Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)

1983-12-05 / 287. szám

Alkudni muszáj! 1. Ne lehessen blöffölni Az építtető is tanulta men a versenytárgyalást I I Színe és Nem tudunk alkudni még a vá­sárcsarnokban sem. Amennyi­ért kínálják, annyiért visszük a portékát Olyannyira megszok­tuk a szabott árakat. bogy mindmáig csak szemérmesen kísérelhetjük a piaci „vitatko­zást” válogatást a kínálatból. S amennyire igaz ez egyéni méretekben, annyira valós a gazdaság különböző színterein is. Leegyszerűsítve. tulajdon­képpen erről volt szó azon a regionális értekezleten, amelyet az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium, az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisz­térium és az Országos Árhiva­tal kezdeményezésére a vállal­kozás új, versenytárgyalásos formájának tapasztalatairól rendeztek városunkban. tőipar most olyasfajta képet nyújt, mint ama bizonyos állatorvosi ló, amelyen min­den betegség demonstrálha­tó. Természetesen azzal a céllal, hogy megtanulják a gyógyítás módját is. Az értekezleten elnöklő Szűcs Endre építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes külön is hangsúlyoz­ta: fontos, hogy az első ta­pasztalatok őszinte és nyílt kritikája most kerüljön te­rítékre, amikor a korrekció minden lehetősége adott. A „tanulópénz” később drá­gább lenne. Ráadásul ama „tanuló­pénzt” — mint a későbbiek­ben kiderült — nem csupán az építőiparnak kellene megfizétnie. Tévedés volna azt hinni, hogy csak az épí­tőknek kell vizsgázniuk a versenytárgyalásos módszer­ből. Tervezőknek, építtetők­nek, beruházóknak egyként lecke ez. S hogy kemény lecke, melyben nem tíz— húsz forint a tét, arra jó példa a zsóri-fürdői gyógy- kórház esete. 4- KI VÁLLALJA KEVESEBBÉRT? A zsóri gyógyfürdő-kórhá­zért kemény vetélkedés folyt a kivitelezők között a ver­senytárgyaláson. Már a pá­lyázatok is érdekes képet mutattak. A BÁÉV fconkur- rense 121 millió forintos ki­vitelezési összegért vállalta volna a létesítmény felépí­tését. Amikor kiderült, hogy a BÁÉV kínálata énnél jó­val kedvezőbb — csupán 10-1 millió —, amazok osztotta k- szoroztak, s lementek 08 millióra. A borsodi építők szemrebbenés nélkül először 97-ért vállalták, majd — mi­után a konkurrens cég 96-ot mondott — végül Is a helyi „csapat” vitte el a megren­delést, 03 millió 400 ezer fo­rintért. Lényegében tehát több mMH 25 millió forintot „nyert” az építtető ezen az egyetlen, már-már igazi ver­senyen. Az idézőjel ebhez a „nye­reséghez” óhatatlanul idekí­vánkozik. A máig verseny- kiíráson szereplő létesítmé­nyek ugyanis az ötéves terv­ben már korábban megha­tározott beruházási kerettel kerültek a fejlesztési prog­ramba. S természetesen még azokkal az arakkal számol­va. amelyek a tervidőszak előtt voltak érvényben. Köz­tudott. hogy azóta az építé­si anyagok ara tetemesen drágult. Ma már akkora ősz- szegből, amekkorát erre szánt a tanács, képtelenség megvalósítani őket. Ámde nem mindegy, hogy a több­letköltség 2Ó vagy 45 mil­lióval terheli-e a megyei ke­retet. 4 LEGYEN TISZTESSÉGES Kemény tanulságokat hor ­doz egy másik borsodi pél­da is. Bánhegyi Árpád, a BÁÉV vezérigazgatója mond­ta el: vállalatuk egy iskola építésére nyújtott be pályá­zati ajánlatot. Vállalták, hogy meghatározott átalány­áron, 1985-ös átadási határ­idővel, felépítik a verseny- kiírásban szereplő iskolát úgy, hogy a későbbiek során sem érvényesítenek semmi­féle hatósági és egyéb ár­változást a kivitelezési költ­ségben. Velük szemben egy termelőszövetkezet pályá­zatát fogadták el, amely ugyan hétmillió forinttal ke­vesebbért vállalta a munkái’ ámde azzal a kikötésselr hogy végső számlájában min­dennemű árváltozást felszá­mít. A pályázók valahol tisz­tességtelennek érzik arz ilyen­fajta versenypartnert. Leg- kiváltképp azért, mert úgy tűnik, hogy visszaélnek az építtető gyakorlatlanságával, s esetenkénti tájékozatlansá­gával, Aminthogy nem rit­kán tapasztalható ma P3SÄ» hogy egyes pályázók blöfföl­nek, éppen a tisztességgel versenyzők, de a megrende­lők kárára is. Ma még te­hetik, minthogy nincs sem­miféle olyan írott szabálya amelynek alapján szankcio­nálhatnák a blöff (Hőket. & (fFotytatfiii# UABVÁHÍ.V1 ÉV«. ♦ Borműn gyártmányú (fkzetmotorotckal látták e& a őíftewős ZM-ehet. Nem fal ja a benzint Tavaly még több mint 300 Zil-típusú jármű volt a Vo­lán 3. sst. Vállalatánál, a- idén azonban nagymértékben csökkent a számuk. Jelenleg 159 fixplatós. 59 billenőplatós és 6 nyerges, va­lamint 46 speciális felépítmé­nyű benzinmotoros gépkocsi áll a rendelkezésükre. Egy év alatt 195 darab Zilbe sze­reltek IFA-motort, energia­takarékossági okokból. Ez év közepétől új. Dizil- típusú teherautók kerültek a telepre. A hazánkba érkező benzinmotoros Zileket a deb­receni S3, sa. Autójavító Vál­lalat preparálja át. ami azt jelenti, hogy a drága üzemű motort a román gyártmányú. Dac-típusú olajmotorra cse­rélik ki. Eddig összesen 67-et kaptak belőlük, és meg van­nak elégedve velük a miske'- ci volánosok. S mivel a 40 li­ter benzint fogyasztó motorok helyébe az átlagosan csupán 22 liter olajat fogyasztó dí­zelmotorok kerülnek, ez évente több millió forint meg­takarítást jelent a vállalat­nak. Az év végéig további 40 Dizil-re számítanak. Azt sze­retnék. ha jövőre valamennyi benzinüzemeltetésű jármű­vet felváltanák a gázolaj-üze- meltetésűete. A tanácskozást — ame­lyen öt megye tanácselnök­helyettesei, építőipari kivi­telező vállalatainak, tervező- intézeteinek, beruházó szer­veinek vezetői vettek részt — nem véletlenül rendezték Miskolcon, a BÁÉV székhá­zában. A házigazda — a Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalat — ugyanis (megyénk több más jelentős építővállalatával együtt) or­szágosan az elsők között kezdte gyakorolni az 1983. január 1-től kötelezővé tett versenytárgyalásos vállalko­zási fórmát. A régióban — Heves, Nógrád, Hajdú, Sza-> bölcs megyéket megelőzve — úttörő szerepet tulajdoníta­nak a milliárdos vállalat­ként emlegetett BÁÉV-nek az új típusú vállalkozási rendszerben. (Folytatás az 1, oldalról.) ' Befőttekből nem tudnak olyan gazdag választékkal szolgálni, mint egy évvel ko­rábban. Gazdag a kávévá­laszték; Nescaíéból javul az ellátás, és a keresett Otthon keverékből is egyre több üz­letbe tudnak szállítani. Szo­cialista és nyugati importból bőven van tea, pontosabban las tea; a népszerű filte­res teákból már nem tudnak ilyen gazdag választékot kí­nálni. " Az üti nép előtt nemcsak raktáraikban fogadják a t árut, hanem onnan is szál­ltának- szombatonként az tjfeTéteKbe. Mégpedig déli­gyümölcsöt, édességet és ká­vét. A miskolci 'üzletek megkapták az igényelt meny- nyiséget télapó-figurákból, s túlnyomórészt szaloncukor­ból és csokoládéfüggelékek­ből is. Várnak még a rak­tárakba gyümölcs ízesítésű desszert- és krémszalonokat, s december 10-én kezdik árusítani a hagyományos sza­loncukorral együtt, annak okán, hogy ez utóbbinak megrövidült a szavatossági ideje. Az ünnepi asztalra ked­vezményes áron is vásárol­hatunk itókát: szilveszterig Hat-hétfajta bort, 24 forin­tos egységáron. De legalább 12—15-féle minőségi fehér- és vörösbor is vár szállítás­ra, és bőven van belföldi és szovjet pezsgő is. Nem ünnep az ünnep dé- lígyümölcs nélkül. Az első mandarin- és banánszállít- rnáhyt már megkapták az üzletek. Narancsból mind mennyiségben, mind válasz­tékban az előző évinél jobb lesz az ellátás. Albán, gö­rög és kubai narancs érke­zik decemberben a városba, kui ülőéiül JO tonna. * Ma Már nem mondható olcsónak egy-egy kiló déli- gyümölcs, ezért érzékenyen érinti a vásárlókat, ha má­sodosztályút kapnak, és első osztályúért fizetnek. Főváro­si példákat említettek erre a minap a rádió Esti Ma­gazinjában. Ezért kérdeztük meé Ábrahám Istvánt, a Borsod megyei Zöldért Vál­lalat, osztályvezetőjét, mi- kéiít történik az osztályba sorolás, illetve ennek ellen­őrzése. Megtudtuk, hogy már a kamionban és a vagonban szállított áruk átvételekor meghatározzák a nwoősége-U Még az idén fogadhatják az első csöppségeket a Jókai utcai új óvodában és bölcsődében. ‘ Az óvodában száz, a bölcsődében hatvan gyerek számára van hely. A beköltözés, a berendez- tkedés már a napokban megkezdődött. . v. (Farkas Ida felvétele) Karácsony előtt a Mátra Füszértnél Délioyümölcsök ára és osztálybasorolása Dr. Horváth István, az Északmagyarországi Vegyi- ríiűvek jogi osztályának ve­zetőhelyettese a BÁÉV II. számú tanácstermében ma délután 2 órakor előadást tart, Üjítások, találmányok címmel. s azt helyben a Mátra Fű­szert is ellenőrzi. A Zöldért ellenőrei pedig naponta és rendszeresen járják az üzle­teket. hogy a feltüntetett ár megegyezzen a szállítólevé­len megjelölttel. A városi tanács kereskedelmi osztá­lyának útmutatása egyéb­ként úgy szól, hogy a mi szerződéses üzleteink, illetve a magánkiskereskedők sem adhatják drágábban a déli­gyümölcsöt, ha azt igazoltan a helyi nagykereskedelmi vállalattól szerezték be. En­nek ellenőrzése viszont a kereskedelmi Felügyelőség es a társadalmi ellenőrök dolga. képszerű az átutalási betét Az OTP Borsod megyei fiókjaiban az átutalási be­tétszámlák összege több mint 21 millió forinttal emelke­dett az idei év első kilenc hónapja alatt. Ez a növeke­dés majdnem 38 százalék­kal magasabb, mint az elő­ző évben. Ez is. bizonyítja, hogy egyre többen ismerik fel az átutalási betétforma előnyeit. 4 AZ „ÁLLATORVOSI LÓ“ Az előzőekből következik, hogy nyilván az sem volt véletlen: a felügyeleti ható­ságok a fővárosi mellett a borsodi tapasztalatokat ta­nulmányozták elsőként, s elemző vizsgálatuk nyújtott alapot ahhoz a beszámoló­hoz, melyet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um vitaindítóként bocsátott közre a regionális értekezlet résztvevői számára. Az egyik felszólaló valahogy így jel­lemezte a helyzetet: azépí­Olvasom, hogy kitűnően egzisztál — termelését és nyereségét egyre növeli — az a Nyugat-Németországban működő vállalat, mely a ker­ti törpék legfőbb gyártója, exportőre. Sok-sok polgár családi házának gondosan nyírt zöld gyepén ott ácso- rognak a színes ruhába, he­gyes sipkába öltöztetett em­berkék, az NSZK-tól az Egyesült Államokig. Készül­nek kerámiából és plasztik­ból is. Az egyik ásót tart a kezében, és szorgos kerti munkára serkenti a gazdá­ját, a másik horgászbotot szorongat, és a szabad idő kellemes eltöltését szimboli­zálja. Nagy vásárlói a szó­ban forgó cégnek a svédek, akiknél a karácsonyi ünnep elképzelhetetlen lámpást hor­dozó kerti törpe nélkül. Mielőtt fölényes mosollyal pálcát törnénk a nyugati íz­lésficam fölött, nézzünk kö­rül egy kicsit a saját por­tánkon! Kerti törpe gyártá­sára szakosodott nagyválla­latunk ugyan nincs, de a gics- cses holmik majmolásában ugyancsak előretörtünk — világviszonylatban is. Nem véletlenül használtam a „ma.jmolás” szót utánzás he­lyett, mert napjaink egyik divatos giccsfigurája éppen egy kis majom. Igen, a mon- csiesmÄ van szó, mely kez­detben turistabőröndökben vándorolt be hozzánk Olasz­országból és máshonnan, s irigyelt, féltett játékszere volt néhány kiváltságos ne­bulónak. De mi történt az­tán? Élelmes hazai kisipa­rosok elkezdték másolni, s a figura másolatról másolatra torzult, míg végül már alig hasonlított az eredetihez. Öl­töztették e műanyag-réme­ket matróznak, indiánnak, kislánynak. Jelenthetem, hogy a napokban megjelent a legújabb változat: a man­cs! csi-krampusz. Ha én krampusz kennék, élénken tiltakoznék a jelme­zem (szarvacskák, testhezál­ló fekete vagy piros szőrme­bunda és kunkori, hosszú farok) kisajátítása ellen. A majompofa komolytalanná teszi a krampuszságot, Mi­kulás bácsi kísérőtársának pedig ez a vesztét jelenthe­ti. Hiszen neki kellene zsák­jába tennie, enyhébb eset­ben virgáccsal büntetnie a szüleivel, óvó nénijével fele­selő, a játékait szerteszét ha­gyó, a spenótot tányérba visszaköpő, a karácsonyra készült süteményt a spájz- ból kilopkodó rosszcsontot. Teheti-e mindezt kellő nyo­matékka] és nevelő hatással majom képében ? De visszatérek eredeti mondandómra, mert úgy tűnhet, hogy krampusz mes­ter botcsinálta prókátorának szegődtem, netán azzal a su­nyi hátsó gondolattal, hogy jó leszek nála, és kifelejt a virgácsra érettek névsorából. Külön is csak azért idéztem idea bárgyú figura képmását, hogy bizonyítsam: a kerti törpével vetekedő, sőt azt fe­lülmúló gicesek készülnek és kelnek el manapság nálunk. Tessék csak végignézni a magánkereskedők kirakatait! Például azokat, melyekben régj kedvenceimet, a külön­böző fémdomborításokat kí­nálják. Az egyik vitrinben — sokak számára ismerős­nek tűnő — aktfotót tehet látni. Jobbján mása. mű­anyagból (igénytelenebbek­nek), balján bronzlemezből domborítva (igényesebbek­nek). A domborítás — a választott témának megfele­lően — szó szerint értendő. Akit pedig az ilyen — na­gyon is evilági! — dolgok nem érdekelnek, az díszít­heti falát az Utolsó vacso­ra ugyancsak fémből dombo­rított hitvány utánzatával. Csak arra kell ügyelni, hogy a „műremek” és az étkező- asztal távol essen egymás­tól, mert félő, hogy a kép­re pillantva, a torkán akad a vendégnek a falat, s ez lesz számára az utolsó va­csora. (békési Kerti törpe és kismajom

Next

/
Oldalképek
Tartalom