt a mesterséges „szigetet”, amelynek kék és piros bójákkal jelzett határain belül tizenkét ketrecben tarthatták a halakat a hideg vizű bányatavukban. Mivel az intenzív halászat — hiszen a halakat naponta kell etetni — csal? úgy lehet eredményes, hogy kelendő, nemes fajtákat tartanak ketrecekben. kezdettől fogra a 1 szivárványos pisztráng nevelésére gondoltak. Bár a kísérlet beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s igazolta, hogy a hegyi patakok rablóhalát mély bányatavakban is lehet tartani, végső soron mégsem volt eredményes, mert a várt haszon elmaradt. Hasonlóan jártak a ketrecben hizlalt ponttyal, annak ellenére, hogy akkor próbálták eladni — nyár közepén —, amikor a piacon a legnagyobb a kérésiét, s a legmagasabb az ár. így az elmúlt években kiderült, hogy kis méretekben az intenzív haltartással nem szabad . foglalkozni, mert a nagykereskedelmi vállalatok nem kapkodnak az itt nevelt pár mázsa halért. Éppen az átvétel bizonytalansága — no meg a vélet- leh — adta a másik ötletet. A mohó, jól ugró pisztrángok gyakran megtréfálták az itt dolgozókat, amikor nagyobb példányaik egy lendületes farok csapással kiszabadították magukat a ketrec fogságából. Ám az igazi meg- • lepetés akkor érte a szakembereket. amikor napok, hetek múltán megpillantották a szökevényeket a pecá- sok horgain. Kiderült, ami lényegében nem is volt titok; hogy a telhetetlen rablóhal megfelelő csalival köny- nyen horgászható. A halászokat inkább az lepte meg, hogy a pisztráng — amelyről az ellenkezőjét tartották — mennyire jól érzi magát az állóvízben. így ehhez a képhez csak egy önmaguknak feltett kérdés kellett: mi lenne, ha a tóban tartanánk a halakat? Vagyis lemondanának a halászatról, hiszen a mély bányatóban lehetetlen feladat a hálózás, s helyette olyan horgászparadicsomot teremtenének, amelynek partján az országban egyedül lehetne tavi pisztrángra pecáz- ni. A Szilvásváradról vásárolt kétnyaras ivadékokat ketrecben előnevelnék, s fenéklakó társaival (elsősorban ponttyal) együtt a megerősödésük után szabadon engednék. A halbőség „megcsapolására” ott lennének á parton a horgászok, akik a napijegy mellett meghatározott árat — természetesen, hogy nekik is megérje — fizetnének a zsákmányért. A közös gazdaságban még nem számolták ki. mennyiért lesz kapható a saját horgom fogott- pisztráng, de már a előzetes jelentkezések arra biztatnak, hogy főleg a közeli Miskolcról sokan fogják felkeresni ezért a nemes halért a hejőkeresztúri bányatavat. A nyelvi szakosztályban —, a keresletben sem konzerválódhatnak a mechaniz-r musok. (Folytatjuk) RADVÁNYI ÉVA A TIT B.-A.-Z. megyei Szervezetének nyelvi szakosztálya holnap délután vezetőségi ‘ülést tárt: Az lWíi * Tesztlapokat kellett kitölteniük évi magyar nyelv hetének előkészítése szerepel napirenden. Apuval a gyárban..: (Kerényi felv.í
