Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)

1983-12-03 / 286. szám

Űj pavilonsorok

a piacon

* *" >

Két és fél millió forintért épül a Búza téren 26 új zöld- séget-’gyümölcsöt és egyéb élelmiszert árusító pavilon. A munkákat várhatóan még az idén befejezik, de a piac rendezése ezzel még korántsem ért véget: a közeljövőben újabb pavilonsorok építésére 'is számíthatunk.

Gyóoyszeríár és rendelő

Jelenleg m^g átalakított lakásokban dolgoznak az orvosok és a gyógyszerészek az avas-déli lakótelep III-as ütemében. A tervek szerint 1986-ban készül el a gyógyszertár és az orvosi rendelő épülete.- .

% Az idei év első kilenc hónapja alatt az Országos Takarékpénztár pénzügyi közreműködésével több mint 2700 lakás épült fel megyénkben. Az állami lakásépítés aránya csökkent, a magánlakásépítésé viszont nőtt: a magánházak száma 534-gyel meghaladta a múlt évit. Képünk Miskolcon, a Kilián-délen készült, ahol szintén az OTP anyagi támogatásával épülnek a tetszetős sorházak.

Hová látogat a Hikulás?

Az Árason, de nemcsak az avasiaknak

Az új teSeíonközpont

és társai

(folytatás ttz t. oldalról.)

A miskolciak közül is kevesen tudják, hogy az ország első távhívó rendszerét Miskolc—Budapest—Sátoraljaújhely—Kassa között építették ki, s az értékes automata központot városunkban a bátor postások mentették meg á _feTrobhántástól a fel- szabadulás előtti utolsó napokban.

Az emlékeket Koczka Antal, a Miskolci Postaigazgatóság vezetője idézte fel beszédében a tegnapi avatón, de arról is szólt, hogy milyen változást jelent városunk távközlési hálózatában az új központ.

A tízezer állomásos avasi központ mellett a belvárosban és a Színva—Népkert lakótelepen telepítettek négy, egyenként ezer állomás kapacitású konténerközpontot. Az Avason bővült a kábel- hálózat is, megszaporodtak a- nyilvános telefonállomások.

Az új központ nemcsak az avas-déliek telefonellátottságán javít, hanem lehetővé teszi, hogy bővíthessék a

túlterhelt városi távhívó- központot. Igaz, ez a bővítés még nem végleges megoldás, de a további fejlesztési tervek már készülnek.

A jövő évben ezerhatszáz új telefonállomást kapcsolhatnak be a hálózatba Miskolcon. Az igénylők száma ugyan ennél jóval magasabb, ám ha nincs a miskolci postások szellemes újítása, 1984 végéig — a távhívó központ bővítésének befejezéséig — kellett volna várni a bekapcsolásokkal. Szerencsére a miskolci postai szakemberek nincsenek híján a jó ötleteknek, hiszen az avasi központ építésekor is milliókat takarítottak meg az újítók.

Az új központ átadásával nem szünetel a fejlesztő munka, még az év hátralevő részében sem: most telepítik a Bársony János utcán az ezer állomás kapacitású konténerközpontot a régi, négyszáz állomásos mellékközpont helyére. A gyors cseréhez a városi tanács nyújtott segítséget, ugyanúgy, mint a kőporosi ezres kapacitású konténer- központ esetében. A Kőporoson jövőre kezdi meg működését az új központ.

Ugyancsak jövőre fognak hozzá a városkörnyéki községek telefonközpontjainak automatizálásához. Nyéklád- háza, Mályi, Ernőd, Harsány, Bükkaranyos, Kisgyőr, Hejőkeresztúr, Hejőszalonta, Szakáid, Bükkszentkereszt szerepel a listán.

(k—ó)

A munkatársak körében annak a vezetőnek van igazán becsülete, akinek a szakmai tudását elismerik. Akiben 15 év után is megvan a készség, a virtus, az méltán szerez babérokat. Hajek Józsefre, a Miskolci Húskombinát marhacsontozó csoportvezető, jére igazan jól illik a fenti jellemzés. A legutóbbi, Miskolcon rendezett országos versenyen szinte minden dijat elhódított a szakmájában.

De beszéljen egy kicsit erről az iparról, ami már any- nyira specializálódott, hogy ő maga is a termetes jószágok anatómiájának lett nagy ismerője.

A húsipari termékgyártó szakmunkások a tanulóidőben komplett alapképzést kapnak, s majd csak később szakosodnak, hiszen így lehet szert tenni igazán a rutinra, a gyors munkára. Visszaemlékezvén a tanulóidőre, büszkén meséli, hogy hamar megszerette a szakmát, és a második legjobb tanuló volt az évfolyamon. Emlékszik arra Is, hogy társai közül sokan nem vették az akadályokat, vagy elrettentek a nehézségektől, mert a 36 tagú osztályból csak huszonötén végeztek. Ambícióját bizonyítja, hogy a szakmunkásvizsga óta már legalább a ..huszadik” osztályban végzi a legkülönbözőbb tanulmányokat. Az Éle1 miszeripari Szakközépiskolában 1979-ben szerzett érettségi bizonyítványt. Az idén május 23-án pedig a mestervizsgájáról állították ki az oklevelét.

Hamarosan itt a télapó, s ellátogat a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központba is. December 4-én reggel 9-től este 6 óráig színes mikulásnapi program várja a kicsinyeket és nagyokat a színházteremben s a klubban. Lesz mesemozi, divat- bemutató, ajándéksorsolás, szórakoztató western-film. A mikulásnapi vásáron sok ajándék reklámáron kapható majd. A legkisebbeknek természetesen a játszóház lesz a legnagyobb szenzáció.

— Ez volt tulajdonképpen a legjobb elméleti alap a mostani országos versenyre. 1976-ban, a leszerelésem után

megnyertem a megyei vetélkedőt, majd Győrben és Pesten a korábbi országos versenyeken 15., illetve 17. lettem. Most sokkal tudatosabban készültünk az elméleti kérdésekre, főleg azokra, amelyek mostanában az iparágunkat foglalkoztatják. A vállalat megadta a lehetőséget, hogy naponta 4 órát a gyakorlati „edzésre” fordítsunk. A lényeg, hogy első lettem összetettben, és megkaptam a szakmai elméleti különdíjat. Az ezzel járó jutalom 3000, illetve 1500 forint volt, és én kaptam a vezérigazgató 5000 forintos kü- löndíját is.

Hajek József nemcsak a szakmáját, de a vállalatát is hasonlóképpen szívlelheti. Már az önmagában véve nem kis áldozat, hegy naponta fél négykor kel, hogy Szakáidról beutazzék munkahelyére. Rendszerint egy héten kétszer ér haza délután fél 4-kor, mert a hét többi napján mint alapszervezeti KlSZ-titkár- nak, mint a vállalat KISZ- bizottsági tagjának s mint párttágnak bőven akad mozgalmi, társadalmi programja. Ezen a két napon igyekszik aztán minden idejét a két kislányával tölteni. Marianna 6. Andrea pedig 3 éves.

Kicsit sajnálkozva mondja, hogy a felesége nem nagyon lelkesedik a marhahúsos ételekért. Pedig szerint egy leesés marhapörkölt igazán kitűnő tud lenni.

a e.

♦ Több mint félszáz új nyilvános állomást létesítettek az ava- m főközpont építésével egyidőben.

Arcképcsarnok

Csontozó

csoportvezető

Miskolc

ünnepnapja

Irta :

Veresné dr. Jakab Zsuzsanna vb-iitkár

1944. december 3-a: a 2. Ukrán Front egységei felszabadították Miskolcot. Ennyit mond tömören a krónika e jeles napról«’ De mi húzódik meg mögötte, minek a vége és minek a kezdete lett számunkra e dátum ?

Hadtörténeti dokumentumokból tudjuk, hogy városunk környékén a szovjet csapatok előrenyomulása már 1944. november közepén egyre erőteljesebben kezdett kibontakozni. Csaknem két héten át tartó, szinte lépésről lépésre haladó hősies harcok után a szovjet csapatok elfoglalták az ország egyik jelentős iparvárosát, közlekedési csomópontját, a németek fontos védelmi támaszpontját, Miskolcot. Moszkvában tüzérségi díszsortűz köszöntötte a jeles haditettet. A város lakossága, pedig nagy-nagy lelkesedéssel fogadta a felszabadító szovjet katonákat.

Meg kell hajtsuk az emlékezés zászlaját a híres miskolci MOKAN-komité előtt is. Tagjai és tettei feledhetetlenek. A kommunista irányítás alatt álló szervezet gerincét munkások képezték, de csatlakoztak hozzájuk tanárok, katonák, orvosok, ú jságírók is, a szabadságért harcolók minden rétege. A miskolci és a diósgyőri ellenállási mozgalom e szervezete a város felszabadulása után fegyvereit megtartva előbb karhatalmi szolgálatot teljesített, majd tagjai tevékeny részt vállaltak a kommunista és a szociáldemokrata párt munkájából, küzdöttek a termelés újjászervezéséért, a gazdaság helyreállításáért, az élet megindulásáért.

A fegyveres alakulatokon kívül Miskolc lakossága, társadalma is sokat tett felszabadulásáért. Erről az ittlevő német csapatok egyik vezérezredese így írt: „A Miskolc körüli helyzeti kiéleződésével meglevő harci gondjainkhoz még egy járult, amire nem számítottunk. Az iparvárosban 20 000 munkás kelt fel, miközben a harc a kapuk előtt tombolt... A civil lakosság felfegyverzett hordái az ellenséget támogatták ...”

Azt hiszem, erre a „civil hordára” — akikhez a felszabadulás utáni miskolci nemzedék szülei, nagyszülei is tartoztak —• örökké büszkék lehetünk! A szovjet felszabadítókat támogatták, mert tudták, hogy ki az igazi ellenség.

Az emberi emlékezetből az évek során sok minden kihullik'.’ Mégsem feledkezhetünk meg arról, hogy mai szabadságunk mennyi szenvedésbe került, mennyi véráldozatból virult ki.' kegyelettel gondolunk azokra, akiket szeretettel gondozott,' vagy névtelen sírhantok takarnak hazánk földjén.

Szinte szimbolikus jelentőségű és megkapó az a gyorsaság és frissesség, amellyel megindult az élet a romokon. Romokról kell beszélnünk, hiszen a háborúról tönkrement ipari üzemek tanúskodtak, nem volt vízellátás és közlekedés, városunk épületeinek csaknem fele szenvedett sérülést, és még hosszan sorolhatnánk a károkat. A pezsdülés jelképe annak az élni akarásnak, amely az egész magyar népet feszítette. Már a sza-' badság másnapján megindult az élet Miskolcon. A polgármester határozatot adott ki az energiaellátás és -szolgáltatás helyreállításának haladéktalan megkezdésére, s pár napon belül intézkedtek a város kenyérellátásának biztosításáról. Éhezve, fázva dolgoztak, akik a vasutakat megindították, a villamos áramot biztosították, a szinte semmiből gyárat építettek.’ De tudták, hogy érdemes: fennmaradásunk, majd felemeäke- désünk múlik rajta.

Amit az eltelt csaknem négy évtized alatt tettünk, nem kevés, még ha néha okkal vagy ok nélkül elégedetlenkedünk is. Meggyőződésem, hogy amit teszünk, úgy kell tennünk,' hogy feledtessük a régit, de ne felejtsük el a múltat, az Indulást. Hosszasan szólhatnék a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtéséről, az ehhez szükséges államosításokról, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről — az elkövetett hibákkal együtt —, a sikeres vagy kevésbé sikeres ötéves tervekről. az akkor még csodaszámba menő diósgyőri óriásk®-' hókról, a szénbányászat hőskoráról és új korszakáról, az ÚJ gazdaságirányítási rendszer bevezetéséről, a nagyarányú lakásépítkezésekről, egészségügyi és közművelődési intézményeink létesítéséről, a város szellemi arculatának és kulturális életének alakulásáról, és még annyi másról. Ügy vélem azonban, hogy máris végigfutott emlékezetünk az e címszavak mögött rejlő konkrétumok sokaságán.

Élő és lüktető nagyváros lett Miskolc. Ma alapvető és nem kis feladatunk, hogy az itt élő több mint 210 ezer ember ellátásáról, sokoldalú igényelnek kielégítéséről gondoskodjunk,' Ehhez a Miskolc megyei város Tanácsának VI. ötéves tervében biztosított anyagi lehetőségekből egy átlagos négytagú családra mintegy 300 000 forint jut. amit lakásokban, iskolákban,' óvodákban, közvilágításban, sokféle szolgáltatásban kapunk meg.

Tudjuk, hogy előrehaladásunkat számtalan gond árnyékolja be. Még mindig nem kielégítő az építőipar teljesítőképessége, nem elegendő az építőanyag, lehetne jobb a peremterületek: ellátottsága, és sokan nehezményezik lakótelepeink egyhangúságát. A sok anyagi áldozatot követelő és a figyelem középpontjába állított városüzemeltetési év eredményei és a város- központ rekonstrukciója ellenére is azt kell mondanunk, hogy nem vigyázunk eléggé városunk tisztaságára, parkjainak állapotára. Van még bőven tennivalónk, a rend és fegyelem megőrzése, biztosítása érdekében, és talán többet kell törődnünk egymással is.

Bennünket sem hagynak érintetlenül a világgazdaságban és a népgazdaságunkban jelentkező kedvezőtlen hatások. Mindezeket figyelembe véve mégis minden erőnkkel, közösen kel] tovább munkálkodnunk — az elmúlt 39 évben is tapasztalható tenni akarással — városunk, az ország jövőjéért. S ami rajtunk múlik, meg kell tennünk annak érdekében, hogy a világban béke legyen.

December 3.: ünnep, a szó igaz tartalma szerint, városunk! felszabadulásának 39. évfordulója. KöszBnstük együtt a mai ünnepet! Emlékezzünk! __________________a

\