Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)

1983-12-03 / 286. szám

A szépség nyomában Diákmunkák a 101-esben + Minden kis (és nagy) fiú álma egy ilyen terepasztal (Kiss József felvétele) Beszélgetések holdvilágnál Érdekes és szép kiállítás fo­gadja a belépőt a 101. sz. Szakmunkásképző Intézet elő­csarnokában. Az intézetben működő hat szakkör (a kerá­mia, a fafaragó, a díszítőmű­vész, a rajz, a fotó és a vasút- modellező) legszebb munkáit rakták ki a tárlókba. Eredetileg a tervek szerint — országos kiállítás lett vol­na ez, amelyre a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak- szervezetének felhívására még hét társintézet küldte volna el legjobb munkáit. Unneprontó dolog erről írni, de — kideríthetetlen okok miatt — egyetlen intézetből sem érkezett kiállítandó mű. Ez azonban mit sem von le a házigazdák, az itt működő szakkörök érdefheiből. A leggazdagabb a díszítő- művészek, a fafaragók és a keramikusok anyaga. A kiál­lítás hangulatát, amatőr jel­legét talán éppen a kerámiák reprezentálják a legjobban. Kitűnő pedagógiai érzékkel, nem csupán a legszebb, leg­érettebb munkákat állították ki, hanem azokat is, amelyek a kezdeti fázist, az anyaggal, a koronggal való ismerkedés idejét illusztrálják. Az egyik kis kancsón még „ottfelej fö­dött” az ifjú mester ujja-bö- gyének nyoma. Látható, ho­gyan küzdött az anyaggal, míg az engedelmeskedett ne­ki. Gondolom, sőt biztos va­gyok benne, hogy ez — az is­merkedés — legalább akkora élmény volt, mint maga az elkészült mű, amikor már mázzal kiégetve kikerült a kemencéből. Ugyanez mond­ható el a varrottasokról, hím­zésekről, a fafaragásokról is. Nem tudom, hányszor kellett 'kibontani, felfejteni a már félig kész hímzéseket, míg az öltések engedelmesen simul­tak, a színek — a választott tájjellegnek megfelelően — harmonizáltak, míg az éles Csaknem fele terjedelmét a lt tokaji irótáborban elhang­zottaknak szenteli a Napjaink most megjelent, decemberi szá­ma. Ez természetes is — az már kevésbé, hogy ilyen meg késve, hiszen a tábort szeptem­ber 11. és 15. között tartották meg, s az egyik rendező a szerkesztőség. Persze, az okos gondolatok mit sem veszítettek aktualitásukból az eltelt pár hónap alatt. A téma: A család a szocialista társadalomban. A lap közli — a szerző ál­tal rövidített változatban — dr. Cseh-Szombathy Imszló egyetemi tanár, az MTA Szo­ciológiai Intézete igazgatójá­nak vitaindító előadását, Kosa Erzsébet, a Társada­lomtudományi Intézet mun­katársa korreferátumát. Var­ga Domokos író, dr. Czeizel Endre orvos és B. Juhász Er­zsébet irodalomtörténész elő­adását. Varga Domokostól idézünk: „... Az iskolai oktatás egyik fokán sem megnyugtató a helyzet. Az egyetemeken sem. Némelyik karon nagy a tü­lekedés, lehet válogatni, de másutt egyszerűen nincs ele­gendő a számba jöhető szín­vonalú jelentkezőkből. Még az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Természettudományi Karának némelyik Szakán sincsen, nemhogy — mit mondjak? — Miskolcon, a gépészmérnökin. Arany János tizenharmadik gyermeke volt öreg szülei­nek. De ha meg nem szüle­tik, ma nincs Toldink. Nin­csenek Arany-balladák. Nin­csenek öszikék. Holott ő F-es volt, mai szóval élve. Fizikai dolgozók hátrányos helyzetű gyermeke. De több gyerekből több eséllyel ugorhatnak ki a leg­tehetségesebbek ...” A Napjaink közli Gergely Mihály Az artista balladája című kisregényének második, befejező részét. Két „évfordulós” cikket is olvashatunk megyénk irodal­mi és művelődési lapjában: Ruszoly József Élete s válla­kés ott és azt hasította a fá­ból, amit ifjú alkotója kí­vánt: Ötlet, fantázia és — ma már alig használjuk ezt a szót — báj van ezekben a munkákban. A legnagyobb sikere (ott- jártamkor- is) a vasútmodell- nek volt. Bizony, még a fel­nőttek is megállnak, és cso­dálják a kis vonatokat, a szép terepasztalt, s ha nem restell­nék, szívesen nyomogatnák a lása jelképpé vált címmel ír Palóczy Lászlóról, Bitskey István írásának címe: „A tu­dományok maradandók és mindig hasznosak”. Ám jóval többet elárul az alcím: Lu­ther és a magyar művelő­dés. A gyermekkönyvhéttel együtt rendezi meg a Miskolc városi Könyvtár a gyermekkönyvtári hetet. Könyvtárakban és isko­lákban számos programot kí­nálnak hétfőtől péntekig: me­seműsorokat, találkozási alkal­mat Íróval, költővel, gyermek­játék-készítővel, bábművésszel. Lesznek vetélkedők, szavaló­versenyek. Mindez jó alkalom a könyvvel való barátság elmé­lyítésére, ápolására. Néhány a rendezvények közül: hétfőn 1 órakor a 3. sz. Általános Iskola gyermek- könyvtárában, fél 4-től a Tompa Mihály fiókkönyvtár­ban „Kincskereső”-ankét lesz, a vendégek: Grezsa Ferenc főszerkesztő és Baka István költő. A szirmabesenyői művelő­dési házban Fenn és lenn címmel filmvetítéssel egybe­kötött rendhagyó földrajzórát tart Rockenbauer Pál, a Ma­gyar Televízó főmunkatársa. Hasonló órákat tart szerdán délelőtt 10-től a Dayka Gá­bor fiókkönyvtár gyermek- könyvtárában, és délután 3- tól a Gárdonyi ' Géza fiók- könyvtárban. Fényi Tibor gyermekjáték­készítő népművészt csütör­tök délelőtt 10 órára várják a görömbölyi könyvtárba, Ja gombokat a gyerekekkel. Vi­szonylag kisebb teret kapott ezúttal a fotó- és a rajzszak­kör. A fotók „A parány ter­mészet” címmel, a természet titkait lesték meg, s látható egy összeállítás is a kollégi­um életéből. A két rajz (Hen­don Zoltáné), mint a jéghegy csúcsa érzékelteti a szakkör­ben folyó, elmélyült munkát. Amatőr munkákról lévén szó, nem kritikát írunk. A cél — ahogyan azt a pedagó­gusok elmondtak — nem is maga a „műalkotás”, hanem a nemes munkáshagyomá­nyok újraélesztése. Nemcsak a rendezvények látogatására buzdíjták a gyerekeket, ha­nem alkalmat teremtenek ar­ra, hogy maguk is átélhessék az alkotás folyamatát. Aligha kell bizonygatni, hogy ennek mi a haszna. Igényesebben fog élni, dolgozni, a világban szemlélődni, aki maga is meg­ízlelte az alkotás örömét. Sa­ját tevékenysége során fedez­te fel a szépet. nikovszky Éva írónő ugyan­csak csütörtökön délelőtt fél 11-től lesz a gyerekek ven- 'dége a Petőfi Sándor fiók- könyvtárban. (Délután fél 3- tól pedig a Kaffka Margit fiókkönyvtárban.) Fecske Csaba költővel pén­teken délelőtt 10 órakor ta­lálkozhatnak gyermekolvasói a József Attila gyermek­önkényesnek tűnhet, hogy A szovjet Televízió estje cím­szóval meghirdetett program­ból egy címet ragadunk ki. Annál inkább, mert mégcsak nem is egy estére, hanem egy teljes adásnap első program­jának műsoridejére való ösz- szeállítást (délután fél öttől este fél tizenegyig tartott) hoz­tak Budapestre a vendégek. Annak a nemzetközi tévés-rá­diós szokásnak megfelelően, hogy a leghatékonyabb tömeg­kommunikációs eszközök segít­senek más népek kultúrájá­nak, napi kulturális életének, mindennapjainak megismerésé­ben. Mindig reprezentatívak ezek az összeállítások, hiszen ki nem hiú arra, ha a nagy- közönségnek dolgozik, hogy a produkció hibátlan legyen. Otthon sem mindegy, ez a művésznek, de ha egy szer­kesztett műsor megy vendég­ségbe, akkor biztos, hogy ha­talmas gond. Igazodni kell a vendéglátó televízió szokásai­hoz, műsorrendjéhez, az egyes adásidők nézettségi mutató­jához. A másik ország néző­jének ízléséhez, de főként a vendégnek saját magához; hogy legyen hát — ebben az esetben — egy hatalmas or­szágot bemutatni? Inna Jermilova, a szovjet tévé kedves, fiatal bemondó­nője, bátor teremtés. Egy 270 milliós népet még akkor sem könnyű képviselni, ha a rö­vid- és dokumentumfilm­művészet legjobbjainak mun­káit hívja az ember segítsé­gül, ha a művészet nagyjait ajánlja. Székely Sándorné és Endrei Judit, az adás két szerkesztője is vele együtt vizsgázott, mikor „kitalálták”, hogy messzebbre kell itt menni. Nem kultúrpolitiká­ról, hanem a különböző mű­fajok megjelenítő erejének a segítségével a jelenben élő emberről szólt ez a szerdai nap. Az olasz, az orosz, a latin­amerikai emberre mondják, hogy énekelve, táncolva jött a világra; a Dalok—táncok Oroszországból című összeál­lítás világos, hogy nem ma­radhat ki a műsorból. A gyer­mekimádat jegyében fogant gyermekműsorok a dolog ter­mészetéből következően na­gyon jók, mint ahogy a ter­mészet a legmodernebb időkben is meghatározója egy földrésznyi ország életének. A Volga jelkép is, a tundra ti­tokzatos és félelmetes csoda, az űrhajósok hősök, mert azt tudják, amit kevés ember a világon. De a hősiesség, a ti­tok és a csoda mégis azok­könyvtárban. Berhidai Mag­dolna szövő, ifjú népművész pénteken délelőtt 10-től a 6., délután fél 3-tól a 9. számú Általános Iskola könyvtárá­ban segít a gyerekeknek népi játékokat készíteni. A görömbölyi és a Kaffka Margit fiókkönyvtárban egész héten könyvkiállítást és vá­sárt tartanak. r t ^ ban az emberekben van, akik nem is tudják, hogy múltat, jelent, jövőt szednek számba a falusi porták előtti kispa- don, a kerítésre támaszkodva. Az orosz írókat otthon ér­tik igazán, Vaszilij Suksin világirodalmi formátumú, ha­talmas szép művészete a Moszkvai Kisszínház elő­adásában összefogta és mél­tó helyére tette ezt az adás­Bár megalakulása óta már járt Miskolcon az R-GO együttes, előadásaik nagy si­kere arra biztatta őket, hogy újabb meghívást fogadjanak el. Legközelebb december 10- én láthatjuk, hallhatjuk Szi­kom Róbertét és zenekarát a A nagymama, a jereváni Ja- zicsjan Aruszjak Akopovna a napokban ülte meg „szükebb" családja, egy közepes méretű falu lakosságára való gyermek-, unoka-, dédunoka-, sőt ükuno­kahad körében 120. születés­napját. Örményországban az ilyen mesebelien hosszú életkor egyáltalán nem ritkaság. Szovjet gerontológusok hite­les anyakönyvi adatokon ala­puló statisztikái szerint a köztársaság hárommillió la­kosa közül mintegy 6000 a 90 évnél idősebb nők és férfiak száma. Hatszázharminc ör­mény már régebben megün­nepelte századik életévét, s ma is jó egészségben él. Természetesen az örmény fővárosban is meglepően nagy számban élnek a tisztes aggkort elért emberek. A több mint egymilliós Jere­vánban jelenleg 354 olyan lakost tartanak nyilván, aki 90 évvel ezelőtt, vagy még korábban született, s közü­lük 69 már százéves is el­múlt. Jelenleg Akopovna a város korelnöke, ő Jereván legidő­sebb lakója. Még ma is el­boldogul szemüveg nélkül, s a hallására sem panaszkod­hat. Legfiatalabb — 72 éves — fiával él. Koránkelő, rendszerető, akkurátus asz­fűzért. Az 6 elbeszéléseire építkező színházi este, a Be­szélgetések holdvilágnál messze túlvitte az információ, a bemutatkozás határán n műsort. A művész tudja, hogy mit és miért él meg az ember. A csodálatos clown, Jurij Nyikulin ebben az adás­ban már minden kommentár nélkül való zöld utat kapott, ä Garanjan—Kuznyecov-duá dzsesszkoncertje már csak a muzsikáról szólt. Az egész műsor arról, hogy térben és időben hatalmas távolságok vannak, és nincs távolság — csak harmónia legyen az emberben. M— Rónai Sándor Megyei Műve­lődési Központ színháztermé­ben. A koncert délután 6 ára­kor kezdődik; a jegyek már most megválthatók az üzemi közönségszervezőknél, s a művelődési központ jegyiro­dájában. szony, akinek van egy nagy szenvedélye: az utazgatás» Kedvencével, sofőr unokájá­val gyakran járja a várost, és nem is mindig kocsin. Rendszeresen megy moziba, és — ha új társulat érkezik — cirkuszba is. Nemrég vé­gigjárta a jereváni metró összes állomását. Mindenre kíváncsi és mindent megnéz. Születésnapi kívánsága, hogy szeretett városát — amely a szeme előtt vált 80 ezres kisvárosból milliós vi­lágvárossá — láthassa még az ezredfordulón is. Ez a város ma valóban méltó régi híréhez és fényé­hez. Jereván ősét, Erebunit, az időszámításunk előtti 780- ban alapította Argisti, urartui király. Az örmény főváros hét dombon épült, akárcsak Róma. Domborzata változa­tos, a tengerszint feletti ma­gassága 800—1400 méter. Ezért volt igen nehéz az egy­séges, harmonikus városkép kialakítása. Jereván első vá­rosrendezési tervét TamM- jan akadémikus készítette el 1924-ben. A demográfusok szerint Je­reván lakossága az ezred tőr­ei ulóra eléri a másfél milliót. Ehhez alkalmazkodva építik ki az érintetlenül hagyott ősi városmag körül az új lakó­telepeket és a zöldövezeti gyűrűket. + Minden könyvtárban az ő kedvüket keresik, A VÍZÜGYI ÉPÍTŐ VÁLLALAT MISKOLCI FÖÉPÍTÉSVEZETÖSÉGE felvételi hirdet az alábbi munkakörökbe:- építésvezető,- művezető,- anyagbeszerző,- kalkulátor követelmény: mély- és magasépítésben legalább 5 éves szakma’ gyakorlat, a munkakörökhöz megfelelő és előirt iskolai végzettség. Fizetés megegyezés szerint. ■elentkezni lehet: a főépítésvezetőség központi irodájában, MISKOLC-EGYETEMVAROS, Déli terelőút, személyesen, vagy írásban. A decemberi Napjaink Sz— (horpácsi) Gyermekkönyvtári hét Műsorok, mesék, más foglalkozások Újra itt az R-GO! Láthassa még az ezredfordulón is... Egy matuzsálem és egy ősi város

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom