Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)

1983-12-12 / 293. szám

Az Avas Bútorgyár újdonságai Ö Színe és Litwin József nem volt rest, és fényképezőgépével végigkísérte egy utcai sze­métgyűjtő edény kiürítésé­nek folyamatát. A selejt gáz­palackból átalakított edényen gz áll: Köszönöm, hogy igénybe vett! A kínkeserves ürítési eljárást figyelve, úgy érzi az ember, hogy köszö­net illeti azokat is, akik er­re vállalkoznak. Kesztyűben is borzasztó lenne, hát még így, szabad kézzel... Aligha illeti viszont köszönet, azo­kat, akik kitalálták és — országszerte — alkalmazzak a szemre sem szép edénye­ket. Bedobónyílásuk szűk, a visszaperdülő perem lehe­tetlenné teszi, hogy a fejre- állításuk után a saját sú­lyától kipotyogjon belőlük a szemét, és mert nincs olyan nyílás rajtuk, melyen kicso­Sokba kerül a só foghatnának a különféle nedvek, nyáron a fagylaltok, gyümölcsmaradványok olyan ragacsos elegyet képeznek a papírral, egyébbel, hogy ki­vakarni is alig lehet. Én ar­ra ítélném a „feltalálót”, hogy legalább egy hétre vál­lalja magára ezt a foglala­tosságot — természetesen fagylalt- és dinnyeszezonban. (békés) Tanácstagok fogadóórái Ma tartja tanácstagi foga­dóóráját Halász András, Iir/5. pártalapszervezet, Gor- kij-telep 1. sz., 17 órakor; Dr. Herendi Rezső, Engels u. 2. sz., HNF-helyiség, 17.30 órakor; Karaba László, 35. sz. Általános Iskola, Lu­mumba u. 1. sz., 17-től 18 óráig; Katona Piroska és Végvári Lászlóné, 14. pá alapszervezet, Korvin O. 9. sz., 17 órákor; Komlc Tamásné, 12. sz. Általár Iskola, Kun Béla út 27. s 18 órakor; Vanczák Gyű III/6. pártalapszervezet, Gj ri kapu 123. sz., 17 órakr Vári Tamásné, Hegyalja 4. sz., 18 órakor. trésén áll kái'oin érc a garzonhátban Szemétre való... utakat járják • Van ahol csak salakul • 11 úszezer egy ki lom él er tó szerekkel. A tavalyin® kisebb összegből kell gazdál­kodnunk.''ügy. hogy ne're* moljon az útfenntartás mi-» nőségi színvonala. Egyébkén® a Miskolc—Mezőkövesd-' kö­zötti útvonal a 4-es számú nyékládhazi üzemmérnök- séghez tartozik. Ezen a terü­leten egy szórókocsi üzemel, 12 óráftkénti váltással. Egy műszakban legalább kétszer járják végig az URH-s sze­mélygépkocsik a hozzájuk tartozó útszakaszt, s a ren­delkezés szerint, ha az út síkossá válik, az észleléstől számított másfél—két órán belül meg kell kezdeni a siktalanitást. Ha figyelembe vesszük az indítással es ra­kodással ’ eltelt időt, általá­ban négy-öt órára van szük­ség a szórás befejezéséire«, Egy-egy őrjáratos kocsira legfeljebb 5 tonna só fér fel, s ez körülbelül 1.3 kilométer­re elegendő. Műszakonként 35 kilométer hosszúságú út­szakaszt síktaianítanak. , A mellékutakon valamivel rosszabb a helyzet, mivel ezeken a helyeken hosszabb határidőt szabnak a szórás megkezdésére, befejezésére, Itt említem meg, hogy a fo­ntakon sót használunk, ami gyorsmi oldja e jeget, a mellékvonalakon vtszoná csak salakot hintünk szét. Ezt pedig hamar leseprik aa egymás után haladó jármü­vek. Viszont takarékossági és környezetvédelmi okból egyaránt nem célszerű aa utak sózása. Jó ha tudják az autósok, hogy a környe­ző országokhoz viszonyítva^ de még a nyugat-európai ál­lamokhoz képest is szerve­zett, jól kiépített útfenntar­tó hálózattal rendelkezünk. Ennek köszönhető, hogy a legnagyobb hóviharok ide­jén is órákon belül járha­tók megyénk útjai. — Talán kevesen tudják, hogy egy tonna só több mint hatszáz forintba kerül, és kocsifordulónként legalább 3 ezer forint értékű szóró­anyagot hintenek szét. Egy- egy téli szezonban minden kilométer síktalanitása 15—20 ezer forintba kerül. A mel­lékútvonalak sem olcsók, itt minden kilométerre 5 ezer forint jut. Hangsúlyozom, hogy a közlekedésbiztonság rovására nem takarékosko­dunk a szóróanyaggal. Az ésszerűség határain belül, rendszeres gyakorisággal vé­gezzük az útellenőrzést to­vábbra is. A megtakarítás­ban viszont érdekeltek va­gyunk, mivel a télen kigaz­dálkodott forintokkal a nyá­ri útjavításra szánt össze­get gyarapíthatjuk. A tavalyi enyhe télben például tízmil­lió forintunk maradt meg. Ezt teljes egészében a főút­vonalak burkolatának meg­erősítésére fordítottuk. (szántó) úr Az Avas-délen nemrég átadott telefonközpont építésével \egyidejűleg T12 új nyilvános állomást is létesítettek. A 112 fülke közül 66-ból kezdeményezhetünk távhívást, 30-ból pe­dig külföldre is lehet telefonálni: persze, ha a készülék mű­ködik, s fellapozható a telefonkönyv is. A postások azon­ban nehezen tudnak lépést tartani a vandálokkal: hiába találják-ki az újabb és újabb rongálásbiztos telefonokat, fülkéket., a huligánok romboló kedvét mégsem fékezhetik meg. Persze ez nem is elsősorban a postások dolga—„ „Hókásás jégpáncélon au­tóztunk Miskolcról Buda­pestre á múlt hét egyik haj­nalán. Az első sószóró kocsi­val az autópályán találkoz­tunk. Emlékezetünk szerint korábban ritkán fordult elő, hogy ezt a fontos főútvona­lat nem siklalanították idő­ben.” — panaszkodott egyik 'olvasónk. Vajon mostanában milyen rendszer szerint el­lenőrzik az utakat? — to­vábbítottuk a kérdést Varga Lászlóhoz, a Közúti Igazga­tóság koordináeiós üzemmér­nökségi vezetőjéhez. —- A szóban forgó eset valóban megtörtént. Tudni kell azonban, hqgy a mos­tani téli szezonban fokozot­tabban takarékoskodunk az üzemanyaggal és. a siktalani­Eladó házak az idén "fes idei év második fjé­ben több mint 75 ingatlant értékesít a Miskolci Ingat­lankezelő Vállalat a lakók kérésére. A jogszabály sze­rint a házingatlanokat ak­kor ■* vehetik meg a bérlők, ha az épületben élő lakók­nak legalább kétharmada a vétel mellett dönt. További feltétel, hogy az eladást ne gátolja elidegenítési korláto­zás, azaz az épület ne szere­peljen a műemlékjegyzéken, s ne tartozzon a védett bel­városi terület zónáiba. Jön a Miláné, Torino, Colorado jaekrr mivé! csökkent az ér­deklődés, nem alkalmazzuk a poliészteres technológiát. Jelszavunk: alkalmazkodni a vevőkhöz. Ezt teszik az exportpia­con is. Ezért tudják tartani pozícióikat az NSZK-ban, illetve a szocialista országok közül Csehszlovákiában, vagy például Lengyelország­ban. Már exportpiaci szer­ződésekkel a zsebükben néz­nek az új esztendő elé. A jövő év első felében a válla­lat területén megnyitják be­mutatótermüket, márkabolt­jukat. Itt nemcsak a ter­mékskálát lehet szemrevéte­lezni, hanem olyan barkács- jellegű cikkeket is árusíta­nak majd, mint a különbö­ző vasalások, facsavarok^ Kevés üzem mondhatja el Miskolcon, hogy az egy dol­gozóra eső társadalmi mun­ka értéke annyit tesz ki, mint itt. Az idén két kom­munista műszakot tartottak, ezzel segítették a vértransz­fúziós állomás megvalósítá­sát is. Emellett se szeri, se száma az olyan társadalmi munkaakcióknak, amelyeket a miskolci iskolákban, óvo­dákban végeztek dolgozóink. Ám említhetnénk a vadas­parkban és a városi sport- csarnok felújításánál végzett munkájukat is. — Éppen most értesültünk a Déli Hírlapból arról, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága elfogadta az 1984. évi társadalmi munkaprog­ramot — mondja», az igaz­gató. — Már most kijelent­hetem dolgozóink nevében: a megvalósításnál mi is ott le­szünk! Ny. I. A* Ava» Bútorgyár Jövő­re három új szekrénysort is bemutat: a Milánót, a Tori­nói és a Coloradói. — Ugyanakkor fót Is ha­gyunk bizonyos gyártmányok előállításával — mondja Deák István igazgató. — Hogy csak egy példát említ­II síkos Klubnak nem vált be, lakás lesz belőle Minden bizonnyal a jó- szándék vezette azokat, akik áldásukat adták arra. hogy a Vándor Sándor utcai gar­zonházban legyen közösségi helyiség. Ez abból áll, hogy a két négyemeletes épület negyedik szintjén összenyi­tottak, helyesebben válaszfal nélkül hagytak két-két gar­zont. Kicsik a lakások, ké­nyelmesebben lehet vendé­geket fogadni itt. S társas össze,jövetclré is alkalmas — vélték. Mi lett a sorsa a közös he­lyiségeknek? — ezt tudakol­tuk a lakóktól. Nos, három év eltelt, és senki sem hasz­nálja őket. Ahol gyerek van, nemigen gondolnak ekkora vendégeskedésre. Felérne egy hurcolkodással, ha valaki ott kényelmesen le akarja ül­tetni és ki akarja szolgálni a vendégeit. Kondicionáló­termet sem hoztak létre bennük, bár erről korábban- szó veit. Klubéletre sem volt igény. Kiss Istvánná házfelügye­lő egyik szilveszterkor oda­adta a kulcsot, hogy a jól összebarátkozott egyszintbe- liek mulathassanak. Kará­csonyfaégőt vezettek be — inert még égő sincs a közös­ségi helyiségben. Aztán jött egy rádióriport, amelyben Kissnét arról fagat.ták, ho­gyan is élnek a garzonházban a fiatalok. Akkor megemlí­tette ezt a két üres lakást, hogy jó volna kezdeni ve­lük valamit. Mire nem sok­kal később kijöttek a MIK- tőL, hogy most már senkinek se adja oda a kulcsot... Díj. Kiss Lajosné, a Mis­kolci Ingatlankezelő Válla­lat osztályvezetője elmond­ta: ők is azon a véleményen vannak, hogy ez a kétszer két lakás valóban alkalmat­lan arra a célra, amelyre szánták. A beruházással együtt kellett volna beren­dezni, akkor talán / betöltötte volna funkcióját. A téma a városi tanács építési és köz­lekedési osztálya elé került. Krompaszky Ottó főelőadó már megnyugtató hírrel szol­gál: megkérik a lakók le­mondó nyilatkozatát — mert ennek a jogi formaságnak eleget kell tenni, lévén szó közös használatú helyiségről —, és jövőre lakás céljaira alakítják át valamennyit. A négy lakás névjegyzékre ke­rül, és az átadandók között a célcsoportos lakások szá­mát gyarapítja majd. És boldoggá tesz négy családot. O. E. Üdítő italok9 isocukorral Tzocukorral édesítik a Sza­badegyházi Izocukor- és Szeszipari Vállalat új ter­mékeit, a természetes alap­anyagokból készülő fekete- ribizli, meggy- és szamóca Sztár-italokat. A kukoricá­ból készült édesítőszer al­kalmazása azért előnyös, mert magas gyümölcscukor­tartalma miatt a szokottnál jobban érvényre juttatja a természetes alapanyagok arcs- máját, jobb ízű. A Sztár család legújabb tagjaiból — amelyeknek készítését a kö­zelmúltban kezdték meg Szabadegyházán — az idén ötmillió, két deciliteres pa­lackot szállítanak az üzle­tekbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom