Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)

1983-12-01 / 284. szám

Lasztai melegítenek a tűzhelyen Láncra kapóit a törülköző és a pokróc Tűzoltók szirénázásáíól volt hangom a város tegnap reg­gel. Még a Pamutfonóban gyakorlatozó kocsikat is az Árpád u. 16. szám-» »''-eme­letes házhoz irányították. Jogos volt a riadalom, mi­vel sűrű fekete füst gomolv- gott az esvik hetedik emele­ti lakásból. Mint később ki­derült. a bérlő Tangó pasz­tát melegített a gáztűzhelyen. Közben megfeledkezett erről, fölforrt a parkettfénvesitő. és tej módjára kifutott. A házi­asszony és fia együtt próbál­ták megfékezni a dobozból kiáramló pasztát. S ekkor lángra kapott a kezükben le­vő törülköző s pokróc. Végül is sikerült megfékezniük a lángokat, az anyagi kár is minimális, am a kezüket úgy megégették, hogy mindket­tőjüket kórházba szállították. Ez az egyetlen szomorú eset is illusztrálja az Állami Biztosító statisztikáját, mi­szerint az egyik legveszélye­sebb üzem a családi háztar­tás. A felmérés szerint a leg­többen saját lakásukon szen­vednek balesetet. Sok az égé­si sérülés, az áramütéses, ha­lálos tragédia. S amíg az üzemekben mindenki köteles részt venni a balesetvédelmi oktatásokon. addig otthon még a legelemibb óvó rend­szabályok megtartásáról is megfeledkezünk. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a háztartásban tevékenykedők Csak tagadó választ kell adni arra a kérdésre, hogy „Ma fogyasztott-e valami al­koholos italt”?, s az új rend­szerű szonda könnyen kiver­heti a palávert. Mert ha a til­takozás igaz, akkor csendben marad. Ha viszont valakit ha­zugságon ér, akkor sípol, vil­log, szinte pontosan jelezve, hogy az illető vérében a he­moglobinokkal együtt hány ezrelék sör, bor — egyébre ne is gondoljunk — forog. A prügyi Tiszamente Ter­melőszövetkezet új gyártmá­nyán nehezen lehet kifogni, h .szén beállításának szenvedő alanyai a feltalálók voltak*, akik kényszerűségből önma- gukon mérték le, hogy a mű­szernek mikor, mennyit kell mutatnia. így sok-sok vérvé­tel s fújás után pontosan je­lez a műszer. Elkezdődhetett a sorozat­gyártás, s egyetlen alkatrész — amit Japánból szükséges importálni — kell még ahhoz, hogy az első ötszáz darabos is végezzenek el valamilyen munkavédelmi tanfolyamot. Csupán azt szeretnénk, hogy otthon is olyan óvatosak le­gyünk. mint az üzemekben. (szántó) Az utasok megelégedésére, az utóbbi hónapokban alapo­san megváltozott a Tiszai pá. lyaudvar belső kiképzése, el­szériát végre piacra dobhas­sák. A taktakenézi asszonyok forrasztják, szerelik össze ezt a zsebben is elférő műszert, amely képes egy nagyüzem műszakváltásakor egymaga megoldani az ellenőrzést. Ára kissé borsosnak tűnik, hiszen a becslések alapján 18—20 ezer forintba kerül majd. de árának ellentmond az értéke, hiszen élettartama, szembr - az egyszer használható vegyi­szondákkal. szinte korlátlan. A termelőszövetkezet a ga­ranciális javításon túl azt is vállalja, hogy az elromlott készüléket azonnal kicseréli. Mivel a jövő évben nem lesz akadálya az importnak, bár­mekkora igényt ki tudna': elégíteni a hordozható és a stabil elektromos szondavál­tozatokból. Az új műszerrel el lehet írni. amit a szondák­tól hosszú éveken át remél­tek, hogy tényleg riasszon. Hiszen nemcsak szúrópróba­szerűen, hanem állandóan le­het ellenőrizni a munkahely­re belépőket Lobooózzuk lel ö A Miskolc megyei városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga felkéri a vállalatok, üze­mek. intézmények vezetőit és a város lakosságát, hogy Miskolc város felszabadulá­sának évfordulója tiszteleté­re lobogózzák fel épületei­ket. A zászlódísz december 2— 5. között köszöntse az ünne­pet. « rendezése. A szakemberek vé­leménye szerint az épület az ezredfordulóig kielégíti majd az igényeket. A MÁV foly­tatja a műszaki, technikai fejlesztést: a Budapest-Ke- letj és a szolnoki pályaud­varhoz hasonlóan korszerű, vizuális utastájékoztató táblá­kat helyeznek el a váróter­mekben és a peronokon. A berendezések tervezése már folyamatban van, várhatóan 1884-ben szerelik fel őket. Gyűjtenek és kereskednek A MÉH Észak-magyaror­szági Vállalatnál 1979-ben ad­ták ki az első gyűjtő-keres­kedői engedélyeket. Az új gyűjtési forma azóta tért hó­dított, s tavaly több mint tízmillió forint értékben vet­tek át a kereskedők vasat, fémet, papírt és textilt. Az ötlet életrevalóságát jelzi, hogy a tavalyi eredmény kis híján 50 százalékkal haladja meg az 1980 évit. A tervlapokról a Széchenyi út új, eddig még sosem látott arcát ismerhetjük meg, amely­ben szerencsésen keveredik mindaz, ami a város múltját idézi, s az is, ami tagudna- tátlanul mai. Tegnap zárult ünnepélyes eredményhirdetés­sel a „Miskolci bevásárlóutca” című tervpályázat, amelyet a Széchenyi út és környezetének komplex rekonstrukciójára in ki a városi tanács, az Építés­ügyi és Városfejlesztési, vala­mint a Belkereskedelmi Mi­nisztériummal, a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal és a Magyar Hirdetővel közösen. Miskolc városszerkezetének ősi alapeleme, a Széchenyi út zsúfolt, ideges, zajos köz­lekedési csatornává alakult napjainkra — ezért is szüle­tett meg a döntés, hogy a közeljövőben a _fő” utca sé­tálóutcává alakul. A tervpá­lyázat rtísztvevőinek megol­dást kellett adniuk arra, ho­gyan lehet itt egységes és hangulatos városképet, kelle­mes környezetet teremteni. A szépség azonban nem létez­het funkció nélkül, így a sze­mély- és teherforgalom út­vonalainak kialakítása, a be­vásárlóutcának és környeze­ttnek a kapcsolatai is fontos feladatként szerepeltek. Az építészek a Korvin Ottó. ut­ca — Szinva-patak — Sze­mere utca — Széchenyi út, valamint a Beloiannisz utca — Széchenyi út — Kazinczy — Régiposta utca által hatá­rolt területre, tömbökre kel­lett, hogy elkészítsek tervei­ket. Hogy mennyire összetett, bonyolult feladat volt ez, ar­ra jellemző, hogy a nagy ér­deklődés ellenére viszonylag kevés, összesen kilenc pálya­mű érkezett be a meghosszab­bított határidőre. A bíráló bizottság eredményesnek ítél­te a tervpályázatot, s megál­lapította azt is, hogy a pálya­munkák igazolták: a kitűzött koplex feladatot csak az épí­tészet és más társművészetek ötvözésével lehet eredménye­sen megoldani. A bizottság 140 ezer forin­tos első díjban részesítette az ÉSZAKTERV építésze, Pin­ty Attila vezette kollektíva által készített pályaművet. 130 ezer forintos díjban a budapesti IKV építészei ré­szesültek, a 100 ezer forintos Megkezdődött a lomtalaní­tási akció. Már több helyen láttuk a városban, hogy ki­rakták a házak elé a rozsdás hűtőgépet, a viharvert televí­ziót és a kiálló rugóktól tar- kálló foteleket. Hogyan ha­díjat szintén az eszakterve- sek vitték el. Ezen felül két pályaművet vásárolt meg a bizottság: Paulina András Mihályét. a BUVÁT1 építé- széét. valamint egy. szintén miskolci építészek által ké­szített munkát. Vajon mi lesz a művek további sorsa? Szé­kely László, városunk taná­csának elnökhelyettese el­mondotta. hogy a részletes tervek elkészítésében feltét­lenül számítanak a díjat nyert alkotókra. Minden valószínű­ség szerint jövőre, a most le­zárult nyilvános tervpályáza­tot követve, meghívásos pá­lyázat indul. A közeljövőben Ía| sábjain részletesen i zunk a tervpályázati kezett munkákkal, az és érdekes elgondolásé (k lad a lomtalanítás? — kér­deztük Bulla Zoltántól, a Miskolci Köztisztasági Válla­lat főmérnökétől. — November 28-tól decem­ber 9-ig „átfésüljük” a vá­rost. Bár több esztendeje, ta­vasszal és ősszel egyaránt megrendezzük ezt az akciót, most újítottunk. Több kör­zetre osztottuk a várost, s meghirdettük, hogy hol, mi­kor szállítjuk el a felgyülem­lett kacatot. Ez a nagytakarí­tás legalább másfél százezer forintjába kerül a városgond­nokságnak. Itt jegyzem meg, hogy sokan félreértik a lom­talanítás célját. Néhányan telefonáltak, hogy kitettek a házuk elé tíz köbméter építé­si törmeléket, most vigyük el. Sajnos, ezt ingyen nem te­hetjük meg. A lomtalanítás idején csak kimondottan a megunt használati tárgyakat szállítjuk el. Egyébként jó, ha tudják: a lakosság négy köb­méterig bármilyen hulladékot ingyen lerakhat a 'állalatunk szeméttelepein. 11 yanezt a közületek már csa köbméte­renként 140 forint tehetik meg. (S. '»r»íő> Ma tartja tanácstagi fo­gadóóráját dr. Nagyné Tóth Margit és dr. Boda Klára, 1/4. sz. pártalapszervezet, Korvin Ottó u. 9. sz., 17 óra­kor. Majd alszom én... Rosszul aludtam az éjszaka, és enyhén kóválygó fejjel hall­gatom a rádió regge­li műsorát. Egy tudós lélekbúvár arról be­szél, hogy miért al­szunk rosszul. Főleg azért, mert lefekvés után mindenféle kel­lemetlen dolog jut az eszünkbe (fúr a kol­léga. pikkel ránk a főnök, nem kaptunk prémiumot, csalfa az imádott nő. nem tart ki a fizetésünk újig) ahelyett, hogy kelle­mes gondolatokkal ringatnánk édes álom­ba magunkat. Olyan egyszerű a magyarázat és az eb­ből adódó teendő, hogy az ember elrös- telli magát: miért is töltöm én álmatlanul hánykolódva éjszakái­mat? Hisz’ nincs más dolgom, mint lefekvés előtt kellemes, meg­nyugtató gondolatok­kal meglömni a fe­jem — mint egy ván­kost puha tollpihék­kel —, és aztán dur­molni reggelig. Igen ám, de mi le­gyen ez az álomba bódító gondolat? Hív­jam segítségül a tele­víziót? Azon a dél­utánon és estén, melynek éjszakáját körette a reggeli rá­dióbeszélgetés. ilyes­féle műsorokat lát­hattam: délután meg­ismételtek egy egyéb­ként nagyszerű cseh­szlovák filmet (Szigo­rúan ellenőrzött vo­natok), melynek vé­gén a szimpatikus hős hősi halált hal. A té­véhíradóban megte­kinthettem. hogyan szállítják a helyszín­re az NSZK-ban a cirkáló rakéták tarto­zékait, közelképekben láthattam a libanoni öldöklést, végül ki- kapcsolódásképpen egy szívműtét részt­vevője lehettem a ka­mera segítségével. Aztán kezdődött a 1ö- müsor. Még alig ör­vendezhettem egy ki­csit azon, hogy kien­gedték a börtönből a karakán ír munkás­vezért, máris elveszí­tette mindkét lábát tőből. Tollpihék? Ugyan kérem! Ló­szőr, vagy inkább ba­zalt ez a párnába. Vegyem elő frissen vásárolt könyvem, az angliai légicsata tör­ténetét? Esetleg gon­doljak kedvenc mun­kahelyem napi ese­ményeire? Az utób­bit semmiképpen, hisz’ éppen ettől óv­nak az alváskutatók. Van egy régi mód­szer, számolni kell. míg az ember agxia bele nem fárad, és inkább kikapcsol. Te­hát: van a konyha- szekrény aljában be­váltásra váró sörös-, kólás-, borosüveg: egy kettő, három, tizenöt, tizenhét, tizennyolc. Az két forintjával annyi mint: tíz, húsz, harminc ... Másodi- káig hátra van még egy, kettő. három nap ... Napi egy ci­garettával és egy ká­véval, az annyi, mint... A kettő közti eltérés: sok ... Kezd­jem elölről? Nem, eb­ből már nem lesz alvás. Választhatnék a házipatikából né­hány altatót, de ez az orvosok szerint hely­telen. Inkább felkat- tintom a villanyt, és rágyújtok Fülöp ki­rály áriájára: Majd alszom én... Ettől ugyan nem fogok álomba szenderülni, de garantálom, hogy abbahagyja a horko­lást a szomszéd is. Végre egy kellemes gondolat! (békés) + Az Alcohol Tester szondamikrofonja és jelzőkészüléke iVe fúljon, beszéljen! Fortélyos alkoholszonda A P 20 rejtélye Miskolc, Budapest felé néző határában, a kilométer jelző táblán nyár óta díszeleg egy rejtélyes felirat. Fehér festékkel mázolták fel a nagy P-betűt, s mellé a 20-as számot. Később megpróbálta valaki lemosni — vagy levakarni —. mindeddig sikertelenül. Így aztán eltöprenghetünk rajta, hogy mit jelent, és kinek szól a P 20 Talán valamilyen zenekart jelöl? De em­lékszünk ilyen hazai gyártmányú motorkerékpárra is ... Hogy valójában mit takar a kiirás. talán sohasem tudjuk meg. Ha­csak egy rejtvényfejtő pályázattal nem teszünk pontot a P 20- szal kapcsolatos kérdésekre. Igaz. ennyi idő után véglegesen is eltüntethetnék a nem oda illő betűket. De hát ez túl egyszerű megoldás lenne... Sz. I. Új utastájékoztató táblák a Tiszáin jjc Azt már tudjuk, hogy a Széchenyi út sétálóutca lesz. de vajon hogy fog festeni a belváros szive a nagy változás után, mikent lehet megoldani ezt az összetett feladatot? — erre pró­bálták választ adni a pályázók. Lezárult a Széchenyi úti tervpályázat A belváros új arca Ajtó elé a feleslegest!... Hull az őszi lom

Next

/
Oldalképek
Tartalom